Délmagyarország, 1912. március (3. évfolyam, 50-76. szám)

1912-03-01 / 50. szám

é NAPI HÍREK Siketnéma Robinzon. (Saját tudósítónktól.) Hatalmas, sáros csiz­mákban, katonazubbonyban, hetykén lépe­getett csütörtökön délelőtt a szegedi rendőr­ség folyosóján egy fiatal szőke gyerek. A rendőrök megkérdezték tőle, liogy kit keres, de a kis szőke nem felelt a kérdésekre, hanem tovább sétálgatott a folyosón. Végre bekopo­gott Sass Lajos rendőrtiszt szobájába, levette a sapkáját és csak ennyit mondott: — Te, me-me. A rendőrtiszt csodálkozva nézett a különös uniformisba bujtatott gyerekre, aki érthetet­len szavakat makogott. — Mond, mit akarsz? A gyerek elővett egy darab papirost és nagy betűkkel ráirta: Siketnéma vagyok ... Erre megindult a levelezés, a. siketnéma gyorsan és szép betűkkel irt: — Hódmezővásárhelyen voltam, de ott nem használhattak, meg nem is szerettem ott, megszöktem. Legyen szives, adjon kényszer­útlevelet Fiúméba, mert én hajós akarok lenni. Siketnéma vagyok, nekem való mes­terség lenne valami idegen szigeten Robin­zonnak lenni. Sass Lajos megirta a fmnak, liogy lehetet­lent kér, mert kényszerutlevelet nem adhat Fiúméba. — 'Csak adjon a biztos ur, nem mutatom meg senkinek. Fiúméba beállok egy nagy gő­zösre hajós inasnak. Ott kapok enni valót, meg ruhát, azután, ha egy vad szigetre foünk, ott megszököm. Úszni nagyon jól tu­dok. Nagyon jól ismerem az ilyen életet,"mert isokat olvastam róla. A siketnéma gyereknél most is ott volt a piszkos Robinzon könyv. Hiába magyarázta p rendőrtiszt, hogy ez lehetetlen, a kisgyerek makacsul ragaszkodott tervéhez. — Miért nem utazol inkább haza a szüléid­hez? A kis gyerek nagy kék szemeiben könnyek gyűltek és ezt irta a papirosra:' — Ha nekem szüleim is volnának, nem akarnék Robinzon lenni. De nincsenek. Az emberek pedig nem szeretnek velem bajlódni. Legyen szives biztos ur, adjon kényszerutle­velet. A kisfiút a rendőrség ideiglenesen őrizet alá vette. Valószínűleg visszatoloncolják ille­tőségi helyére, Hódmezővásárhelyre, ahon­nan megszökött. Bálint Istvánnak hivják, eszes, okos gyerek, a siketnéma intézetben hat elemit kitűnő eredménnyel végzett. — Kitüntetés Madarassy-Beck Gyula bá­rót a Magyar Jelzálog-Hitelbank vezérigaz­gatóját, mint értesülünk, a király a Ferenc József-rend középkeresztjével tüntette ki. Ez a ritka kitüntetés, amely valóban érdemes férfiút ér, méltó azokhoz a szolgálatokhoz, melyeket a kitüntetett a közgazdasági élet fejlesztése terén az országnak tett. — A honvédgyalogezretl parancsnoka. Nónay Dezső ezredes átvette a szegedi 5, honvédgyalogezred parancsnokságát Fischer Dezső ezredestől, az uj budapesti térparancs­noktól. Fischer ezredes a napokban költözik el Budapestre. — A kisteleki plébános búcsúja. Várossy Gyula dr a jónevü iró, Kistelek volt plébánosa levelet irt a polgármesternek. A levélben Várossy Gyula elbúcsúzik Szeged DÉLMAGYAROIRSZÁÖ város közönségétől, amely neki kegyura volt. A levélben azt mondja a plébános, hogy ő még nincs nyugdíjazva, mert nyugdijlevele még nincs a kezében és a megválasztott uj papot mindaddig, amig ügye rendezve nem lesz, csak adminisztratornak tekinti. A föltétlenül érdekes levél a következő: Nagyságos királyi tanácsos, polgármester urnák Szegeden. Bár Kistelekről 1911 december 