Délmagyarország, 1912. május (3. évfolyam, 101-125. szám)

1912-05-17 / 114. szám

2 DÉLMAGYARORSZÁC 1912 május 14. kór nemzetünk életerejét jobban alá nem ásta, az csak a nemzet nagy életképességének és a betegség kitörését megelőző nyugodt idők erőgyűjtésének köszönhető. Nincs azonban az az egészséges szervezet, nincs az a felhalmozott erő, amely örökké ellent tudjon állani az életerőket megtámadó kornak. És ha kellő figyelemre méltatjuk és tárgyilagosan biráljuk azokat a jelenségeket, amelyek ugy határainkon belül, mint azokon kivül észlelhetők, aggódva kell gondolnunk azokra a következményekre, amelyekkel a betegségnek krónikussá válása járhatna. Bizom a magyar nemzet életképességében, a magyar pártok hazafiságában és abban, hogy ez az életképesség és ez a hazafiasság meg fogja találni az orvosszereket és helyre fogja állítani a parlament munkaképességét. Hiszen máris csaknem egyértelmű közvélemény alakult ki a tekintetben, hogy ez az orvosszer a választójognak megfelelő kiterjesztésében és ezzel kapcsolatban a képviselőház tanácskozási rendjének oly biztosításában áll, amely a kisebbség jogának teljes mértékben való megóvása mellett, a többség természetes jogainak érvényesülését is lehetővé tegye. (Helyeslés.) S ha vannak is eltérések a választó jognak mily irányú kiterjesztése tekintetében, nincs nézeteltérés az iránt, hogy a választójog kiterjesztendő mindazokra az osztályokra, a melyek a jelenleg érvénybon álló választójogi törvényeink életbelépte óta keletkeztek és erősödtek meg és amelyek az ország ügyeinek vitelében való részvételre jogosultak és hivatottak, továbbá, hogy e kiterjesztésnek oly módon kell megtörténnie, hogy ezáltal a magyar állam egységes nemzeti jellege ne veszélyeztessék és az értelmiségnek az ország ügyeinek vitelére kellő befolyás biztosíttassák. E feltótelek megvalósítása nélkülözhetetlen, mert csak igy lesz a jövőre állandóan munkaképes képviselőház biztositható s erős a hitem, hogy a kormánynak rövidesen módjában lesz olyan javaslatok előterjesztése, amelyek az emiitett követelményeknek megfelelő, modern alapokon nyugvó választójog megteremtését célozzák. Az államélet minden terén megoldásra váró nagy feladatok sokasága a parlament munkaképességének helyreállítását parancsoló sürgősséggel követeli. (Hosszantartó éljenzés és taps.) A véderő fejlesztése. Védrendszerünk kiépítése ós fejlesztése állami létünk biztonsága érdekében immár el nem ódázható. Ha valaki, ugy bizonyára én tudom kellően mérlegelni ama nagy terheket, amelyekkel a fegyveres béke egybe van kötve. Tudatában vagyok annak, hogy az előző kormány által beterjesztett s a jelenlegi kormány által magáévá tett véderőjavaslatok jelentékeny munkaerő és pénzáldozattal vannak egybekötve. De amely nemzet a népek versenyeben nom akar hátramaradni, annak hacsak geográfiái helyzete nem oly kedvező, mint amilyen kedvezőtlen e tekintetben a mi földrajzi fekvésünk, az erőkifejtésben is lépést kell tartania versenytársaival s amig a többi európai államok fegyveres készenléte olyan arányodat ölt, mint napjainkban, addig mi sem zárkózhatunk el véderonknek, a nemzet anyagi erejével arányban álló fejlesztése elöl. Ezt az arányt nem tévesztik szem elől az alkotmányos tárgyalás alatt álló véderőjavaslatok és ezért vállalja ezekért a felelősséget a kormány, bár tudatában van annak, hogy azokból a nemzetre jelentékeny terhek hárulnak. De e terhek még mindig elviselhetőbbek a nemzetre nézve, mint aminők lennének a vóderőuk elégtelenségéből reánkhárulható következmények s másrészt nem tévesztendő szem elől, hogy a kétéves szolgálati idő behozatala az állampolgárokra nézve jelentékeny gazdasági és szociális előnyökkél jár. (Taps éljenzés.) Az altiszti kérdésnek méltányos alapokon tervezett megoldása csak növelni fogja az uj véderőtörvónyek szociális előnyeit. Ami pedig az államháztartásnak a véderőfejlesztéséböl származó mogterholtetését illeti, azt az ország gazdasági erejének fejlesztésével kell ellensúlyoznunk. Erre szolgál egyrészt az a