Délmagyarország, 1912. április (3. évfolyam, 77-100. szám)

1912-04-12 / 85. szám

mi áprilíg ll ÖÉLMAOYARORSZÁti f csak megmaradtak régi erkölcseikben, régi ruházatukban. Igen fiatalon házasodtak és leányaik leszijjazták a mellüket, ugy hogy a tekintetes vármegyének kellett külön sta­tútumokkal erkölcseiket megszabályozni. Szabadon és boldogan éltek; haluk, gyéké­nyük mindig volt, nádasukra, vizükre senki sem áhítozott, mindegyikük megkereste, ami neki és családjának kellett. Igy maradt min­den 1842-ig. Akkor elkövetkezett az uj vi­lág és az országos kormányzat ugy vélte, hogy a Tiszával valamit tenni kell. Le kell vezetni vadvizeit, ármentesiteni, termőfölddé változtatni óriási területeket, a többi közt a tápéi mezőséget is. Megjött a rendelet, Ihogy a község lakói vállalják magukra a terhe­ket bizonyos számú kilométer hosszában épbsenek föltést, de Táré nem mozdult. Még most is ott van, ahol volt. Gyékényt fon és slusz. Földet kérnek, de nem kapnak, vissza akarják szerezni régi birtokukat. Volt pör is érte, vagy negyven évig pörösködtek, de elvesztették s most pénzért szeretnék visz­szavenni. De Szeged hajthatatlan, a tápéi földeket nem adja. Azzal érvel, ihogy neki is kevés földje van. Tápé pedig'kérelmez s akár a miniszterig, a királyig is elmegy. Csak ké­relmeznek, óe leleményesen nem dolgoznak és ezért nyomorognak. Kivándorlásról szó sincs. Ragaszkodnak régi mesterségükhöz, a gyékényfonáshoz. — Ax urbérixégről. Szentesről jelentik: A szegedi törvényszék megkereste Szentes város hatóságát, sürgős közlést kérve arról, hogy hatósága területén vannak-e még oly úrbéri haszonvételekkel terhelt erdők, lege­lők és nádasok, amelyek elkülönítve nincse­nek, vagyis vannak-e még olyan erdők, le­gelök és nádasok, amelyek úrbéri haszonvé­telekkel vannak terhelve a volt földes ur javára s melyekből a volt földes urat és a volt úrbéreseket külön-külön megillető terü­let megállapítva és kihasítva nincsen, hanem az közösen birtokoltatik a volt földes ur és a volt úrbéres által? Továbbá vannak-e a volt ur béresek közös használatában oly területek, melyekre nézve az arányosítás szüksége fen­forog, amelyekre nézve tehát a közös terület­ből való egyénenkénti részesedés hányada és aránya megállapítva nincsen? Szentes város ugyanis a volt földesurától, a gróf Károlyi családtól, mint akkori taksás város még az 1832. évben megváltoztatta minden határát, amely most politikailag és geografiailag a városhoz tartozik, sőt még ennél többet is, mert például Szentes város határát képezik bizonyos uradalmi területek is, melyek most Derekegy ház és Nagymágocs községekhez vannak csatolva. Ugyanakkor megváltotta Szentes az összes királyi kisebb haszonvéte­leket is s Szentlászló és Bökény puszták ki­cserélésével megszüntette az utolsó kapcsola­tot is, mely őt ezen két határrészek beéke­lése által Szentes városhoz némi részben kö­tötte. Ki lettek pedig ezek cserélve az urada­lommal: Oserebökénynyel és Csereszent­lászlóval. Itt tehát semmiféle urbéri birtok­rendezés vagy legelőelkiilönités esete fenn nem forog. A mintegy 13,000 katasztrális hold földnek Szenteshez, vagy Nagymágocs és Derekegyháza uradalmi községekhez való tartozásának kérdéséhen a közigazgatási ha­téságok még nem döntöttek. — Megpofoxták a sxtrAjktSrő ujxágirót. Nagyváradról jelentik: Véssey