Délmagyarország, 1912. május (3. évfolyam, 101-125. szám)

1912-05-10 / 108. szám

i012 május 10. ; ' " " DfcMAQVAUO^HÚ hogy az a bizonyos autszeider, aki nem más, mint Lehrer Adolf, kapja meg az ösztöndí­jat. Május 5-ikén az igazgatóság eljátszotta a titkos szavazási komédiát, hogy formát adjon annak, amit már eleve elhatározott. Hogy miként jutott Lehrer Adolf a hiva­tásos hírlapíróknak szánt ösztöndíjhoz? Is­tenem, olyan egyszerű erre a. kérdésre a felélet. Hát Brájjer Lajos dr fiumei lapszer­kesztő révén. Brájjer a. fiumei Estilap szer­kesztő-tulajdonosa, aki erősen és — mint lát­szik — eredményesen portálta a „munka­J társát". Brájjer igazgatósági tagja a Szö­vetségnek s már előre megdolgaztta az igaz­gatóságot, hogy Lehrer Adolfnak ítélje oda az Ösztöndijai Az igazgatóság pedig nem csi­nált nagy kázust a dologból, odaítélte. Tö­rődik is az igazgatóság a hivatásos hírlap­írók érdekével, törődik is azzal, hogy az uta­zási ösztöndijat olyan embernek itéli oda, aki nem hivatásos hírlapíró, aki iskolában akarja kitanulni a íhirlapirás mesterségét, aki sem nemzeti szempontból, sem a hirlap­irós szempontjából gyakorlati értékű ered­ményt nem tud felmutatni az utazási ösztön­díj viszonzásaképen. Igy istápolja a szövet­ség a hirlapirást. (A kultuszminiszterhez.) Nekünk, vidéki hirkipirókiwlk ezek után sclmmi bizalmunk nincs többé a V. H. 0. Sz.­ben, nem hihetünk többé a Szövetség hang­zatos frázisaiban. A mostani komédiával már végleg betelt türelmünk serlege. Világo. sitsuk iei Zichy János gróf kultuszminisz­tert. aki a sajtó fontosságát azzal is elis­merte, hogy utazási ösztöndijat juttatott a 1 hirlaipiróknak, hogy a Szövetség igazgató­sága nem az ő intenciói szerint jár el, hogy az igazgatóság nem a mriapirói érdemet ju-, talmazza, hanem a protekciónak ad előnyt és olyan embernek adja a hivatásos hirlap­_ Írónak szánt ösztöndijat, aki kezdő, akinek legalább évekig 'kell a redakeióban dolgoz­nia, amig annyi érdemeket szerezhet magá­nak, mint a most mellőzött régi hivatásos hiriapirók szereztek. Nagyvárad 1912 május hó. Károly József, a Szabadság s. szerkesztője. — r- . , • •. " • •• — » NAPI HÍREK Kenyérosztás, pénzosztás a Katolikus Körben. (Saját tudósitónktól.) Néhány nappal ez­előtt "cikkeit ifit a Délmagyarország egy Olo­vícjs József .nevű öreg emberről, aki 79 esz­tendős, akinek rokona, hozzátartozója nincs, aki nem tud dolgozni ós aki koplal. A mi közbenjárásunkra Somogyi Szilveszter dr főkapitány ingyen ebédet szerzett az aggas­tyánnak, akit a Katolikus Nővédő Egyesü­let és a Zsidó Nöegyesület ezentúl rendszeres havi segélybén is részesítenek. Az előbbi in­gyen ruhával is ellátta az aggastyánt és mind a két egyesület, amikor figyelmükbe ajánlottuk az öreg embert, megköszönték a figyelmeztetést és megkértek bennünket ar­ra, hogy ahányszor csak segélyre érdemes szegényeket tudunk, forduljunk bizalommal hozzájuk. Ez az eset tett figyelmessé bennünket a Katolikus Nővédő Egyesületre. Bizonyos, hogy minden olyan intézmény, amely vallás­| felekezetek szerint gyakorolja a jótékonysá­got, nem lehet .rokonszenves esetileg a más vallásúak-előtt, de a Katolikus Nővédő,Egye­sület elismerést érdemel épen azért, mert katolikus pénzt oszt ki, de nem nézi az arra szorulók vallását. Csütörtökön reggel egyik munkatársunk elment á Khtoíikus Körbe, 'ahol ilyen idő­ben pénzt és kenyeret oszt ki a szegények kö­zött a Nővédő egyesület. A lépcsőkön, a lép­©tő^jfegjfo * Köy riősz^hájóbáai öragj^mH­rek, öreg asszonyok tolongtak és türelmetle­nül