Délmagyarország, 1912. május (3. évfolyam, 101-125. szám)

1912-05-03 / 102. szám

1912 május 3. DÉLMAGYARORSZÁG 3 retében a Rue Menilmontant-ra ment, ahol Simentov előző este óta egy Vidal nevű embernél tartózkodott. Lövésre készen tartott revolverrel rontottak be a szobába, amelyben Sknentov feküdt s amelynek még csak az ajtaja sem voilt bezárva. A meglepett banditának még csak aainyi ideje sem volt, hogy a liáilószekrény tetején beverő Browningpisztolyhoz nyúljon. Azonnal ártalmatlanná tették és a Quai des Observer-re vitték. Utköziben igy szólt Jouinliez: — Jobb szeretem, hogy ön tartóztatott le, mint más rendőr. Ön bátor ember s a mi köreinkben bizonyos tisztelettel néznek önre. Szerencséje volt, bogy álmomban ütött rajtam, mert kigyje el, kérem, máskülönben védekeztem volna. Megmotozták. Leveleket találták zsebében, amelyek egyike Gouzy-nak szólt Ivrybe, a másik pedig Carcly-mak Alfortvillebe. Jouin most már elhatározta, hogy a házkutatással egy pillanatra sem késik tovább. Legrand kollégája Alfortviillebe utazott, ő maga pedig Colmard-ral Ivrybe ment. Ott, mint ismeretes, halálát lelte. Colmard pedig súlyosan megsebesült. Minden gonosztevőt elfogtak, csak Bonnot-nak sikerült egérutat venni. Ez alkalommal letartóztatták Colint, Cardyt ós Gouzyt. Cardy biaranincbót éves korzikai, a többi délfrancia. Jouin tisztában volt azzal, bogy mindaddig, amig Boninot bandájának egyetlenegy tagja is szabadon van, élete nincsen biztosságban és állandó veszedelem fenyegeti. Felesége előtt többször ki is fejezte aggódását és esak arra kérte, liogy ne mondja meg hetvenöt éves öreg anyjának és tizenöt éves leányának. Halála előtt bárom nappal végrendeletet tett. — Sietnem kell, — mondotta — mert a hét végén talán már nem leszek életben. A helyszíni szemle kiderítette, bogy a halálos lövések J ón int a padlóról érték, vagyis Bonnot fekvő helyzetből sütötte rá Browningpisztolyát. Két golyó érte fejét, egy harmadig pedig balcoin'bját. Az első golyó átfúrta arcát ós megsértette az agyvelőbnrkot, a másik pedig a nyakába fúródott és a gerincvelőt sértette meg. Mindkét seb feltótélnül halálos volt, A Temps azt is elősorolja, hogy mennyi fizetésért teszik kockára az életüket a párisi rendőrök. Jouinnak hétezer frank fizetése volt. Colmard pedig négyezerkétszáz frankot keres évente. Fleury brigadéros fizetése háromezer, Rohr felügyelőé pedig, aki Garrouyt letartóztatta, kétezerhétszáz franik. Kiválnak a művészek a Képzőművészeti Egyesületből. — Uj alakulás előtt. — (Saját tudósitónktól.) A szegedi Képzőművészeti Egyesület végre elérkezett oda, ahová nagyon sokan imár évek óta kívánják: a föloszlásihoz. Az utóbbi napok eseményei kétségtelenné teszik, hogy -az egyesület helyzete ebben a formában tarthatatlan. A mig csak belső viszálykodások dültak, a közvélemény nem sokat törődött ,az egyesülettel.-A házi csetepaté nem szokatlan' dolog, de mindig csak kulisszatitok, amely nem provokálhatja a nyilvánosság állásfoglalását. A személyi torzsalkodás, különösen művészek között, elkerülhetetlen. A szegedi Képzőművészeti Egyesületet azonban a botrányok már oda segitették, ihogy a művészek bojkottálják az egyesületet. Ez az energikus és javarészben indokolt föllépés eldöntötte az egyesület sorsát. Képzőművészeti egyesület — képzőművészek nélkül, nagyon fura eset volna. Valóságos komédia. Tehát előbb-utóbb föl kell oszlania az egyesületnek. A művészek azonban be sem várják, amig