Délmagyarország, 1912. március (3. évfolyam, 50-76. szám)

1912-03-03 / 52. szám

18 DÉLMAGYARORSZÁG 1912. március 3. az emberi törekvéseknek közös, összefoglaló jellemzése, megjelölése ez: s ahogy egy időben tudományosak voltak ezek a törekvések, ugyanabban az értelemben szociológiaiak, szociálisak ma. A statisztika pedig, anienynyire mi látjuk, a történelmi hagyományoknak örököse s a történelemben talán inkább öntudatlanul megnyilvánuló törekvések érvényesülése. S hol van az a pont, amelyen a statisztika a történelemhez kapcsolódik? A statisztikának még meg vannak azok a fejlődési szakaszai, melyeket a történelem protektorátusa alatt járt, be, s még nem régen hagytuk el azt a napot, amelyen a statisztika önállóvá lett. S igy egész pontosan megállapíthatjuk, hogy a pragmatikus történelem adott életet a statisztikának, mert megvannak még azok a müvek, amelyek együtt adják a kettőt. A statisztika első dolga az volt, hogy a történelmet a maga céljaira leegyszerűsítse, s az emberi tulajdonságok helyett, melyeket a történetíró keresett, magát az embert adja. Kétségbeesett kísérletnek tetszik ez, ha arra gondolunk, hogy igy a statisztika csak annyit fogott meg az emberből, amennyi a számjegyekbe belefér, de nagyszerűnek, mikor azt látjuk, hogy csak ezen a módon lehet megfogni a tömegeket. Az egyes ember kisiklott a kezünkből, de megismertük a tömegek megismerésének módját; igy szereztünk uj és nagyszerű gdatokat öntudatunk fejlődése számára. Ma is haraggal gondol a történelemre az, aki a szociális törekvéseknek harcosa; gyűlölettel beszélnek ma a történetíróról, aki „nagy urak életét és nagy események egymásutánját" ragadta meg a tömegek megismerése helyett. De bár nem régi még a statisztika, amely ezeket az embereket tökéletesen kielégiti: megállapíthatjuk, hogy a megismerésnek ez a módja épen olyan tökéletlen, mint amaz volt. Az igazi módszernek majd ebből. a kettőből kell megszületnie. S most, hogy már mind a két tényező meg van és rendelkezésünkre áll, remélhetjük, hogy nem váratnak sokáig az összeegyeztetésre irányuló kisérletek sora sem. KOZMETIKA. fi bőr. Rovatvezető: Varró A. Béla. (Folytatás.) Szeplő. Egyik előkelő középkori chirurgus feljegyzéseiben olvasom: Egy drachma higany és 3 drachma mandula el lesz mindaddig dörzsölve, mig a higany nyomait sem látjuk és ekkor az egész massza 4 drachmával, szárazdinnye maggal kenőcsszerüvé elkeverve. Ez a pasztaszerii massza hét napon át esténkint az arcra fel lesz kenve és reggelenkint langyos vizzel lemosva. Igy hát már a középkorban voltak olyan hiu emberek. akik a szeplőt szépséghibának tekifitették, de tényleg, ha nézzük, szépséghiba is. A középkorból reánk maradt recept csak alig változott meg. És még ma is használnak ehez teljesen hasonló készítményt (Angyal-krém.) A cél a szeplő elmulasztásánál az, hogy a külső bőrrétegen látszó, mélyen gyökerező festanyagot eltávolítsuk. Erre a célra oly szereket használunk, a mely a felbőrt többé-kevésbé hámlasztják, ezek a lúgos szappanok, kénes készítmények, amelyek gyógyhatásként gyuladásokat idéznek elő, továbbá jód, szublimát, conc. ásványi savak utóbbi időben nagyon ajánltatnak. Ecetes pép, keserű mandulából és mézből készült paszta, citromszeleteknek az arcra való felrakása néha igen jó hatással vannak, csakhogy hatásaik igen lassú lefolyásúak. Továbbá szappanborogatások boraxxal. Szappanszesszel való lemosások, hig savakkal való ecsetelés, mind oly eljárások, melyeket ösmerünk és amely procedúráknak már jó hatását is láttuk. Hatásosabb és radikálisabb módszer a szalycilsavval és 0.5% szublimát-oldattal való ecsetelés. Ezek hatása abban áll, hogy a bőrön felecsetelve, .már 4 óra után apró hólyagokat húznak, amelyeket fel kell szúrni, mire a