Délmagyarország, 1912. április (3. évfolyam, 77-100. szám)

1912-04-21 / 93. szám

1912 Ili. ovfolyam, 93 szám H M Vasárnap, április 21 A mSízponti szerkesztőség és kiadóhivatal Szeged, srs Korona-utca 15. szám 1=3 Oadapesti szerkesztőség és kiadóhivatal IV., c=3 Városház-utca 3. szám c=a ELŐFIZETÉSI AR SZEGESEN egész évre . R 24'— félévre . . . K 12' negyedévre . R 6*— egy hónapra K 2' Egyes szám ára 10 fillér. ELŐFIZETÉSI AR VIDÉKEN: egész évre R 28'— félévre . . . R 14'— negyedévre . R V— egy hónapra R 2.40 Egyes szám ára 10 fillér. TELEFON-SZAM: Szerkesztősei 305 1— íladóhivata: 136 interurbán 305 Budapesti szerkesztöseg telefon-száma 128—12 Lukács László kabinetje. Tudvalevőleg a magyar király pénteken este nevezte ki Lukács Lászlót Magyarország miniszterelnökévé. S a jövőre nézve fontos az, hogy Lukács gyors kinevezését a tegnap délutáni eredményes tárgyalások tették lehetővé. Lukács először az osztrák miniszterelnökségre hajtatott, ahol Stürgkh gróf miniszterelnökkel tanácskozott. E tanácskozáson szóba került a Réichsrathban inditott horvát vita is. Ezután a hadügyminisztériumba hajtatott, ahol lovag Auffenberg közös hadügypiinisztert látogatta meg, akinél egy órát időzött. Végül Berchtold gróf és Bilinski közös miniszterekkel tanácskozott. E tárgyalások során elintézték a delegációk ügyét is. Megállapodás történt, hogy a delegáicók e hónap 30-án ülnek össze Bécsbe. . Tegnap este, még a kinevezés kézhezvétele előtt Lukács több hírlapírót fogadott a Magyar Házban. Hangsúlyozta, hogy kabinetje nem párttöredékeket fog .szolgálni, hanem az egész munkapártra támaszkodó Lukács-kabinet lesz, mely a parlament munkaképességét a pártok közötti béke utján akarja elérni. íme, program ez a mai helyzetben, olyan program, ami a legnagyobb érdeklődést várja ki az egyes politikai pártokból és az országból is. Mert Lukács László nyilatkozata sok olyan kombinációt szüntet meg, melyeknek főcélja az volt, hogy a helyzetet lehetőleg elmérgesitsék, — mielőtt kialakul. Igen, mert sajnos, olyan áramlatok akadnak már, melyeknek nincs más célja, csak rombolni, akadályozni* mindent, legyen bármi. S ez a degenerált, beteges „meggyőződés" különösen az obstrukció idején tört ki egyeseknél. Tehát: Lukács kabinetje a parlament munkaképességét akarja elérni. Még pedig — mert ez is fontos — a pártok között va'ló békével. íme, Lukácsban nemcsak az erő, a határozottság és a többségre támaszkodó progTam van meg, hanem a jóakarat is, a békés szándék. így az egész, ország bizalmán kívül a pártok figyelmét és bizalmát is megérdemli, annál is inkább, mert hisz az ellenzékiek is sokszor hangsúlyozták, hogy Lukács elnöklésével működő kabinet találhatja meg legkönnyebben a békés kibontakozást. Súllyal esik latba az a momentum is, hogy Lukács László egy óra hosszáig tárgyait Auffenberg gróf hadügyminiszterrel. Bizonyos, hogy a válságos helyzet előidézésében része volt Auffenbergnék is, illetve azoknak a híreknek, melyek a hadügyminiszter szereplése kapcsán nyilvánosság elé kerültek. És határozottan mondhatjuk, hogy Auffenberg részéről több volt a tévedés és a felületesség, mint a gyűlölet vagy rosszakarat. Most pedig minden jel arra vall, hogy Lukács és Auffenberg között, ha nem is teljes közeledés, de nyilt magyarázat már történt, — ilyen helyzet után pedig esetleges közeledést, pláne megegyezést: a legellenzékibb pesszimisták is elvárhatnak. Itt irjuk meg, hogy szombaton délben érkezett vissza Bécsből Budapestre Lukács László, Magyarország uj miniszterelnöke, hogy idehaza megalakítsa az aj kabinetet és az ügyek élére álljon. Nem lehet kétséges, hogy az uj kormányelnök mindenekelőtt kabinetjét fogja megalakítani, ezzel a munkájával párhuzamosan azonban előzetesen érintkezésbe lép a pártok vezetőivel is, hogy vállalkozása ^számára jóakaratú figyelmüket kérje. Az érdemleges kibontakozási tárgyalások az eddigi tervek szerint a kormány végleges megalakulása után való időben kerülnek sorra. Lukács László miniszterelnök kinevezése után kijelentette a „Pesti Hirlap" tudósítója előtt, hogy a kibontakozást a választójog alapján keresi és pedig