Kálmán új­ságírónak egy színdarabját nemrégiben elfo­gadta előadásra Erdélyi Miklós, a Szigligeti Szinház igazgatója. A napokban aztán, a mert Véssey beállt a „Npgyvárad"-hoz sztrájktörőnek. Egy nagyváradi estilap csü­törtöki számában foglalkozott a sztrájktörő színdarabjával. Azt irta az esti lap, hogy nem csak az újságíró-sztrájk okozta a darab visszavetését, hanem a színigazgatónak a helyi szerzőkről való tapasztalata is hozzá­járult a kudarchoz. Véssey erre fölkereste a színigazgatót, akitől nyilatkozatot akart ki­kunyerálni a hír megcáfolására. A színház­ban Feld Irén kamarajáték társulata szere­pelt, épen befejezték az első egyfölvonásost, amikor Véssey a szinpadon megszólította az igazgatót: — Ugyan kérem, hagyjon nekem békét, — mondta az igazgató,. — nem érek én most rá az ilyesmire, Rimler Károly dr polgármester is a szin­padon tartózkodott, aki a hangos szóváltásra figyelmessé lett. A polgármester arra kérte az ujságirót, hogy majd más helyen intézze el az ügyét. A nézőtéren levő Dutka Ákos és Faragó Rezső hirlapirók értesültek a bot­rányról és fölmentek a szinpadra. Rövid szó­váltás után Faragó, kétszer arculütötte Vés­seyt, aki a hatalmas ütésekre megtántoro­dott. Később botjával fejbe akarta sújtani Faragót, de Dutka Ákos kiragadta kezéből a botot. — Ezt még csúnyán megbosszulom! — fenyegetődzött Véssey. A nagy botrányról a nézőtér is értesült és sokan föjszaladtak a szinpadra. Horváth Géza dr rendőrkapitány szétválasztotta a verekedőket. A városban nagy az elkesere­dés a Nagyvárad cimü lap, különösen a sztrájktörő Véssey Kálmán és Pelle János ellen. A Nagyvárad szerkesztőségét állandó­an két rendőr őrzi. — Rutén kispapok fölszentelése. Nagyváradról jelentik: Radu Demeter görög katolikus püspök húsvét első napján tizen­hat kispapot szentelt fel, akik az ungvári gö­rög katolikus szemináriumban végezték ta­nulmányaikat. Miután a kispapok rutének, Firczák Gyula munkácsi püspöknek kellett volna a felszentelést végeznie, minthogy azonban Firczák súlyos beteg, 5 felszente­lés feladata Radu Demeter nagyváradi püs­pökre hárult. A tizenhat rutén kispap mé" csütörtökön megérkezett Nagyváradra, ahol Radu püspök látta vendégül őket, barátság­gal fogadva őket. A kispapok tiszteletére adott ebédre az egész görög katolikus pap­ságot meghívta. Ez a dolog Nagyváradon élénk feltűnést keltett, mert azt olvasták ki belőle, hogy Radu fel akarja használni az al­kalmat, hogy a nemzetiségi kispapok előtt szeretetét dokumentálja. Húsvét hétfőjén a kispapok félkeresték Széchenyi Miklós gróf püspököt, Bunyitai Vince pápai prelátust és végül Lányi József tinini püspököt, kinek közbelépésére tudvalevőleg a 16 román kis­papot a nagyváradi szemináriumból kicsap­ták. Lányi püspök rendkívül szívélyesen fo­gadta a rutén kispapokat. A rutén kispapok látogatását ugy kommentálták, hogy a kis­papok az ő hazafias érzelmüket akarták de­monstrálni a kicsapott 16 román kispap és Radu püspökkel szemben. Azonban a Lányi püspöknél történt látogatás után visszatér­tek Radu rezidenciájába, hol a püspök saját arcképévé] ajándékozta meg őket. A látoga­tás és ajándékozás 'Nagyváradon rendkívül feltünsét keltett és különböző kommentárokra adott alkalmat. Jól értesült körökben ugy tudják, hogy ez a látogatás demonstráció akart lenni amellett, hogy Lányi József tinini