Délmagyarország, 1912. április (3. évfolyam, 77-100. szám)

1912-04-07 / 82. szám

1912 április 6 DÉLMAGYARORSZÁG 19 Egészen hivatalosan Liebling lett a Kedvenc s hogv semtmi kétségünk se legyen, nézzünk csak bele a Vasúti és Közlekedési Közlögy mai számába. Ott fel van sorolva egész se­reg megváltoztatott vasúti állomás. A leg­többjének a szlá vvagy germán jelleg tünt -el, hogy helyet adjon a magyarnak. Épen csak a végén olvasható ez az abszurdum: Jelenlegi név Kedvenc, uj név Liebling. Épen fordítva, mint a többinél. — A jótékony nőcgyesűlet színházi es­télye. A Szegedi Kisdedóvó és jótékony Nő­egyesület, mint minden évben, ugy ez alka­lommal is a nagyközönség áldozatkészségé­hez kénytelen' fordulni, Ihogy részint, óvó­intézeteit fentarthassa, részint pedig másik céljának: a szegények gyámolitásának is megfelelhessen. Ebben az évben az egyesület ebből a célból színházi estólyt rendez, ame­lyen két kiváló budapesti művész is közre­működik. Az estélyt április első felében tart­ja meg a nőegyesület. Tekintettel a jótékony célra, ,a földszinti helyeket s a földszinti és első emeleti páholyokat ötven százalékkal fölemelik. Az estélyre szóló jegyeket már most lehet előjegyezni, még pedig páholy je­gyeket Polgár Lászlóné elnöknél, a többi helyekre pedig Székely Gáborné belvárosi ve­zető-óvónőnél. - Nagyváradi újságírók sztrájkja. Nagyváradról jelentik: A Sas Ede szerkesz­tésében megjelenő Nagyvárad napilap mun­katársai ma sztrájkba léptek. A sztrájkra az adott okot, hogy Sas Ede egy szerkesztői ügyből kifolyólag összekülönbözött Márton Manó szerkesztőjével s azt a lapnál viselt állásától minden további nélkül fölmentette. Az eset részletei a következők: A Nagyvá­rad ..Megmérgezett kut" cimén megirt egy esetet, amely Tisza István gróf geszti birto­kán történt. Ezt az esetet megcáfolták, de Sas Ede távollétében a szerkesztőség nem rektifikálta a dolgot, hanem a cáfolattal szemben is fentartotta állitásáT. Sas Edének • e miatt kellemetlensége támadt Budapesten, ahonnan hazaérkezve, ingerült állapotban rá­támadt a szerkesztőségre és a kellemetlen­ségért Marton Manót tette felelőssé. A mun­katársak szolidaritást vállaltak Mártonnál és sztrájkba léptek. Memorandumot nyújtottak át, amelyben bejelentették követeléseiket is, Így megfelelő munkahelyiséget, jobb fizetést, stb. Ugy a fővárosi, mint a vidéki újságíró­kat szolidaritásra kérik. Holnap gyűlést tar­tanak. amely iránt Nagyváradnak a sztráj­koló újságírókkal rokonszenvező közönsége is érdeklődik. — Vojtha muzsikál. A soproni nagy fegy­házban, csendes tavaszi estéken, felkönyököl­nek szalmás priescsükön a rabok. Hallgatva .hallgatják, mint töri keresztül a kemény fa­lakat valami muzsikaszó. Valaki hegedül a fegyházban. Sirva reszketnek a hurok és öreg rabok csendben mondogatják: — A Vojtha hegedül. A Vojtha, Vojtha Antal, Haverda Maris-, ka lovagja játszik a soproni fegyházban. Zo­kogtatja a szároz fát, ha ráborul az este a sötét, börtönre. Húzza, húzza szépséges nótáit két esztendő óta és húzni fogja még hatig. Nyolc hosszú esztendei raboskodásra Ítélte a budapesti esküdtbíróság. Nyolc esztendeig nem lesz más társa Vojthának, csak a hege­dűje. Esténkint elmuzsikálja minden fájdal­mát, nappal pedig kottába szedi. De a nóta nem a régi szeretőnek, Mária-Nosz'trán ha­risnyát kötő Haverda Mariskának szól. Vojtha Antal most egyszerre a