Délmagyarország, 1912. április (3. évfolyam, 77-100. szám)

1912-04-28 / 99. szám

18 DELMAGYARORSZÁG 1912 április 28. világ, cicoma, vonaljáték, tarkabarkaság stb., ami könnyen és „tartalom" nélkül, nagyobb agyműködés, termelés nélkül megbizscregteti az idegeket, az ilyen primitív lények leikéihez illik s mert a szépség is csak kikinek a lelke szerint való lehet, számukra szép is lehet. Minthogy pedig a művészet a szép létesítése, az ilyen primitív népek művészete a színpompa, a mese világa, a cicoma létesítése lesz, akár magukon (Iha szépelegneik), akár máson (iha szépitenek). Az asszonyi izlés tarkaságokból, drágaságokból szép ruhát varr össze, a gyerekmüvészet bohókás állatokkal és vakitó csodákkal rakja tele a világot, az ősember vés valami egyszerű, de neki .mégis föltűnő, játékos formát a kőbe — mindez nein .azért művészi c'selekvés, mert játék, hánam. mert utánaélése, kifejezése egy szépérzésnek (a szépetérző játékos természeténél fogva) ugy, hogy egyszersmind játék is. A művészet tehát semmiféle primitív formájában nem volt és nem lehetett ökonomikus cselekvés. Az életfunkciók lényege mindig és mindenütt ugyanaz, amig élet az élet. Azért nagyon íölülétes gondolkozásra vall, ha valaki a művészi funkciót egészen másfajta cselekvésekből — házak, kunyhók, barlangok építése, eszközök faragása stb. akarja — leszármaztatni. A barlangok építése, az eszközök előállítása épugy merő ökonomikus tevékenység volt, mint ahogy ma az épitővállalkozás, a cipőgyártás „kereseti ág", foglalkozás. A barlangok művészi dekorációja, az eszközök művészi faragása pedig ép olyan külön művészi cselekvés volt, mint ma egy művészi építkezés vagy egy művészi lakásberendezés. Az egész okoskodásban épen csak az a hiba, hogy a dekorá* ció, amiért a barlangba van vésve, még nem a barlang. Aki a barlangot csinálta, még nem: a dekorációkat csinálta (Iha kezdetben nem is volt valóságos münkamegosztás, hanem csak egyéni munkabeosztás). Schiller Ottó. KOZMETIKA. Rovatvezető: Varró A. Béla. A haj. (Folytatás.) A korpaképződés meggátlásának gyógyszerei megválasztása másodrendű kérdés; mert közömbös, bogy alkalikus vagy kátrányszappannal lett-e a bőr kezelve, mosva, vagy szódás vazzel; hanem igenis döntő fontosságú annak, a megállapitása, hogy a fejbőr zsiros anyagától megtisztittatott-e. Ezekután izlés dolga, liogy a zsírtalanítás után bőrizgató alkoibolok liasználtattak-e. Ez áll la zsiros fejbőrre, de nem igy van ez a zsírszegény, száraz fejbőrnél, amennyiben alkalmas módot kell találnunk a zsiradék felvevésére. Könynyü fejmass'age, a táplálkozás szabályozása esetleg vas, arzénkura igen felkapott módszerek. De minden körülmények között a higiénikus, észszerű ápolás az, mely szem elől sobiasem tévesztendő. A hajnak egyéb, a bajinövést befolyásoló változásai is ösmertek. Igy láthatjuk egyes hajszálak kivékonyodását, fénytelenségét, szárazságát, törékenységét, mely leggyakrabban betegségeik beálltával lépnek fel,, vagy annak előhírnökei. A haj betegségeinek legismertebb változatai, bogy a hajszál vége ketté válik; ezt főleg nőknek hosszú bajszálainál, férfiak szakáll árnál vesszük észre; a baj végének közelében csomók képződnek, a hajszálak megtörnek. Ezen három betegség tulaj donképeni okát nem ösmerjük, valószinüleg átörökölhető gombák hatása. Minthogy tulaj donképeni okát e fentemiitett betegségeknek nem ismerjük, gyógyszerei is hiányoznak, ugy, bogy csak a tapasztalatra hivatkozhatunk, amely amellett szól, hogy e betegségek megszüntethetők, ha akár a beteg hajszálat pl. a képződött csomón alól levágjuk, vagy pedig gondos és gyakori vizsgálatok eredményeképen a hajat megnyírjuk; sőt a bajnak teljes leborotválása is jó eredménnyel járt. (Folytatása következik.) A rovatvezető postája. R. B.