Délmagyarország, 1912. május (3. évfolyam, 101-125. szám)

1912-05-16 / 113. szám

1912 Ifi. évfolyam, 113. szám Csütörtök, május 16 DÉLMAGYARORSZÁG iizponti szerkesztőség és kiadóhivatal Szeged, ^ Rorona-utca IS. szám • ladapesti szerkesztőség és kiadóhivatal IV., ja Városház-utca 3. szám t=a ELÖFIZETESI AR SZEGEDEK egész évre . H 24'— félévre . . . R 12' negyedévre . R 6'— egy hónapra R 2' Egyes szám ára 10 GUér. ELŐFIZETÉSI AR VIDÉKÉN: egész évre R 28*— félévre . . . R — negyedévre . R V— egy hónapra R 2.40 I Interurbán 30 S Egyes szám ára 10 Gitár. £ Budapesti szerkesztősei telefon-száma 128—12 TELEPON-SZAlt: Szerkesztősei 305 cza Riadóhivatal $36 Újra a régi uton. Ha ,a világot ugy kellett volna terem­teni, hogy az ur annak terveit előzetesen bemutatta volna Lucifernek és a teremtés munkájába csak akkor fogott -volna -bele, amikor az alkotás előtt levő mü a kritikus tetszését minden részleteiben elnyeri: a vi­lág ma se lenne készen. A magyar vá­lasztójogi reform kisebb jelentőségű dolog annál. S ha annak megcsinálásával addig várnak, amíg végre olyan formát sikerül találni, amely egyformán kedves Justh Gyulának, Batthyány Tivadarnak, Ba­konyi Samunak és Földles Bélának és amelyet a többség, — elvégre neki szintén van szava ehez a dologhoz — minden ag­godalom nélkül elfogadhat: akkor ez a re­form csak a késői utókornak 'lehet a hasz­nára. Annál kevésbé lehet a parlament­nek minden dolgát pihentetni és elhanya­golni addig, amiig ez a nehéz feladat si­kerül. Lukács László miniszterelnök kisérletet. komoly kisérletet tett arra, hogy a válasz­tóreform dolgában a Justh-párttal meg­egyezésre jusson és e megegyezés utján a jogkiterjesztést a legközelebbi jövő szá­mára biztosítsa. Kétszer is próbálkozott vele; uj és ujabb tervezetét terjesztette elő, amelyek alapján a megoldást remélni lehetett. A Justh-párt egyikhez se járult hozzá. Megmaradt azon a kényelmes ál­lásponton, amely az ajánlottat egyszerűen elutasítja és ujabbat leér. Csakhogy ez a válogatás nem mehet a végtelenségig s ennek a válogatásnak kedlvéért a törvény­hozás nem felejtkezhetik meg azokról a feladatokról, amelyek halaszthatatlanul ál­lanak előtte. Nem hagyhatja figyelmen ki­vül különösen azokat a komoly körülmé­nyeket, amelyek miatt a véderő-reformot végre tető alá kell hozni. Kifogásolni valót, szépséghibát könnyű fölfedezni azokon a tervezeteken, amelye­ket a miniszterelnök a tárgyalások során, a statisztikai adatok alpján és a nemzet ér_ dekejt számításba véve készített és aján­lott. De olyan választójogi reformot, amely határok nélkül, minden elővigyáza­tosság mellőzésével, szinte csak egy me­rész elszánással csinálja meg a jogkiter­jesztést: egészen józanul talán a Justh­párt se fogadna el. De ha elfogadna, vagy kivánna is, a többség, amely egy elhibá­zott alkotmányjogi reform veszedelmes következéseiért az utókor előtt a felelőssé­get viseli: abba nem mehet bele. Minthogy tehát az ellentétek ezidő sze­rint nem voltak áthidalhatók, — amikor egyébként a Justh-párt valami erős haj­landóságot nem is árul el — a miniszter­elnök számára nem volt egyéb hátra, mint hogy a véderőreformot, annak sürgős vol­tára való tekintettel, újra a képviselőház napirendjére tűzesse ki és a választójog reformja ügyében az alkotás munkáját arra az időre halassza, amikor a véderőn tul lesz a parlament s amikorra a Justh­pártban remélhetőleg megérik a belátás, amely a fokozatos jogkiterjesztéshez, annak mielőbbi megkezdéséhez segitő ke­zet ád. Akármennyire sikerült is Justhé'knak a véderőjavaslatok ellen való akadályozó hadjáratuk: a maguk választójogi pro­gramját csakis kompromisszum révén va­lósithatják meg. Azt a maga teoretikus teljességével nincs se módjuk, se erejük ráoktrojálni a parlament többi pártjaira s az országra. Annál kevésbé, mert pro­gramjuk rideg megvalósítása, az összes többi pártok meggyőződése szerint a ba­jok és csapások pandora-szelencéjéből szeleket és viharokat zúdítana rá a nem­zetre. Zűrzavaros politikai helyzetünkben már az is kedvező jel, hogy akik még tegnap á béketrakta dolgában együtt tárgyaltak, mikor e tárgyalások oly holtpontra jutot­tak, ahonnét azt a miniszterelnök minden jóindulata és előzékenysége dacára lehe­tetlen volt elmozdítani: szétváltak nehez­telés és keserűség nélkül. Szétmentek, mint akik érzik ugyan tett lépésük nagy felelősségét; de akik még sem cseleked­hettek máskép, mert követniök kellett, — s követték is itt is, ott is — kik-ki a maga becsületes meggyőződését. A kártyavár. Irta SZÁSZ ZOLTÁN. A színésznő sajátos férfi-ézga/tó Siz|e|repéről beszélgettek, imtire Gerő, alz idegorvos, á kö­vetkező kftis élményét beszéli.