törekvés, hogy a véderőre fordított kiadásaink minél teljesebben az ország határain belül használtassanak föl, (éljenzés) hogy igy ezek a kiadások közgazdaságunkat táplálják. Erre szolgálnak továbbá a kormánynak azok az intézkedései, amelyek a mezőgazdasági termelés fokozását, az ipar, kereskedelem ós köziekedósügy fejlesztését célozzák. A kormány a közgazdákért. Ha a hazánkban elért termés-eredményeket a nyugateurópai államok terméseredményeivel hasonlítjuk össze, ugy azt látjuk, hogy e tekintetben igen sok a teendő. De figyelemmel arra, hogy földünk jobb minőségénél fogva a részben kedvezőtlenebb éghajlati viszonyok dacáras a külföldiekhez hasonló terméseredmények elérése éppenséggel nem lehetetlen, azirányban gazdasági teljesítőképességünk fejlesztésének szinte, beláthatatlan lehetőségei nyílnak meg. Különösen áll ez a kisgazdák .tekintetében. Az egyes gazdálkodókra hárul ezirányban nagy feladat, s a mezőgazdasággal foglalkozó osztályok szellemi és anyagi színvonalának az utóbbi években tapasztalható örvendetes emelkedése e tekintetbon egy jobb jövendőnek biztos záloga. S mindenütt, ahol erre szükség, van, találkozni fognak a kormány támogatásával és tanácsával. (Lelkes éljenzés.) Az állattenyésztés fejlesztése különös gondunkat képezi. Az állam a folyó évtől kezdve az eddigi 2—3 millió helyett évi hét millióval ,v3J mozdítja elő a községeknek , apaállatok szerzéséré irányuló törekvéseit. (Éljenzés.) Hogy ez kapcsolatban az állattenyésztés fejlesztésére irányuló egyéb kormányzati intézkedésekkel, amelyek közül csak a legelök szerzésének állami támogatással való előmozdítását ós a díjazásokkal egybekötött áliatkiállitásoknak minél nagyobb mérvben való rendezését említem, a gazdálkodók és a közvagyonosság érdekei, de a fogyasztók szempontjából is mily fontos, azt szükségtelen fejtegetnem itt, ahol a közönség jelentékeny része földmiveléssel és állattenyésztéssel foglalkozik. A mezőgazdasági termelés fokozása érdekében szerfelett fontos a helyes birtokmegoszlás. Ennek előmozdítása érdekében létesítette a nemzeti munkapárt kebléből alakult első kormány a földhitelintézetekkel és a központi hitelszövetkezettel kapcsolatban a földhitelintézetek országos szövetségét, ameiy altruista intézet, ott, ahol a viszonyok megkívánják ós megengedik a nagyobb birtoktestek parcellázását, nyerészkedés nélkül előmozdítván, lehetővé teszi, bogy kisebb birtokosok, vagy azok, akiknek eddig földbirtoka nincs, akár vétel, akár bérlet utján földhöz jussa >ak, ami által a kivándorlás is csökkenthető, a visszavándorlás pedig fokozható lesz. A legfontosabb feladatok egyike mezőgazdasági téren az, hogy az egyoldalú szemtermelés helyett, minél több irányú mezőgazdasági termelésre térjünk át s hogy nevezetesen gazdaközönségünk minél nagyobb mértékben igyekezzék felölelni a jövedelmező kortigazdálkodást. E tekintetben épen e város közönsége örvendetes haladást tüntet fel. A zentai dinyéuek már jó hírneve van s ha a megkezdett uton továbbhaladva, a gazdaközönség a zöldségtermelést is fokozatosan fel fogja karolni, jövedelmének lényeges fokozását érheti el. A kormány céltudatos munkásságot fejt ki abban az irányban, hogy különösen a kisgazdákkal a kerti művelést megkedveltesse ós a kerti termékek értékesítését mentői kedvezőbbé tegye s az 1912. évi állami költségvetésben megkezdett uton fogunk e tekintetben lehetőleg még fokozott mértékben tovább haladni. Mezőgazdaságunk jövedelmezővé tótele érdekében az egyeseken és az államon felül nagy feladat vár a gazdasági egyesületekre, amelyek a földmivelósügyi miniszter urnák a folyó évi állami költségvetés alapján "tett intézkedései által megszabadulva az anyagi gondoktól nagy hivatásuknak fokozottabb mértékben fognak eleget tehetni a jövőben annak a reményemnek adok kifejezést, hogy a gazdasági egyesületek a földmivelósügyi kormányzattal karöltve s általa támogatva mindinkább nagyobb eredményeket fognak elérhetni. A kisipar fejlesztése. Hála az elmúlt évek iparfejlesztései akciójaSchnitzler. Az Uj