-né, Hódtijezővásárhely. Nem zárkózhatom el, hogy kedves kérdésére ne feleljek és ezúttal elmondhatja k. ismerőseinek, hogy bár nem tartozik e rovatba, de hivatásom folytán itt is, de személyesen is rendelkezésükre állok a jövőben is. Azt hiszem, szolgálatot vélek ezzel e lap k. olvasóinak tenni. Igen jó, kényes szinü szövetek tisztítására is alkalmas pecséttisztitó folyadék: Szalmiákszesz 50 gr., kénacther 250 gr. egy fél liter viz; pompásan tisztit női és férfi ruhát, széle nem marad. A tisztítás előtt a tisztítandó ruha, szövet megkefélendő. Jól elzárt palackban kell tartani és tűzveszélyes cimkével ellátni. Zorka, Helyben, örvendek, hogy az Angyal szájvízzel meg van elégédve. Hydrogen hyperoxidot is tartalmaz. A mai leányok. (Saját tudósítónktól.) Ez a cim tulaj donképen már idejét múlta. A leányokról igy, en maisse, mint fejtegetés alá kerülő objektumokról, már régen nem aktuális beszélni. Réges-rég, vagy egy évtizeddel ezelőtt voltak a leányok leginkább a szóbeszéd tárgyai s akkor nem mai, hanem inkább századvégi leányoknak nevezték őket. Sokszor és sokat beszéltek róluk, azt lehetne mondani, bogy kimerítették ezt a témát. Győztek a „modern" eszmék s a társadalom ugy döntött, hogy a leányokat ép ugy kell nevelni, mint a fiukat. Az elv ez. De ha a szülőket figyeljük, még most ás kétségbeejtő kísérleteket látunk, akiknek ma is egyetlen céljuk, bogy jól elhelyezzék a leányukat. Az önálóságra való törekvés folytonos hangoztatása mellett is megmaradt ideálnak a jó partié: a háromemeletes háziúr, a sokholdas földesúr, vagy ha nagyon kiváló igényli a leány, az egyetemi tanár — de csak akkor, lia hatvanezer koronát jelent a prakszisa. Bizony a modern fiatal leány nagyon számító. Tanul jogot, orvostudományt, fest, hegedül, a célja pedig — tisztelet a nagyon kevés kivételnek — sokat, nagyon sokat Szeret szerepelni, forgolódni az emberek között. A foglalkozás csak eszköz és praktikus intelligenciájuk azt súgja nekik: — Igy megy a legkönnyebben! Módjukban, áll minden: tanulhatnak, sportolhatnak, sőt egyedül utazhatnak is. Mindennek kiküzdésénél a férfiak segédkeztek nekik. S amikar belépnek az egyetem tantermeibe s ugyanolyan raffinált ruha van rajtuk, mint a lovaglásnál, a tennisznél, akkor keserű szájjal gondolhatják az attakirozott fiatalemberek: — Hát ezért küzdöttünk mi? Olyanok, mint a nevető örökösök! Hiába, a nő sohasem változik meg! Mégis egyben különbözik a mai a tegnapitól: megtanult számolni. Nemcsak a partiét becsüli többre annál, amit édesanyja szerelemnek nevezett, lianem a fiatalságával számol ós rajta, van, hogy ifjóságát, frisseségét ráoktrojálja az emberekre, nehogy észrevétlenül menjenek el mellette. Innen ered az előkelő öltözködés féktelen vágya is. Bennök már nem az anyák ártatlan hiúsága és cicomázó hajlama dolgozik, ez már küzdelem, amelynek sikere a másik legyőzésén át, a feltűnést jelenti. Tagadhatatlan, hogy a leányok soha jobban nem tudták, mint most, hogy mit akarnak s az is igaz, hogy a fiatal leányok mostanában, csaknem kivétel nélkül, választékosabban néznek ki, mint a megelőző generáció leányai. Ez az elégtétel ki is jár nekik, csak azokra a családi jelenetekre nem szabad gondolni, amelyekben az