Délmagyarország, 1912. március (3. évfolyam, 50-76. szám)

1912-03-31 / 76. szám

18 DÉLMAGYARORSZÁG 1912 március 31 talmaz, igy borkő, borax stb. A szappangyártás leggyakoribb alapanyaga a kókusz olaj, repce olaj, lenmag olaj, seram olaj stb. A szappan tisztító hatása abban áll, hogy a szappanok lúgos oldata elszappanosdtja a bőr zsírtartalmát oly módon, hogy a piszok és por a szappan habjába a vízben oldbatlan, a szappan valamelyik sójával keveredik és a vizzel leöblittetik. Némelyik szappantól csodákat vár a publikum, különösen ha azt a reklám hatása, befolyása alatt vásárolta. Az egyiknek az volna a hatása, hogy a bőrt finomítsa, a másik a bőrt fehéríti, a harmadik gyenge pírt kölcsönöz az arcnak, a negyedik végre elmulaszt szeplőt, bőrátkát és egyéb bőrbajt ós még ki tudná mi minden egyebet. És a jó publikum, laki észre nem veszi, hogy ez csak ügyes pénzmanőver, hisz e dicséreteknek és ajánlatoknak. És ha valakinek módjában állana mindenüvé betekinthetni, ugy láthatná, hogy drága arcukat minő különböző szappanokkal, liliomtej, mandula, heliatrop, Margit, gyöngyvirág, különböző glicerin, lanolin, leuvre, kátrány, kén és még igen sok más szappannal, a szappangyáripar sok-sok különféle elnevezés alatt forgalomba hozott készítményével igyekeznek ápolni (?) és kidolgozni. És csodálkoznak az illetők azon, liogy a hirdetett hatás elmaradt és hogy a gondos, szorgos ápolás (?) épen az ellenkező hatást teremti meg és arca napról-napra durvább, fonnyadtabb, ráncosabb, tisztátalanabb és színtelenebb lesz. Csak kevesen jönnek rá és még kevesebben tudják a szappannak tulajdoniképeni hivatását, hogy az elsősorban és főleg arra szolgál, hogy a por és piszkot távolítsa el az arcról, a test bőréről. Mert mint ahogy emiitettem, a szappan a bőr zsiros anyagát szappanositja el, — eddig rendben is volna, ha csak (ezt a hatását keressük, de az erős használat azt eredményezi, hogy káros hatásokat érünk el vele, ameny-. nyiben a bőr zsírját, faggyumirigyeit kiszárítja és ezáltal a bőr vészit bársonyosságából ás rugiamyosságából, igy hát durva, száraz, repedezett lesz. Annyi azonban bizonyos, hogy sok bőrkiütés, repedezett bőrbaj elhárittatnék, ha a megfelelő szappant használnánk. Ezzel korántsem azt hirdetem, hogy* szappant használni arcunkra minden körülmények között kerüljünk, — nem, de igenis óvakodjunk minden lúgos szappantól, azaz arcunkra, érzékeny bőr felületünkre osak teljesen neutalis szappant használjunk, vagyis olyat, amelynél a felhasznált lug a zsírral teljesen — a kikészítés folytán — le van kötve. A rovatvezető postája. H. l.-né. Este lefekvéskor az alábbi vízzel az arcot megmosni és reggelig rajta száradni hagyni, reggel boraxos vizzel mosakodni. Zinc. sulfocarbolic 2.0, Glycerin 20.0, Rózsavíz 30.0, Kölni viz 5 gr. Igen jó szeplő elleni szer. Személyes megbeszélésre többet. Z. B. Használjon „Salvous". Jó éjszakát. Hogyan eszik és iszik Páris? — Egy párisi asszony levele. — Páris, március hónap. Profán embereknek nincs igazuk, ha egyszerű, banális manifesztációnak neveznek egy nagy ebédet! Az illemszabályok terjedelmes grammatikájának pontos betartása szükséges ugyanis ahoz, hogy a teritett asztal mellett, társaságban, megfelelően viselkedhessünk. Alig ültünk le vigan és jókedvű gyomorral a szépen teritett asztalhoz, megkezdődnek a kinok! A tányér jobb- és baloldalán damasztszalvéta fekszik, amelynek finom, hímzett belsejében egy apró, friss, aranysárga zsemlye van elrejtve. Melyiket vegyük el? A baloldalit vagy a másikat? Kegyetlen talány! Már Burdián hirevs szamarának is része volt az ily kínokban! Legjobb, ha észreyétlenül megfigyeljük