Délmagyarország, 1912. április (3. évfolyam, 77-100. szám)

1912-04-07 / 82. szám

1912 április 7 DÉLMAGYARORSZÁG 17 — Mi tetszik? — Ugyan ne komédiázz! Mintha bizony nem ismernél — a Zrinyi-utcából. Detektívek volnánk vagy mi ! Féder elsápadt. — Egy kettő! Előre! — De kérem! — Semmi „kérem". Ha nem jössz, viszünk, — Szeretném tudni: miért? -- Láttunk mindent. A bugyellárist majd át­adod az inspékciósnak. A jeles férfiú könyörgésre fogta a dolgot; de mi könyörtelenek voltunk. Erre aztán elő­vette a bugyellárist. — Tartsák meg uraim, csak engedjenek futni. Hah ! Nyomorult! Meg akarsz vesztegetni ? — Hat gyermekem van. — Te vagy az oka ! — A feleségem elpusztítja magát . . . Erre közbelépett az én lágyszívű kompá­nistám. Félre taszított, megvetően végigmérte a tolvajt, aztán kiragadta kezéből a tárcát. 77T És most. fuss, ahogy tudsz. Féder lábai közé fogta az utcát és elszaladt. A Rákóczy-utra érve, Tuzár Mihály detektív úrral találkoztunk. Ki akartuk kerülni, de meglátott ós amint meglátott, tüstént igazolásra szólitott fel benünket. Bekísért a nyolcadik kerületi kapitánysághoz, ahol elvették tőlünk a bugyellárist. Igy történt a dolog. A rendőrkapitány: Szóval a lopást nem ma­guk követték el, hanem Féder? A terhelt: Ugy van. A rendőrkapitány: Mindjárt előállíttatom. Ha igazat mondtak . . . A terhelt: Szabadok leszünk? A rendőrkapitány: Dehogy ! Akkor még ma átküldőm önöket a tekintetes királyi ügyész­séghez. Meit hát meglopnia tolvajt sem szabad. Guthi Soma. A hitel korlátozása és megvonása Havenstein, a német birodalmi bank elnöké­nek, de különösen Pranger, ami jegy bankunk főtitkárának intelme napról-napra fokozottabb mértékben foglalkoztatja a pénzvilágot. A kedvezőtlen időben elhangzott intelmek külö­nösen a sajtó részéről állandó támadásoknak vannak kitéve, de aki a pénzpiac általánosan tapasztalható feszültségével némileg is számol, az tudhatja-lhogy a hitelkorlátozások és meg­vonások nem csupán az elhangzott intelmekre vezethetők vissza. Németországban még 1908-ban, vagy is az amerikai pénzkrizis kitörésekor sem volt a pénzpiac rosszabb, mint ez évben. Nem is lehet szó ott egyelőre az 5%-os ráta csök­kentéséről. A helyzet nálunk sem kedvezőbb. Nem kellett tehát vezető bankjainkat a hit elnyujtás terén korlátozásra késztetni, a kény­szerűség önkénytelenül is belevitte őket. Ezért lehet azután hallani napról-napra fizetési za­varokba jutott, sőt összeomlott bankokról, ipari- és egyéb vállalatokról. Hogy azután a hitel hirtelen és erősza­koskorlátozása, sőt megvonása, ugy az inté­zet hitelezői, részvényesei, mint adósai szem­pontjából, micsoda gazdasági kárt rejt magá­ban, az szinte kiszámíthatatlan. Az tény, hogy a hitel korlátozása és megvonása inkább csak a statusban gyengébbeknek, igazában véve pedig csak a betegeknek árt; ugy, hogy ez utóbbiak kimúlása egészséges gazdasági jelenség, mert nem árt, ha közgazdasági éle­tünk ezektől megtisztul. De nem áll ezen kö­rülmény, ha a hitelt azoktól vonjuk meg, melyek reá vannak utalva, bár statusukban gyengék is, de némi kis reorganizatióval a ve­zetésben, lábra állíthatók. A betevők, hitele­zők és részvényesek érdekei kívánják ezt meg, dvégre egy-két szerencsétlen üzlet megfogat­tatja az intézet bázisát, de még nem elegendő k a kivégzésre. A Törlesztési Bank pél­tíul már lábra nem állitható, de nem áll ez a szintén fizetési zavarokba jutott Magyar Pénzintézetek Központi Hitelbankjára. Addig tehát, mig Pranger az építkezési hitelek korlátozását emlegeti az illetékes