püspök és Radu Demeter között létrejött a béke és a 16 kicsapott román kispap ügyét egymás között végleg elintézettnek tekintik. — Elparcellázott milliók. Lerabergből je­lentik: Egy nagy bankösszeomlás monstre­pör főtárgyalása indult meg a mai napon az itteni esküdtszék előtt. Legalább egy hóna­pig húzódik ez a pör, amelynek vádlottjai Deskiir János dr és Posnanski Zsigmond, a parcellázó bank igazgatói, akiknek csalás és vétkes bukás miatt kell helyt állaniok. Az egész kötetre terjedő vádirat elmondja a bank keserves históriáját. Négy évvel ezelőtt, 1908­ban még 105,000 korona tiszta nyereséget mu­tatott ki a bank, a következő évben azonban már nem tudott fizetési kötelezettségeinek eleget tenni és a passzívák több mint tiz mil­liót vettek ki. A lembergi pénzintézetek megbízottai mentőakciót kezdtek, mert a bank kritikus helyzete, miután csak takarék­betétek cimén is két millió koronát kellett visszafizetnie, Galícia gazdasági és hitelviszo­nyaira is kedvezőtlen hatást gyakorolt. A kormány a Galizische Landesbanknak a Par­cellázó Bank üzleteinek lebonyolítására 1912 március haváig visszafizetendő 2%-os két millió kölcsönt folyósított, amelyért a segély­szindikátust alkotó pénzintézetek vették át a garancia egy részét. Aztán 1910 január 11-én a Parcellázó Bank, korlátolt felelősségű tár­saság, közgyűlése elhatározta a vállalat föl­számolását. A vádirat szerint a Parcellázó Bank, mely 1905-től 1909-ig harminckét birtokkomplekszussal rendelkezett tizenket­tedfél millió értékben, már 1907-ben fizetés­képtelenné vált. Az intézet igazgatói, akik pártpolitikai eszközökké lettek, azon voltak, hogy a vállalat tényleges helyzetét eltitkol­ják és a passzivitása ellenére sok birtokot hitel utján megszerzettek és különböző tranzakciókat, amelyek veszteséggel jártak, tisztességtelen manipulációkkal keresztülvi­gyenek. A vádirat rámutat a Parcellázó Bank iizletvezetőségében történt számos visz­szaélésre, az aránytalanul magas igazgatási költségekre, a mérlegek inkorrekt összeállitá­sára, a kifogásolható könyvvezetésre és kétes váltók elfogadására. — Bécsi diákok Budapesten. A bé­csi egyetem kétszáztizenkét hallgatója har­minc tanár vezetésével ma délben Budapestre érkezett, hogy Budapestet, művészeti, tudo­mányos és közintézményeit, épületeit tanul­mányozzák. A vendégeket a nyugati pálya­udvaron Fröhlich Izidor rektor, Zubritzky Aladár teológiai dékán, Bartoniek Géza, az Eötvös-'kollégium igazgatója, Friedmann Ernő dr miniszteri tikár, Miklós Elemér fő­városi tanácsjegyző, Zsembery István dr és az egyetemi ifjúsági egyesületek elnöksége várta. Tizenkét orakor érkezett meg a ven­dégeket hozó különvonat. A bécsi egyetemi hallgatókkal együtt jött Budapest megtekin­tésére a bécsi egyetem rektora és több egye­temi tanár. A vendégeket Fröhlich Izidor dr a budapesti tudományegyetem nevében üd­vözölte, kívánva nékik, hogy kellemesen érezzék magukat Magyarország fővárosában és használják föl tanulságosan rövid ittlétü­ket. A vendégek nevében Ostwald Redlich rektor köszönte meg az üdvözlést, kifejezést . adva annak a reményének, hogy felejthetet­len napokat töltenek el a ragyogó Budapes­ten. A vendégek azután szállásukra mentek, ahol megebédeltek. Délután három órakor a reszare aijesz evre tüntetést sd fel, - az hintethet r

Next

/
Oldalképek
Tartalom