Délmagyarország, 1912. április (3. évfolyam, 77-100. szám)

1912-04-18 / 90. szám

4 DÉLMAGYARORSZÁG 1912 április 18. kozott az asszonnyal, megszólította és kérlel­te, liogy térjen vissza hozzá. — Miért nem jösz vissza? — Mert nem akarok veled együtt élni. — Miért? — Nem tartozok neked felelettel. — Kérlek, ne tégy tönkre, gyere vissza. Az asszony ingerülten felelt a hivó szóra. Emiatt szóváltás támadt közöttük, igy ju­tottak el a vasúti hid elejéig. Itt az asszony el akart válni Szendreitől. Ez dühösen neki­ugrott az asszonynak, kirántotta élesre fent kését és azzal kétszer az oldalába, egyszer pedig a bal karjába szúrt feleségének. Mind a három szúrás életveszélyes. Farkas Erzsébet eszméletlenül esett össze. Még csak segélyért sem tudott kiáltani. Ez­alatt a gyilkos férj elmenekült. De csak a közúti hídig jutott, itt jelentkezett az őrt álló rendőrnél, aki bekísérte a városiházára, Follráth Gyula ügyeletes rendőrtiszt letar­tóztatta, Szendrei beismerte tettét és azt is, hogy már régen készült a leszámolásra, A véres kést menekülés közbeai a Tiszába dobta. Az eljárás gyilkosság bűntettének kísér­lete miatt indult meg ellene. Farkas Erzsébetet eszméletlen állapotban vitték be a szegedi közkórházba. Állapota életveszélyes. SZÍNHÁZ,_MÖ\/ÉSZET Színházi műsor. Csütörtök: Cárnő, színjáték, a szegedi tűz­oltók javára. Bemutató. (Bérletszünet). Péntek: Cárnő, színjáték. (Páratlan s/3). Szombat délután: Rang és mód. (Ifjúsági elő­adás). — Este: Cárnő, színjáték. (Páros */3). Vasárnap délután: Szép Heléna, operett. — Este: A görög rabszolga, operett. (Páratlan 2/3). Hétfő: A kis báránykák, operett. (Páros 3/3). Kedd: Hojfmann meséi, opera. (Páratlan 1/s). Szerda: Cárnő, -szinjáték. (Páros 2/s). Csütörtök: Berkovicsné, operett. Bemutató. (Páratlan 3/3). Péntek: Berkovicsné, operett. (Páros V3). Szombat délután: Nagy diákok, a szünidei gyermektelep javára. — Este: Berkovicsné, ope­rett. (Páratlan 2/s). Vasárnap este: Berkovicsné, operett. (Bérlet­szünet). Két szegedi színész és a Népopera. (Saját tudósitónktól.) Az utóbbi napokban szárnyra kelt a hir, hogy Déry Rózsi, a sze­gedi színház primadonnája leszerződött a Népoperába, Szeptember elején már meg is vált volna a szegedi színháztól. Most, hogy Kovács Lili, a szabadkai színtársulat sznb­rettje két estén föllépett a szinházban, a ven­dégszereplést a szegedi primadonna-válság­gal hozták kapcsolatba. Kovács Lili volt állí­tólag kiszemelve a szubrett-szerepkör be­töltésére. Ebben az ügyben a valóság a következő: Déry Rózsit leszerződtette a Népopera, — de mégis minden a régi marad. A primadon­na továbbra is tagja lesz a szegedi színház­nak. A Népoperával való szerződésében ugyanis van egy kikötés, amely szerint az csak abban az esetben érvényes, ha a sze­gedi direktor nem gördit akadályt a békés távozás elé. Déry Rózsi a Népoperával való esetét bejelentette Almássy Endre igazgató­nak, aki hajlandó volt beleegyezni a prima­donna idő előtt való távozásába, — a szerző­dése még két évre Szegedhez köti — ha he­lyére megfelelő utódot talált. Ez az előz­ménye Kovács Lili vendégszereplésének. Szerdán aztán az igazgató közölte Déry Rózsival, hogy — nem távozhat Szegedről. Igy tehát egyelőre meghiúsult a Népoperá­val való szerződése. A primadonna egy hónappal ezelőtt kapta a meghívást Márkus Dezsőtől, a Népopera igazgatójától. A főváros legifjabbik szinháza ugyanis a jövőben nagyszámú operett elő­adást is tervez, amihez személyzetet teres. Mérei Adolf, a Népopera főrendezőjére ju­tott a toborzás munkája, aki ebben