várták, amiig rájuk kerül a sor. A tit­kári szobában egy íróasztal előtt Gárgyán Imréné. ült, előtte az asztalon glédában állot­tak a nikikelpénzek ós. a koronák. Egymás­után jöttek a szegények, számszer int kótezáz­öten és hálálkodva tették zsebre a pénzt és vitték el a. kenyeret. Voilt a segélyezettek kö­zött nem egy más vallású is, amit onnan tud­tunk meg, hogy törzskönyvet vezetnek min­denkiről, mindenkinek megkérdezik a val­lását, de mindenkinek adnak, bármiilyen val­lású legyen is az. Ott volt az Olovics József is, ő is kiapott pénzt és kenyeret. Közben Gárgyán Imréné elmondotta, hogy a hónap első két csütörtökjén van pénz és kenyérbi osztás. A templomokban elhelyezett Szent Antal-perselyek tartalmát szokták ilyenkor kiosztani ós a perselyekből reudesen minden kiosztás alkalmával háromszáz ko­rona jut a szegények részére. Az egyesületnek adminisztrációra semmi kiadása nincs, minden bevételét jótékonycél­ra fordítja, Nemrég telket vásárölt a Korona­utcában és ezen a telken rövidesen fölépíti a székházát, amelyben napközi otthont ren­dez be. Ebben a napközi otthonban mumkás­aszonyoknak még iskolába nem járó gyerme­keit helyezik majd el és ezek a gyermekek nemcsak nevelésben részesülnek ott, hanem enni is kapnak. Ötven gyermekre rendezik be egyelőre a napközi otthont, amelyet ké­sőbben persze fejlesztenek. Ugyanebben az épületben lesz a fiatalkorú bűnösök hajléka is és ugyancsak ott nyer elhelyezést több hasznos tanfolyamnak a helyisége. A beszélgetés közben a legnagyobb elis­merés hangján nyilatkozott Gárgyán Imréné az egyesület kiváló elnökéről: Raskó István­nérél. Blmpndptta, hogy a szegedi uri társa­ságoknak ez a rokonszenves uriasszony-tagja mennyit fárad, mennyit dolgozik a szegé­nyeiért. Nagy érdeme van neki abban, hogy az egyesület ilyen eredményes munkát ké­pes produkálni. Ezeket a dolgalkat persze sokan tudják Szegeden ós mi most, hogy megírtuk, kelle­mes kötelességünknek tettünk eleget, Jólle­het, Gárgyánné, aki jóságos szívvel és lélek­kel végzi nemes feladatát, megkért bennün­ket arra,, hogy ne írjunk semmit a nővédő egyesületről, mégis írnunk kellett arról, mert meggyőződtünk arról, hogy ez a minden rek­lám nélkül, csöndben dolgozó egyesület so­kat, nagyon, sokat tesz a nyomor enyhítése érdekében. A Szent Antal-perselyek pénze sok embernek adott már kenyeret, sok köny­nyet szárított már föl ós azok, akik jósá­gukkal, agilitásukkal enyhíteni igyekeznek a nyomort, megérdemlik, hogy tudomást vegyen róluk a világ, — VálMM. A „Szeged és Vidéke" mai szerkesztői üzenetére ez a válaszunk: A so­rok közé jezsuita módón bujtatott rágalma­zásért a sajtópört megindítottuk. Csodála­tónak őszinteségéhen annyival inkább kétel­kedünk, mert nagyon jól kell tudniok, hogy tegnapi cikkükkel arra a lejtős útra léptekr amelyen Engel Lajos ép velük szemben hivta ki a szegedj közönség legélesebb, elitélő kri­tikáját. Ha a Sz. és V. akkor nem tűrte eg­zisztenciájának aláásását, bocsássa ezt most meg a Délmagyarországnak. A baráti jóin­dulatot különös mértékkel mérik a Kálvária­utcán. Jöjjenek tanulni a Koropa-utcába. — Sétál a mlaiaaterelnOk. Tegnnp dél­után, mikor javában zuhogott az eső, egy szürkés-barna felölt ős ur sétálgatott a. Mair­git-hid dupab/ilparti oldalain, a hídfőtől jobb­ra, ojt, ahol boszorkányos gyorsasággaluj város keletkezett. A csatakos utcákon járt­kelt s érdeklődéssel nézte az uj háztengert, nem törődve az esővel, pedig kalapjának ka­rimájáról már csurgott a viz. Mikor kifor­dult az egyik utcából á Dunapartra, a 