Délmagyarország, 1912. április (3. évfolyam, 77-100. szám)

1912-04-07 / 82. szám

1912 április 7 DÉLMAGYARORSZÁG 45 pitvány — születési helyhez, valláshoz van­nak kötve és megszerzésük nagy nehézségek­kel, személyi összeköttetésekkel jár, amire a diákság zömének sem ideje, sem módja nin­csen. A tandijmentességnek pedig az egye­temi rend szerint elsősorban az előadások pontos látogatása képezi a feltételét. Holott épen az a hallgató nem látogathatj ctj ci tudományegyetemen — az előadásokat, aki, hogy fentartbassa magát, irodákba kényte­len járni. Tehát, amikor a tudományegyetem nem fektet nagy súlyt az előadások pontos látogatására és ezzel közvetve megadja a megélhetés módját, ugyanakkor épen ezektől, akiknek a legnagyobb szükségük van a se­gélyre, vonja meg azt, ilyen szabályzatok alapján. A műegyetemnek az a törvénye, a mely az előadások látogatását a vizsga felté­telévé teszi, inkább érthető, mert a technikai tanulmányok teljes elsajátítása gyakorlati oktatást is kiván. Igy az előadások látogatá­sa a hallgató legfontosabb érdeke lévén, an­nak elsősorban igyekszik eleget tenni, mi­által a segély kérdése a diáknak inkább anyagi helyzetére vonatkozik. Itt azután kevésbé lép fel a kedvezmények igaztalan el­osztása, bár — sokkal több lévén a szüksé­get szenvedő — annál kisebb az egyes hall­gatóra eső segély aránya. (A rektorok nyilatkozata.) Megkérdeztük mindkét egyetemi rektorát, .hogy mi a véleményük a főváros diák nyo­moráról és az egyetem hatáskörén belül te­hető segélyintézkedésekről. Rados Gusztáv dr, a műegyetem rektora a következőkben nyilatkozott: — Alig van rétege, osztálya a társadalom­nak, ahol kétségbeejtőbb anyagi és erkölcsi viszonyok volnának, mint a diákoknak ab­ban a hatalmas részében, akik napról-napra a kenyér kérdése előtt állanak, aliol a legna­gyobb nyomor szedi erkölcsi és igen sokszor testi áldozatait, Mi, tanárok a nemzeti kul­tnrát és vele aiz emberi kultúrát azzal szol­gáljuk, bogy lehetővé tesszük a tehetségek érvényesülését. A mi szolgálataink azonban csak egy egész társadalom törekvésével egy­bekapcsolva, lehetnek teljesek. Ebben az eset­ben pedig ez a kettő egymással iszemközt áll és a mi törekvéseink, a mi munkánk csak igen nehezen tud ennek a célnak minimáli­san is megfelelni, mert a magyar társadalom és hatóság közönye kiséri azokat. Segíteni az ifjúság kétségbeejtő nyomorán — ebez a mi eszközeink nagyon szegények s igy min­den kötelességmulasztás az államra, főváro­sunk törvényhatóságára és a magyar társa­dalomra tartozik. Mi, tanárok tudjuk a legjobban, bogy mit jelent az, ha a tanuló ifjúság erkölcsi ereje nem a kulturismeretekben nő, de a legfeke­tébb nyomorban testileg is senyved napról­napra. Ezen csak némileg is segítendő, min­den anyagi és erkölcsi erőnket odahelyez­tük, bogy a rendelkezésünkre álló egy-két eszközzel a lehetőségig kiemeljük ebből az életből a legtöbbet szenvedők egy részét. Erről a nagy nyomorról nem lehet fogalma a magyar társadalomnak, legalább is alig tudnám másnak tulajdonítani a közönyét, mint annak, hogy nem ismerik ezeknek az intelligens fiatal erőknek az emberfeletti nélkülözéseit. A mi részünkről tett intézke­dések ezideig még aránylag kicsinyek, mert intézetünk fiatal lévén, sokkal több beruhá­zást kiván, semhogy egy ilyen intézethez arányos, nagy befektetést eszközölhetnénk a diáknyomor enyhítésére. Ami segédeszköz van, az jórészt a tanári kar és az intézet jó­akarói utján tartja fenn magát, Igy létezik már tizenkét éve a technikus-étkezés, amely már nagyon sok diáknak segített a megélhe­tésén. Most pedig egy olyan technikus-ott­hon létesítését tervezi az egyetemi vezetőség, amely a lakásínség veszélyeit enyhítendő, legalább 3—400 hallgató befogadására legyen alkalmas. E technikus-ottlion létesítése oly feladat, amelynek sürgős megoldásához hoz­zájárulni ugy az államnak, mint a fővárosi törvényhatóságnak és az egész magyar tár­sadalomnak erkölcsi kötelessége . Frölich Izidor dr, a tudományegyetem rek­tora a következőket mondta: — Az egyetemnek az a föladata, hogy a tudományt terjessze és kedvezmények, segé­lyek adásával is ezt a szempontot kell szem előtt tartania. Mi csak az előmenettel, a kol­lokviumok eredményei alapján Ítélkezhe­tünk afelett, bogy ki érdemel segélyt. Tény az, hogy sok a szegény, sőt nyomorgó diák. de ez reánk nem tartozhat. Minden szakon működik egy ifjúsági segélyegylet és ennek hatáskörébe tartozik az, hogy a nyomorgó diákságon segítsen. Ezenkívül nem áll jog­körünkben semmiféle intézkedést megtenni. Ez a nyilatkozat már önmagában elég ahhoz, hogy fotográfiáját adja annak „a katholikus eszmékben felszabadult felfogásá­nak, amely a tudományegyetem közigaziga­tá'sát és humanisztikus fogalmait hatja át. (A nyomortanyán.) Egy ódon, német stilü liáz diil a Gellért­hegynek. Már egy félórája csengetek, ócska, drótos csengetyiiin, amikor végre valaki ki­kapcsol belülről valamit és lustán kinyilik a kapu, A nyílásban egy kuszált hajú, pisz­kos asszony áll. A mellén rongyos a bluz, és bizalmatlan, szinte goromba kíváncsisággal néz ki. Beereszt. A nagy, lomba ivü kapualjból tizenöt lépcső vezet egy sötét folyosóra, a hova barna és piszkos ajtók nyílnak a laká­sokból. A levegő ködös és nehéz. A falon esorba lámpa pislog; mindenütt szemét és piszok. Az egyik ajtón bekopogok. Nyersen kiszól valaki: I iner asztalosárugyár 8 Szeged, Fodor-utca 3, szám, Kitüntetve a milleniumi ki­állításon, iparművészeti ki­állításon, országos ipari 1111 kiáliitáson stb. Ilii zállit: Különféle épü­letmunkákat, lakás­berendezéseket, is­kola berendezéseket stb. s Telefon 334. Park ettp adl ógy ár. 2759 E V

Next

/
Oldalképek
Tartalom