3-ikán vég­leg eltávoztam, sem Szeged város nemes kegy­uramnál, sem a püspöknél nem mondhattam le plébániai javadalmamról, mig nyugdijle­velem kezemben nincs és elégtételt nem nyer­tem. De mert Glattfelder Gyula dr püspök intézkedései alapján Kistelekre ez évi február 28-ikán plébánost választott a törvényható­ság közgyűlése, kellemes kötelességet teljesí­tek, amidőn a törvényhatóság közgyűlésének szine előtt mélységes hálámat fejezem ki Szeged szülővárosom és kegyuram azon ki­tüntető jóságáért, hogy engemet 1894-ben Kistelekre plébánossá választott és azon le­kötelező állandó uri figyelemért, amelylyel tizennyolc éves ottani lelkészkedésemet, iro­dalmi és közéleti tevékenységemet jóleső el­ismeréssel kisérni kegyes volt. Nem magam­tól, de nem is a kegyúr kívánságára hagy­tam el 1911 december elején Kisteleket, ahol híveim ma is ragaszkodnak hozzám, hanem rajtam kívül eső sérelmes okok miatt. Senki más, csak meghántott emberi és papi becsü­lete parancsolta elhatározásomat, amint ezt távozásomon siró hiveim előtt is kijelentet­tem 1911 december 3-án templomomban bú­csúbeszédem alkalmával. Bár kötelességem volna az én esetemről a javadalmat adó ér­demes kegyuram előtt nyilatkoznom, de ezt csak akkor fogom megtenni, ha erre a benső lelki kényszer kötelezni fog. Nyugdijokira­tom e pillanatig sincs kezemben s annak megérkeztéig az uj papot csak adminisztrá­toromnak tarthatom, mert csak a fönti kettős föltétellel mondtam le. Kérem Nagyságodat, hogy Szeged város iránti mély hálámat és e soraimat a közgyűlés előtt fölolvastatni mél­tóztassék. Szeged város és Nagyságod hálás szolgája Szeged, 1912 február 28. Várossy Gyula, kisteleki plébános, a Ferenc József-rend lovagja. — Az uj kórház. Lapunk más helyén megírtuk, hogy a februári közgyűlés elé pót­tárgyként beterjeszti a tanács az uj kórház ügyét. A belügyminiszter tudvalevően leg­utóbb azt kívánta, hogy a kórház mellé ter­vezett fertőző betegek kórházának költségeit különítsék el, mert törvény szerint ennek fe­lét az állam fizeti. A fertőző betegek kórháza 594.000 koronába kerülne. A város ezenkívül egymillió korona állami hozzájárulást kért a nagykórház építésére. A belügyminiszter erre azt válaszolta, hogy a segélyhez még nem kapta meg a pénzügyminiszter beleegyezé­sét. A tanács most olyan javaslattal terjeszti az ügyet a közgyűlés elé, hogy irjon föl a kormányhoz újólag és kérje az egymilliós ál­lami segély megadását. — Halálozás. Deutch Emil szegedi nagyvállalkozó, a Deutsch Emil és Lipót cég tagja ma egy külföldi fürdőn, ahol gyógyu­lást keresett — meghalt. Deutsch Emil ro­konszenves, érdemes tagja volt a szegedi tár­sadalomnak. Minden nemesebb célú társa­dalmi mozgalomnak részese volt. Az éltes, joviális öreg ur tagja volt Szeged köztör­vényhatósági bizottságának és szeretetre­méltó kedves modoráért mindenütt szerették. Deutsch Emil tetemét holnap hozzák haza Szegedre, hogy itt helyezzék örök nyuga­lomra. Deutsch Emil halálát kiterjedt, nagy­számú rokonság gyászolja s halála széles körben mély részvétet keltett. 