felszurás következtében kis sebek keletkeznek, amelyeket erre való púderekkel leszárítunk, a sebleszáradás után a szeplők is elmúlnak. Így kezelik a szeplöktől megszabadulni óhajtó pácienseket a kozmetikai intéztek. A franciák jódkálium-oldattal ecsetelik be az arc azon részeit, ahol szeplők láthatók, az arc tiszta részét egy gummioldattad vonják be. Hasonló az eljárás a kén, jód, a resorcinhámlasztó szerekkel. Nagy szerepet játszik még e szerek használatánál, hogy miféleképen lesznek azok az arcra felvive; mert hatásosabb a folyadék vagy kenőcsnek a pórusokba való beclörzsölése, mint az egyszerűen a kenőcsnek vagy folyadéknak az arcra való felkenése. Igaz ugyan, hogy a bedörzsölés hatásosabb, radikálisabb kezelés, de el kell készülünk arra, hogy a bedörzsölt helyeken duzzadtság, vörösödés, sőt hólyag is keletkezik. A legtöbb szernél kiható fontossággal van az, hogy a szer hatása folytán előállott változások tovább kezeltessenek. Azért, ha a gyógyszer használata folytán pl. hólyag képződött volna és az fel lett szúrva, ugy azt kezelni kell púderekkel, borvaseünnel stb., Ifogy . a gyógyulás rendes lefolyású legyen. Itt álljon egy pár előirat: 1% kai. acet. oldat szagosítva. Kai. carbonic 2% glicerin oldata. Kai. carb. 5% kai. ehlor. Borax 1% 100 gr. vízre és 2% glicerin. E lúgos oldatok használata ugy történik, hogy egy kis szivaccsal, az előbb egy lágy szappannal (Angyalszappan) és langyos vízben lemosott arcot benedvesítjük és egész éjjelre rajta hagyhatjuk. Borax 1% 100 gr. vizre és 2% glicerin A borax általában igen értékes kozmetikai szer. Nemcsak ártalmatlan volta miatt, hanem enyhe hatása folytán is lehetőleg azonban koncentrált oldatokban használtassák. A rovatvezető postája. K. H. Hidrogén hiperoxid szájvizet tessék használni és chlorkáli fogkrémet. Kis leány. Ha finom fehér az arcbőre, ugy használja aközleményben leirt borax-glicerin-oldatot, ugy, hogy lefekvés előtt, mosdás után felkeni a folyadékot és reggelig az arcán hagyja. Pőszlik. A kérdezett arckezelés a következő: Mossa meg napközben többször állott vizzel és este lefekvés előtt meleg vizzel és fehéritő angyal-szappannal. A szappanhabot hagyja rajta néhány percig, azután mossa le sok langyos vizzel, utána állott vizzel és a /leszárítás után kenje be éjjelre angyal-zsiroskrémmel. Reggel a szappanos langyosvizes lemosás, állottvizes leöblités és leszáritás után kenje be angyalkrémmel. Ezenkivtil végezzen másodnaponta arcgőzöléseket a következőképen: Egy nagyobb vasedénybe helyezzen egy izzó vasdarabot és az edényt teletöltvén lobogva forró vizzel, hajtsa rá az arcát. A fejét és az edényt takartassa le egy vastag kendővel. A gőzölgés husz percig tartson, amely idő alatt két-háromszor kell friss forró vizet az edénybe tölteni. Gőzölés után hidegvizes lemosás és a leszáritás után krémes bedörzsölés következik. G. I. Makó. A legújabb és orvosok által is ajánlott fertőtleniő szer a Salvus. Arzén Lupin és Vilmos császár — Kincset érő levelek. — (Saját 'tudósítónktól.) Ebben a ötletországban, szegény magyar hazánkban, ahol naponta garmadaszámra földelik el a tőke és végrehajtási energia hiján koraszülött ötleteket, ahol az a sok szomorú ember olyan bánatos arccal jár az utcán, mintha mindenki egy öi.leitemetkezési vállalat entreprizes huszárja lenne, édes-kevés megbecsülésre talál az ötlet, akái ipari, akár irodalmi, akár színpadi. Mert nálunk ötlettulajdonosnak lenni és ezzel a tulajdonsággal a 'közhír centrumába állni, annyit tesz, — a közönségességig hipperális pesti üzletemberek szemében, — mint javarészben meddő kísérleteket folytatni holmi tökének olyan célból való megszerzése iránt, hogy azzal, az ötlet megvalósításának ürügye alatt, hosszabb-rövidebb időre mások -pénzén