áz útjá­ban a mult hónapban Szegedre is eljött. Déry Rózsit az Ezred apjában és a Görög rabszol­gában látta. Tapasztalatáról beszámolt Már­kus Dezsőnek és igy következett he a meghí­vás. Szeptember elsejétől három évi időtar­tamra kötötte volna le a szerződés Déry Ró­zsit a Népoperához. A helyzet tehát az, hogy Déry Rózsi a Népoperához szerződött, de — Szegeden ma­rad. A szegedi szinliáz legfrissebb szenzációja: Heltai Jenő is meghívást kapott a Népope­rától. Pénteken már vendégszerepel is a Kornevillei harangok-ban, amelynek Gáspár apója egyik legismertebb alakítása. Heltai Jenő szerződtetéséről még a mult évben, a Népopera megnyitása előtt síző volt, akkor azonban már leszerződött a szegedi színházhoz. Heltaiit is ugyanazokban a darabokban látta Mérei Adolf, mint Déry Rózsit. Jelentős szerep várna rá a Népoperában, mert szinte egyetlen komikus az országban, akinek pom­pás játéka mellett értékes hangja is van. A szerződése két évig még Szegedre köti, a di­rektor beleegyezésétől függ, hogy elfoglalhat­ja-e jól megérdemelt helyét a Népoperában. * A kalandor. (A Vígszínház bemutatója.) Ifjabb Hegedűs Sándor, akinek legújabb szín­müvét ma este mutatta he a Vigszinház, igen termékeny színpadi író, mindenekfölött am­biciózus. Sikertelenség vagy más haleset nem riasztja vissza a munkától: ir, ir, lelkesedés­sel és fáradhatatlanul. A Nemzetiben és a Magyar Színházban már játszották a darab­jait. Az Élvetemetkezők, az Ikarusz és Arab után most A kalandor. A liáromfelvonásos színműből kiderül, hogy ifjabb Hegedűs Sán­dor hosszú időt töltött Amerikában és hogy ezt az időt neili hiába töltötte el. Nyitott szemmel figyelt meg mindent és darabjának érdekes cselekményét is az egészen eredeti és különös amerikai életből szakította ki. A ka­landor-ról legjellemzőbb ítélet az, amit if­jabb Hegedűs Sándor, mint szerző, a darab­járól irt a Magyar Szinpadba. Két évig dol­gozott a darabján, — irja — többször át- és átírta és mindig a karakterek kidomboritásá­ra törekedett és az akció gyorsaságát tar­totta szem előtt. Két évig volt Amerikában, látott elég alakot és ott volt alkalma eleget tapasztalni. Szereti ezt a darabot és azt hiszi, hogy pár héttel ezelőtt inkább neki való lett volna a szezon, de a végzet előtt meghajol. Ez a végzet siker formájában érte utol ma ja szerzőt. A főszerepeket Fenyvesi, Varsányi {Irén, Hegedűs, Tanay, Haraszthy Hermin, Makay Margit játszották. A rendezés Jób Dániel stílusos munkája. * Csortos Gyula megvált a Vígszínháztól. Csortos Gyula, a. Vigszinház művésze, aki Szegedről került fel Budapestre, kedden dél­után levelet irt Faludi Gábornak, a Vigszin­ház igazgatójának, amelyben bejelenti, hogy kilép a szinház kötelékéből. Megválását azzal indokolja, bogy a többfejü igazgatóság közt és közte személyi kérdésekben egyenetlensé­gek támadtak, továbbá, hogy a színháznál az elmúlt esztendőben általában nem nyúj­tottak számára olyan működési teret, aminő őt képességeinél fogva megillette volna. Azo­kat, akik a Vigszinház belső viszonyait is­merik, nem lepte meg Csortosnak ez az el­határozása, mert a fiatal művész percig nem titkolta, hogy nincs megelégedve helyzetével, főképen pedig azokkal az állapotokkal, me­lyek őt tétlenségre késztetik és ambíciójában megfékezni igyekeznek. Csortos két évvel ez­előtt került a Vigszinházhoz, miután előző­leg a Magyar Szinházban a sikerek egész so­rozata fűzte a fővárosi közönséghez. Csortos távozására annyiban vonatkoznak mindezek a dolgok, hogy ő, akit minden képessége mel­lett és talán nagy sikerei miatt