a háziaszszonyt! Ö olyan hölgy, aki sok embert fogad, ő bizonyára ismeri a szokásokat! öt mindenben utánozzuk: a bal- vagy a jobboldali zsemlyét? Ám a csinos háziasszony e percben csakis azzal van elfoglalva, hogy vendégeinek figyelmét gyémántnyakékjére irányítsa és a jobboldalán ülő, de mávis szundikáló képviselőt fölébressze. Mit csináljunk? Mert ugyanily bizonytalanság tükröződik csaknem valamennyi vendég arcán. De elvégre határozni kell: gyorsan hát, igy aztán az egyik rész a baloldalon várakozó szalvétát ós kenyérkét ragadja mög, mig a másik rész a jobboldali tárgyakat veszi birtokába. Ilyen kellemetlenségek kikerülésére jó volná, ha a vendégek egyszer és mindenkorra megjegyeznék maguknak, liogy csak a haloldali asztalkendőt és kenyeret kell elvenni, mindig csak a baloldalit. Miért? Ki tudna erre okosan válaszolni? Azért vesszük el a baloldali kenyeret, mert a baloldalit kell elvennünk. Hogvba logikus, természetes oka volna, akkor elveszítené a jelentőségét. Vagy jó nevelésüek és disztingváltak vagyunk, vagy nem vagyunk azok! Annakelőtte egy ember megítélésekor nem fektettek fősúlyt az ilyen apróságokra, de akkor még egyszerű volt az élet és még nem ismerték mindama raffinementet, amit az ipar manapság kitalált. hogy megnehezítse az életet. Akkor az ebédlőasztalon helyet foglaltak a teritékek, a négy boros és vizeskorsó, a négy darab sótartó stb. Manapság a háziasszony gyönyörűsége. ha asztalát mindama uj találmánnyal díszítheti, amiket naponta az üzletekben meglát. Ebben az angolok vezetnek. Az ő kereskedéseikből származik az a kedves kis apróság, amely minden vendég teritéke melletthelyeztetik el és egy piciny só- és borstartót, olaj- és ecetesüvegcsét tartalmaz. Amellett oly kicsiny a terjedelme, liogy egyáltalán nem foglal el helyet, ellenben nagyon kellemesen hozzájárul az asztal díszítéséhez. Azonfelül végtelenül kellemes, ha mindez kéznél van és nem kell igénybe venni szomszédunk vagy a cselédség szívességét. Sőt ínég mar gunk is megfűszerezhetjük a ..iapán salátánkat", ha netán a feltálalónak, Eskoffiernek,. a hires francia szakácsnak tanítványa a konyhában elmulasztotta volna ezt megtenni. A napokban Escoffer erősen megtámadta a „Carner d'Epicure"-ben, — amely csakis a teritett * asztal örömeiről számol be — Alexandre Dumas Pils, a Francillonban adott japán salátareceptjét, egyben a legmelegebben ajánlotta az általa feltalált receptnek a követését. Minthogy eféle dolgok fontosak, közlöm a receptet. A saláta alkatrészei: ananász, paradicsom, fejes saláta és friss tejfel. Ha fejes salátában szervírozzák, apró kockákra vagdalják a gyümölcsöt, ellenben ha római salátában adják fel, ugy apró szeletekbe vágják. Azonfelül elválasztva készítik: az ananászra citromlét csöpögtetnek, a paradicsomra egy késhegynyi cukrot, sót és kevés citromlevet, a narancsot nem vegyitik semmivel. Az egészet nagyon hűvös, szellős helyre kell tenni. A szervirozás előtt ugy rakják a gyümölcsöt a salátára, hogy változatosan legyen elrendezve. Azután leöntik egy kanál tejfellel, a melybe néhány csöpp citromlevet csöpögtetnek ós az egészet aztán felhordják és melléje egy sauciereben tejfelsauceot szolgálnak. Melléje a lvires francia pincékből származó itóka és akkor jogosult lehet a közmondás, hogy istenhez hasonló életet élnek Frankhonban. Már a régi Franciaország leggazdagabb nemzeti kincse a szőlőiben rejlett. Az ország déli és északi részéről évente sok százezer hektoliter pompás nedű kel át a határon. Mindannyinak van rajongója: sokan a gyöngyöző pezsgőit szeretik, mások az illatos burgundit. Némelyek az egészséges Bordeaux-t kívánják, megint