a vezetőség erre a .lépésre rászánja magát, hanem otthagyják az egyesületet és uj szövetkezésbe tömörülnek. Nagyszerű észine megvalósításán fáradoznak: meg akarják alakítani az Alföld képzőművészeinek az egyesületét, Szeged .székhellyel. Ennél okosabb terv meg nem születhetett az utóbbi napok forrongásában. Az alföldi művészek teljesen különváltan élnek, a legritkább esetben érintkeznek. Igy történhetett meg egész mostanáig, hogy az Alföld művészete a maga nagyszerű egyöntetűségében sehol sincs méltón képviselve. Ennek az uj müvészegyesületnek kiváló értéke lesz, hogy összeforr majd az Alföld művészete. Az Alföld művészeinek képtárlata országos esemény lesz, amely a budapesti tárlatok érdekességével vetekedik. Mindenképen pompás ötlet a szegedi művészek terve. Anyagilag is sokkal eredményesebb működést érhetnek el. Hir szerint egy ismert mágnást óhajtanak megnyerni az egyesület élére. A mágnás-elnök föltétlenül hasznára lesz majd a művészeknek, aminthogy a fővárosban jól bevált ez az ötlet. Nagy reménységgel várjuk az uj egyesület megalakulását. Tisztító forradalom lesz az Alföld művészeinek a küzdelme. Elsöpri azokat, akik már rég megértek erre a műveletre és diadalmas lendüléssel a művészetek nívójára emeli az Alföld művészetét. Májusi előléptetések a szegedi helyőrségben. (Saját tudósitónktól.) A hivatalos lap legutóbbi száma közli a májusi katonai előléptetéseket. A szegedi helyőrség körében igen kedvező a májusi előléptetések száma. A honvédségnél kinevezték vezérőrnagygyá vizeki Tallián András ezredest, létszám fölött a pápai 7. huszárezrednél, a szegedi 1. lovasdandár parancsnokát, A vezérkari testületben őrnagygyá Kovács Aladár századost, a szegedi II. honvédkerület vezérkari főnökét. Ezredessé Janauschek Gyula alezredest, létszám fölött a szegedi 5. bonvódgyalogezrednél, a honvédedimi minisztérium 4. osztályának vezetőjét és Jony László alezredest, a szegedi 3. honvédhuszárezred parancsnokát. Örnagygyá a szegedi 5. honvédgyalogezredben Edvy Gyüla és fekésházy Talbody Zsolt századosokat, továbbá madari Kreyibig Rezsőt, a központi lovasiskola tanárát és Zimmer Alajost, a szegedi 3. lionvédhuszárezredben, azonkívül különös kegyelemből a népföikölési tisztek állományában Rumpf Jánost, a szegedi 5. honvédgyalogezrednél. Századossá Sbvoy Kálmánt, létszám fölött a kolozsvári 21. honvédgyalogezrednél, beosztva a vezérkarhoz, a szegedi II. honvédkerületi parancsnokság állományában, Bohra Gyulát, a szegedi 5. ihonvédgyalogezrednél, bannseni Desobán Benőt, létszám födött a szegedi 3. bonvédhusiárezrednél, a honvédlovassági felügyelőnél és Polgár Sándori, a szegedi 3. honvédhuszárezrednél. A honvédgazdászati tisztikarban százados gazdászati tisztté Árkán Mihály főhadnagy gazdászati tisztet a szegedi 5. honvédgyalogezrednél. Főhadnagygyá Botka Miksát, Kuba Vilmost, Ember Józsefet, a szegedi 5. honvédgyalogezrednél, kislapási Juhász Antalt, Kulifiay Andort ós Kálmán Gyulát a 3. honvédhuszárezrednél. Hiadnagygyá Welther Árpádot ós Kozmovszky Rezsőt a szegedi 5. honvédgyalogezrednól, Németh Imrét, a kassai 9. honvédgyalogezredtől a szegedi 5. honvédgyalogezredhez való áthelyezés mellett, továbbá a tartalékban Böhm Kamiilót ugyancsak a szegedi 5. honvódgyaJogezrednél. Pőhadnagy-hadbiróvá bibardiószegi Diószegby Miklós Pál dr hadbiró-gyakornakot, a szegedi II. ihonvédkerületi parancsnokságnál. Segédorvossá a tartalékban Messinger Gyula drt, a szegedi 5, honvédgyalogezrednél. Alhadbiztossá Horváth Kálmán főhadnagyot létszám fölött a szabadkai 6. honvédgyalogezrednél ós Trepák Jánost létszám fölött a lugosi 8. honvédgyalogezrednél, a szegedi II. honvédkerületi parancsnoksághoz. Számtisztté Fernbach Ferencet a szegedi II. honvédkerületi parancsnokságtól a budapesti I. parancsnoksághoz való áthelyezés mellett, segédszámtisztjelöltekké Czinky Ferenc, a szegedi II. honvédkerületi parancsnokság állományához tartozó II. osztályú törzsőrmestert, ugyanezen kerület hadbiztosságánál és Kun Józsefet, a soproni 18. honvédgyalogezred tartalékos hadapródját a szegedi II. honvédkerület hadbiztosságához. Számtisztté Gerdanovits Iván marosvásárhelyi 22. honvédgyálogezredheli hadnagyot a szegedi II., Kádas Zoltán szegedi 5. honvédgyalogezredbeli hadnagyot a székesfehérvári V. honvédkerület parancsnokságához. Gyógyszerügyi tisztté Tóth Kálmán budapesti honvéd helyőrségi kórház állományabeli segédgyógyszerügyi tisztet, beosztva a szegedi honvéd esapatkórháznál. Gazdászati tiszthelyettessé Bikfalvi Sándort a gyulai 2. honvédgyalogezrednél, a szegedi 3. honvédhuszárezredhez való egyidejű áthelyezése mellett. A csendőrségnél kinevezték századossá Soltész Sándort a szegedi II. osendőrkerületnél, hadnagy-számviv ővé Molnár Henriket, beosztva a honvédelmi minisztérium 16. osztályába ós létszám fölött a II. számú csendőrkerület állományába, számvevőtiszthelyettessé Bicó György III. számú csendőrkerületbeli osendőr címzetes őrmestert a II. számú csendőrkerület törzséhez való áthelyezés mellett. A közös hadseregben kinevezték a 46. gyalogezrednél alezredessé Neübauer József őrnagyot, örnagygyá zedensthali Lüszer Artúr kapitányt a 25. gyalogezredhez, kapitánynyá Göschl Ottó főhadnagyot a 60. gyalogezredhez, főhadnagygyá Makovszki Miksa hadnagyot, hadnagygyá Deutsch Béla és Mayer Lajos zászlósokat. A II. utászzászlóaljban kinevezték kapitánynyá Ow Miksa és Plauner Róbert főhadnagyokat, hadnagygyá Krumenacker József zászlóst. A Savalette-ügy. Irta Jakab Dávid. II. Savaiette úrral egyidejűleg Franciaország egyik legnagyobb, legelőkelőbb családjának a fejét, T. (A szereplők kiterjedt, igen előkelő rolkonságára való tekintettel G. Lenotre nem emllit neveket) marquis urat is az emigráció rögös útjára terelték a forradalom eseményei. De alig hagyta el ősi kastélyát, felesége, a még mindig fiatal marquisnő, váratlanul megbetegedett s igy T. ur, akarva nem akarva, kénytelen volt visszatérni csak az imént elhagyott otthonába. Leányát, a 18 éves, csábítóan szép ós nagyuriasan gőgös marquis kisasszonyt azonban egy hü, kipróbált szolga kíséretében előre küldte Le Havreba, hogy átkelvén a csatornán, Porthmouth angol kikötőjében várja meg szüleit. T. kisasszony és hűséges Mentor ja ugyanazon napon értek Le Havre-ba és ugyanazon hajóra szálltak, amelyen jó ismerőseink, ifjabb Savaiette ur és hozzátartozói vitorláztak a biztos menhelyet igérő angol partok felé. De alig jutottak ki a Szajna folyó sötétszürke habjaiból, amidőn a kapitány az utasok legnagyobb ámulatára kijelentette, hogy hajója Hamburgba megy s igy eszeágában sincsen, hogy jármüvét a britt partok felé irányítsa. Savaiette ur elég közönyösen fogadta a tengerész kijelentését: utóvégre ha nnár el kellett hagynia hazáját, nagyon mindegy, hogy Németországba megy-e, avagy Angliába. A száműzetés itt is keserű, ott is fájdalmas. De nem ugy T. kisasszony és Mentorai Nekik Pothmouthban v