Színpad mai előadásán elmondta Bárdos Artúr. Annák az írónak, akinek ma este két fölöttébb jellemző darabját lesz szerencsénk önöknek bemutatni, tegnap ünnepelte ötven éves születésnapját az egész irodalmi és hivatalos Ausztria és Németország. Hogy Schnitzler Artúrt az irodalmi közönség szeretetébe fogja fogadni, az már ugy 15 év előtt, e fényes irói karrier megindulásának időpontjában sem volt kétséges. A magyar származású fiatal ezredorvos „Leutent Guszti" cimü regényének már csak merész ós nagyon mai témájánál fogva is fel kellett tűnnie. De, hogy a hivatalos német kulltura is egykor magáénak fogja vallani Stíhnitzler oeuvre-iét, erre akkor még merész dolog lett volna gondolni. . . Akkor még egészen mások voltak az aka-. démiák ideáljai (egyébként elvben talán még ma is mások, esak épen a nagy egyének kedvéért nyújtanak egyszer-egyszer kivételes elismerést a nem szabályszerű nagyságnak is. Bizonyos, hogy akkor még sokkal méltóságosabbnak, koiurnnsosabbnak, vagy mondjuk klasszikusabbnak képzelték .el .az irodalom hozzáférhetetlen nagyságait. Jött Stíhnitzler és jöttek a modern fiatalok és fürge szemmel a mai ós a nagyvárosi élet köréből nézték ki témáikat. Az irodaiam öreg ós néha egészen ártalmatlan őrei léhának bélyegezték az uj irányt, mert a témát összetévesztették az íróval. Igen, a nagyvárosi életnek legtöbbször léha, a pillanatot élő embereiről volt szó ebben az uj irodalomban, de az irói munka sokszor épen olyan komoly, épen olyan tiszteletreméltó volt, .mintha a történelem legnagyobb eseményeit dolgozta volna föl, sőt emberibb, melegebb -volt, mert a lóhaságok e történetei mögött líráik zengték, sokszor nagyon mély ós sokszor épen a legvidámabb történetek mögött — nagyon szomorú lírák. Schnitzler tipikus ós talán legkimagaslóbb írója ennek az egykor indexre helyezett iiror dalomnak. Az ő főtémája épen az úgynevezett léha szerelmes, a modern Don Jüan, aki azonban egy kicsit mindig tragikus alak is, mert apró szerelmei, melyeket a nagyváros dob életének felszínére, lassanként összeroppantják, megőrlik öt magát, akiről kiderül, hogy tulaj donképen áldozata a nőknek, mert az örök,' a teljes női tipust hajszolta, — aihogy Stíhnitzler nevezi — a külvárosi varróleányok kisvilágában épen ugy, mint a nagystílű élet szalonjaiban, vagy a művészélet rohanásában. A Szerelmi élet a főtémája Sohnitzlernek, kutatásában elmegy a szerelmi élet szinte fiziológiai nyilvánulásaihoz, de a megállapításai mindig líraiak ós a szelrelmi élet legszubjéktivebb érzelmi szövevényeibe világítanak bele. Az ilyen iró már érdeklődéseinél fogva a rövidebb lélegzetű irodalom művelője, az apróságok ötvöse, ez felel meg témáinak, de talán mai közönsége lelkületének is leginkább. Schnitzler irt hosszabb regényöket, ötfelvonásois drámákat is, ide legjellemzőbb ós ezért nyilván legértékesebb müveit az ő rövid egyfelvonásosai között kell keresnünk. És ezért legyen szabad figyelműket arra felhívnunk, liogy mi ma este nemcsak Schnitzler Artúr darabjait, hanem a ílgeigazibb Schnitzler Artúrt mutatjuk meg az Irodalom és a Bátor Kasszián előadásaiban. Az Irodalom cimü darab annál liraibb, mert hiszen magát az irodalmat és az irótipust tréfálja meg, persze közbül mást is, a sport-mágnást és az irodalom-nőt is és mindent. Végtelenül jókedvű dolog, találó csipősségénél, azt hiszem, még nagyobb a jókedve, a humora és a bölcsessége. Itt némileg változott a selinitzleri helyzet, mert itt egy női Don Jüan keresi a végletek között az ideális férfit. Persze nem komolyan keresi, aminthogy itt semmi sem történik komolyan. A maga léhaságait, állihatatlanságát leplezi csak azzal a felkiáltással, hogy „istenem én volnék a leghűbb, legodaadóbb asszony a világon, ha volna igazi férfi". Ez a felkiáltás itt nem hangzik tragikusan és nem tragikusak azok az élethazugságok sem, melyek például Ibsennél oly sötéten pecsételik meg az emberek sorsát. Pedig .alapjában véve ép oly szomorú figura a isport gróf, a formák s a tiszta gallér lovagja, mint az iró, aki minden sze-