Délmagyarország, 1912. április (3. évfolyam, 77-100. szám)

1912-04-11 / 84. szám

8 hónapban jelenti a közigazgatási bizottság­nak, hogy a tanítóképző tantermei börtön­szerüek. A mostani parcellázási akcióval a bercegprimási jószágigazgatóság egyben klerikális akciót is szervez, mert lépések tör­téntek az iránt, hogy csak olyan katolikus községek kapjanak a felparcellázandó birtok­ból, amelyekben népszövetség és katolikus fogyasztási szövetkezet is van. Maga a köz­ség lenne a szerződő fél, amely azután maga osztaná fel a parcelláikat, szervezné a felpar­cellázott területeket, a mezőgazdasági és gyáripari szövetkezeteket -— egyházi segít­séggel. Az adminisztratív munkát a plébáno­sok végeznék. Lehet, hogy ez az akció talán •segíteni fog a primási birtokokon, amelyek, mint a föntiekből kitűnik, iskolakönyvbe való példáját mutatják a holtkézi birtokkezelés­nek. — Egy magyar grófot letartóztattak Londonban. A fiatal tolnai Festetich grófot, akinek nevét hamis játókkal és csalással kap­csolatosan már töhhször emlegették, múlt éj­jel titkos rendőrök letartóztatták Londonban, amint egy előkelő étkezőhelyiségből távozni akart. A fiatal gróf belebonyolódott egy ügy­be, amelyben a Genfben 1873-ban elhunyt braunsveigi hercegnek nagyértékü ékszere szerepel. Az eset, amely annakidejében nagy feltűnést keltett, a következő: A braun­sveigi hercegnek hatvanezer korona értékű smaragd-ékszere 1909-ben csalónak esett a ke­zébe. Az ékszer jogos tulajdona egy Stercks nevü brüsszeli ember volt, aki a smaragdot el akarta adui. Egy párisi ember, aki Seville néven mutatkozott be, hajlandónak nyilatko­zott arra, bogy az ékszert Londonban eladja. Ugyanakkor a fiatal Festetich gróf is jelent­kezett vevőül, minthogy azonban a vételárt nem tudta azonnal lefizetni, Seville az ék­szert betette egy dobozba s azt lepecsételte. Abban állapodtak meg, liogy az ékszer Stercksnél marad addig, arnig Festetich gróf fizetni fog. Az üzletből nem lett semmi, ami­kor Stercks később a dobozt felbontotta, ék­szer helyett néhány darab kockacukrot ta­lált benne. Stercks följelentést tett, de Seville ó$ Pesteticli gróf nyomtalanul eltűntek. Se­villet később megtalálták és megállapították, róla, bogy Jaqv.es nevü nemzetközi tolvaj s a bíróság két évi fegyházra Ítélte. Festeticliet pedig, akinek nevére az ékszer zálogba volt téve, fölmentették, mert kijelentette, liogy a lopásról semmit sem tudott és mert a londoni osztrák és magyar nagykövetség jótállást1 vállalt érte. Hogy a gróf mostani letartózta­tása ezzel a leirt esettel függ-e össze, mert talán uj bizonyítékokat találtak ellene, vagy más bűnnel gyanusitják-c, arról nem számol be a londoni távirat. — Szociálista Házelnök és a császár. Berlinből jelentik: Scheidemann szociálde­mokrata képviselő,, akinek alélnöksége a bi­rodalmi gyűlésen pünkösdi királyság volt, : megjelent választói előtt Scllingenben beszá­molót mondani s témája ez volt: Miért nem mentem a császárhoz? Tradíció ugyanis, hogy az uj birodalmi gyűlés elnöksége köz­vetlenül a megválasztás után kihallgatásra jelentkezik a császárnál s most történt elő­ször, hogy miután Scheidemann vonakodott ennek eleget tenni, az audiencia elmaradt és ' az elnök a második alelnökkel leadta névje­gyét a császári palotában. Azt mondta, hogy nem ehi okek miatt történt, hogy ujjat hú­zott az uralkodóval és bizonyosan elment volna a kihallgatásra, ha a pártra abból előny származott volna. Akkor sem tért volna ki e szólás elől, ha azon az audiencián két tel­jesen egyenrangú ember, a férfi állott volna "szeri ben a férfival. De mikor az egyiket az a megalázás érheti, hogy a másik nem fo­gadja, akkor önérzetes férfi inkább otthon marad. Aztán meg köztudomású, hogy az ilyen audiencián lakatot kell tenni a szájra. Akit a császár fogad, annak mereven kell állania előtte s be kell fognia a száját, még ha inzultus