Délmagyarország, 1912. március (3. évfolyam, 50-76. szám)

1912-03-31 / 76. szám

18 DÉLMAGYARORSZÁG 1912 március 31 talmaz, igy borkő, borax stb. A szappangyár­tás leggyakoribb alapanyaga a kókusz olaj, repce olaj, lenmag olaj, seram olaj stb. A szappan tisztító hatása abban áll, hogy a szappanok lúgos oldata elszappanosdtja a bőr zsírtartalmát oly módon, hogy a piszok és por a szappan habjába a vízben oldbatlan, a szappan valamelyik sójával keveredik és a vizzel leöblittetik. Némelyik szappantól cso­dákat vár a publikum, különösen ha azt a reklám hatása, befolyása alatt vásárolta. Az egyiknek az volna a hatása, hogy a bőrt finomítsa, a másik a bőrt fehéríti, a har­madik gyenge pírt kölcsönöz az arcnak, a negyedik végre elmulaszt szeplőt, bőrátkát és egyéb bőrbajt ós még ki tudná mi minden egyebet. És a jó publikum, laki észre nem veszi, hogy ez csak ügyes pénzmanőver, hisz e dicséreteknek és ajánlatoknak. És ha vala­kinek módjában állana mindenüvé betekint­hetni, ugy láthatná, hogy drága arcukat mi­nő különböző szappanokkal, liliomtej, man­dula, heliatrop, Margit, gyöngyvirág, külön­böző glicerin, lanolin, leuvre, kátrány, kén és még igen sok más szappannal, a szappan­gyáripar sok-sok különféle elnevezés alatt forgalomba hozott készítményével igyekez­nek ápolni (?) és kidolgozni. És csodálkoznak az illetők azon, liogy a hirdetett hatás elmaradt és hogy a gondos, szorgos ápolás (?) épen az ellenkező hatást teremti meg és arca napról-napra durvább, fonnyadtabb, ráncosabb, tisztátalanabb és színtelenebb lesz. Csak kevesen jönnek rá és még kevesebben tudják a szappannak tulaj­doniképeni hivatását, hogy az elsősorban és főleg arra szolgál, hogy a por és piszkot tá­volítsa el az arcról, a test bőréről. Mert mint ahogy emiitettem, a szappan a bőr zsiros anyagát szappanositja el, — eddig rendben is volna, ha csak (ezt a hatását keres­sük, de az erős használat azt eredményezi, hogy káros hatásokat érünk el vele, ameny-. nyiben a bőr zsírját, faggyumirigyeit kiszá­rítja és ezáltal a bőr vészit bársonyosságá­ból ás rugiamyosságából, igy hát durva, szá­raz, repedezett lesz. Annyi azonban bizonyos, hogy sok bőrkiütés, repedezett bőrbaj elhá­rittatnék, ha a megfelelő szappant használ­nánk. Ezzel korántsem azt hirdetem, hogy* szap­pant használni arcunkra minden körülmé­nyek között kerüljünk, — nem, de igenis óva­kodjunk minden lúgos szappantól, azaz ar­cunkra, érzékeny bőr felületünkre osak telje­sen neutalis szappant használjunk, vagyis olyat, amelynél a felhasznált lug a zsírral teljesen — a kikészítés folytán — le van kötve. A rovatvezető postája. H. l.-né. Este lefekvéskor az alábbi vízzel az arcot megmosni és reggelig rajta száradni hagyni, reggel boraxos vizzel mosakodni. Zinc. sulfocarbolic 2.0, Glycerin 20.0, Rózsavíz 30.0, Kölni viz 5 gr. Igen jó szeplő elleni szer. Személyes megbeszélésre többet. Z. B. Használjon „Salvous". Jó éjszakát. Hogyan eszik és iszik Páris? — Egy párisi asszony levele. — Páris, március hónap. Profán embereknek nincs igazuk, ha egy­szerű, banális manifesztációnak neveznek egy nagy ebédet! Az illemszabályok terjedel­mes grammatikájának pontos betartása szük­séges ugyanis ahoz, hogy a teritett asztal mellett, társaságban, megfelelően viselked­hessünk. Alig ültünk le vigan és jókedvű gyomorral a szépen teritett asztalhoz, meg­kezdődnek a kinok! A tányér jobb- és bal­oldalán damasztszalvéta fekszik, amelynek finom, hímzett belsejében egy apró, friss, aranysárga zsemlye van elrejtve. Melyiket vegyük el? A baloldalit vagy a másikat? Ke­gyetlen talány! Már Burdián hirevs szamará­nak is része volt az ily kínokban! Legjobb, ha észreyétlenül megfigyeljük a