Délmagyarország, 1912. április (3. évfolyam, 77-100. szám)

1912-04-02 / 77. szám

4 DÉLMAGYARORSZÁG 1912 április 2. versenyirás részleges eredményének kihirdetése történt meg ezután, mivel a beérkezett közel kétezer pályamnnka elbírálása legalább egy hétig tart. Férfiöltözetek. A férfiöltözet összeállításánál három alapelv érdemel figyelmet és pedig, hogy a ruha egyénileg megfelelő, ízléses és formás legyen. A két első közeli rokonságban áll, bár az alkalmazásban egymástól eltérő'. A megfelelő itt ugyanis azt jelenti, liogy a ruha arra legyen szabva, aki viseli, vagyis méretei az illető egyénnek megfelelőiek legyenek, izlés pedig itt azt jelenti, hogy a viselt ruha magában véve és kiegészítő részeiben gonddal és finom ízléssel legyen összeállítva, mig a helyes forma arra vonatkozik, hogy a ruha és minden tartozéka az időhöz és alkalomhoz illő legyen, melyben és melyhez viselik. Az egyénileg megfelelőségét az öltözetnek három alosztályba sorozhatjuk, tudniillik arányban, mintában és színben megfelelőre. A normális testalkatú embernek könnyű az (álláspontja. Ö az a bizonyos, kinek legkevesebb öltözködési gondja van, mert neki, szerenesés születésénél fogva, minden jól áll. A rendesnél magasabb, kisebb, soványabb ós vastagabb embernek azonban a ruha megfelelősségére, mintájára és színére nagyon is ügyelnie kell. Különösen hasznos, ha ideges ember, ha nem is ád sokat a kifogástalan külsőre, ezeket a részleteket mégis megfigyeli, mert a jól megválasztott, jól szabott és korrektül összeállított : öltözet jobb idegcsillapitó, mint sok orvosság. Érdemes tehát tudni, hogy a testen keresztbe vonuló sávok szélesitik, vagyis nyomják az alakot, mig a harántsávok, vagy függőleges vonalak magasítják, vagyis emelik. Világos színek az-alaknak a nagyobb terjedelem látszatát kölcsönzik, inig sötét árnyalatok épen ellenkezőleg a testalkat valódi formáját kisebbnek tüntetik fel. Lássuk csak, hogy miképen válik be ez a teória a gyakorlatban, A magas, llosSzu arcú, sovány férfi, ki magas tetejii kalapot, álló gallért és keskeny nyakkendőt visel, ezzel az összeállítással amúgy is hosszú arcát mesterségesen megnyújtja. Neki alacsony tetejű, mérsékelten iszéles karimájú kalapot, lehetőleg nagy kihajlásu szárnyas galórt, lapátvégii csokor-nyakkendőt kellene viselnie és ezzel mintegy ellensúlyozni a természeti nyujtottságot. De figyeljünk csak meg egy másik magas termetű, sovány alakot. Hoszszában sávozott kabátot és nadrágot visel, a kabát lelógó vállakon nyugszik és testhez 'álló, a nadrág pedig szűk. Mindez hozzájárul ahoz, hogy alakja a valóságnál magasabbnak, hosszabbnak lássék. Adjunk rá egy plaidszerüen kockás, vagy több színnel mellirozott szövetből varrott, mérsékelten emelt vállú, elég hosszú zakót, mely ép ugy, mint a nadrág, anélkül, hogy bő volna, az alak formáit teltebbnek tünteti fel és a mi emberünk szélesebbnek ós alacsonyabbnak látszik, mint amilyen. Az erős testalkatú, alacsony férfiúnál ez a szabály épen ellenkezőleg áll. Alacsony, széles karimájú kalappal, nagy csokor-nyakkendővel, a mellen keresztbe sávozott inggel és nágykoekás mintázatú öltözetben hordóhoz hasonlóvá alakul, mig ha az öltözet összeállításában a függőleges hatásra törekszik és ezzel