Délmagyarország, 1912. április (3. évfolyam, 77-100. szám)

1912-04-16 / 88. szám

e DÉLMAGYARORSZÁG 1912 április 16. NFLPI_HIREK Tanyai apacsok. (Saját tudósítónktól.) A hét hat napján serényen folyik a munka a tanyákon, dolgos kezek müvelik a földet, becsületes kenyérke­reső nép a tanyai. De jön a hetedik nap, a vasárnap, a pihenés napja, mikor a tanyán megvillan a bicska és patakokban ömlik a vér. Minden vasárnap igy van ez. A szegedi nagy tanyavilág minden hétfőn bicskázó le­gényeket szállit a szegedi ügyészség foghá­zába. A rendőrség úgyszólván tehetetlen a tanyai bieskásokkal szemben. Hétköznap a tanyán minden csendes, hiába tart razziát a rendőrség. Vasárnap éjjel isi hiába járja be a rendőrség a tanyákat, mert ugy sem talál­ja meg az úgynevezett dugott bálakat, hol a bortól ittas legények csizmaszárukban élesre fent bicskákkal duhajkodnak a tanyai leány­zókkal. A dugót bálakat titokban tartják meg a tanyai legények. Csak mikor az éj jótékony sötétje ráborul a tájra, lopódzik a tanya a kijelölt helyre, ahol bort és leányokat talál. Csendesen kezdődik a mulatság, a rendőrség tudta nélkül, de vérrel és a rendőrség beavat­kozásával végződik. Elég egy odadobott szó, mely valakinek a szeretőjét éri, hogy előke­rüljön a bicska a csizmaszárból. A rendőrség szigorúan bünteti azokat a ta­nyai gazdákat, akik rendezik a dugott bá­lakat és mégis minden vasárnap beszámol a rendőri krónika véres verekedésről, amely dugott bálon történt. A szegedi ügyészség fogházában most is négy tanyai legény ül emberölés és életveszélyes szurkálás miatt. Hétfőn pedig ismét szurkáló legényeket szál­lítottak Szegedre, ugyancsak Alsótanyáról. Yasárnap három tanyai bál is volt enge­délyezve és emellett még dugott bálakat is tartottak, mert a szegedi tanyavilág nem tud mulatni, szórakozni másutt, mint dugott bá­lakon. A dugott bálon persze vér is folyt. A legé­nyek sokat ittak és ugy. éjfél tájon összevesz­tek és. bicskabegyre mentek. A harcból Mé­száros Pál, idősebb Csekó Ferenc és ifjabb Csékó Ferenc életveszélyesen megszurkálva kerültek ki. Ezenkivül, többen, részint súlyo­sa n, részint könnyebben sebesültek. A véres báli éj részletei .még ismeretlenek, úgyszintén a tettesek is. Borbola Jenő dr bűn­ügyi osztály jegyző ezért hétfőn kora reggel kiutazott Királyhalmára és onnan az átok­házi rivói erdőhöz a tettesek kiderítésére. A zugbálat tartó gazdát a rendőrség a legsúlyo­sabban fogja büntetni kihágásért. A mostani rendszer nem lehet helyes, mert a bicskázá­sok, dacára a súlyos büntetéseknek, minden vasárnap megismétlődnek. A rendőrségnek gondoskodni kellene, hogy a szegedi tanya­világon megszűnjenek a véres apacs-mulat­ságok. — UJ báró. A hivatalos lap jelenti, hogy a 'királv Mattyasovszky Mátyás nyugalma­zott vezérőrnagynak, valamint törvényes utódainak a magyar bárói méltóságot ado­mányozta. — Brisson halála. Párisból jelentik Henry Brisson, a nagy francia államférfiú négynapos szenvedés után vasárnap reggel meghalt. Húsvéti pihenőre Montmarencyba ment, kedves falusi kastélyába, s két hétig akart ott maradni, de hirtelen megbetegedett és ágynak esett. Környezete három orvos­tanárt hivott Párisból. A konzilium megálla­A színfalak közé rohant s agyon akarta szur­agg politikust sietve visszahozták. Operáció­ra gondolni sem lehetett, az orvosok nem merték a műtétet megkockáztatni a páciens magas korára való