Délmagyarország, 1912. március (3. évfolyam, 50-76. szám)

1912-03-28 / 73. szám

6 DELMAGYARCXRSZÁG 1912 március 28. abban, hogy Khuen-Héderváry Károly gróf nemes intenciói, kiváló politikai érzéke és képességei megértésre, méltánylásra és jóakaratra fognak találni, és mert meg van a szent hitünk őfelsége erős alkotmánytiszteletébe, kipróbált államférfiúi bölcsességében és a nemzettel szemben mindenkor tanúsított szeretetében. A szegedi országos gyorsiró verseny. — A verseny programja. — (Saját tudósítónktól.) Március 31-ikén lesz tiz esztendeje annak, liogy a szegedi városi főgimnázium gyorsirókörének 25 éves jubileuma alkalmából tartott első vidéki gyorsiróverseny alkalmával a szegedi gyorsírók egyesülete megalakult. Ez idő óta szakadatlanul munkálkodik ez az egyesület. A kezdetben szerény keretekben dolgozó egyesület kiterjesztette működési körét, abba belevonta a vidéki ifjúsági köröket és tanfolyamokat, a gyorsírás terjesztése céljából folyóiratot adott ki, ingyenes magyar és német gyorsirási tanfolyamokat tart fenn, százával bocsátotta ki a kiváló gyorsírókat, több mint 2000 kötetből álló könyvtárat alapított, értékes muzeumi tárgyakkal rendelkezik, felolvasó gyűléseket, évenkint házi, délmagyarországi és országos versenyeket rendezett és ezáltal Szegedet gyorsirási központtá tette meg. Az a lelkes gyorsirási munkálkodás, amelyet a Gabelsberger—Markovitsrendszer megalkotása utáni évben, 1864-ben, tehát negyvenhárom évvel ezelőtt Szőllősy Mihály kezdeményezése folytán Szeged néhány neves fia, köztük a gyorsírás ügye iránt meleg szeretettel viseltető polgármesterünk megkezdett és amely munkát Bódogh János, később Jakab Lajos oly sikerrel folytatott, ez a lelkes kulturmunka fogja ünnepét ülni március 30-ikán és 31-ikén. Szeged kezdettől fogva tekintély volt a gyorsírás életében, vezető szerepet juttatott neki a város vezetőségének felvilágosodott és erős kultnrérzéke, amelylyel mindenkor a gyorsírás érdekének támogatására siettek. Szeged a parlamenti gyorsirodának is adott kitűnő erőket, a központ pedig Markovits Iván halála után a szegedi Bódogh Jánost hivta még Markovits helyére, az országos egyesület vezetésére. A központi vezető gyorsírók szine-java a szegedi gyorsiró iskola tanítványa!. Heticz Károly dr országgyűlési képviselő, Vásárhelyi Gyula dr belügyminiszteri osztálytanácsos, Hankiss János dr helyettes fővámigazgató, Rónay Károly dr országgyűlési gyorsiró, Szegeden tanulták meg a gyorsírást ismerni és szeretni. Ez indokolja meg, hogy a szegedi egyesület érdemes vezetőségét a munka sarkalja. Nemcsak a már elért nivót kell neki fentartani, hanem azt lehetőleg növelnie is kell. És ennek a föladatának az egyesület mindenkor megfelelt. A március 30. és 31-iki verseny minden eddig tartott gyorsirási versenyirást felülmúl. Az egyesület a vezetősége tegnapi gyűlésén részletesen foglalkozott a versenvirás rendezésének, a fogadásnak és elhelyezésnek kérdéseivel. Eddig 630 tanuló és az egyesületek képviseletében és a tanárok közül mintegy százötvenen jelentkeztek. Az egyesület fogadó bizottságot alakított, amelynek kiegészítése céljából mindenkit szívesen lát. Az ünnepség programja: Szombaton délután félnégy órakor a szabatos versenyek, 4 órakor a 180—250 szótagos és 150—200 szótagos rekord, a 150. 120 és 100 szótagos osonortversenvek. — Délután félhét órakor az Országos Diák Gyorsiró Szövetség nagygyűlése a városháza dísztermében. — Vasárnap délelőtt 8 órakor a 250, 180 és 120 szótagos versenyek, délelőtt 9 órakor a 220, 150 politikai és kereskedelmi tárgyú és a 100 szótagos versenyek a felsőkereskedelmi iskola termeiben. — Délelőtt féltizenegy órakor a 270—300 szótagos verseny a városháza dísztermében. — Délután öt órakor az egyesület jubiláris diszgyiilésp a városháza dísztermében. — A 270—300 szótagos verseny első dijául 200 K. második dijául 100 K-t tűzött ki az egyesület. — A többi versenyek dijai is emelkedést tijntetnek föl az eddigiekhez képest. Köszönetet mondott a választmány a versenyirásnak társadalmi utón való nagyarányú támogatásáért. A vendégek jelentékeny része már pénteken Szegedre érkezik, hogy a város nevezetességeit is megtekintse és itt maradnak hétfő reggelig, amely idő alatt módjukban lesz városunkat megszeretni. is! — mondta Indra templomának sekrestyése a papgazdasszonynak. t. Egy idősebb bajadér, aki emiékezett rá, hogy Indra isten valamikor megkegyelmezett a házasságtörő asszonynak, igy kiáltott fel: — Reménylem, ezentúl már nagyságos asszonynak fognak minket szólítani! A próféta fogadószobájában egymást érték a látogatók. Az első egy ateista volt. Egy ember, akiről ország-világ tudta, hogy nem törődik sem a mennyországgal, sem