Délmagyarország, 1912. május (3. évfolyam, 101-125. szám)

1912-05-01 / 101. szám

! 912 líl. évfolyam, 101. szám Szerda, május I áSzponti szerkesztőség és kiadóhivatal Szeged, cj Korona-utca 15. szám Bndapesti szerkesztőség és kiadóhivatal IV., Városház-utca 3. szám c=3 ELÖPIZETESI AR SZEGEDEfi egész évre . R 24-— félévre ... fi 12-— negyedévre . R (.•— egy hónapra fi 2'— Egyes szám ára 10 fillér. ELŐFIZETÉSI AR VIDEREN: egész évre fi 28'— félévre , . . R 14'— negyedévre . R V— egy hónapra R 2.40 Egyes szám ára 10 fillér. TELEFON-SZAR: Szerkesztősei 305 ea Kiadóhivatal 836 Interurbán 305 Budapest! szerkesztősei telefon-száma t28—12 Jogos aspirációk — jogos aggodalmak. „A választójog kérdésének megoldásánál két ellentétes szempontot kell összeegyeztetnünk. Az egyik a jogos aspirációk, a másik a jogos aggodalmak szempontja". Jellegzetesebben alig lehet /megjelölni annak az államférfiunak feladatát, aki megalkotni akarja a magyar parlantent reformját. Ez a találó megállapítás Lukács Lászlóé. Programbeszédében fejtette ki a (képviselőházban az ő feszült érdeklődéssel figyelő hallgatóságának, amelyet — a szituációnak megfelelőleg — legelső sorban is az érdekelt, hogy az uj kormányelnöknek a választójog reformjáról mi lesz a mondanivalója. Kész törvénytervezetet a kormányelnöktől senkise várt. Vezéreszmékkel azonban szolgált. Kijelölte azt az irányt, amelyet a reform létesítésében követni szándékozik. Ez az irány — a nemzeti munkapárt programjának megfelelőleg,— a liberális és demokratikus haladás szelleme._ Ezen belül pedig a jogos 'aspirációknak és a jogos aggodalmaknak mérlegelése. , Jogos aspirációknak Lukács László azokat jelölte ímeg, melyek az utolsó évtizedek folyamán kialakult ,uj társadalmi osztálynak lelkében élnek. Ez az osztály ugy intelligenciája, mint teherviselése következtében méltán kér befolyást az prszág ügyeinek intézésére a választói jogosultság kiterjesztése utján. Kívánalma annyira méltányos, hogy annak teljesítése eíől elzárkózni nem szabad >— de nem is lehet. •Jogos aggodalmak alatt pedig a kormányelnök azoknak a köröknek ellenvetéseit értette, akik a választási jogosultság túlságosan nyers, elhamarkodott, túlzott kiterjesztésében látnak veszedelmet s általa az országnak többnemü nagy érdekét vélnék kockázatnak kiszolgáltatva. Igen érdekesen fejtette ki az uj miniszterelnök, hogy miképen képzeli ő ennek a két becsületes, hazafias meggyőződésből fakadó álláspontnak áthidalását. Elvileg ránehezkednék a 'teljesen modern választójog alapjára s a választójogot felruházná az általános szavazati jog minden attribútumával. Az ismeretlenbe ugrás veszedelmének elkerülése végett pedig a fokozatosság elvét érvényesítené. Ami annyit jelent, hogy egyes átmeneti állomások passzirozásával jutnánk el bizonyos idő múlva a válásztójog legfejlettebb formájához. Hangsúlyozzuk, hogy ezekhez az alapvető princípiumokhoz a kabinet feltétlenül ragaszkodik. Ezeken belül és ezeket alapul vévé azonban — amint azt a miniszterelnök kijelentette — szivesen fontolóra vesz minden életrevaló ideát, mely a célt szolgálja. Liberális és demokrata alapra felépült reform, melynek megvalósításában a fokozatosság elve érvényesüljön, — íme igy képzeli Lukács László Magyarország jövendő választójogát. Lukács logikus gondolatfüzése most igy haladt tovább: a parlamenti reform helyre fogja állítani a képviselőház munkaképességét. A munkaképességet azonban nemcsak helyreállítani, hanem biztosítani is kell a házszabályok módosításával. Kiváltképen akkor, amikor a választóreform következményeként teljesen ismeretlen és parlamentáris értelemben iskolázatlan elemek kerülhetnek be a képviselőházba. A kormányelnök itt a koalíció nyomain indul el. A képviselőház szabályainak legalább olyan mérvű szigorítását kontemplálja, aminő a koaliciós rezsim alatt érvényben volt. Igy fejtette ki programját az uj kormányelnök a magyar parlament reformjáról. Alig hisszük, hogy bármelyik párton is ellentmondással találkozunk, amikor megLionel. Irta Marcel Boulanger. Lionel? Ah, Kedvesem, Lionel! Iime, egy poímipás ifjú! . . . Nincs ímeg benne az a