Délmagyarország, 1912. április (3. évfolyam, 77-100. szám)

1912-04-14 / 87. szám

1912 április 14 DÉLMAGYARORSZÁG 17 Az öltözködés. Irta: Szabados Klotild, Én, például a többi között az öltözködés terén szeretnék nagytakarítást végezni. „Divat" őfelségének nem hódolok, mert benne modern Minotaurust látok, amely a nők egészségén kivül az emberiség esztétikai érzését is elnyeli, elpusztítja. Csodálatos, hogy azok a kishitű emberek, akik a nőknek a kenyérkereseti munkájában nem a természetes gazdasági fejlődést látták, akik rövidlátásukban odáigmentek, hogy a velük egysorban s egyformán a létértküzdő nőkben a nőietlenséget fedezték fel s a dolgozó nőket csak azért akarták visszaszorítani az üres tűzhely mellé, mert állítólag a fajfentartást féltették a nő kenyérkereső munkájának következményeitől, ezek az emberek sohasem eszméltek rá, hogy a jövő generáció testi és szellemi fejlődését nem a munkás, a dolgozó anya fogja siilyeszteni, mert ezt a munkát már elvégezte régen a divat. A jövő asszonya másként kell, hogy cselekedjék az öltözködés terén is, mint elődjei, a rokka és szövőszék asszonyai. Öntudatosan, még idejében kell testét tornászással és a szabadban való gyakori mozgással egészséges irányban fejleszteni, épen a jövő generáció érdekében. Erre a mai öltözködés egyáltalán nein alkalmas. A dolgozó asszonynak feltétlenül szüksége van szabad erős mozgásokra és szabad, egyenletes lélekzésre, a melyet a fűző lehetetlenné tesz. Hát nem nőietlenebb dolog a testet megcsonkítani, csak azért, mert a divat ugy kívánja, mint önérzetesen dolgozni? Hát nem nőietlenebb dolog elsatnyult generációt teremteni, csak azért, hogy egy az izlés berkeiben eltévelyedett ember a nyelvével csettintsen, ha elmegy mellettünk s azt mondja: „fess kis nőcske", mint öntudatosan elkészülni gyönyörű hivatásunkra, az anyaságra? Uraim! Önök nem éreznek semmi lelkiismeretfurdalást, amikor azért, hogy az önök magas tetszését megnyerjük, megnyomorítjuk fejünket, mert 2357 fő- és 189 melléktüvel görögnek csúfolt frizurákat tüzünk úgynevezett „einiag" ós idegen haj segítségével, mely műtárgy nyers anyagáért 150 koronát s a tervezésért és felépítésért havonta 15—20 koronát fizetünk? Nem szorul, uraim, össze az önök szíve, annak láttára, hogy kedvükért kinzó "vaspáncélba szorítjuk gyenge, törékeny derekunkat s mialatt önök kegyesen elismerik, hogy darázs derekunk van, azalatt légzési, vérkeringési és emésztési szerveink gyönyörűen indulnak a pusztulás felé, sőt hozzáértő tudósok állítása szerint a májban mély barázda képződik s gyakran le is válik a májról egy darab. Uraim! nem mondanának önök le a piskóta lábakról akkor sem, ha tudnák, hogy a gyönyörű piskótákon, amikor léfejtődik az a cipőcskének nevezett kinzó eszköz, sajgó tyúkszemek, egymásra nőtt ujjak és egyéb deformációk lesznek láthatók? Miért olyan boldogok, önök, uraim, hogy az önök kedvéért nyomorékokká kecsesitjük, csinosítjuk magunkat? A füzőviselóstől máj- és vesebajosok leszünk ós az éktelenül keskenyorru és magassarku cipőktől tyukszembirtokosokká válunk. De a szobánkból nem fog hiányozni a milói Vénusz, amelynek, ugy-e bár, nem is az a