éri is. Ezért nom ment a császár­hoz. Scheidemann beszámoló beszédét párt­hívei nagy örömujjongással fógá'cíták. DÉLMAGYÁRÖRSZÁÖ — Termőföldek viz alatt. Kaposvár­ról jelentik: Somogy vármegye területén már hetek óta több ezer hold termőföld áll mély viz alatt. A tavaszi vadlvizek pedig most fölszivárogtak a földek felszínére és csakhamar tenger borította el azokat a he­lyeiket, ahol máskor acélos buzaszem termett. Többek között Ujdclmbo'vár mellett van el­öntve a mező mély Vizzel, ugy hogy csak­nem teljes negyedóra hosszáig megy a vo­nat a minden oldalról körülvevő, csillogó beláthatatlan szélességű viz partján. Óriási területek felkúsznék viz alatt, ezenkívül még Szigetvár, Bőszénfa, Attala környékén és még sok más helyen és mivel csatornázásról és lecsapolásról most már szó sem lelhet, ter­mészetesen az 'idén sok hold földön nem te­rem egyéb Somogyban vizinövényeknél. — A világ első zsidó városa. New­yorkból jelentik: A legutóbbi népszámlálási adatokból kiderül, hogy a világ legnagyobb zsidó városa — Newyork. Valóságos zsidó metropolis ez, mert Newyork izraelita val­lású lakossága meghaladja a kilencszázez­net. Ebből a megdöbbentő nagy számiból több mint kétharmadrész jut az orosz zsi­dókra, akiik az oroszországi zsidó'üldözések elől menekültek ide. Harminc év alatt, 1881­töl máig, kerek hatszázezer orosz zsidó ván­dorolt be és települt meg Newyorkban. Nteim telik tiz évbe és Newyork zsidó felekezetű lakossága eléri a milliót. — Az árviz. Szatmárról jelentik: Tegnap a Szakasz község alatt elvonuló Mária-patak vize kiáradt, minek következtében két ház beomlott. Az éj folyamán még tizenhat házat öntött el a viz. Ha az áradás tovább tart, az egész községet katasztrófa fenyegeti. Az ál­lami isikola is viz alatt van, nemkülönben a posta-épület. A lakosság körében nagy az izgalom. A nép megfeszített erővel dolgozik a veszedelem elhárításán. — Az apachok. A párisi rendőrség éjjel­nappal üldözi az automobilos banditákat. Carrouy és Oallemin kézrekeritése után egy­re jobban szorul a burok Bonnot és Garnier körül, de talán sikeresebb volna az üldözés, ha a nagyközönség nem vezetné félre hamis hírekkel a nyomozást. Mindenkinek vásik a foga a kitűzött százezer frank jutalomdijra és minduntalan jönnek jelentések a rendőr­ségre, hogy itt vagy amott látták az apa­cheokat. Tegnap például késő éjszaka telefo­non tudatták a rendőrséggel, bogy St. Etienneben egy ottani kávéházban üldögél Bónnot, tehát szürcsöl. Menten egész detek­tivraj sietett ki St. Etiennebe automobilon és kerékpáron, de eddig még nem jött bir arról, hogy elfogták-e a hires banditákat. — Dolgoznak az angol szénbányákban Londonból jelentik: Majdnem valamennyi szénkerületben tegnap, amennyire a bányák állapota megengedte, munkába ájltak, a sztrájkolok. A külső bányamunkások bér­sztrájikja Jorkshireban és Derbyshireban szintén befejezést nyert, de Lancashireben a munkások kétharmadrésze vonakodik újra munkába állani, mielőtt az ottani kerületre a bérminimum megállapítva nincs. Majdnem minden kerületben előkészület történt a bér­minimum-törvényben szervezett bizottságok kiküldésére. — Hamis hir egy volt képviselő al­bániai erdőségéről. Mint ismeretes, Eremich Pál volt nagykikindaá képviselőt nyolc év­vel ezelőtt nyilt utcán agyonütötték a Sibul­testvérek, mert állítólag tönkretette atyjukat. Eremieh után nagy vagyon maradt és a csa­lád megbízásából sógora, Manojlovich Vla­tiszláv dr szabadkai ügyvéd rendezte a meg­gyilkolt képviselő hagyatékát. Erre a hagya­tékra vonatkozólag egy kalandos hir járta be most egy szabadkai híradás nyomán a fővá­rosi sajtót. Arról van ugyanis szó, hogy Ere­mich egy több ezer holdas erdőséget vásárolt Albániáiban, a nyugta elő is került a hagyaték iratai közül, de az albániai benszülöttek fegy­veres ellenállással akadályozták meg Manoj­lovich kiküldötteit az erdőség birtokbavételé­in