feleségébe lett szerelmes. írja, irja aszerelmes leveleket ha­za, Szabadkára a feleségéhez. Minden levél­hez egy kottát csatol. A kották cime: Rózsa dalok, Rózsa keringő, Rózsa induló, Rózsa lengyelke, Rózsa tipegő. Mindig osak: Rózsa, Rózsa a felesége. És a sok nótával újra meg­hódította Vajfcha a sokszor megcsalt, sokszor elhagyott feleségét. A szép barna asszony, aki Szabadkán óvónő, megbocsátott az urának. Törvény szerint elválhatna tőle, a paragra­fusok ugy mondjálk, hogy nem köteles várni az urára az asszony, ha azt két évnél többnyi fegyházra ítélték. A szép Rózsa nem akar válni. Gyűjtögeti, rózsiszinü selyem szalaggal kötözgeti össze az ura leveleit meg kottáit és várja Vojtha szabadulását. Pedig mikorra el­jön a szabadulás órája, megöregednek mind­ketten. Addig pedig irja Vojtha Antal a nó­tákat. Szomorú, lassú zenére irja: Megőrülök egyedül . . . Vigasztalj hát messziről, Mert. melletem nem. lehetsz, Tudom, hogy te is szenvedsz. Isten talán ránk tekint, S megelégli e sok kint... Mindig arra gondolok, Leszünk-e még boldogok. Nótázás közben pedig Vojtha Antal szaba­dulását várja. Nehéz a nyolc évi raboskodás, ártatlannak mondja magát s ügyvédje, Plesz­kovics Lulkács dr utján perújítást fog kérni. — A perújítást —mondta Vojtha a napok­ban nála járt ügyvédjének — már csak azért is kérelmezni fogom, hogy bebizonyítsam ártatlanságomat. Ha nem adnak helyet per­li jitó kérésemnek, mikor kiszabadulok, tisz­tázni fogom magamat minden vád alól. Mert ártatlan vagyok, ártatlanul csuktak a bör­tönbe. — A rejtelmes halott. Tegnapi szá­munkban irtunk arról, hogy Budapesten ti­tokzatos bűncselekményt fedeztek fel a kiilső Váci-ut 193. számú házában, eertr oinoela­kásban. Az odu lakója, Latini Nándor hat­vanhét esztendős hajóács volt. Mivel már napok óta nem látták, föltörték szobáját s ott mindent vérrel áztatva találtak. Maga Latini eltűnt. Bizonyosnak látszik, hogy gyilkosság történt. Hogy Latinit ölték-e meg, aztán holttestét elhurcolták, nem lehe­tett határozottan állítani, mert az a föltevés is megállhatta helyét, hogy az öreg munkás pvilikoit meg valakit s áldozatát eltüntetve megszökött. A mai nappal minden kombiná­ció megszűnt, mert kétségtelenül beigazoló­dott, hogy Latinit nem gyilkolták meg, ha­nem öngyilkos lett. Egész éjjel s ma dél­előtt kutatott a rendőrség, hogy megoldja ezt a problémát s a nyomozásnak meg Is lett a sikere. Először a részletes helyszíni szemléből kiderítették, hogy hová lett a holttest. A minap ugyanis egy lefejezett ha­lottat találtak az óbudai iparvasut sinei közt. Akkor azt hitték, hogy az ismeretlen ember vasúti baleset áldozata. A boncoló intézet­ben lefényképezték a halottat. Most ebben a fotográfiában ráismertek az eltűnt Latini Nándorra, Az orvosi és helyszíni vizsgálat; kiderítette, hogy Latini öngyilkosságot is követhetett el. Először az ereit vágta fel és a nagy vérveszteség dacára is lehetett any­nyi éreje, hogy kibandukolt az óbudai ipar­vasuthoz és annak sineire vetette magát az érkező vonat elé. Ennek a föltevésnek a he­lyességét igazolja Ruzicska Mihály jegyző­könyvbe foglalt vallomása, mely szerint Latini már 5 hét előtt is öngyilkosságot kö­vetett el. Igy ez a rejtelmesnek látszó eset elvesztette titokzatosságát s a rendőrség a vizsgálatot be is fejezte. — T. olvasóinknak. Aki vérszegénységből eredő bajokban, sápkor, gyengeség, étvágytalan­ság, gyomorbajban szenved, aki sovány, testileg fejletlen, aki gyermekeinek izmosodását kívánja, aki súlyos betegségen átesett, annak Kriegner féle Tokaji China- Vasbor kell, mely az összes vaskészitmények között az első helyen áll és az orvosok is rendelik évtizedek óta. Egy üveg ára 6 kor., kis üveg 3.20 korona, Kriegner gyógyszertárában, Budapest Kálvin-tér. Postai szétküldés naponta atánvéttel, vagy a pénz előzetes beküldése után. 2749 NYILTTER. E rovatban közlöttekért nem vállal felelősséget sem a szerkesztőség, sem a kiadóhivatal. Két szoba, előszoba, fürdőszobával esetleg garzon lakást ke­resek azonnal. Ajánlato­kat a kiadóhivatalba kérek •M I V Nyilatkozat. Minthogy a 180 példányban nyomtatott Szegedi Híradót nincs szerencsém olvasni, elkésve értesültem, hogy Hollósi Ödön és Endrényi Imre sajtópört indít ellenem Az Est-ben Leleplezett „szerkesztő" címen meg­jelent hir miatt, őszintén örülök a sajtóper­nek, de azután elvárom, hogy a sajtópört le is tárgyaljuk. A biróság előtt tanukkal és adatokkal bizonyltom be, hogy kicsoda Hol­lósi Ödön és Endrényi Imre, s szerencsés­nek fogom érezni magam, ha ezzel megsza­badítom Szegedet ettől a két embertől. Ne­hogy idegen tollal ékeskedő embernek tart­sanak, annyit korrigálnom kell Hollósi va­lótlanságokat tartalmazó nyilatkozatába, hogy Az Est rendőri riportját nem én lá­tom el. Faragó Miklós, Az Est belső munkatársa. j—i CHAMPAGNE - EPERNAT J Séta a tavaszi divat körül. (A FÉRFIDIVAT.) A tavaszi öltözetnek formájában csak lé­nyegtelen, de összhatásukban azért mégis fontos változásokkal találkozunk. A zakó-kabát hoszát a mai divat szerint mindenki maga állapítja meg. Nem ugy, mintha bármilyen rövid, vagy bármilyen hosszai zakó volna divatos, hanem a test ma­gasságához mérten. Erre a természet adja meg a mértéket, ami ismét közelebb hoz ben­nünket az öltözködési korrektség ama sar­kalatos szabályához, mely az egyéni alkat tekintetbevételét parancsolja. A zakó tehát olyan hosszú legyen, hogy alsó széle a lelógó kar és kinyújtott kéz helyzetében épen a hü­velyk hegyéig érjen. Ennél pontosabban és könnyebben eddig még sohasem lehetett meg­határozni a mindennapi kabát kellő hosszát. A zakó bősége is a normális ízlés jegyében áll. Ne legyen bő, de szük se legyen. Kényel­mes legyen,'— ez a jelszó. Már a mellény divatos formája nem halad a kabát józan irányán. Amúgy is hosszú al­só végei még jobban megnyúltak, és mig a mellény legalsó gombja aránylag elég maga­san szókel, sarkai hegyes szögekben végződő fordított V. alakban nyúlnak alá. Felső ki­vágása a mellénynek szintén a V betű forrná-, jához hasonló, azzal a különbséggel, hogy vo­nalai a szöglet körül kissé hajlítottak. Ezt a hajtást azonban csak azoknál a mellényeknél észlelhetjük, melyek magasan záruló kabá­tokhoz valók, mert az egy gombra járó zsa­kethez és különösen a smoekinghoz hosszú, éles szögben végződik a modern mellény fel­ső kivágása. Ez a rendkívül szép újítás leg­jobban érvényesül a fehér vászonmellény vi­seleténél, mely mellénynek a tavaszi, de kü­lönösen a nyári idény-re nagy jövőt jósolunk, már azért is, mert a színes mellény teljesen kiment a divatból. Érdekes, hpgy mig a női divatban sohasem tudja senki, bogy miért húzzák meg egyik vagy másik divat felett a lélekharangot, a férfidivatban előforduló csendes kimúlásoknak mindig megvan a ma-

Next

/
Oldalképek
Tartalom