Délmagyarország, 1912. április (3. évfolyam, 77-100. szám)

1912-04-02 / 77. szám

2 teletben tartani a nesmzet alkotmányos jogait"; de ép oly határozottsággal kell „alkotmányos fejedelmi jogait is fentartani". Hol kell ennél melegebb és határozottabb hitvallás a magyar alkotmányra? Ki az, aki ennél a királytól többet követelhet? A képviselőház ülése. — A kormány bemutatkozása. — (Saját • tudósítónktól.) A képviselőház inai ülésén mutatkozott be a Khuen-kormány újból való kinevezése után. Khuen-Héderváry gróf miniszterelnök mai beszédében megindokolta a minisztérium kormány-vállalásának körülményeit. Ezen indokolás lényege azt — amit egyébként ugy is tud mindenki, .hogy a nemzet és a király között való egyetértés biztosítása volt az a kényszerítő körülmény, amely miatt a póttartalékosok berendelésének kérdésében elfoglalt ismert álláspontja ellenére is vállalkoznia kellett a kormányzatra. A Ház többsége lelkes éljenzéssel fogadta a miniszterelnök beszédét, melynek végén sűrűn éljenezték a királyt is. A miniszterelnök beszéde után Kossuth Ferenc emelkedett szólásra és ismertette pártja álláspontját. Justh Gyula helyett, aki beteg, Holló Lajos beszélt a Justh-párt képviseletében. Végül Andrássy Gyula gróf beszélt, aki teljes mértékben igazat szolgáltatott a miniszterelnöknek, akinek férfias, igaz hazafias érzéstől áthatott politikai magatartását helyeselte. (Az ülés megnyitása.) Návay Lajos elnök féltizenegy után nyitotta meg az ülést. Bejelentette,Jiogy az olasz király élete ellen tervezett merénylet alkalmából üdvözlő sürgönyt küldött az olasz kamara elnökének, aki arra köszönettel válaszolt. Jelentést tett azután Szlvák Imre haláláról s hogy a komáromi kerületben elrendelték az uj választást. Bemutatta Hatfaludy Ernőnek, az uj széki képviselőnek a mandáel nem mosta a zenét, az álmodozást. A zongora elnémul és Georges mester gúnyosan hajlongott a szines rongyai előtt. 4. Georges mester többnyire nagyon ismert népszerű képéket állított össze a rongyaiból. Munkácsyt, nagy vásznakat. Mert ez kell a magyarnak. És Beetíhowent, Balestrieritől, mert a zongorista ilyenkor a kedves melódiát játszhatta. És ők kétten, a rongymüvész és a zongorista megértették egymást. Egy napon azonban különös dolog történt. Georges mestert valami érte. Valami nagy. Talán egyszerre világos lett előtte egész életének nagy, keserű céltalansága, talán csak egy pohár bort ivott, amelyben valami titkos szomorúság mérge lappangott. Georges mestert valami érte. Mikor az öltözőbe ment, a komikus, egy goromba és szomorú fiu, megszólította. — Milyen képet csinálsz ma mester? Georges mester egy ideig némán, fáradtan nézett rá, azután igy szólt: — Ma uj képet csinálok! A piros kárpit szétlebbent és misztikus zene fáradt, beteg, reménytelen hangjai kezdtek kóvályogni a szivarfüstös, tózsaszines, őszi levegőben. Georges mester szokatlanul lassan, tévetegen, lankadt mozdulatokkal rakta föl tarka rongyait a nagy, fekete vászonra. A nagy, fekete vászon vörös delmAgyarorszAg tumát Bejelenti, liogy Holló mandátumát végleg igazolták. A kormány tagjai, élükön Khuen gróffal, a terembe lépnek s Angyal József háznagy után haladva, helyükre mennek. A munkapárt percekig- viharosan éljenez és tapsol. Khuen-Héderváry Károly gróf miniszterelnök szólásra áll föl. — Éljen a király! — harsogja egy hang a jobboldalon, mire az egész munkapárt föláll és percekig tapsolja és éljenzi a királyt. Zboray Miklós a tüntetés után föláll és fölkiált: Éljen a trónörökös! Khuen-Héderváry Károly gróf miniszterelnök bejelenti, hogy királyi kézirat érkezett s kéri annak fölolvasását. Mihályi Péter jegyző fölolvassa a kormány és a miniszterek kinevezéséről szóló kéziratot, amelyet a munkapárt megéljenez. Az elnök: A miniszterelnök ur kiván szólani! (Halljuk! Halljuk!) (A miniszterelnök beszéde.) Khuen-Héderváry Károly gróf miniszterelnök: A válság lefolyásáról kötelessége beszámolni. A póttartalékosok dolgában tervezett megoldás akadályokra talált a koronánál, melyeket elhárítani nem lehetett. A kormány e miatt beadta lemondását. Azóta az aggályok még komolyabbá váltak s a korona kettős feladatának teljesítésében dilem'ma "elé került. A minisztertanács ekkor foglalkozott a nehézségekkel, amelyekkel szemközt találta magát. A jogi felfogást, -melyet elfoglalt, megváltoztatni nem lehetett, de annyit megtehetett, hogy a felmerült nehéz helyzetben érvényesitését nem kívánja. Erre meg vari a komoly ok, legfőbb az a hűség, amellyel a nemzet mindig viseltetett az' ősz uralkodó iránt, akinek jogait tiszteletben kívánja tartani, akinek azóta annyi jótéteményét élvezte. Első kötelességünk volt, hogy őfelsége lelkiismereti nyugalmát helyreállítsuk s a beláthatatlan bonyodalmakat elhárítsuk. Újra vállaltük a kormányt, hogy bústösitr suk őfelsége jóakaratát, melynek gyakorlása az