április ÍJ. ben. A hir szerint az ügy most diplomáciai útra terelődött. Theodorovics Mihály dr te­mesvári ügyvéd azonban, ki a meggyilkolt képviselő özvegyét négy év előtt nőül vette, elejétől végig megcáfolja az egész híreszte­lést. Az esetről a következőket irták a lapok: „Eremichnék halomsaámra előkerültek tit­kos iratai között egy szerződést talált az ügy­védje, mely szerint a megölt Eremich 4000 hold földet vásárolt Albániáiban, majd rábuk­kant az eladó nyugtájára, melyben ez igazol­ja, bogy a vételárat hiánytalanul felvette és elismeri, bogy a birtokot 1904 őszén köteles Eremichnek átadni. Manojlovich Vlatiszláv dr, mikor az iratok átnézésével elkészült, je­löltjét és áz örökösök egyik megbízottját el­küldte Albániába, hogy a birtokot átvegyék. A két ember leutazott Albániába, a birtokot azonban nem vehették át, mert az albánok rájuk lőttek, majd pedig fejszékkel támadták meg őket, ugy, hogy csak futva menekülhet­tek. Négy évvel ezelőtt a meggyilkolt képvi­selő felesége nőül ment Theodorovics Mihály dr temesvári ügyvédhez. Az albániai iratok vele együtt az urához kerültek. Theodorovios semmiképen sem tudott belenyngodni abba, hogy az albániai erdőség, melyért Eremich százezrekot fizetett és amely jog szerint az övék, végképen elvesszen. Először ő is meg­bizottakat küldött, liogy átvétesse az erdősé­get, ezek azonban ugyanazzal tértek vissza, amivel az előbbi megbízottak; hogy a birtok­ra vezető út egy azzal, amely a halálba visz. Mikor az ügyvéd látta, hogy igy semmit sem érhet el, egyenesen a török kormányhoz in­tézett beadványt, hogy segítse hozzá ahoz, ami törvényesen az övé. Nem kapott választ. Theodorovics dr végre is megunta ezt a bi­zonytalan állapotot és most Khuen-Héder­váry gróf miniszterelnökhöz fordult, mint belügyminiszterhez, bogy diplomáciai uton védje meg érdekeit. Most minden a minisz­terelnök elhatározásától függ." Igy szól a szabadkai híradás. Egy újságíró fölkereste Theodorovics Mihály dr-t, aki a következőkben cáfolta meg a hirt: — Az egész nem egyéb egy áprilisi tréfá­nál. Eremichnek sohasem voltak Albániában erdőségei. A dolog onnan eredhet, liogy Ere­mich Montenegróban megvásárolta egy nagy erdőség faanyagát, melyet dongagyártásra akart felhasználni. Montenegróban is csak fát vett és nem erdőséget. Nemcsak az albá­niai erdővétel valótlan, hanem hamis az a hir is, hogy én — akár a montenegrói üzlet ügyé­ben is — bármiféle diplomáciai közbenjárás iránt tettem volna lépéseket. — Csaló hivatalnok. Budapestről jelen­tik: A rendőrség csalás és okiratha/misitás miatt letartóztatta Ernst Ottó és Ernst Re­zső magánhivatalnokokat. Ernst Ottó Maut­ner Ödön gabonaügynök (Nádor-utca 20.), Ernst Rezső pedig Weisz és Wilhekn gabo­naügynök (Zoltán-utca 6.) irodájában volt alkalmazva. A két cég viszontbiztositó-üzle­teket kötött és a differenciákat a határidő lejártaikor készpénzben egyenlítette Iki. A két testvér valódi és hamis számlákkal össze­játszva a két céget négyezerlhatszázíhiatvan korona erejéig megkárosította. Az igy szer­zett pénzt a tőzsdén eljátszották. — Letar­tóztatta a rendőrség Lastafeld Qéza köny­velőt, aki a kiskunhalasi Sc'hneider és utóda cégnél volt alkalmazva. Hamisított postata­karélkpénztári csekkel h'atezerkétszázhuszon­ihárom koronát vett föl a cég nevében, az­után megszökött. Budapesten tegnap kinyo­mozták és letartóztatták. — Megfagyott. Abaujszántóról jelentik: UrbánS István kovács a nagy hóviharban Tolcs várói gyalog indult haza Regéckére, de hófúvás érte az uton és megfagyott. Egy szük völgyben találták meg holttestét. — A börtönök réme. A budapesti büntető* törvényszék már több izben elitélte Fischer Ernőt, egy munkakerülő embert, aki íégutóbb is egy évi börtönbüntetés élszenvédése végett a gyűjtőfogházból a jászberényi fogházba ke­rült/ Fischer ott, izgága természete miatt

Next

/
Oldalképek
Tartalom