optikai csalódásba ejti a szemlélőt, alakjának sokkal kedvezőbb szint kölcsönöz. Ha a vastag termetű ember ek ratora körül — mily poétikus elnevezés, nemde? •—« megtoldott centiméterrel kénytelen megállapittatni a mávtéket, helyesen' cselekszik, ha zakójának alsó részét közvetlenül az utolsó gombtól kezdve jól lekerekítteti azon egyszerű oknál fogva, hogy a szij körüli „nagylelkűségét" (ismét egy átvitt hasonlat) kontraszt vonalakkal a szem elől tévessze. De nemcsak az abnormális, hanem a rendes, mondhatnók szerencsés növésű emberre nézve is rendkívül fontos az arány betartása, mert különben a helytelen ruhamérték által minden testi tökéletessége dacára abnormálissá változtathatja magát. Valamely rendes testalkati! emberen például a térdig érő zakó igen rosszul állana, mert iaz ilyen hosszúságú zakó abnormális. A megfelelőség harmadik alosztálya, a szín, tiilajdonképeíi izlós dolga, miért is az ízlés rovata alá tartoznék, de mert a szinre vonatkozó izlés egészen más, mint az általános érdemben vett izlés, itt is szóvá kell tennünk, annál is inkább, mert ez. oly fontos tényező, mellyel még a szakember is sokszor nehezen tud megbirkózni. SZÍNHÁZ,jtóUÉSZET Színházi műsor. Kedd Házi tücsök, opera. (Páros v*.) Szerda Aesoyus, vígjáték. (Páratlan 2/s.) Csütörtök A kém, szinmü. (A Góth-pár vendégjátékával, bérletszünet.) Péntek: Szünet. Szombat A hűtlenség iskolája, vígjáték. (Bemutató, páros 3/a.) Vasárnap délután Az aranylakodalom, látványos szinmü. — Este Az ártatlan Zsuzsi, operett. (Bérletszünet.) Hétfő délután Felhő Klári, népszínmű. — Este Leányvásár, operett (Bérletszünet.) Kedid A hűtlenség iskolája, vígjáték. (Páratlan 113.) Szerda A hűtlenség iskolája, vígjáték. (Páros 2/a.) A színházi kardalosok jutalomjátáka. Nagyrabecsült Szerkesztő Ur! Alulírott szíves utasítására hétfőn este elmentem a színházba, hogy a kardalosok jutalomjátókáról „néhány meleg sorban megemlékezzem". Pontban nyolc órakor már a Múzsa csarnokában (ujabban már egészen elkopott ez a kifejezés) voltam és leültem a helyemre. Körülnézitem. Gusztálgattam. Telt ház. Örüli tem, megérdemlik a derék kardalosok, — gondoltam. Robotolnak szegények, nagyon kevés koronákért és soha nem érzik, mi a siker . . . Tehát a jutalomjáték. Felhő Klárit játszák a színpadon, régi darab, népszínmű, dalokkal, három fölvonásban. Rátkay László irta, a dalokat hozzá többen. A zenekar elhallgatott, szétlibbent a függöny, a színpadon alakok járniak-kelnek, mozognak, szaladgálnak, pipálnak, busulnak. Gyanús hang ütötte meg a fülemet. Hogy is mondjam csak: olyan dupla hang volt, előbb gyöngébb, aztán pedig erősebb. Rájöttem a furcsaságra: a sugó és a szereplők diskuráltak. A sugó hangja volt az értelmesebb. Nyugtalankodtam, különös érzést éreztem. Juj, itt valami haj lesz, gondoltam. A szereplők lazonbán nem voltak tekintettel a közönség nyugtalanságára és csak tovább beszéltek. Néha ugy beszéltek, hogy a mondat felét meg is értettem. De, szegények, ők sem valami jól érezhették magukat, mert olyan különösen jártak s keltek, nézegettek. Mint aki elfelejtett valamit. Például a szerepet megtanulni. Aztán mozgás a zenekarban. A karmester ur kopogtatott a pálcikájával, iá színpadról egy paraszti ruhás hölgy és