háziasz­szonyt! Ö olyan hölgy, aki sok embert fogad, ő bizonyára ismeri a szokásokat! öt minden­ben utánozzuk: a bal- vagy a jobboldali zsem­lyét? Ám a csinos háziasszony e percben csakis azzal van elfoglalva, hogy vendégei­nek figyelmét gyémántnyakékjére irányítsa és a jobboldalán ülő, de mávis szundikáló képviselőt fölébressze. Mit csináljunk? Mert ugyanily bizonytalanság tükröződik csaknem valamennyi vendég arcán. De elvégre hatá­rozni kell: gyorsan hát, igy aztán az egyik rész a baloldalon várakozó szalvétát ós ke­nyérkét ragadja mög, mig a másik rész a jobboldali tárgyakat veszi birtokába. Ilyen kellemetlenségek kikerülésére jó vol­ná, ha a vendégek egyszer és mindenkorra megjegyeznék maguknak, liogy csak a halol­dali asztalkendőt és kenyeret kell elvenni, mindig csak a baloldalit. Miért? Ki tudna erre okosan válaszolni? Azért vesszük el a baloldali kenyeret, mert a baloldalit kell el­vennünk. Hogvba logikus, természetes oka volna, akkor elveszítené a jelentőségét. Vagy jó nevelésüek és disztingváltak vagyunk, vagy nem vagyunk azok! Annakelőtte egy ember megítélésekor nem fektettek fősúlyt az ilyen apróságokra, de akkor még egyszerű volt az élet és még nem ismerték mindama raffinementet, amit az ipar manapság kita­lált. hogy megnehezítse az életet. Akkor az ebédlőasztalon helyet foglaltak a teritékek, a négy boros és vizeskorsó, a négy darab só­tartó stb. Manapság a háziasszony gyönyörű­sége. ha asztalát mindama uj találmánnyal díszítheti, amiket naponta az üzletekben meg­lát. Ebben az angolok vezetnek. Az ő keres­kedéseikből származik az a kedves kis apró­ság, amely minden vendég teritéke mellett­helyeztetik el és egy piciny só- és borstartót, olaj- és ecetesüvegcsét tartalmaz. Amellett oly kicsiny a terjedelme, liogy egyáltalán nem foglal el helyet, ellenben nagyon kelle­mesen hozzájárul az asztal díszítéséhez. Azon­felül végtelenül kellemes, ha mindez kéznél van és nem kell igénybe venni szomszédunk vagy a cselédség szívességét. Sőt ínég mar gunk is megfűszerezhetjük a ..iapán salátán­kat", ha netán a feltálalónak, Eskoffiernek,. a hires francia szakácsnak tanítványa a kony­hában elmulasztotta volna ezt megtenni. A napokban Escoffer erősen megtámadta a „Carner d'Epicure"-ben, — amely csakis a teritett * asztal örömeiről számol be — Alexandre Dumas Pils, a Francillonban adott japán salátareceptjét, egyben a legmelegeb­ben ajánlotta az általa feltalált receptnek a követését. Minthogy eféle dolgok fontosak, közlöm a receptet. A saláta alkatrészei: ananász, paradicsom, fejes saláta és friss tejfel. Ha fejes salátában szervírozzák, apró kockákra vagdalják a gyümölcsöt, ellenben ha római salátában ad­ják fel, ugy apró szeletekbe vágják. Azonfe­lül elválasztva készítik: az ananászra citrom­lét csöpögtetnek, a paradicsomra egy kés­hegynyi cukrot, sót és kevés citromlevet, a narancsot nem vegyitik semmivel. Az egé­szet nagyon hűvös, szellős helyre kell tenni. A szervirozás előtt ugy rakják a gyümölcsöt a salátára, hogy változatosan legyen elren­dezve. Azután leöntik egy kanál tejfellel, a melybe néhány csöpp citromlevet csöpögtet­nek ós az egészet aztán felhordják és melléje egy sauciereben tejfelsauceot szolgálnak. Mel­léje a lvires francia pincékből származó itóka és akkor jogosult lehet a közmondás, hogy istenhez hasonló életet élnek Frankhonban. Már a régi Franciaország leggazdagabb nemzeti kincse a szőlőiben rejlett. Az ország déli és északi részéről évente sok százezer hektoliter pompás nedű kel át a határon. Mindannyinak van rajongója: sokan a gyön­gyöző pezsgőit szeretik, mások az illatos bur­gundit. Némelyek az egészséges Bordeaux-t kívánják, megint mások a savanykás, Il-de­France