is jövevény­nek tekintettek, belátta helyzetének tartha­tatlanságát óe magára nézve lyvcmta a kon­zekvenciákat. Ugy értesülünk, bogy Csortos egyelőre semmiféle színházhoz nem szerző­dik és vár, mig a viszonyok kedvezőbbek tesznek számára. * Előadás a tűzoltók javára. A szegedi színházban csütörtökön este előadást rendez­nek a szegedi tűzoltók javára. Biró Lajos és Lengyel Menybért színmüve, A cárnő kerül bemutatóra és a közönség, amely a derék tűz­oltók munkája iránt mindig elismeréssel vi­seltetett, bizonyára méltányolni fogja azt a körülményt, liogy az ő javukra szolgál az elő­adás jövedelme és ezért meg is fogja tölteni a nézőteret. A szegedi tűzoltók, akik esak egy­szer fordulnak egy évben a közönséghez, ezt a támogatást méltán meg is érdemlik. Beszélgetés Schemua Balázs vezérkari főnökkel. (Saját tudósitónktól.) Schemua Balázs, a monarchia hadseregének vezérkari főnöké­vel, akiben egy jövendő háború eshetőségei­nek a hadgyakorlat számára való földolgo­zása, hadi problémákba öntése forrongó most, beszélgetést íolytatott egy újságíró és igy irja le: Előbb Pohl vezérkari százados, Schemua altábornagy hadsegéde kijelentette: — Kérem,' őekszellenciája nem nyilatko­zik, de a hadsegéd ezután mégis az altábor­nagyhoz lépett és tudomására hozta a pol­gári nyilvánosság érdeklődését. A hadsereg legmagasabb pozíciót betöltő tábornoka rö­vid ideig gondolkozott. Ez alatt megállapít­hatjuk, hogy Schemua altábornagy hatalmas szál, vállas, izmos, erős ember. Széles vál­lain, domború mellkasán feszül a tábornoki uniformis. Az arca 'barnás-pirosas, sörtés, keményen fölálló haja és torzonborz tömött bajusza pedig friss, fiatalosan barna. Az ola­szos tipusu daliás katona annyira fiatal, any­nyira üde, hogy valósággal hihetetlennek lát­szik, hogy az öszhaju vezérőrnagyok, őszülő ezredesek és alezredesek között, akik körül­veszik, épen ez a fiatalos külsejü katona az egézs hadsereg minden legnéyének, tisztjé­nek és tábornokának parancsoló vezérkari főnök. Erélyes, határozott vonású arcáról leolvasható az a keménység, képzettség és erő, amely utat nyitott nekii mai rengeteg fontosságú állására — ahol a király és a jövendő uralkodó bizalma egyaránt támo­gatja. Rövid gondolkodás, néhány parancsoló mozdulattól kisért halk szó után az altá­bornagy döntött. A hadsegéd összeütötte bokáiját, sarkon fordult, de a következő perc­ben már utolérte őt Schemiua Balázs és tiz kemény, egyenes lépéssel az újságíró felé jött és kérdés nélkül, kurtán, mintha serege­ket vezényelne, megszólalt — természetesen németül: — Nem szolgálhatok önnek a kívánt fel­világosítással. Még semmi sincs elhatározva. — Az őszi hadgyakorlatok helye iránt ér­deklődök ekszellenciádnál. . — Még nem döntöttünk. Közelebbit nem mondhatok. Most tanulmányozzuk a meg­felelő helyet. — És a trónörökös? A trónörökös főhadi­szállásáról történt már döntés? Ezt a kérdést már nem várta be az altá­bornagy. Szemme'llátbatóan programja és szándéka ellen való volt, hogy egyáltalában megszólalt újság számára és a trónörökös szó hallatára odafordul Langer vezérőrnagy­hoz, miközben kezével a-közelben álló Pohl századosra mutatott. Schemua hadsegéde azután megadta az óvatos feleletet: — Még egyáltalán nem biztos, hogy a trónörökös eljön a gyakorlatokra. Az újsá­gok irták, hiszen önnek tudnia kell, hogy mi mindent írnak az újságok. — Kérem, százados ur, azt tudjuk, hogv Schemua altábornagy idáig bejárta Szeged, Makó, Temesvár és Arad környékét. Ebből nyilvánvaló, hogy fi nagvgyakorlat szinh^ \ i

Next

/
Oldalképek
Tartalom