mások a savanykás, Il-deFrance környékéről származó bort, nem feledve a Suresne vidékéről valót, amely nagyon izlett IV. Henriknek és az ő szép Gabriellejének. Valamennyi egészséget, jókedvet, vigságot és francia szellemességet visz tul a begyeken és tengereken és azonkívül pótolhatatlanok! Franciaországban nemesi levelet jelent a szőlőtuliajdonosi név és a sok grandseigneur büszkébb a szőlőire, mint a gobelinés képgyűjteményeire. Sajnos azonban, mint ahogy a régi szép kastélyok, ugy a régi szőlők sem tulajdonai már az ősi gazdáiknak. Körülbelül 80 évvel ezelőtt a Rothschildok vették meg a ChateauLafitte-ot, néhány évvel később az elmúlt télen elhunyt Pillet-WUl gróf lett a tulajdonosa Chat eau-Margiaux-nak. Saint-Julién a Heine Achille Fould családé. Chateau-Latour a Beaumont és Graville grófoké. Saint-EmiHonban van a legtöbb kastély, ebben a községben 71 kastély van. A francia fehér boroknak egy általánosan ismert fokozatuk van: Grave, Barsac és a kellemes Sauterne Chateau Iquem, amelynek hires az illata. Eleinte a Sauvage d'Iquem családé volt, de házasság és öröklés folytán két évszázaddal ezelőtt a Marquis de LuiPal uees család tulajdonába került, amely még ma is birja. Ez egyike ama kevés eseteknek, liogy ily nagy brns ugyanabban a családban maradt, a forradalom előtt való időktől fogva. A Bourgogneban ellenben nagy kereskedőcégek sök szőlőt megvásárolták. A' beaumei kórház például hasonnevű borával évente óriási összegeket keres. A pezsgőnél csak nagynevű cégek léteznek. Ismeretes, hogy a pezsgő Moet páter szisztémája szerint gyártott bor. Ay és Bouzy szállítják a pezsgőgyártáshoz legkeresettebb borokat. A leghíresebb a Veuve Cliquot, amely nagyrészben Uzós hercegnő birtokában van, — a Roederer, Moet et Cbandon, Montebello, Mumm, Heidsick, Pommerv, Saint-Marceaux stb. Mindeme régi szőlők tulajdonosai, amelyek kétszáz évnél tovább képezik a család birtokát, de valamenyny.it lehetetlen volna itt felsorolni. Még csak egyetlen jó tanácsot a háziasszonynak: előkelő francia pezsgőt nem szabad erősen lehűteni, mert ez megfosztja őket nemzeti jellegüktől. Elveszítik az előkelőségüket és oly közönségesekké válnak, mint bármely kis Sommerinousseuse, amelyet mint „Tizane"-t, Caraffes frappéeslkben, (üvegek, melyek félig jégdarabkákkal vannak megtöltve) Franciaországban nyáron oly sürün isszák. Minthogy ma az italokról beszélünk, említsük meg az uj konyakos poharakat is. Az egészen finom gourmet-ek, ugy látszik, ép oly nagyon szeretik élvezni a régi pálinka illatát, mint ahogyan laz izét élvezik. De, sajnos, az az apró pohárka, amelyben eddig .szervírozták a pompás italt, nem engedte illatának teljes élvezését. Ez más gondolatokra terelte a finomult izlésü amateurt. Az uj likőrös poharak most legalább busz centiméter szélesek és vastag golyókhoz hasonló a formájuk. A házigazdának azonban nem kell megijednie: nem fér beléjük több konyak, mint a közönséges kis törpe poharakba, csak az aromáját élvezheti erősebben — a szaglószervünk. Ezeket az uj poharakat Amerikának köszönhetjük, mely még egy uj divatot is küld nekünk az Óceánon át: a „válási diner-k" divatját. Ma már nemcsak az eljegyzésekhez és a lakodalmakra küldenek meghívókat, de akkor is, amikor attól — akit valamikor talán csak nagyneliezen kaphattak meg — készülnek elválni. Vájjon férj és feleség egyidőben küldik-e szét a meghívókat és a vendégek válási ajándékot küldenek-e — arról még nem határoztak. A fantáziának mindenesetre elég nagv terrénuma van az ajándékok kiválasztásában, amennyiben szimbólisztikus ollókban, késekben és egyéb metsző tárgyaikban bőséges választékot talál.