ő atyai szivének olyan jól esik, s másodszor, hogv folytassuk a munkát, amelyre a nemzet érdekében vállalkoztunk. Ez alapon kérjük a képviselőház bizalmát. (Zajos éljenzés és taps a jobboldalon, nagy zaj a szélsőbalon.) rámáján ez a cim ragyogott aranyos betűkkel: Az elveszett paradicsom. A képet most gondolta ki, a kép az ö álma volt, de nem volt ideje hozzá eddig. Most végre eljött. És lassan, bizonytalanul, de mégis kialakult a kép. Különös szinek. Mindenki megbámulta őket. Uj kép. Végtelen szomorúság. Valaki reménytelen sóvárgással néz egy távoli, titokzatos sziget felé. És mintha bánatos flóták, feketedallamu oboák remegnének az aranyködös, opálos, iriszes levegőben. A nézők tágranyilt szemekkel néztek. Barsi Sári elfelejtett kacagni hirtelen, a zongorista finom, fehér ujjai ugy röpködtek a sárguló billentyűkön, mint valami ellankadt, égettszárnyu fehér lepkék. Egy kövér, joviális hentesmester, állandó vendége a művészet e lenge házának, végre fölkiáltott: — Kitől van ez a kép? Georges mester gúnyosan meghajtotta magát. — Munkácsytól. Ha ugy tetszik! S'il vous piait! A közönség 'viharosan tapsolt. Háromszor is kihívták Georges mestert és a kövér, joviális hentes hazament, egy kis forralt bor mámorával, egyre mondogatta a feleségének: , ' — Az a Munkácsy nagy művész! Ezek a mostaniak csak mázolni tudnak! 1912 április 2. (Kossuth Ferenc beszéde.) Kossuth Ferenc: A válságnak az a megoldása, amely céloztatik, egészen szokatlan és a parlament történetéhen egyedül áll. Teljesen szokatlan, hogy egy kormány, a mely valamely állásfoglalása miatt lemondott, álláspontját máról holnapra megváltoztatja. Az is teljesen szokatlan, hogy a kormány a király személyével fedezi magát. Különös színben tünteti fel a magyar képviselőházat a kormány akkor, amidőn a királyt komoly elhatározásra akarja kényszeríteni. Ez nem áll. Az sem áll, mintha bárki a felség jogait csorbítani akarta volna. Ellenkezőleg, tisztázni akarták a kérdést, hogy annál teljesebb legyen a harmónia a király és a nemzet között. Magyarországon minden felségjognak forrása a nemzet és nincsenek korlátlan felségjogok sem. A véderőjavaslat 43. szakasza törvényesíteni kivánt egy olyan törvénymagyarázatot, amely nem fedte a törvény megalkotóinak indokait. Bejelenti azt, minthogy a kormány a rezoluciótói elállott, a Kossuthpárt teljesen visszanyerte akciószabadságát. Ismét hangsúlyozza, hogy a király jogait nem akarja csorbítani, de a nemzet jogait is meg kell védeni. Kossuth Ferenc: Mi teljes erővel harcolunk nemcsak a véderő ellen, de különösen a 43. szakasz ellen, amelyik a nemzet ujoncmegajánlását csorbítani akarja. Javasolja, hogy a Ház küldjön ki egy 21 iagu felirati bizottságot azzal a megbízással, hogy készítsen hódolatteljes feliratot, amelylyel igyekezzék a királyt meggyőzni arról, hogy az 1888. évi XVIII. cikk olyan értelmezése, melyen nem csorbítja a nemzet uju iemegaiánlási jogát, egyúttal semmi felségjogot nem sért. (A Justh-párt álláspontja,) Holló Lajos: Hozzájárul ahoz, hogy a királyt, akj. manifesztumot tett közzé a tartalékosok dolgában, a nemzet jogáról föliratban világosítsák föl. A Justh-párt még a rezoliuciót sem tartotta eleeendő ellenszolgáltatásnak arra, hogy elálljon az obstrukció folytatásától, sőt határozottan helytelenítette azt a feltételt, hogy a király obstrukció esetén behívhatja a tartalékot. Mégis, a Justh-párt tisztelettel nézte azt a törekvést, amely a nemzet jogát bizonyos irányban tisztázni akarta. Felolvassa a miniszterelnök képviselőházi beszédét, a melvben az országos határozatot ünnepiesen megígérte, valamint a munkapárt határozatát, amelv kijelentette, hogy a párt a rezolucióbó! nem enged. A törvényhatóságokat is rendre mozgósították a rezolució mellett. Az eredmény pétiig az hocTr a kormány, amely lemondott, ide visszatér rezolució nélkül, királyi manifesztummal, amelynek vannak szimpátikus részei, am'ely azonban egészben véve alkotmányjogi sérelem. Épen az ellenkező következett be, mint a mit a rezoluciós politikusok akartak. A kormány azt hirleli, hogy gyors eljárásával egy nagy bajt hárított el, amely megrázta volna a monarchiát és Európát. Félhivatalos lapjaiban is megíratta, hogy vagy számolnia kellett volna őfelsége lemondásával, vagy dezavuálnia kellett saját magát s ő ez utóbbit választotta. Szép dolog, hogy a kormány a királyért feláldozta magát, de helytelen, hogy a királyt ugy állítja oda, mint a nemzet jogai érvényesítésének akadálvát. hogy a nemzetnek választania kell dualisztikus hűsége és jogai között. Hangsúlyozza ismételten, hogy a válság végleees megoldása csak a választójog reformjával lehetséges. Végül a Justh-párt nevében bizalmatlanságának a kifejezést a kormánynyal szemben. (A néppárt álláspontja.) Szünet után Zichy Aladár gróf kijelenti, hogy a néppárt szükségesnek és sürgősnek