© etil: — Elgy nőcske járt hozzám, akii isajátos feümyots és' vidékies vairázslalYial kivált a ikiezl?­léseml aíattlt álló, inkább tuíasszcnyos rafflnál't nagyvárosi mőlk tömegéből. Baja neim! igein Völt, neim is tartott sokaiig iteihát köztünk a beteg és orvos viszonya. iMaxtJ azonban, mint nő, nagyon tetszett nekem, az emlbeír bennem tovább éirídlekiödött iránta s igy nelhány ihiét máivá az a gondolatom! tálmiaidit, ihogy sze­relmes vagyok bele, vagy szlebefimes telhetnék bdte, vagy neim1 bánnám, ha széréltmibs fjemnek bele. A >szere!lelm kezdetén iiíyem bizonytalan érzéknek telítik él a leiket. Az ember még tnem tudja, hegy iszertímésue, de érzi, hogy közeledik a veszedelem. Nemi jártaim még a nő után, de ha -taitátkoztem vefie, beszélgettem s snjmdteh osévegés után jobbam vonzott. Nem •voftt naigy egyéniség, tefoüvöíő királynői iény, aki, minit a nap a bizonytalan ipáilyájiü boly­gókat, parancsoló erővel szédít lángjaiba, hatnem; egy szerényebb csiOHag, "akli azonban képes arra, hogy a vonzási körébe kerülő másik égitestet eíkalantdoztassa rendes utvo­naláról. Inkább azok az általános tipikus vo­nások, mélyek jieCtemiezíék, nyerték cneg tet­széseimet. A középmódú polgárság rétegéből származott, nem: szűkölködő, dé csillogó élte­I ganciát se kiiifejtő derék háziasszonykáinak iátlszotí, akinek tiszta, rendes életét neim za­varják meg a nagyvilági, művészi, irodálimi éleit légkörének 'bódító hiu'Iáirpai Férjéről, el­mondta, boigy hivatalnok, Ihogy derék, de ér­dektelen' ember, akivel azért rokonszenvezik. Megtudtam azt is, egy Van egy gyermeke, Budán lakik s Pestire riítlkám jár át. Minid­éhez hozzájárult lényének már előbb emffitett vidéki zamata s leányos tlája. Affifőid.'es táj­szólással beszélt, ami kedvesen ellütöít a pesti nők pesties zsargonjától!; nézésében, hangjának csengésében pedig voftt. 'valami szűzies, atnöi egészen eilfeleid tette, hogy férj, gyermek s más, a szüziiességgeli nehezen­összeférő fények szerepeltek 'életében. — Végre, — gondcl'itaim magamban, — találtam egy igazi tisztességes nőre, egy sze­líd, szerény polgár-asszonyra, aki, ha szeret, a szi vével szeret s neim a hiúságával vagy az érzékiéivel. EH is voltam airra készülve hogy a meghódítása; nehezen fog miemnii, sőt esetileg egyáltalában sikerülM se fog. Szimésznőkikel, nagyvilági nőikkel, maiit re sse-ekíkielli s más finomabb prostituáltaikkal!: iszemtoeni a sze­relmi életet ismerő férfi 'tudja, 'hogy ő a vá­lasztott féli s neim) a választó. Hu észreveszi egy ily nő érdeklődését, csupán szMeg, a becsület kedlvéért játszsza éli a meghódítás kcmétíl'ájáit. 'Ezek a nők maguk az igazi Ihó­díltók, a szamre megtetsző férfiak igénybe­vevői. A tisztes polgárnő ellenben egészen másféle viszonyban áll a szeretemmel Akár­mily érzeitmek élinek benne férje iránt, lépett legyen az egykor, házasságuk kezdetén, 'lé­tezett szerölemí helyére a bűvös közöny vagy akár ellenszenv, avagy éljen szűk kis asz­szony-sziivébem az a bizonytalan lelkiállapot, mely a megszokás folytán a 'feleségben férjei iránt fölébredt s melyet a ffel­sőbbrendünek érzett íérfi-llény 'ébresztette megadás jelllemez, bizonyos, hogy ©gy uj férfi igazi megszeretése nem! könnyen megy nálá- Az okok egész hadsereg© őrzi e nő hű­ségét. A 'házaisság számára anyagi ©iátottsá­got jelent; ezit kockáztatja a házas ságtörés­sel'. A titkos szeerleminek tehet gyüimölbse akkor, amikor a törvényes otilihöinr szerettem kimondta a- numerus claUsust s miikor a nő se vágyik már erre az álldásna. S aztán a (házas­ságon kivüli szeretemnek technikai részei;! Találkozni egy férfival a ivaros vallalmélyik rejtett ipcntján, esetileg egy más város száCBo­dájáltán, vagy a férfi lakásán.; megtenni azt a telki és fizikai akadályversenyt, imlelly egy fiakkiereken, idegen lépcsőházakon, pályaud­varokon. hoíel-hallokoin keresztül,vezető uton a nő ele tárni! Féktelenül1 nagy legyen a sze­relem, amely a szemérem; és erkölcsi érzés s főleg a rajtakapatás félelme ellenére végig­korbácsolja a nőt ezen a pályán. S irfég egész más, kisebb dolgok is visszatartják a .szürke, tisztességes nőt a szerelmi odaadástól. Vajon fog-e ugy hatni a férfira az odáadás pillana­tában, mtlntl a vágyakozás folyamán? A iraffi­nálf couirtisane, a nagystílű, mondaine-no

Next

/
Oldalképek
Tartalom