kritizáló, szarkasztikus és gúnyos szellemesség, ami a imái ifjúságot olyan . élvezhetetlenné teszi. iMikor a „mái iifjuság"-ról beszélek, természetesen csak azt a részét értem az ifjúságnak,, amely tolong ,a főpróbákra, #z úgynevezett irodalmi szalonokba; amely á művésznők után szaladgál, íaz újságírókat ebédre Jiivja, de nem mond),soha uijat, olvjas, beszél, élcelődik is ennélfogva sokszor hely-, Jelenséget követ e\ túlmegy a mértéken, ügyetlenkedik stb. Ledig a, világban nem ilyennek kell lenpi, ha boldogulni akarunk. Vegyenek példát Lionelen. Alh, az elragadó, a kellemes -együttlét ővele, ezzel 'a megnyugtató bajtárssal! Talán első iz'ben kissé hidegnek találnák, — hiszen Londonban oly nyugodtak az emberek! — de ezt is megbocsátják neki, ímeirt hangulata mindig egyforma, békés s annyira -mérsékelt! Hogy nagyon okos-e? Ah, -ez oly-a,n .kérdés, ami a kávéházak levegőjére emlékeztet, pírra! Lionel , elragadó. Egyszerű modorban mondja minden asszonyiról, legyen az szép vagy .csúnya, fiatal vagy öreg, férjes vagy hajadéin: — Nagyon ragaszkodom ihozzá. Jó barátnőm És tényleg, vájjon melyik (csak kissé ér-zé-kenylelkü asszony is ne,lenne az ő barátnője egy kevéssé? Elég csinos fiu, szőke, karcsú, ápoltkezü, két centiméternyi felfelé fésült bajuszsz'al, kellemes és gyakori moso'Iylyal ajkán. ízlésesen öltözködik, ,beszéde nem hoz zavarba senkit. Kitalálhatjuk azt is, hogy szép és nemes házasságok kínálkoztak Lionel szalmára nem egyszer s tudjuk ezt is, ihogy egyszerű keresztnevét: Léont, 'a hangzatosabb Lianelre változtatta, illme, ily iriagas szárnyalású az ő lelke, hogy a legkisebb,durvaság is kellemetlenül érinti. De kissé nehézkes ,a választásban, válogat is ez teljesen érthető. Ha megbocsátja is 'a íhozcfnány származását,, de mennyisége iránt nem -hagy magával' alkudni. Legjobban valami . g-azdag idegen lányt szeretne elvenni, akiinek családja — a távolból '— előkelőnek hathat s akinek dollárjai, márkái vagy pezetái kellő -időben kiragadnák a cseppe't sem szívesen látott tönkremenéstől. iNos, egy fenséges juniusi estén Lionel Neuillynek egyik pompás kertjében sétált .a szép Maiud Forestier-re!„ a milliomos özvegygyei. A hoidvilág a földét simogatta, a halvány fáknak egyetlen lévé'le sem mozdult. A nágy csendben csak egy szamovár ,zümmögött diszkréten. Forestieirné gyengédnek és - elmélázónak mutatkozott. Lionel azt mondta neki, hogy imádija. Hangja énekelt, tekintete könyörgött 'Elbágyadt, félénk lett, skrupulusaii támadtak . . . Szerelem és erény,, sóhajok és finom; árnyalatok, zkvar és diadogás s -.ezzel kapcsolatosan a késői óra s a tiszta, fényes, hold. Olyan szine volt, .mint a teának . . A háztesság-ot azonn'al elhatározták. Tapintata, tartózkodása elragadta a fiatal özvegyet. Miu'tán oly.sok milliót kap vele, nem is volt kivánc-si 'azoknak számát tudni. Száinok, pilla! Ez a kéreskieidők, pénzemberek dolga. A fő az volt, hogy a neuilly-1 -templomi ceremónia *— <Maud katoliktis volt — níagy port -verjen fel s .ez meg is történt. A fehérpálcás fogadott ágensek nem bírták a kocsikat ' elhelyezni a neuflly-i uton s az egész -dolog kilénc negyedóráig 'tartott. Azonkívül valiaki elájult s ketten ideggörcsöt kaptak: pgy-e bár, ez csak kielégíthette a legamlbieiózusabbiakat is? Ami Lionelt igen- rnteglepte, az a félesége viselkedése volt, miután hazatértek a nászúiról. — Kapott .leveleket hitelezőitől? — kérdezte tőle hirtelen. — De, kedves .Maudom . , . Épen most akartam . . . Igen, .visszatértémkor néhány levelet találtam tényleg. De .nem baj, ,nem sürgős !a dolog . . . ,Se a pillanat, -se a <hely nem alkalmas ,arra, -hogy . — Hány levelet kiapőtt? — De . . . harminckettőt. — És .mindezzél tartozik? A száímlák pontosak? — Isteneim, e kérdések . . . Igen, a •számlák pontosak. — Jól van. Majd adja át nekem é papirosokat. Titkárom ,áftal minden jó .barátot szerdára hivők s minden hitelezőt jövő osüItörtökré. E ikét napon fizetni jogunk öttől -hétig. > — De még egyszer ^mondom, kedves barajnőm . . . Talán sokkal helyesebb lenne, ha én magam, ... - — 'M'aga, Lionel? És miért? Mert iMl mentem magához? A számláival is meges-