Délmagyarország, 1912. április (3. évfolyam, 77-100. szám)

1912-04-07 / 82. szám

1912 április 6 DÉLMAGYARORSZÁG 9 tőlem, de igy nyújtott igazságot az isteni igazságszolgáltatás sújtó keze, mely e nőt, ki tönkretette életemet és ki a saját életét sem érdemelte meg, elköltöztette egy pillanat alattez árnyékvilágból. Szegeden? 1907~december 24. • •" : v " Spitzer Ixrdel'-Emiiy"; . •• r, .1- * •:. ... ...» .• •'. t* f' ••"só A szerencséilen „ember .leikének fájdalmast*, vergődés^ c§,ap. ki<j». szomorú, -sorok közük.;. Nincs regény,,-nincs fantázia,mely különbet adhatna ennél. A börtönben sínylődő 'gyilkosf egyetlen vigasza volt ez a memoár. Jeney-. István jól emlékszik Spitzer Izraelre. Viziók üldözték a szerencsétlen embert. Mint egy őrült sikongott a cellájában és folyton azt hangoztatta, hogy ő ártatlan. Tényleg ártatlan maga'? — Kérdeztem tőle. Igen, az vagyok, mondta ő. Megtudná-e irni a gyilkosság igaz történetét? — Kérdeztem tőle. Spitzer kapva-kapott az alkalmon és azalatt mig irt, a legcsendesebb foglyok egyike lett. Csak néha sírt, könnyei összefolytak a papirravetett betűkkel. — Emlókszik-e, hogy meddig irta Spitzer a memoirját? — Kérdeztem Jeneytői. — Igen. Négy hétig irta. Mikor átadta nekem, azt mondta : Maga nagyon jó hozzám. Ez az irás könnyített a lelkemen. — Mennyire Ítélték el Spitzert ? — Nem emlékszem biztosan reá. Azt tudom, hogy csak pár évet kapott. A másik érdekes memoár Birkenhauer Béla szegedi épitési rajzolóé, aki a feleségére lőtt és halálosan megsebesítette. A felesége hűtlen lett hozzá. Terjengős, részletes memoár, csak részleteket közlök le belőle. Birkenhauer azt Írja le, hogy lett egy becsületes szerelmes emberből gyilkos, mert a felesége céda életet é!t. Birkenhauert 1907. junius 14-én, pénteken este hat órakor a szegedi esküdtbíróság a a vád alól felmentette. Memoárját a vizsgálati fogságban irta. SZOMORÚ ÉLETTÖRTÉNETEM EZ: Szegeden a VI. főreáliskolába jártam, midőn feleségem, Gorváth Ilona nevelőanyjával Radánovies Ágnessel hozzánk, özvegy anyámnak a Boldogasszony-sugárut 38. számú házba jöttek lakni. Idők multával a leánynyal való ismeretségből szerelem lett. Miután se vagyonuk nem volt, kereseti forrásuk egyáltalán nem volt, néhány forintjuk csakhamar elfogyott, ugy, hogy alsóvárosi lakásukban már a nélkülözés megkezdte működését. Igy törtónt akkor, hogy én kész voltam pályámat félbeszakítani, tanulmányaimat abbanhagyni, hogy alkalmazást keressek és feleségemet (akkor még leány) ós nevelőanyját a nyomortól megmentsem ; alkalmazást kaptam mint épitési rajzoló és ekkor a VII. főreáliskolából évközben kiléptem (önként). Robeliy Aladár építész urnái kaptam nyomban állást és ott az utolsó időig teljes józansággal és szorgalommal dolgoztam. Ezen esetekért, hogy a leány miatt félbenhagytam tanulmányaimat és állásba léptem, édes anyám engem a szó szoros értelmében elkergetett otthonról és nem akart tovább rólam tndni semmit,-igy elszakadtam édes anyámtól, testvéreimtől. Házasságom első éveiben békében éltünkJövedelmem után Ítélve, oly erősnek éreztem már magamat, hogy a Viola-utca 5. szám alatti házat megvettem és azt tetőtől talpig renováltattam, a nagy területű kertet pedig rendbehozattam. Lakásom akkor ugyanott egy ideiglenes épületben volt; később feleségem folytonos zaklatásának ós hizelgéseinek epgedve, a házban a legnagyobb lakást fpglaltam el és azt ffljesójrem kivánsága szerint bebútoroztattam, mi roppant költségbe került. Ez időtől kezdődik az én szerencsétlen életem. Feleségem folytonos kívánságára, mely sokszor pörlebedésekkó vált már, engedtem kívánságának és ugy cselekedtem, abogyon ő akart; t. i. azt mondotta, „lakásunkhoz. és- .hivatalodhoz képest, kell, hogy ily-meg olymódon ruházkodjam" és ruházkodása jövedelmünket jóval túlhaladta?A»béke-kedy.