környékéről származó bort, nem fe­ledve a Suresne vidékéről valót, amely na­gyon izlett IV. Henriknek és az ő szép Gab­riellejének. Valamennyi egészséget, jókedvet, vigságot és francia szellemességet visz tul a begyeken és tengereken és azonkívül pótol­hatatlanok! Franciaországban nemesi levelet jelent a szőlőtuliajdonosi név és a sok grand­seigneur büszkébb a szőlőire, mint a gobelin­és képgyűjteményeire. Sajnos azonban, mint ahogy a régi szép kastélyok, ugy a régi szőlők sem tulajdonai már az ősi gazdáiknak. Körülbelül 80 évvel ezelőtt a Rothschildok vették meg a Chateau­Lafitte-ot, néhány évvel később az elmúlt té­len elhunyt Pillet-WUl gróf lett a tulajdono­sa Chat eau-Margiaux-nak. Saint-Julién a Heine Achille Fould családé. Chateau-Latour a Beaumont és Graville grófoké. Saint-Emi­Honban van a legtöbb kastély, ebben a köz­ségben 71 kastély van. A francia fehér boroknak egy általánosan ismert fokozatuk van: Grave, Barsac és a kellemes Sauterne Chateau Iquem, amelynek hires az illata. Eleinte a Sauvage d'Iquem családé volt, de házasság és öröklés folytán két évszázaddal ezelőtt a Marquis de Lui­Pal uees család tulajdonába került, amely még ma is birja. Ez egyike ama kevés esetek­nek, liogy ily nagy brns ugyanabban a csa­ládban maradt, a forradalom előtt való idők­től fogva. A Bourgogneban ellenben nagy kereskedőcégek sök szőlőt megvásárolták. A' beaumei kórház például hasonnevű borával évente óriási összegeket keres. A pezsgőnél csak nagynevű cégek léteznek. Ismeretes, hogy a pezsgő Moet páter szisztémája sze­rint gyártott bor. Ay és Bouzy szállítják a pezsgőgyártáshoz legkeresettebb borokat. A leghíresebb a Veuve Cliquot, amely nagyrészben Uzós her­cegnő birtokában van, — a Roederer, Moet et Cbandon, Montebello, Mumm, Heidsick, Pom­merv, Saint-Marceaux stb. Mindeme régi sző­lők tulajdonosai, amelyek kétszáz évnél to­vább képezik a család birtokát, de valameny­ny.it lehetetlen volna itt felsorolni. Még csak egyetlen jó tanácsot a háziasszonynak: elő­kelő francia pezsgőt nem szabad erősen le­hűteni, mert ez megfosztja őket nemzeti jelle­güktől. Elveszítik az előkelőségüket és oly közönségesekké válnak, mint bármely kis Sommerinousseuse, amelyet mint „Tizane"-t, Caraffes frappéeslkben, (üvegek, melyek félig jégdarabkákkal vannak megtöltve) Francia­országban nyáron oly sürün isszák. Minthogy ma az italokról beszélünk, említ­sük meg az uj konyakos poharakat is. Az egészen finom gourmet-ek, ugy látszik, ép oly nagyon szeretik élvezni a régi pálinka il­latát, mint ahogyan laz izét élvezik. De, saj­nos, az az apró pohárka, amelyben eddig .szervírozták a pompás italt, nem engedte il­latának teljes élvezését. Ez más gondolatok­ra terelte a finomult izlésü amateurt. Az uj likőrös poharak most legalább busz centi­méter szélesek és vastag golyókhoz hasonló a formájuk. A házigazdának azonban nem kell megijednie: nem fér beléjük több konyak, mint a közönséges kis törpe poharakba, csak az aromáját élvezheti erősebben — a szagló­szervünk. Ezeket az uj poharakat Amerikának kö­szönhetjük, mely még egy uj divatot is küld nekünk az Óceánon át: a „válási diner-k" divatját. Ma már nemcsak az eljegyzések­hez és a lakodalmakra küldenek meghívókat, de akkor is, amikor attól — akit valamikor talán csak nagyneliezen kaphattak meg — készülnek elválni. Vájjon férj és feleség egyidőben küldik-e szét a meghívókat és a vendégek válási ajándékot küldenek-e — ar­ról még nem határoztak. A fantáziának min­denesetre elég nagv terrénuma van az aján­dékok kiválasztásában, amennyiben szimbó­lisztikus ollókban, késekben és egyéb metsző tárgyaikban bőséges választékot talál.

Next

/
Oldalképek
Tartalom