elegáncia egyes alkatrészeit kierőszakolták szüleiktől. És még egyre, liogy a mértéktelenül megnőtt igényeket harminc, negyven éves munkásságukra visszanéző apák még csak ki tudják valahogy elégiteni, de már azok a „fess" fink, a kikre a leányok igényt tartanak, csak nagy ritkán. A rendszeres megalkuvás az érzelmekkel pedig üzletnek sem olyan jó mindig, mint az igények leszállítása ,— ha az szükséges. Csak ha ezt megint megtanulják a leányok, akkor tudnak majd ismét fiatalok lenni. Mert most minden jog és szabadság ellenére, tuljózanok és számítók. SZEGED! FOTÖ-REUÜ. fi SZEGEDI „FOTO-KLUB" HIVATALOS RQVATA. Rovatvezető: XVÁNKOVITS IMRE, titkár. A Tisza most szokatlanul és fenségesen szép. Otthagyta pihenő helyét, életét legördítő medrét. Kiaknázlhaltlan erotikus bájával önként kinálkozik egy feledhetetlenül eltöltendő, esetleg „szomorú borongós vasárnap délután" eltöltéséül. Derült napos időben a napsütötte ellentétek lágyan odavetett fényhatásos ellentéte hozható kifejezésre, mig borongós, lelket nyomasztó idő esetén a hangulatok kedvelői ' találják meg legszebb témájukat". Ilyenkor készíthetők a legfenségesebb hatást keltő, művészi becsű fényképek, melyeken egy szebb világ misztikusnak sejtett lelki motívumai kápráztathatják a szemlélőit. A Tisza mindig néma. A Tisza mindig elégedetlen. Kérdezzük meg az optika jelenlegi tökélyének segítségével, miért embergyűlölő, miért olyan haragos, miért olyan bánatos? E sorok írója a Tisza szeszélyes gyerekségeinek, öreges makacsságának és kjfürkészhetlen misztikumainak régi kutatója és bámulója, nem győzöm eléggé hangoztatni a titkok titkának megkeresésére irányuló minden ifárhdozás jogosultságát. Felkérem ennélfogva fotoklubbeli igen tisztelt, tagtársaimat az egyesület nevében, hogy a folyó év május 5-én rendezendő Tisza jobbpartjára tervezett kirándulásunkra valamennyien jelentkezzenek, érdeklődő hozzátartozóikat, jóbarátaikat és vendégeiket hozzák magukkal. Indulás a Kass-kávéházból délután pontban félkettőkor. Előibaladás körülbelül Tápén tiul a lehetőség szerint; visszaérkezés este 7 óra körül. Ez a kirándulás rövid idő óta fennálló egyesületünk első járni tanuló kísérlete, melynek kapcsán előre jelezhetjük, hogy legközelebbi társas kirándulásunk pünkösd üdvnapjain az aldunára van kontemplálva. Erről külön és bőséges tájékoztatónkat e lap jövő vasárnapi számában teszszük közre. írásos vagy szóbeli szives jelentkezéseket Varró A. Béla ur „Angyal" drogériájába kérjük bejelenteni. A rovatvezatő üzenetei. Érdeklődő. 1. Klubunk 51 rendes működő, 3 alapító és még bizonyosan meg nem állapitható (aláírási ivek még nincsenek mind beszolgáltatva) pártoló tagból áll. Mindháromféle tagot összevéve, circa 80-'anan lehetünk. 2. Hivatalos helyiségünk Berzsenyiutea 2. B.—3. sz. (Lövész-ház, földszint.) 3. Már bárom izben mulattunk és pedig pazarul, mintha nem is foto-klub, hanem „Vigak Köre" lennénk s reméljük, hogy még egy-kétszer lesz alkalmunk barátkozni. 4. Még nem, de azt hisszük, őszre. Lencsetisztogató. Erre a célra legalkalmasabb a selyempapir, vagy a selyemszövet. Amennyiben feltételezzük, bogy uton lencsetisztogatásra nincsen berendezkedve s azt is feltételezzük, liogy selyem nyakkendőket hord, azt a tanácsot adjuk, hogy erre a célra selyem nyakkendőjének végét hámozza ki diivatmellényéből. Fotohumor. Egy januári nap délutánján körülbelül 4 óra táján beállít a tanyai ember két fiával a fényképészhez s előadja, hogy szeretné a gyerekeket lefényképeztetni. A