éér.t megtettem mindent iós mi stáb szerettem is — nagyon szerettem —ném! Volt olyan kívánsága;amit* nem teljesítettem volná ; # ékkor már-3 fiam volt. Sejtelmem sem volt akkor még, hogy mi is lehet annak a ruházkodásnak hátterében — mi fájdalom, később kitudódott. A ruházkodásából vizitelés és ebből ismeretség, barátkozás lett és igy történt, hogy a számtalanszor! színházba és sörcsarnokokba való járásból — amelyektől hat ökörrel sem lehetett volna őt visszatartani — az lett-, hogy anyagi romlásba estein és a háznak fenntartásához szükseges fizetéseket teljesíteni nem birtam. Másfél év múlva a házat el kellett adni és Újszegedre mentem lakni. Ekkor ennyire birta már ez a szép asszony az akaratomat. Törtónt az a következő télen, mikor Újszegedről átjöttünk a felsővárosba, a Sándor-utcába lakni, — hogy a pilseni sörcsarnökban találkoztunk egy ujszegedi kertésszel, Szabó István ós nejével. Egy asztalnál ültünk, később, mikor a vendégek fogytak, a cigányzene prímása, Murka Gáspá odajött az asztalunkhoz, leült és velünk együtt társalgott — észrevettem már régóta, hogy feleségem mindig azt az alkalmat szemelte ki, hogy odamentünk, ahol Murka zenekara játszott, erre figyelmes lettem. Amint hosszabb ipeig a társaság ott ült, én a legvidámabb kedvet mutattam és lestem, vájjon ószrevennók-e valamit az asszony viselkedéséből? Fájdalom azt tapasztaltam, hogy az asztal alatt feleségem és Murka ur lábai a legbizalmasabban adják egymásnak a bókot, mire felkeltem, fizettem és felkértem a feleségemet, hogy jöjjön haza, mivel rosszul érzem magamat. Feleségem legnagyobb meglepetésére, a hirtelen eltávozásnak okát nem akar?a tudni és faggatott, hogy miért megyünk már; én azonban csak rosszullétemről panaszkodtam. Épen a postaépület előtt jöttünk, amikr ezen cselekedeteiért szemrehányást tettem neki, mire ő azt felelte: „nem lehet a szívnek parancsolni, hogy ne szeressen." Én nem szóltam semmit, az egész világ forgott velem, annyira hatott reám, szivemre és agyamra ezen kifejezése. Megvertem és ő elszökött. Azután tudtam csak meg, hogy eleségem egy alsóruhában, — amint tőlem elszökött, — visszament a pilseni sörcsarnokba ós ott kihivatta Szabónét, aki urával és a .társasággal még együtt volt. Az esetet elmondta Szabónénak és ők akkor kocsival mentek haza Újszegedre. Feleségem pedig ily szomorú családi jelenet után még Szabóékkal és Murka Gáspárral, aki hegedűjét Újszegedre vitte, muzsikáltatott magának és udvarlójával a Szabóék konyhájában mulattak . . . Szabónó hazaérkezése után lefeküdt és feleségem Murka úrral a konyhában reggelig dőzsöltek. Ily esetek miatt egy igazi családapa, kinek 3 kis fia van, nem esik-e kétségbe? Vagy legalább nem keseredik-e el a legvégsőkig? Át is éltem akkoriban oly napokat keserűségemben, hogy soha életemben nem fogom elfelejteni. Akkor talán még könnyebben megszabadíthattam volna magamat, de az árva gyerekeket ha megláttam, ugy elkeseredtem, ugy sírtam, ugy fájt a szivem. Ezek megtörténtek. Mit tegyek már most, hogy a családi élet ismét helyreálljon ? Hallgattam ós szinleg megbocsátottam feleségemnek, ki erősen fogadta, hogy kizárólag nekem ós gyermekeinek fog élni. Volt is béke egy kis ideig közöttünk, de minden boldogságomnak csak romhalmazát óreztfiip és láttam, mely rombalmazak közepén ott sírdogáltak árva kis gyermekeim. Az esetet