tekintettel. Vasárnap reggel nyolc órakor beállott az agónia. Poin­care miniszterelnök, aki sietett a képviselő­ház palotájába, még életben találta barátját. Brisson tiszta öntudattal szólt hozzá: — Érzem, végem van. Élve többet nem megyek ki innen. Egy óra múlva megszűnt élni. A vasárnapi korzók közönségét a lapok különkiadásai értesítették a nagy államférfiú haláláról és a gyász igazán őszinte volt. Még ellenfelei is tisztelik halálában a vörös republikánust, akinek félszázados közpályája összeforrott a francia köztársaság történetével. Két izben volt miniszterelnölü egyszer az igazságügyi tárcát vitte és hétszer helyezte a közbiza­lom a képviselőház elnöki méltóságába. Ra­dikális szocialista volt a szó legnemesebb értelmében. — Eljegyzés. Jakobovits Katót, Jakobovits Ferenc szegedi vendéglős: leányát eljegyezte Spitzer Adolf, Nagyváradról. — Péksztrájk Budapesten. A buda­pesti pékmesterek és munkásaik között im­már közel egy év óta húzódó harc most uj és mindkét harcoló fél kijelentései szerint döntő ütközet előtt áll. A pékmesterek szom­baton délután nagygyűlést tartottak, ame­lyen kimondották, hogy megelégelték mun­kásaik erőszakoskodásait, nem teljesitik a péksegédek háromkoronás béremelésre, ki­lenc órai munkaidőredukcióra és a lakhatási viszonyok megjavítására vonatkozó kérel­meit és tizennégy napra kizárják őket mű­helyeikből. — Eskütétel. Kőhegyi Hugó dr kórházi se­gédorvos és Madiucea Gyula adóhivatali gyakornok a tanács hétfői ülésén letették a hivatali esküt. — Képviselők afférja. Budapestről jelentik: A Ház szombati ülésén Győrffy Gyula gú­nyos verset citált Farkas Pálra. A vers arról szól, hogy Lengyelországot a nemesek és zsidók tették tönkre. Farkas Pál igy vála­szolt: — És azok az ügyvédek, akik a klienseik pénzét elsikkasztják. Győrffy nem hallotta ezt, csak vasárnap oívasta a lapokban és ma Polónyi Dezső és Bosnyák Géza képviselők utján provokál­tatta Farkast, aki Pongrácz János gróf és Almássy László képviselőket nevezte meg segédekül. A segédek hétfőn délután tanács­kozásra ültek össze az Országos Kaszinó­ban. A segédek abban állapodtak meg, hogy becsületbíróság elé viszik az ügyet. A ta­nácskozást valószínűleg holnap folytatják. — Szabadgondolat. A „Szabadeondolat" április havi száma abból az alkalomból, hogy Wilhelm Ostwald Budapestre jön, vezető cikkében' a világhírű természettudós tudomá­nyos és társadalmi jelentőségével foglalko­zik, közöl egy igen érdekes beszélgetést, me­lyet a lap egyik munkatársa a nemrég Bécsben tartózkodott tudóssal folytatott, to­vábbá Ostwaldnak egy cikkét, mely az is­tenhiten alapuló erkölcsöt igen érdekes szem­pontból kritizálja és végül közli Ostwald bu­dapesti előadásainak idejét és tárgyát. A lap többi cikkei közül kiemelendők Bus Ernőnek a katolikus autonómia ós a szekularizáció viszonyáról szóló cikke, a Galilei kör már­ciusi ünnepéről szóló jelentés, melynek Ady Endre ünnepi verse ad külön érdekességet, to­vábbá a német szabadgondolkodó mozgalmat ismertető cikkek. A magyar szabadgondol­kodó mozgalom birei, szemle és könyvek ro­vat egészítik ki még a lap változatos tartal­mát. Mutatványszámot dijtalanul küld a ki­adóhivatal. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VI., Nagymező-utca 37—39. II. A „Szabad­gondolat" előfizetési ára egy évre 4 korona, félévre 2 korona, egyes szám ára 40 fillér. Szegeden Bartos Lipót könyvkereskedésében kapható. — A felsőipariskola. Már az idén meg­kezdik a felsőipariskola építését. Április 19­én délelőtt megalakul az épijési bizottság, amely az épitkezésre fölügyeletet fog gya­korolni. — A vízórák. A tanács hétfői ülésén fog­lalkozott a vízvezeték ügyeivel és ezzel kap­csolatosan felbivta a mérnöki hivatalt, te­gyen javaslatot a vizórák kötelező bevezeté­sére vonatkozólag. Arra nézve is véleményt kér a tanács a mérnökségtől, hogy a házak­ba lakrészenként állitandó-e be a vizóra. A vizórák kötelező beállítását az a körülmény sürgeti, hogy a belügyminiszter megtiltotta, még az utcák locsolására is a Tisza vizének felhasználását. Ez azért van, mert a Tisza vize terjeszti a kolerát. - Leégett gőzmalom. Szabadkáról je­lentik: Tegnap éjjel óriási tiiz támadt a sza­badkai Strassburger-féle gőzmalombon. A lángok elhamvasztották a berendezési, a gé­peket s mikorra a tűzoltók megérkeztek, már menthetetlen volt a telep. Hajnali három órakor még mindig tartott a tüz, amely kö­rülbelül nyolcszáz métermázsa lisztet, ha­zát és tengerit elhamvasztott. A kivonult ka­tonaság és tűzoltók nagy nehezen lokalizál­ták a tüzet és megmentették a szomszédos épületeket a leégéstől. — Templom és kultúra. Két véglet, a templom és a kultúra, frappáns, kézzelfog­ható, letagadhatatlan éllel kerültek szembe egymással Aradon. Arad városa ugyanis a sürgősen szükséges beruházások fedezésére még tavaly tizenkét millió kölcsön felvételét határozta el. A kölcsön felvétele azonban nem sikerült. Bécsi és budapesti nagybankok ut­ján akart a szükséges kölcsönhöz jutni, a tizenkét millióról ugyan hamarosan lemon­dott ési a sürgősebb kiadások fedezésére egyelőre egy millió koronával is beérte volna. Ez sem sikerült. Arad város most már a végsőkig leszállította igényeit és a múlhatat­lanul szükséges kulturális kiadások fedezésé­re kétszázezer koronát akart fölvenni. A vá­ros tegnapi közgyűlése elhatározta tehát, hogy a kultúrpalota épitésének folytatása érdekében, a 200,000 koronányi többkiadást a városi alapból, nevezetesen a templomépi­tési alapból fogja fedezni egyelőre. A közgyű­lés kulturális határozata a város klerikális közönségének körében nagy visszatetszést keltett. Csak nem vesznek el a templomtól valamit, — ha csak ideiglenesen is — hogy abból a kultúrát, a szegény magyar kulturát ruházzák fel!? Szóval — és tettel — a legha­tározottabban állást foglaltak az ellen, hogy a templomépitési alapot a kultúrpalota épí­tésére lekössék. Aradon a katolikus népszö­vetség magáévá tette az ügyet, nyilvános gyűlést tartott és ezen kellő aplombbal elha­tározták, hogy vasárnap délutánra nagy til­takozó népgyűlést hívnak össze, azon aláírá­sokat fognak gyűjteni a miniszterhez felter­jesztendő felebbezéstre és ebben arra fogják kérni a minisztert, hogy ne engedje elvonni, tulajdonképeni rendeltetésétől a templom­épitési alapot. Hogy mit fog válaszolni a mi­niszter, nem tudjuk, de maga az a tény, hogy ez megtörténhetett a természettudományok diadalmas századában, lemoshatatlan szégye­ne Magyarországnak. A klerikálisok szeret­nek arra hivatkozni, hogy a maguk módja szerint ők is támogatják a kultúrát. Vájjon mire fognak hivatkozni most? Mivel fogja magyarázni a templom, hogy megint megta­gadta a kulturát. részén egész évre . * - .. -j .. hkuEKSI SU HÜ, ~ az Mnteftist z 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom