Délmagyarország, 1912. április (3. évfolyam, 77-100. szám)

1912-04-10 / 83. szám

1912 április 1Ü. DÉLMAGYARORSZÁG l A politikai helyzet. (Mi lesz a vakáció után ? — Khuen tárgyal-e az ellenzékkel ? — Hirek a Kossuth-pártról. — fl választói jog.) (Saját tudósitónktól.) Három nap múlva vége lesz a parlamenti szünetnek, de hogy mi fog történni, ha a Ház megint megkezdi üléseit, arról egyelőre teljes a tájékozatlanság. A pénteki ülés napirendjére tudvalevően a véderőreíormot tűzték ki. Justhék azonban azzal a kijelentéssel mentek haza vakációzni, hogy pénteken ugyanott fogják folytatni, ahol legutóbb elhagyták: a technikai obstrukciónál. Hogy ezzel szemben mi a kormány terve, arról jóformán semtmi se hallatszik. Beszélnek erősebb eszközökről, sőt fizikai összeütközésekről is, mint amelyekhez az elkeseredett többség az obstrüktorokka'l szemben folyamodni kész. A mun" kapárton sokat emlegetik most Tisza István gróf cikkét, melyet a politikai helyzetről irt s amelyben a parlamenti rend energikus helyreállítását is sürgeti. Számolnak azzal az eshetőséggel is, hogy a hCrvát képviselők a királyi biztos kinevezése s a horvátországi állapotok miatt obstrukciót csapnak a képviselőházban s az elnökség gondja igy sokasodni fog. Justhék természetesen kényelmetlen érzéssel várják a fegyvertársak bevonulását, mert tudják, hogy a horvátokkal való együttes féktelenkedés, ha külön-külön célért folyik is, erősen kompromittálná a függetlenségi párt harcmodorát is. Vannak, akik a kaotikus kilátásokkal szemben abban bizakodnak, hogy Héderváry Károly gróf valami ujabb béketárgyalást fog kezdeni a harcoló ellenzéki pártokkal, de hogy milyen alapon, erre senki se tud feleletet adni. A mi információnk az, hogy a kormány korántsem gondol. erőszakosságra, még kevésbé arra, hogy a szenvedélyesek és izgékonyak tanácsait megfogja.-... A Lloydkluíbban kezd újra felülkerekedni az '/Kifogás, hogy az obstrukciót békülékeny szándékkal, jóindulatu tárgyalásokkal lehet csak leszerelni. Persze, a helyzet ma nehezebb, mint volt a néhai emlékű rezolució előtt. A Kossuth-pártban pedig belső válság kisért. Jellemző a pártnak Kossuth Ferenccel szemben való magatartására az az epizód, amely a közelmúltban történt. Kossuth nyilvánosságra akarta hozni választójogi tervezetét és ezt az elhatározását közölte is hr veivel. A képviselők meglepetve fogadták a kijelentést és azt mondták: — Kegyelmes uram, most Khuen-Héderváry a miniszterelnök, az ő dolga és kötelessége választójogi javaslatot csinálni. Kossuth párthívei rábeszélésére el is állt tervétől. Érdekes különben, hogy Gál Sándor, volt képviselőházi alelnök is a választójogot tekinti a kibontakozás egyedüli módjának. Ismeretes, hogy Khuen-Héderváry miniszterelnök még a Kossuth'-párttal felbontott béketárgyalások idején kijelentette, hogy kész a választói jog terminusáról beterjesztett indítványt elfogpdni s házhatározattal is megköteti a kezét abban az irányban, hogy ez év végéig benyújtja a választói jogot. A béketárgyalások közben elmultak, a Kossuthpárttal megkötött szövetség is felbomlott, de Khuen a szünet előtt tartott utolsó ülésen kijelentette a képviselőházban, hogy ő régi igéretét még mindig állja. Ez az a gondolatmenet, melynek alapján valószínűnek tartják, hogy Khuen most a Justh-jpárttal szemben kijátssza azt az ütőkártyát, hogy az ország előtt a választói reform beterjesztésére kötelezettséget vállal. Sokaik szerint, különösen a nyugodt mérlegelők szerint ez a választói jogért folyó obstrukció jogosultságát egészen el fogja vitatni. Tanyai hősök. — Kettős gyilkosság a szegedi tanyán. — (Saját tudósitónktól.) A tanyai bicskázás és duhajkodás története vasárnap egy uj tragikus esettel bővült ki. Kinn a tanyán egy gazdaembert bunkósbottal vertek agyon, egy legényt pedig, aki a gazdája segítségére sietett bicskával küldtek a másvilágra. Nem az első eset már ez az átokházi tanyán és mégis újra meg újra megismétlődnek a barbár emberirtó duhajkodások. A rendőrség ugyszólva tehetetlen ezekkel a vad tanyai legényekkei szemben. Az ilyen véres háborúk rendszerint a dugott bálakban történnek, hol sem rendőr, sem csendőr nem ügyei a rendre, de nem is ügyelhet, mert a tanyai legények minden héten más tanyán rendezik a bálát. Félnek a rendőri beavatkozástól. A dugott bálák majdnem kivétel nélkül vérrel fejeződnek be. A tanyai legény a dugott bálra a szeretőjét és a bicskáját föltétlenül magával viszi. A bicska arra jó, hogy a szeretőjére legyen mivel vigyázni a legénynek. Egy gyanús pillantás, vagy egy kacér megjegyzés, már is előkerül a bicska a csizmaszárból. Húsvét vasárnapján a tanyai dugott bál Kosár József tanyáján volt. Éjfélig itták, táncoltak a legények. Kosár József mérte a bort, a saját borát italmérési engedély nélkül. A bál azért volt dugott bál, mert nem volt bejelentve a rendőrségnek. Nem is volt ott rendőr, aki megfékezhette volna a duhajkodó legényeket. Éjfél körül összevesztek a bálozok. Előkerült a bicska, a bunkósbot, folyt a vér. VőJános a szolgája vérbe fagyva maraclfate a^" csatatéren. Vőneki Illés még ott a helyszínen meghalt, Tóth János pedig a szegedi közkóriházban haldoklik. A négy gyilkos pedig már a szegedi rendőrség foglya. A tanyai kettős gyilkosságról a következőkben számolunk be: Húsvét vasárnapján az Ásotthalmi baromjárás szélén Kosár Károly tanyáján zugbalat rendeztek a tanyai legények. Éjfélig ittak és táncoltak anélkül, hogy a hagyományos bicska belevillant volna az éj sötétjébe. A szokásos veszekedés éjfélkor kezdődött. Vőneki Illés rózsajárási gazda okozta a veszekedést. Vőneki uram egy csinos tanyai leányra vetett szemet, aki egy fiatal legény karján táncolta a ropogós csárdást. Fölkérte táncra, de a leány netn egyezett bele. Vőneki a sértett lovag haragjával, villogó szemekkel járt-kelt ettől kezdve a szobában. Mikor egy óra tájban véget ért a mulatság, sértő szóval illette a legények közül azt, aki a kiválasztottjával táncolt. Ezúttal a legények, hogy Vőne'kit felboszszantsák, kimentek az udvarra és elvagdosták a gazda lovainak a kötőfékjét és istrángját. Mikor Vőneki haza akart menni észrevette a rossz tréfát. Dult-fult, de a legények csak nevettek Vőnéki haragján. — Csak azt szeretném tudni, ki csinálta a heccet? Néma csend fogadta Vőneki szavait, majd Vőneki újra megszólalt. — Gyáva kutyák vagytok! — erre négy marcona legény ugrott ki a tömegből és egyszeire mondották. — Mi voltunk azok. Papái Ignác, Komócsin József, Vér József és Boros Kálmán voltak a virtuskodó legények. Vőneki erre még dühösebb lett, meglökte Komocsin Józsefet. Komocsin József átiiyalábolta Vőnekit és földhöz vágta. Tóth János, aki eddig szótlanul nézte a verekedést odarohant, hogy majd szétválasztja a verekedőket. Tervét nem hajthatta végre, mert valaki hátulról leszúrta. Itt egy rövid időre szünetelt a verekedés, talán nem is folytatódott volna, ha Vőneki ott nem marad a tanyán. Vőneki, Kosár gazda biztatására ott maradt még a bál után a tanyán. A legények nem hagyták békében. Komocsin kezdte ismét az ujabb veszekedést, Bottal támad* Vőnekire, a többiek is rárohantak és bunkós botokkal addig verték, mig csak élet volt benne. Az egyik a torkát szorította, hogy ne kiálthasson segítségért. A rendőrség részéről Borbola Jenő dr és Lederer dr orvos mentek ki a helyszínre. Megállapították, hogy Vőneki Illést, Papái Ignác, Komocsin József, Vér József és Borsos Kálmán verték agyon bunkósboto'kkal. Tóth János húsz éves legényt pedig Vér József szúrta le. Tóth most a szegedi közkórházban haldoklik. A bicska a tüdejéig hatolt, aligha marad életben. A gyilkos legényeket behozták Szegedre. Előzetes letartóztatásba helyezték őket. Emberölés büntette miatt indult meg ellenük az eljárás. NAPI HÍREK Kilencven éves szegedi remete halála. (Saját tudósitónktól.) Egy kilencven éves szegedi ember halt meg húsvét vasárnapján. Ennek az összetöpörödött embernek a halála épen olyan rejtélyes és misztikus volt, mint az élete. Az Oroszlán-utca 10. szám alatt lakott, de még a ház lakói sem ismerték az öreg urat, valóságos reinete-életet élt. Husz éve laikott már ebben a házban, de lakását még senki sem látta. Husz év óta nem takarított az öregre senki, látogatót sohasem kapott. Napjában egyszer kiment az utcára, ennivalót vásárolni, egyébként sehova sem járt. örökké a könyveit és a régiségeit bújta. I 'tuiiáz lakói már megszokták az öreg urat, A "—psiilÖ,,háborgatta különcködésében. Az senki sem- ,A „ iókéjteUTL, fáj tiz órakor eloreg ur pontosan dem. -'"'^f,. tolyan ment és tiz órakor visszajött. Ebben is™' hóbortosán pontos volt, hogy a ház lakói az öreg ur járásához-keléséhez igazították az óráikat. Megtörtént, még pedig most vasárnap, hogy az öreg ur, a megtestesült pontosság, nem jött ki a lakásából. A lakóknak feltűnt iaz eset és jelentést tettek róla a szegedi rendőrségnek. Borbola Jenő dr rendőrökkel kiment az Oroszlán-utcába, de az öreg lakását zárva találták. Zörgettek, de a zörgetésre nem felelt senki. Végre is lakatost hivattak és felnyitották iaz ajtót. Borzalmas látvány tárult a szemeik elé. Por, piszok, büz mindenütt. A földön öreg könyvek, ósdi pergamenlapok hevertek. A falon füstös régi képek és fegyverek. A régi holmik között pedig egy megdermedt, nagy hófehér szakállas ember hevert holtan. Kezében görcsösen szorongatott egy összehengergetett, megfakult pergamenlapot. — A remete meghalt — mondták sajnálkozva a ház lakói. Borbola Jenő dr ügyeletes rendőrtisztviselő megállapította, hogy a halott remetét Wodiáner Károlynak hivták és a Wodiáner-családtól kapott évjáradékból tartotta fenn magát. Az öreg embert valószinüleg szívszélhűdés ölte meg. A ház öregebb lakói csak ennyit tudnak a vén remete életéből. — Husz év óta él az öreg remeteéletet. Az-