liberális, és erősen demokratikus választójogi reformmal, oly formában, hogy ennek honorálása elől, reméli, a Justh-párt se zárkózhatik el. íme, ezeket is mondotta az uj miniszterelnök. Ennél többet, valljuk meg, a mai körülmények között egy Justh-párti se mondhat, még akkor se, amikor — ellenzéki. És csupa határozottság, csupa munkajelzés Lukácsnak minden szava, minden cselekedete. S megállapíthatjuk, hogy a A podolini takácsné. Irta Krúdy Gyula. Boldog, boldogságos ifjú kor, amikor szeretni is még ugy szeretünk, ahogyan nekünk jól esik. A képzelet segitségére siet a valóságnak és rózsaszínűvé teszi azt, amit épen akar ... De a csillogó, harmatos, nagy szemek im most itt utaznak vele együtt a vasúti kupéban és amint a mind ismerősebbé váló tájra kitekint, látja az egykori mezőket és földeket, ahol a házikisasszony a cselédség élén szorgalmasan dolgozgatott. Amott egy csiir, — szakasztott a Wittkóéké — ahonnan Irma estefelé a csűr nagy kulcsait kezében himbálva az aratóleányok élén hazafelé jött és mezei virág volt a mellére tűzve. Igen, igen, most már világosan emlékszik, hogy jóformán mindig csak az ablakból látta a barna házikisasszonyt, aki talán észre sem vette a tanulgató ki's diákot és azt a csókot, azt a bizonyos csókot a leányhoz hasonlító fivér kapta egyszer, a\ Pázsmáti iskolatársa . . . Maradj, maradtl még bűbájos szép emlékezés! Az első próbabál, ahol Irmával táncolni sem mertél, az eVső tavaszi kirándulás a vadvirágos hegyekbe, amikor szólani sem mertél Irmáihoz és ú fejlődő leányka gyakori látásai, amidőn megzavarodva sütötted le a szemed és ugy tettél, mintha valamit a földön keresgélnél, maradj itt a (himbálózó vasúti kupéban, édes\ félszeg, gyámoltalan első szerelem . . . Pázsmáti kihajolt a kocsiablakon és homlokát fürösztgette a nyárvégi alkonyat langyos levegőjében. A nap még a hegyek ifölö'tt állott, amikor Podolinba érkeztek. A vasúti állomáson üdvül mintha semmi sem változott volna a régi városkában. Nini, ott a piaristák kettős tornya és la patika előtt a fiatal tanárok beszélgetnek. A Poprádot is látni, amint a hid alatt sebesen szalad és az ódon házak bolthajtásos kapuján ugyanazok a kendőis öreg asszonyságok lépegetnek ki, mint abban az időben. Itt-ott támadt ugyan néhány uj épület, de Pázsmáti szinte haragosan néz a jövevényekre. Sajnálja a régi házakat, amelyeknek helyét a modernek elfoglalták. Már ott is vannak a taikácsmüheíy előtt, amelynek faláról ódon gót betűk hirdetik, hogy itt Szlabóczki takács lakik. Hallják a szövőgépek egyhangú kattogását és Pázsmáti János ugy érzi, hogy dobog a szive, amikor a csengős üvegajtó kilincsét megnyomja. —5 Jó helyen járok? — kérdé zavartan. — Szlabóczki takácsot keresem, aki gyerekeket elfogad kosztba. Egy kékkö'téneys kopasz ember — vastag okuláréval és sárga bajpszszal — jön elő a műhely hátteréből. Szepességi kedélyeskedéssel rázza meg Pázsmáti kezét. — Itt jó helyen lesz a kis fiu — mondja többek között. — Szeretjük a gyerekeket, mert nekünk nincs. (Tudja isten, miért esett ez jól Pázsmátinak.) — De a feleségem nélkül én semmit sem tehetek, — folytatta a takács. — Ez az asz_ szony dolga. iDe nyomban itthon lesz. A földekén van. Mi most aratunk. Tessék addig helyet foglalni. Pázsmáti köszönte az ülőhelyet és azt mondta, hogy majd az utcán várnak,'a kőpadon. — Persze, persze, — nevetett Szlabóczki, — ezek a kutya gépek nagyon lármáznak. De hát mit csináljon a szegény takács? ö vagy megsántul, vagy megvakul a mesterségében. Mert a gépek ugy lármáznak. Gyerünk az utcára. Leültek a régi kőpadocskára és Pázsmátinak az jutott eszébe, hogy ilyen volt a Wittkóék háza előtt is. Talán épen ugyanaz a kőpad, idehozták a hozományban . . . Szerette volna megkérdezni a kedélyes takácsot, hogy valóban az a bizonyos Wíttkó Irma-e a felesége, — de valahogyan restelte a dolgot. Ültek tehát csendesen és nézték az alkonyatot, amely ráborult a hegyes háztetőkre, a sétatér fáira és a távoli öreg kolostorra, a hová a Pázsmáti kis fia fog járni. Egy messzire nyúló utca távolságából hosszú tót-szekér görgött feléjük, amely szöknyás néppel volt megtelve. /