a pokollal. — Szeretném tudni, hogy miféle jutalmat várhatok Indrától? — kérdezte az ateista. — Mivel szolgáltál rá a jutalomra? — szólt szigorúan a próféta. — Azzal, hogy Indra szent nevét soha hiába számba nem vettem. * Egy gályarab is jelentkezett. — Unokája vagyok annak a zsiványnak, akit valamikor Indra oldalán végezték ki. — És mit kívánsz? — Tudni szeretném, hogy mikor fogják szentté avatni ősömet? * Egy előkelő asszony lépett be utána. Kis fiát vezette a próféta,elé. — Meg vagyon irva, hogy Indra szereti a maga személye körül a kisdedeket. — Jól tudod, asszonyom! — szólt mosolyogva a próféta. — Akikor talán megtehetné a fiamat személye körüli miniszternek? Végül egy kiesi, ijedős képű emberke kullogott a szent férfi elé. Egy emberke, akin meglátszott, hogy sok pofont kapott már életében. — Valami kis hivatalt szeretőnk elnyerni az uj rendszer alatt — suttogta. — Miféle hivatalt? Szólj bátran, fiam! — Ha ő szent felsége talán kegyes volna rám bizni az istennyila kezelését . . . Késő éjszaka még egy' udvari tanácsos zörgetett be a próféta szállásán. — Mit kivánsz? — szólt le az ablakon a szent férfi. — Párdon! — hebegte az udvari tanácsos. — Azt szeretném tudni, hoigy mi lesz a mi cimünk á jövendőben? Isteni tanácsos, vagy csak egyszerűen mennybéli tanácsos? És eljöttek a hegyek, a barlangok és a pusztaságok lakói, a nagyszakállú remeték, akik száz esztendő óta gyökéren és sáskán éltek és Indrát imádták. Egyenesen a ban'kok palotái felé tartottak, — Mit akarnak maguk? — rivalt rájuk a portás. — Hát nem mi leszünk most a felügyelőbizottsági tagok? — kérdezték a remeték. Harcok a görögkeleti egyházban. — Megvádolt városi tanács. — (Sajdt tudósítónktól.) A magyarországi görög keleti egyházban ujabban zavarok dúlnak. Belső viszálykodás kapott lábra, amely már minduntalan foglalkoztatja a közvéleményt. Szeged és Újvidék a bonyodalmak gyűjtőlencséje. Szegeden ismeretes az az affér, amely a görög keleti hitközség elöljáróságában történt. Egy ülésen az egyik választmányi tag ráolvasta a tanítóra, hogy a községi iskola tanulói írástudatlanok. A fölszólalásra nagy botrány keletkezett, az elöljáróság heves vitát provokált a tanítóval szemben. Az ügynek a szegedi törvényszéken, majd pedig az ítélőtáblán volt a folytatása. A tanitó ugyanis 'rágalmazásért följelentette a vádoló választmányi tagot. Ugy a törvényszék, mint az Ítélőtábla fölmentő Ítéletet hozott, mert a bizonyítás során beigazolódott, hogy ,a tanulók Írástudatlanok. Azóta is állandóan zavarok dúlnak a hitközségben. A pap és a tanitó összeszólalkoztak, az elöljáróság pedig lemondani készült a tisztségéről, mert a következményekért nem akarta vállalni a felelősséget. Az újvidéki fegyelmi választmány is értesült a zavarokról és elhatározta, hogy fegyelmi biztost küld Szegedre a vizsgálat megejtésére. A fegyelmi biztos még nem érkezett meg és igy ujabb fejlemény még nem történt. Újvidéken, a magyarországi görög keleti egyház székvárosában sem ritka jelenség a hitközségi botrány. A radikálisok és a konzervatív párt folytonos harcban állnak egymással. Ez a harc az 1910-ben tartott hitközségi választásnál botrányba fajult. A rendőrséget és a tanácsot is belevonták a botrányba. A rendőrfőkapitányt fölfüggesztették az állásától, a tanácsot pedig egy újságíró a törvényhatóság közgyűlésén megvádolta, hogy a hitközségi választásra vonatkozólag két hamis ' bizonyítványt szerkesztett. Ennek a botránynak szerdán a szegedi ítélőtáblán volt a folytatása. A tanács ugyanis rágalmazás miatt följelentette az újságírót. Az eset a következő: 1910. áprilisban választás volt az újvidéki görög keleti szerb hitközségben. Újvidéket tuinyomólag szerbek lakják, (a városi tisztviselők javarésze is szerb) a választás tehát fölért a képviselőválasztás érdekességével. A választás idején a főkapitány intézkedésére rendörőrjáratok cirkálták az utcán, Zanbauer Ágoston rendőrkapitány fölügyeletével. A rendőrkapitány bejelentette a főkapitánynak, hogy rendzavarás nem történt, aimire az megbízta Zanbauert, hogy Stefunovics rendőrkapitánynyal fölváltva tartózkodjanak a választás szinhelyén. Stefánovics rendőrkapitány a választási helyiségbe is bement, amiből bonyodalom következett Tupaxncza György városi tanácsos, hitközségi tag tiltakozott a rendőrkapitány megjelenése miatt. -- A rendőrség.terrorizálni akarja a választókat — kiáltotta indulatosan — ez ellen tiltakozunk. — Én Jeskovics János hitközségi elnök fölkérésére jelentem meg a termeben. Ha az elnök ur óhajtja, eltávozom a helyiségből — felelte a rendőrkapitány. A tanácsos és a rendőrkapitány összeszólalkozása nem közönséges látvány volt. A rendőrkapitány megkérdezte az elnököt,