Délmagyarország, 1912. március (3. évfolyam, 50-76. szám)

1912-03-06 / 54. szám

4 DÉLMAGYARORSZÁG 1912. március 3. hatja és épen ezért a város hálás lehet a kormány iránt, hogy ilyen nagy anyagi ál­dozatok árán akarja biztosítani a szegedi piac fejlődését. Őfelsége a király nevében : — Solymossy Sándornak. (Saját tudósítónktól.) A szegedi színházba kedden este érdekes irás érkezett. A színpadon épen Györ­gyike drága gyermeket játszották a színészek, ami­kor a vasajtó mögött betoppant egy zsinóros ruháju szolga. Solymossy Sándor színész urnák hoztam irást! — inondta a szolga. Eleinte ügyet sem vetettek a szavára. Elmerültek a Drága gyermekben. A szolga végre megszólított egy színészt, aki a térdén előlegkérő irást fogalmazott. — Mit hozott annak a csirkefogónak? — kérdezte ingerülten. Aztán hirtelen barátságos mosoly ült az bikára: — Talán pénzt, öregem? —r Na, azt épen nem mondhatnám, — felelte a szolga. — Én is elfogadnám, ha volna. Fölfedező útra indultak Solymossyért. Tűvé tet­ték érte a szinpadot. Végre az ügyelő rátalált az öl­tözőben. Unalmában dsiggelt a Solymossy. — Te, — mondta neki az ügyelő, — itt valami irást hozott ez az ember. — Nekem? Ugyan ne komédiázz, amióta házas va­gyok, még nem csaltam meg a feleségemet. Jól megnézte a cimet. — Hiába, — mondta — az enyém, én vagyok a Solymossy Sándor. Átvette az irást. Nézte, megtapogatta. Nem merte szétnyitni. — Ugyan mi lehet ez? — kérdezte. Beszaladt a szinpadra. ír- Fiuk, — mondta kedélyesen, — ugyan az isten áldjon meg benneteket, találjátok ki, hogy miről szól ez az irás. Én nem merem kibontani. Azt hi­szem, hogy szerződési ajánlat a Vigszinhdztól és ak­kor örömömben megüt a guta. — Ugyan, kérlek, — mondta Pogány, — micsoda kabala ez! Vágd ki, mint a huszonegyet. És a nyakigláb komikus szétnyitotta az irást. Resz­ketett a keze, mintha blank ászra bement volna kettő­negyvenes kasszára. — Fogjatok meg! — kiabálta. — őfelsége a király irt nekem! / Általános elképedés következett erre. — A király, a király, — suttogták lojális érzékeny­séggel. — Olvasd! — hangzott a direktor kiáltása. És Solymossy emelt hangon olvasott, imigyen: 1911. Sp. I, 77—18. szám. KIADMÁNY. ŐFELSÉGE A KIRÁLY NEVÉBEN. A zombori .királyi járásbíróság Paiay Sándor dr ügyvéd által képviselt Polgár Ká­roly felperesnek — Zombory Dezső dr ügy­véd által képviselt Solymossy Sándor alpe­res ellen az 1911. évi március hó 8. napján 1911. Sp. I. 77—1. szám 'alatt indított kere­settel 1000 korona tőke és járulékai iránt fo­lyamatba tett sommás perében a szóbeli tár­gyalásnak az 1912. évi január hó 31-én tör­tént befejezése után az 'alul kitett napon a következő ÍTÉLETET hozott: Alperest arra kötelezi, liogy 1000 korona tőkét, ennek l'QÍO. évi szeptember hó 1. nap­jától járó 5" százalékos kamatait, valamint 178 korona 70 fi'lér perköltséget 15 nap alatt, végrehajtás terhe, mellett felperesnek fizes­sen meg. Felneres képviselő munkadiját és költsé­gét 178 korona 70 fillérben, alperesi képvise'ő uvvanilv járandóságait pedig 72 korona 20 fillérben állapítja meg saját képviselt feleik­kel szemben. — Elég! — vágnak közbe a színészek. Te marha! Így fötültetni az embert! Már ugy megijedtem, hogy elpártolt tőlem a király, — mondta Heltai. — Soha többé nem vágtam volna be tizenhétre. Solymossy aztán megmagyarázta az irást. — Le voltam szerződve — mondta — Polgárhoz Pozsonyba. De én ugy szeretlek benneteket, hogy inkább ide aviatikáztam. A direktor most ezer ko­rona kötbért követel rajtam. A bíróság meg is ítélte neki, a járványokkal, vagy hogyhlvjákkal együtt. Most azt izenik, hogy vagy fizetek, mint a köles, vagy végrehajtanak. Gyerekek, megörülök bánatomban. Van otthon egy lábas, amit még a nagymamámtól ..örököltem. Egy zongora, amelyen ha játszok, kiszalad a háziúr a — házbér nélkül. Jaj, gyerekek... Segit­ség! Segítség! Solymossy mielőtt rágyújtott volna a cigarettára, a következőket mondta: — Hirdessétek uton-utfélen, hogy az Iskola-utcában lakom, az első emeleten. A házra rátalálnak, csak ér­deklődjenek, az utcában levő cukrásznál. Aki haj­landó nekem kifizetni az ezer és a többi koronákat, az látogasson meg a lakásomon. Tolongás ellen gon­doskodva van. Szervusztok! SZÍNHÁZMŰVÉSZET Színházi műsor. Szerdán Csitri, vigjáték. (Páros a/a.) Csütörtökön Péter abbé, opera. (Bemutató. Bérlet­sziinet.) Pénteken Péter abbé, opera. (Páratlan 3/s.) Szombaton Az elvált asszony, operett. (Páratlan vb.) Vasárnap este Az elvált asszony, operett. (Páros VB.) Hétfőn Leányvásár, operett (Páros 3/a.) Kedden Csitri, vigjáték. * A Déhuagyarország müvét z-estélye. Az érdeklődés a Délmagyarország müvész­estélye iránt oly nagy, hogy a rendezőség a már hatalmas műsort is uj számokkal bővíti ki. Egymásután jelentkeznek résztvételre az ország nevesebb művészei és művésznői. Legutóbb Nyarai Antal szerepléséről adtunk hirt, ujabban Fényes Annuskát sikerűit a rendezőségnek szereplésre hozni. Fényes Annuskát bármikor bellépett a Magyar vagy a Király Színházban, fellépését óriási siker kisérte. Már is egyike a legbecézettebb pri­madonnáknak. A műsor előreláthatólag még uj szenzációs számokkal bővül ki. A részle­tes műsorról lapok és falragaszok utján ér­tesítjük a közöffSéget. * A Péter abbé bemutatójához. Mii­vészi esemény színhelye lesz csütörtökön este a szegedi szinház: a már kiforrott — je­les zeneszerzőnek, Csányi Mátyásnak több helyen diadalra jutóit zenedrámáját, a Péter abbét mutatják he. Az előadás fényét és si­kerét emelni fogja az a körülmény, liogy a zenekart a szerző fogja vezényelni és hogy a fővárosi sajtó és mindkét operaházunk te­kintélyes számmal lesz a premieren képvisel­ve. Az opera eszmemenetét és lebilincselő megkapó tartalmát a színházi újságokból és leírásukból a közönség már ismeri, most azt je<yezz;ik meg, hog> zenéje annak idején a fővárosi és aradi műértő körökben feltűnést keltett. Az opera kiemelkedőbb momentu­mai: A massziv, gyönyörűen felépített ós hangszerelt nyitány* Benedetta virágátiái a, Péter abbé és Benedetta duettje,- Papareili szerelmi daia, a gondolások felhangzó éne­ke, Morsignore Náni románca és a mesterien szőtt női és férfi karok. Két vendégművész fog az operaelőadás keretében a szegedi kö­zönségnek bemutatkozni: Cs\eh Ferenc, az aradi színház drámai tenorja, ki Péter abbét személyesíti és Huszár Károly lírai tenor, az operaház osztöndijas tagja, ki egy érzéki kispapot kreál. A fő női szerepet Nagy Aran­ka játsza. A darab beállítása korhű és jel­legzetes lesz, Ferenci Frigyes főrendező egész művészi becsvágyát vitte be az opera rendezésébe. * Ferenczy Károly és a