té­nyezők előtt, intelme nem rejti magában azt a nagy veszélyt, amit a sajtó tulajdonit neki; mert, bár az építkezések ugy a fővárosban, mint a vidéken indokoltak, de a váltók alap­ján folyósított 11. és III. rendű kölcsönök luégis csak financ-váltók; ha ezt az anyagot dobja vissza a jegybank, még nem jelenti a kereskedelmi hitel korlátozását. Épitési hitelt megtagadhatnak bankjaink uj házaktól, de épités alatt levőktől már csak saját szem­pontjukból sem. Ilyenformán bankjaink minden intelem nél­kül is késztetve vannak az építkezési hitel korlátozására, sőt annak teljes beszüntetésére, amióta zálogleveleik elhelyezése nemcsak hogy lehetetlen, de a visszavásárlások is na­pirenden vannak. Nem kevésbé jogos Pranger kritikája azon váltók felett, melyek tökefelemelésekből származnak. Mert az utóbbi időben annyira elharapózott tőkefelemelésekhez tényleg már szó fér. Bár igaz, hogy kisebb intézeteink ép­pen a hitel korlátozásából kifolyólag reá is vannak utalva; drága pénz az alaptőke nor­mális viszonyok közepett, de biztos és a fel nem mondható hitellel egyforma. Hogy az alapítási láz mily mértéket ölelt felnáíunk és Ausztriában, az alanti kis összeállítás hűen tükrözteti vissza : Bécsben a műit évben 1,056.000 korona uj részvény lett a forgalomnak átadva; 1910­bencsak 342.000; Prága, Gráz, Triest piacát nem is említve. Nálunk az alapitások összege 670 millió korona,',ebből a vidékre 215 millió esik; ez év első negyedére már 300 millió esik; Januárban alakult 12 uj pénzintézet 2'8 m. K-val. Februárban alakult 13 uj pénzintézet 5"57 m. K.-val Márciusban alakult 12 uj pénz­intézet 1 '82 m. K.-val Alaptőkéjét emelte a vidéken 180 intézet 82'17 millió koronával 3 hónap leforgása alatt. Önkénytelenül is felve­tődik az a kérdés, honnét kerül elő emegle­hetős tőkeszegény országban az a nagy fe­lesleges tőke, hiszen az általánosan tapasztal­hatógazdasági fellendülés amúgy is nagy tőkét köt le. Mert ha a felemelések felesleges tőkeképződésekre voináqak visszavezethetők, ugy megéutenó'k. Prangernak ismét igazat kell adnunk, hogy sok helyt a részvényesek a szükséges tőkét váltókölcsön utján szerzik meg; ehhez az anyaghoz, bonitás tekintet­ben ismét szó fér; ha az ilyen váltót nem fogadják el leszámítolásra, nem csak hite­léletünk orvoslását kísérlik meg, de egyúttal megakadályozzák pénzintézeteink napjainkban tapasztalható tul-íengését is. A sok alaptőke-felemelés részben a veze­tők egyéni hiúságára is vezethető vissza. Épen a rfiai nehéz pénzviszonyok alatt ta­pasztalható sikeres emissiók igazolják leg­jobban azon állításomat, hogy sok alap­tőke-felemelés nem egyéb, mint amérlegen keresztül vitt technikai müvelet; vagy a betét apadásával, vagy pedig a váltótárca, illetőleg a továbbadott váltók álladékának emelkedésé­vel jár. Az ország gazdasági jóléte, akkor terelődve tehát helyes irányba, ha intézeteink egyre gyarapodó váltótárcájában túlsúlyban keres­kedelmi váltók foglalnának helyet; amikor tehát Pranger hadat üzen az u. n. prolongá­tiós váltókkal, nem jogos az irányában tá­masztott felzudulás. Mindezekdacára, nem tesz ez ország egészséges hitelélenek kialakulá­sára oly nagy lépést előre, mintamilyen mértékben azt megrontja külföld előtt azáltaf, hogy intelmét a nagy nyilvánosságnak mondta el. Szó • sincs róla, a kellő elővi­gyázat szükséges; mégis teheti ezt, ha nem is szól a nyilvánosságnak; hivta volna össze vezető bankjaink embereit és közölte volna velük intelmét. Luzatti Lingi olasz pénzkapacitás nem­rég egy tanulmány keretében bírálat tár­gyává tette jegybankunk politikáját is. Elmondja többek között, hogy a gondos értékelés, a hitelkorlátozása ésenergikus kama-politika nem olyan eszközök, melyekkel a bajt gyógyítani lehet; a hirtelen hitelkorlátozás uj veszedelmet is okozhat; nem a hitelezés mértékét, hanem rendszerét kell reformál­nunk. A rövid és hosszú lejáratú hitelek közzé kellene még egy más formát is bele illeszteni, mely a bankok betétjének kockázat nélküli felhasználását tenné lehetővé. Tény az, hogy ugy á Német Birodalmi Bank, mint az Osztrák-Magyar Bank el van készülve a francia tőke esetleges távolma­radására; kényszerítve vannak tehát a fel­készülődésre, a reorganizációra, a megerősö­désre, ami bizonyos tekintetben csakis a túl­hajtott hitelezések korlátozásával érhető el. Érckészletüket is kell gyarapitaniok, hogy a bankjegy sontingens mennyiségét és minő­ségét emelhessék. A hitel korlátozásával pedig indokolatlan gründolásokat és a túl­hajtott tőzsdejátékokat kell, hogy némileg js megakadályozhassák. a. F. NAPI HÍREK Hatszáz munkásházat építenek Szegeden. (Saját tudósítónktól.) Szombaton délelőtt a munkásházak ügyében értekezlet 'volt a városházán. Az értekezleten Lázár György dr polgármester elnökölt és azon Bokor Pál polgármesterhelyettes, Balogh Károly taná­csos, Tóth Mihály főmérnök, Perjéssy László kereskedelmi és iparkamarai titkár, továbbá az érdekelt gyárak és vállalatok Pálfy Dániel, Winier Mór, Winter Géza. részéről Rosenfeid Nándor, Weiner Miksa, Körmendy Mátyás, Gerő Géza, Kecskeméti Antal és Biedl Samu dr vettek részt. A bizottsági ülésen megállapították, hogy első alkalommal hatszáz család részére kell egészséges, megfelelő munkáslakásokat épí­teni, még pedig annak a gyárnak, illetve vállalatnak a közelében, amelynek munkásai a lakásokat igénybe vennék. Megállapította a bizottság azokat a területeket is, amelyeken a munkásházakat felépítenék. A kivitel módozataira nézve a következő megállapodás jött létre a város és az egyes gyárak és iparvállalatok között: A város ingyen adja a teriiletet. A város építteti föl a munkásházakat és az épités költségeinek fedezésére amortizá­ciós kölcsönt vesz fel. Az ipari vállala­tok, illetve gyárak évi bér gyanánt annyit fizetnek a városnak, amennyi a részükre emelt épületek költségének az annuitása. Ezt a megállapodást magukévá tették a szegedi gyáraknak és vállalatoknak az ülé­sen megjelent képviselői. A bizottság kimon­dotta végül azt, hogy a megállapodást írásba foglalják és előterjesztést tesz a közgyűlés­nek, hogy ilyen föltételek mellett határozza el a munkásházak építését. — Húsvéti számunk. Húsvéti szamunk a két melléklettel együtt hatvajnnyoíc oldalon je­lent meg. A főlap 36, a melléklet pedig 16—16 oldalon tartalmaz szenzációs meglepetéseket olvasó közönségünk szám ara. A főlap az ak­tuális eseményeken kivül számos eredeti ri­portot és szépirodalmi cikiket tartalmaz. Juhász Gyula remek versei vezetik be az olvasó közönséget a főlap érdekes riportcik­kei közé. Ezek a szubtilisan finom versek szemelvények Juhász Gyula legközelebb meg­jelenő verseskönyvéből. Riport a szegedi egyesületi életből, a sze­gedi úriasszonyok nyilatkozatai a jótékony­ságról. Eleven színekkel ecseteli a szegedi jótékonysági viszonyokat. Fogságban sínylődök memoárjai. Két sze­gedi gyilkos memoárja. Izgatóan érdekes minden sora és hatalmas perspektíváját nyújtja a fogságban sínylődök lelkiállapotá­nak, kínos vergődésének. A kirnyék leányai a szegedi iskolákban. A

Next

/
Oldalképek
Tartalom