szerze.tt gondtalan életet biztosítsunk magunknak. És mert van némi szégyenérzet az ötlettulajdonosokban, elvonulnak a kinevettetés és leszidás elöl s mint feltalálók ostromolják a szabadalmi hivatalt, mert ngyanezt tenni a pénzemberek csodájának, ajtajával, amúgy is hiábavaló dolog lenne. És, mert egyéb ötlet nálunk a pénzkölcsönzésen kivül nem hajt hasznot, még az irói ötlet tulajdonosai is önmagukba borulnak, s mint egy szomorú Tennyson-költemény pereg le életük a Poe Edgari refrénnel: várnak, egyre várnak. Jobb időkre várnak. Azalatt külföldön vagyont hoz egy-egy jó ötlet. Még kitűnőnek sem kell lennie, mint például a Maurice Leblanc-énak. Ez a sokáig névtelen- ur abból a földből termesztette dus kalászát, amelyet a megunott Gonan Doyle és Green-féle szenzációt hajhászó bűnügyi regények műtrágyája termékenyített meg. Kitalálta a regények és darabok formájában gyorsan népszerűségre emelkedett uri bandita alakját. Vakmerő koncepciójával, valószínűséggel kacérkodó fantáziájával a csodatettek és izgalmas bűnesetek olyan sorozatát vitette véghez Arzene Lupinnal, a gavallér banditával, a szenzációk megélésének akkora idegjátékait játszatta .meg az olvasókkal, hogy az irodaimi -jelzőtől .messzeeső regényének hőse kilépett a közönség képzeletvilágából és szinte való alakká, fogalommá lett. És ez az iró egyik legértékesebb elismerése. De talán ránézve az üzletszerűen iró Leblancra még értékesebb az a néhány millió frank, amely a regények kiadójának pénztárán keresztül az iró fiókjába szűrődött. (Vilmos császár a színen.) Amit Maurice Leblanc a legutóbbi regényében, a rHuitcentstrezc"-ben megcselekedett, az már túlmegy a rémregény ekvilibrisztika határain. Végre is már más iró is megtette azt, hogy élő nagyságokat csempészett fantázia-kulisszái közé, de talán az első eset, £ogy valaki aktuális diplomáciai és államtörténeti kérdések reflektorának fényét egy olyan összetéveszthetetlenül időszerű koronás főre vetitse, mint aminő Vilmos császár. Rövidén: Maurice Leblanc legfrissebb regénye bizonyos roppant fontos okiratok és 'levelezések körül forog. A regény maga egy izgalmas hajsza ezek után az iratok után, amelyek, ha nyilvánosságra kerülnének, a maguk idejében, végtelen kellemetlenséget árasztanának Gharlemaguera, a jelenlegi német császárra. Némi érzékkel biró olvasó 'rögtön ráismer a jellemzésből, hogy Charlemaguera nem más, mint Vilmos császár, akit ép oly kitűnően „talált el", mint a képes újságokból ismert szárnysegédét, a hórihorgas Waldemar gróf alakjában. (Nos: ezeknek az iratoknak a megszerzése a „le Kaiser"-nek ép oly fontos, mint magának Arzene Lupinnak, aki végre is megszerzi a diplomáciai bonyodalmak előidézésére alkalmas iratcsomót. Ahogyan Maurice Leblanc Vilmos császárt szerepelteti, amint a császárt automobilon Párisba hozatja, Arzene Lupin fogházi cellájába és amint ezek az iratok megkerülnek — mindez elsőrangú szemfényvesztés, amelyet főleg iróemberek tudnak honorálni. Az |K'ó a marokkói kérdéssel és Elzász-Lotharingiával, az angol-német versengéssel olyan káprázatos football-játékot játszik, amelyben aktualitásoktól izzó diplomáciai golyóbisok alkotják a lapdákat. Ezzel a regénnyel Leblanc ki akar menekülni a közönségesség, a rémregényi megszokottság köznapiságából és a politikai regényiró babérjaira pályázik. És át kell neki nyújtani a babért még akkor is, ha Németország agyonhallgatással fogadja a legújabb Arzene Lupinkötetet. Mert Germánia nem akar tudomást venni azokról a szenzációkról, amelyek ebbe a könyvbe vannak temetve. Ugyanis mindazok az irások és levelek, amelyek a regény izzó középpontjában állanak, nem a Maurice Keblanc fantáziájának a szülöttei, hanem valóban létezettek, megirottak, amelyek, amikor a potsdami