nevezetessége, hogy a formáiban tökéletes, hanem az, hogy csonka a karja, mert ha formáinak tökéletességét elismerjük, miért nem próbáljuk megközelíteni ? Uraim ! hát igazán kihalt önökből a szép iránti érzék, hát nem tudnak önök megbarátkozni a fűzőt száműző, a németektől találóan Eigenkleid-nek, vagy Stil-kleidnek nevezett reform-ruhával, amely a testnek finoman lágy vonalait meg nem töri és teljesen érvényrejuttatja szépségét és rugalmasságát ? Uraim! hét a higiéné ós az esztétika iránt önöknek nincs érzékük, csak durva, erotikus versengés és a feltűnni vágyás tudja önöket lebilincselni? Nem akarom, nem szeretem ezt hinni ós az én nagy optimizmusom avval biztat engem, hogy a holnap asszonya meg fogja tanitani a férfit arra, hogy nem a hazug cifrálkodás, hanem az öntudatos gondolkozás és a minden szépért valö lelkesedés teszi vonzóvá ós igazán nőiessé a nőt. Hadd szóljunk végre már mi is bele a magunk dolgába! Legyen a női öltözködés terén a mi szavunk döntő, nem az önöké csupán! 71 remény tefen. Virágot, szerelmet, Pénzt és dicsőséget, örömet és erőt Fiatalos, büszke hitet Másnak adtál, élet. Jussomat, az ősit. Melyhez jogom tartom, Odadobtad niásnak, Szép szerencse kegyesének, Éljen és akarjon. Senkinek és cenkitek Adtál minden szépet. Pedig méltó dallal. Mélyenzengő diadallal Én diszitlek téged! V j Most utolsó gőggel, Mit el nem vehetnek. Koszorút, keresztet.. Tűnő, fájó ifjúságot Éneket és kedvet. Odadobom mind, mind. Nesze semmi fogjad S hagyj békét örökre A távoli száműzöttnek, A kitagadottnak. Juhász Gyula. Szent őénatoá. Halk, benső, mély szomorúságok Szent vergődés a ti órátok. Mikor ravataléiról a bánat Jairus lányaként fetámad, Mondván: nem halt meg, csak aluszik. Az örök bánat: az ember-bánat. Nincs harsonája a szavának, Se tüze, ami vörösen égjen: Lefojtva reszket bns-kevélyen A szív mélységes mélyein. S engem — milliárd ember lelkek Testvér rokonát — oh jaj. az vert meg: Hogy valahol felbúg a ohnat, Valahol vergődések járnak, Valahol mosolyok, csókok fájnak: . Mind átzokog a szivemen. Jörgné Draskáczy Ilma. JuQész Gyufához. Óli Anna nóták, bájos, bus szonettek És vérrel hímzett esti kis dalok Mik csendes vágyak ágyában születtek Megálmodója, Hozzád fordulok. Tanits meg éjssin, htíszin kis meséket Hogyan kell szines versbe önteni. És ifjúságot, csókot, büszkeséget Egy jajszó nélkül elfelejteni. Hogyan kell Annánk szűzi tisztaságát Szent himnuszokban sirva áldani Meg szenvedések édes ciprus-ágát. Hogyan kell híven visszavárni azt, Ki elfelejtett bucsut mondani És elrablá szivünkből a tavaszt. Fekete Ferenc. Sírom megásom. Szájamon hordom ezer csók emlékét: tegnaomat de szépen siratom . . . S holnapom véres, szegény koporsóját betemetem már virággal, görönggyel. Magam vagyok a szép, szegény halott, s a koporsómnál magam prédikálok, magam sir ok és önmagam kántálok, — sirom megásom s fölhantolom szépen. És önmagomra önmagam emlékszem, Hitvány, ki holtat tolakodón említ. Éltem s nem hívtam szerelésre senkit: kegyeletet sem áhit szegény sirom, • Tapossátok le átokkal, sarokkal proletár-sirom gőgös, kopár halmát, s örüljetek, hogy több csók maradt néktek. Sitnonfta György.