követő tavasszal ismét Újszegedre mentem lakni, hol körülbelül 4 évig volt állandó lakásom. Tettem ezt pedig azért, hogy feleségemnek ne legyen olyan könnyen alkalma a megtörténtek megismtlésére. Nemsokára megtudtam az ujszegedi jó ismerősöm, Szabó István kertész feleségétől, ki keresztanyja egyik fiamnak is, hogy feleségem Murka Gáspárral erősen levelezik. Heves szóváltások után végre feleségem bevalotta, térden állva könyörögve, hogy az asztalon lévő revolverrel lőjjom le, mert 5 csak ezt érdemli meg, ki igy megcsalja férjét és gyermekeit. Bennem ózen gondolatra megborzadt minden mi lenne akkor velem, mi lenne gyermekeimmel, kik oly ártatlanul és oly árván aludtak kis ágyacskájukban. Azt feleltem, feleségmnek: Nem bántalak, hanem többé gyermekeidet és engem nem fogsz látni, nem fogsz egy fedél alatt lenni velünk. Erre ő sirva könyörgött, hogy ha már nem másnak hát legalább cselédemnek tartsam őt magamnál ós gyermekei mellet és sírva kért ós könyörgött, hogy ne hagyjam el, mindent meg fog ezentúl tenni, ahogyan én akarom. Ott is mnradt, de én attólfogva mintha gondolkodási képességemet vesztettem volna, ugy jártam-keltem, mint egy valóságos hülye, ki valamit keres, valamit akar, de azt, hogy mit, azt maga sem tudja. Igen, kerestem, mindig kerestem azt az elveszett boldogságomat, mit többé már nem találhattam meg. Éppen oly mértékkel, aminövel a bánat fogott rajtam erőt amióta a levelek históriája kiderült, éppen olyan nagyon nem gondolt feleségem az ón négy kis gyermekem tisztaságára ós egészségére. Nekem csak az volt a feladatom, hogy pénzt erre, pénzt arra is hozzak, de soha tiszta ruhát a gyerekeken nem láttam, hacsak az üzletből nem hoztam nekik készen magam és fel nem öltöztettem őket. Ily háztartás vezetése mellgtt bizony nagyon gyengének bizonyultam és hogy ha hárman kerestük volna a pénzt, még az is kevés lett volna. Persze, sehogysem tudott feleségem megbarátkozni azzal, hogy minden hónap elsején nem adtam a kezébe a teljes fizetésemet, hanem kiadtam naponta annyit, amennyinek elég kel^ lett, hogy legyen. Feleségem azonban kifogott rajtam. Az ón tudtom és beleegyezésemen kivül adósságokat csinált és én csak bámultam, amikor elsején mindig megrohantak; persze a hitelezők fenyegető magatartását respektáltam ós ahogy birtam, fizettem. És hogy a legszükségesebbeket kiegyenlítsem, ami persze nem, kis összegeket tett ki, váltóadósságokba keveredtem és igy iparkodtam a dolgon segiteni. Majd Birkenhauer hosszadalmasan leirja, hogy kénytelen volt elhagyni a feleségót, mert az őrülten költekezett és kóristákkal lumpolt. De a gyerekei, meg a régi szerelme újra visszahozták Szegedre a feleségéhez. Biciklin jött haza Szegedre, nem találta meg a feleségét, keresésére indult. Igy folytatja: Ekkor gépemet egy közeli korcsmába (Papdi) helyeztem és gyalog indultam keresni feleségemet, gondolva arra, hátha valamely kávéházban megtalálom a kórista-szinészekkel, akikkel már napok óta tanittatta magát énekelni. Ezt is Szabónénak mondotta, ki viszon nekem mondta meg. De sehol sem találtam. Igy jártam reggel félhat óráig, amikor ismét elmentem a lakására (ez már március 16-ika volt) és őt az ágyban fekve találtam. Mikor engem észrevett, meglepődve kérdezte, hogy mit keresek itt már ilyen korán ? Én erre azzal feleltem neki, hogy már tegnap egész napon át kerestem őt ós vártam, mivel megígérte, hogy eljön, de nem jött el. Este 11 óráig vártam itt az utcán —• mondottam — de nem jöttél haza. Erre azt mondotta Kovácsné és férje előtt, hogy éjfél után jött haza. ép kérdoztem, hogy hol yplt,