1912. március 1. — Adomány a szegedi Urinők Otthonának. A Szeged-csongrádi takarékpénztár huszonöt koronát adományozott a Szegeden létesítendő Urinők Otthona javára. Az összegért az elő­készítő bizottság nevében ez uton mond köszö­netet Varga Borbála. — Merénylet Szegedmegye ellen. Csongrádmegye törvényhatósági bizottságá­nak közgyűlése fura határozatot hozott. Kis­telek községet, amely eddig a tiszáninneni járásban volt, a csongrádi, Sövényházát pe­dig a mindszenti járáshoz csatolta. Kistelek község eddig a dorozsmai főszolgabirói hi­vatalhoz tartozott, ami legjobban megfelelt a község érdekeinek. Járásbirósága Szegeden van s ez az összeköttetés nagyszerűen meg­felel a község igényeinek. Annál különösebb, hogy most Csongrád érdekében Kistélek el­len valóságos merényletet követett el a me­gye. A határozatnak főoka az a gyűlölség, amellyel Szentesen Szeged iránt viseltetnek. Kivált azóta nagy ez a gyűlölség, amióta re­ménység van rá, hogy a választókeriiletek aj beosztásával a Szegedmegye eszméje is meg­valósul. Ettől pedig nagyon irtóznak a szen­tesi megyeházán. Kisteleken nagy a zúgoló­dás a megye határozata miatt. A község elő­reláthatólag a belügyminiszterhez fogja meg­föllebbezni a sérelmes közgyűlési határoza­tot. Remény van arra, hogy a belügyminisz­ter kellő módon elintézi ezt a fura megyei határozatot . . . — A Szoutajjh-fiu halála. Budapestről je­lentik: Vasárnapra virradó éjszaka öngyil­kos lett egy előkelő családból való husz éves medikus: Szontagh György, Szontagh Félix dr kórházi főorvos, egyetemi tanár fia. A fel­tűnően csinos és elegáns fiatalember barátjá­val, Houchard Károly joghallgatóval szom­bat este végignézte a Fővárosi Orfeum elő­adását, azután a télikertben pezsgőzött éjjel két óráig. Hangosan, kissé dzsentriesen mu­lattak és onnan mentek Houchardék An­drássy-ut 27. szám alatt levő lakására, ahol nagy házihál volt. A társaságban jelen volt egy egyetemi professzor leánya, akit Szon­tagh György halálosan szeretett, a kisasszony azonban nem tüntette ki vonzalmával a. me­dikust. Reggel félnégyig táncoltak, akkor a társaság lassan elszéledt. Szontagh György a barátjánál maradt. Bevonultak Houchard Károly szobájába és tovább ittak. Egyszerre a Szontagli-fiu előrántott egy kis flobertpisz­tolyt és lövöldözni kezdett. Két golyó a falba 'fúródott, a harmadik a mellébe. Öngyilkos lett. Visszahívták a szerencsétlen fiu édes­apját, aki autón maga vitte el a fiát a Réczey­klinikára. Rögtön megoperálták. Reggelre agonizálni kezdett és este nyolc órára, anél­kül, hogy visszanyerte volna eszméletét, ki­szenvedett. Szontagh Györgyöt eltemették, a család kérésére nem is boncolták föl. A kis medikus megrendítő halála , a rendőrséget is foglalkoztatta. Sándor László dr rendőrkapi­tány kihallgatta Houchard joghallgatót, aki­nek a vallomása alapján a rendőrség beszün­tette a nyomozást. A mélységes gyászba so­dort Szontagh-család iránt fővárosszerte nagy részvét nyilvánul meg. — Kitört a nagy szénsztrájk. Lon­donból jelentik: Egy heti lázas tárgyalásnak, egyezkedésnek nem lett eredménye, a kor­mány békéltető akciója a rettenetes szén­sztrájk leverésére meghiusult s ma éjjel egész Anglia területén kitört a sztrájk. A bánya­munkások képviselői végig ragaszkodtak ahoz, hogy a válság megoldásának feltétele csak a szövetség 2-án megállapított bérmi­nimuma. Ebben a pontban semmiféle béke­törvényszék döntésének nem voltak hajlan­dók engedni. Egy hivatalos jegyzék ma még a következőket jelenti:

Next

/
Oldalképek
Tartalom