3arkon levő kávéházban üldögélek felismerték: Lu­kács László volt: Egy udvarias kávéházi ven­dég azt hitte, hogy a miniszterelnök talián keres valakit, vagy valamely házszámot a bérpaloták tömkelegéiben, készségesen kisza­ladt tehát ás megszólít ott a: — Szolgálatára lehetek •talán a kegyelmes urnák? Keresni méltóztatik ezekben a há­zakban valakit? — Köszönöm szépen, —, felelt a miniszter­elnök — cisak sétálgatok s,nézem ezeket az uj házalkat, mert még nem láttáim. Aztán sétált tovább, elment odáig, ahol rendezetlen még a Dunapart és csupa luesok az ut. — Tele«kj péngflgyniiiiisBter Zentán. Teleszky János, pénzügyminiszter ma Zen­tára uíatzott, ahol, mint a kerület munkapárti képviselője, programbeszédet mondott. — Baroi* Gábor emlékezete. Ma volt Baross Gábor volt kereskedelemügyi minisz­ter halálának huszadik óvfodinlója. Ez alka­lommal a kereskedelemügyi minisztérium Klobusicra, ahol Baross Gábor holttestét örök nyugalomra helyezték, koszorút küldött •s ugyanesak koszorút helyezitek el Budapes­ten a Baross-téren álló szobor talapzatára. A szalagon ez a fölír ás van: Baross Gábor volt kereskedelemügyi miniszíter emlékének há­lás tisztelete jeléül a kereskedelemügyi mi­niszter tisztikara. — A gyermeknap és a tanács. A gyermekvédő Liga az idei szegedi gyermek­napot május 27-én, pünkösd naipján tartja meg Szegedien. Most a liga arra kérte a ta­nácsot, hogy erre a napra bocsássa rendel­kezésére az ujszegedi népligetet, ahová csak belépődíjjal lehessen majd bemenni. A ta­nács nem teljesiti a kérelmet, -mert szerinte az ünnpnaiF'On az üdülni akaró közönségtől nem lehet a ligetet elvonni. Az ügyben kü­lönben a tanács tárgyalni fog a Liga vezető­ségével. — Felsőbb leányok a villamootelepen. A szegedi felsőbb leányiskola V. és VI. osz­tályú növendékei tegnap délután tanáraik vezetése mellett .megtekintették iá villamos vasút telepét. Rosenfeld Nándor társulati igazgató és Schrintag Alfréd üzemvezető mérnök a legelőzékenyebb fogadtatásban ré­szesítették a kiránduló társaságot. A növen­dékek a legnagyobb érdeklődéssel nézték meg a telepet s ugy az igazgatónak, mint az üzemvezető mérnöknek köszönetüket fejezték kj a kellemesen eltöltött délutánért ós á szak­szerű szép magyarázataikért. — Batthyány nagybeteg. Budapestről jelentik: Batthyány Tivadar gróf, a Justh­párt alelnöke, mint értesülünk, súlyos bete­gen fekszik Horánszky-utcal 14. számú pa­lotájában. A politikus már a Lukács-féle ki­bontakozási akció utolsó fázisában nem (ve­hetett részt, mert az influenza ágyhoz kö­tötte. Politikai körökben arról beszélnek, hogy Lukács László fölkereste a grófot, de később maga a miniszterelnök eálfolta meg ai hirt s mikor megtudta* hogy Batthyány ágyban fekvő beteg, igy szólt: — thi tudtam vbtna, valóban mégiáitmit­tam volna. Az influenza napról-napra elhatalmaso­dott a gróf erős szervezetén, ugy ihogy az elmúlt éjszaka a, .Batthyánywcsalád házior­vosa, Szüts Illés dr ággoáalmá&mk találta a nagybeteg állapotát. A láz 39 és 40 fok kö­zött ingadozik. Ma reggel Székács prafesz­szor konzultált a háziorvossal és tüdőgyul­ladást állapított meg. — A hnsiárSnkéitei halála. Kádár István szegedi huszárönkéntes, egy tekinté­lyes makói földbirtokos fia három héttel ez­előtt tiíu.szban; megbetegedett. Beszállították a csapatkórházba, ahol az önkéntes meghalt. Csütörtökön délelőtt, temették el katonai pompával. A temetésre Makóról is többen átjöttek. — Mulatság a belvárosi oyodában. A kijsdedóvó' és jótékony. nőegyösiüet mapm

Next

/
Oldalképek
Tartalom