egy ugyanolyan ur tágrameredt szemekkel ránézett és traracsinbum, megkezdődött a uótázás. A nő Felhő Klári volt, más néven Vagy Aranka, az udvarlója, Thorma Zsiga, más névvel tenorista volt. Ök énekeltek. Előbb egyik, aztán pedig mind a ketten, együtt énekeltek. Közben eszembe jutott, hogy miért nem Déry Rózsi énekel, mert ugy olvastam, hogy ő fog majd, játszani. De nem Déry játszott, hanem a Nagy Aranka énekeltek. Nagyrabecsült szerkesztő ur, most néhány rémséges pillanat leírása következik. Mert kérem, az valami borzasztó volt, amit Felhő Klári és az ő udvarlója elkövettek. Énekeltek, de ugy énekeltek, hogy a homlokán afrikai napsütést, a talpán pedig szaharai homok simnlását érezte a publikum. Ennyire még nem produkáltak jóizlést és türelmet. Elmaradt hangok, felhangok, hamishangok, üvöltés, népdal-boszantó magyartalansággal, óh, jaj, óh jaj, óh szörnyűség! Mi ez? Áprilisi tréfa, vagy orvtámadás?! A Felhő Klári, szegény, nem is olyan hibás, mert hiszen ő nem Felhő Klárinak született, ezt valószínűleg ő sem gondolja. Más valaki ludas a komproanittálásáért. A tenorista azonban, a tenorista, az aztán produkálta magát. Ha még egy ilyen színész születik, Cai "tiso elmehet sóskiflit árulni. Mert föltétlenül bűnügyi eljárást indítanak a tenorista, mint az összes érzékekre ártalmas szer kiküszöbölésére. Az előadáson vendég is szerepelt, Ditrói Nándor dr szegedi tanár, Ditrói Mór, az Országos Szinészegyesület elnökének talentumos fia. Egy őszinte vallomással tartozom, nagyrabeesült szerkesztő ur: én csak háromnegyedkilencig voltam a színházban. Megundorodtam attól, amit láttam és hallottam, csekély személyem iránti kíméletből kénytelen voltam magára hagyni az előadást. Hogy aztán még mi történt, nem tudom. Bocsánatot kérek, hogy a „meleg sorok" ilyen írássá változott, de én ebben ártatlan vagyok. Én beszámoltam önnek arról, ami történt. Elég sajnálatraméltó, hogy a derék és szegény kardalasok jutalomjátékán ilyen botrányt inszcenál a szegedi színház. Alázatos szolgája Tölgyes Gyula. * Gabónyi Árpád. Budapestről jelentik : Negyven éves szinészkedés és huszonnyolc évi Nemzeti Színházi tagság után, ma este búcsúzott a Nemzeti Színház nyugalomba vonuló művésze, Gabányi Árpád a színpadtól és a közönségtől. Gabányi annak a gárdának egyik utolsó érdekessége, amely klasszikus zamatot, nemes patinát és valóban kivételes, hogy ugy mondjuk, ünnepélyes tehetséget vitt a Nemzeti Színház ensemblejába. A régi tradíciók egy pillérjét mossa el a rohanó idő Gabányi Árpád távozásával. De hol vannak az uj pillérek és oszlopok, amelyektől a Nemzeti Szinház reneszánszát várhatnék? Gabányi elmegy, de helyét senki sem töltheti be. Újházinak sincs utódja. Nagy Imrének és Nádainak a helye még ma i-s betöltetlen. Gárdonyi Géza Annuskájában búcsúzott Gabányi Árpád. Amellett, hogy ia legsokoldalúbb és legeredetibb színészi talentumok egyike, az irodalommal is sokat foglalkozott. Tárcákat, költeményeket, monológokat, színdarabokat nagy számmal irt; egész sereg pályadijat nyert. Ma este láttuk utoljára színpadon. Van busz alakítása, ami felejthetetlen. Minek soroljuk fel? Aki látta, az még sokszor visszaemlékszik reájuk ... A mai bucsuest rendkívül megható ós páratlanul meleg volt.