Népopera. Fe­renczy Károly-, a Vigszinház komikusa, mint értesü­lünk, vasárnap megvált a Vigszinháztól, még pedig olyanképen, hogy a szinház igazgatósága felbontotta a szerződését. Egyik legközelebbi újdonságban egy kis szerepet osztottak ki Ferenczynek, aki a szere­pet visszaadta azzal, hogy azt nem hajlandó eljátszani. Ez szerződésbontó ok és az igazgatóság tudatta a miivészszel, hogy működésére többé nem reflektál, amit Ferenczy, hir szerint, szivesen vett tudomásul, mert a Népoperához fog szerződni. * Beszélő mozgófénykép. A beszélő mozgó­fénykép: a gramofon és a mozi együttműködésének tökéletesítésén fáradoznak többek között Léon Gau­mont, az ilynevü világcég igazgatója és D'Arsonval, a gyár mérnöke. Találmányukat ötletes módon mu­tatták be a párisi tudományos akadémiának. Az ülés elnökének következő szavaira: „most pedig átadom a szót D'Arsonval doktornak találmánya bemutatásá­ra, a diszterem hirtelen elsötétült, a fehér falon meg­jelent egy mozgóképen D'Arsonval, mosolyogva üd­vözölte á hallgatóságot és a mozi és egy kisérő gra­mofon segélyével — noha az ülésen jelen sem volt — előadást tartott uj találmányáról. j—y —s Kalapdiuat 1912-ben. A tavaszi és nyári kalapok divatja, hosszú vajúdás, Számtalan tanácskozás és a párisi divatmüvészek végleges elhatározása után végre megszületett, még pedig olyan megoldással, hogy az idén nem lesz tu~ lajdonképeni — kalapdivat. 1912-ben minden nő maga választhatja meg azt a formát, amelyik arcához leg­jobban illik, anélkül, hogy kitenné magát a barátnők gúnyos pillantásának és rosszakaratú megszólásának „divatjamúlt" kalapja miatt. Régi és uj, kisebb, nagyobb formákat fognak hasz­nálni, máskülönben azonban minden elegáns lehet; de azért a férj urak ne hamarkodjuk cl a dolgot, a hála­yimák fohászával várjanak a nyár végéig, mert kérdés, hogyha minden divatos, kisebbek lesznek-e a kalap­számlák, mint akkor voltak, mikor szigorúbban szab­ta meg a zsarnok divat a formákat!'? A párisi divatárusok és tervezők azt akarják, hogy hölgyeik ne legyenek kénytelenek több hasonló ka­lapot vásárolni, hanem hogy módjukban legyen vál­tozatos kollekciókat beszerezni, mert az utóbbi idő­ben tapasztalhatták, hogy az izlés annyiféle és olyan eltérő, hogy nem lehetett valójában bizonyos típuso­kat megállapítani. A directoire divatjának feltáma­dása, a Párisban vendégszereplő orosz ballett festőin szép keleti turbánjaival, a bájos fehér vászonsapka, amellyel tniss Phyls Care ejtette lázba a párisi asz­szonyokat, mind-mind alkalmasok arra, hogy a leg­közelebbi jövőben kihasználtassanak. Beavatott szak­értők állítása szerint már tavasszal tarka összevissza­ságban lesz minden idők legkülönbözőbb divatja lát­ható. Keleti turbánok, Merkúr sipkák, egyiptomi fej­díszek, toque-ok á la Henri II., középkori kalapok, nagy muskétáskalapok, bőségszarualakuak, kis jo­ckeysapkák, szóval valóságos kaleidoszkópja a mult, jelen és jövendő divatárus-fantáziának fog elvonulni káprázó szemeink előtt. És csak egy dolog van, amit száműzött divat őfelsége, amit megvet és nem enge­délyez, ez a pleureuse, meg a tolldisz általában. Strucctollak, kócsagok, az annyira kedvelt, színpom­pás, kitömött madárkák, egyszóval mindaz, ami az elegáns hölgy büszkeségét és a kevésbé tehetős szive.

Next

/
Oldalképek
Tartalom