Délmagyarország, 1912. március (3. évfolyam, 50-76. szám)

1912-03-26 / 71. szám

1912 március 26. A legnagyobb feltűnést azonban a SzAK fiatal, brilliáns játékosa, Hapa keltette. Ez az ügyes játékos ecklig is mindig megfelelt a beléje helyezett várakozásnak, de amit ezen a mérkőzésen produkált, az meglepő volt. Szélsebes támadásait a szabadkai half csak nagyon ritka esetben tudta megakasztani. Amellett kitűnően lő a goalra. Éles és helye­zett lövései nem egyszer ragadták tapsra a közönséget. Blum fáradhatatlan volt, mint mindig. Ha nála volt a labda, az már félig goal volt. A beadott három goal közül kettőt ő is helyezett gyönyörű lövéssel a szabadkai­kapuba. Vér szokott biztonsággal fogta Bácska játékosait. Labdaosztása is minden tekintet­ben jó volt. Radó a jobbszélen igen agilisan dolgozott. Grifíáton bámulatosan védett ki .olyan suttokat, amelyek már biztos goalnak látszottak. Ö és Hapa voltak a nap hősei. A Bácska nem játszott a tőle megszokott erélylyel. Megzavarta a SzAK által diktált tempó és az első félidőben úgyszólván léleg­zethez sem jutott, csupán néhány lefutása ré­,vén. Kapusuk, lássa, a mezőny legjobb embe­re volt. Mindent védett és oly macsk-ügyes­,séggel, hogy nem egyszer kapott hatalmas tapsot a szegedi közönségtől. Csatársoruk ez­úttal goalképtelen volt. Rugdostak minden­felé, csak a kapura nem. Papp Mátyás ismét sűrű közbeszólásaival és faultjaival fűszere­zett agilis játéka hasznos volt. Sztipics és Kocsmár a legbasznaveketőbb két emberük. De azért sokat elszaladtak mellettük a für­ge szegedi csatárok. A játék Szabadka támadásával kezdődik, de rögtön átterelődik a Bácska kapu elé, ahonnan nem is mennek el a szegediek jó ne­gyedóráig. Sürii támadásaikat végre siker koronázza, mert Blum helyezett lövése Szege­det a vezetéshez juttatja, amelyet azonban a rákövetkező percben Szabadka egy lefutása révén kiegyenlít. Néhány perccel később Szvoboda beadja a második goalt is, mig a félidő végén Blum remek lövése a harmadi­kat eredményezi. Félidő 3:1. A második fél­idő változatos játéka nem hozza meg a SzAK­nak a kivánt eredményt. Hapának három erős suttja kapufélfáról pattan vissza. A negyve­nedik percben Bácskának sikerül még egy goalt belőni. A mecs a SzAK támadásával ér véget. Eredmény 3:2 a SzAK javára. A mér­kőzést Puskás István (ESC) a tőle megszo­kott erélylyel vezette. senki, hogy hisz kicsi még a gyermek, hogy még nem észleli az ilyet: gyermekszemek és gyermekfülek a legélesebb érzékek; min­dent látnak és mindent hallanak, különösen pedig azt, amit szívesen elrejtenénk előt­tük, hogy a gyermek lélek olyan, mint a vi­aszk s a gyermekkor benyomásai, a jók s rosszak egyaránt mélyen bevésődnek a gyermeki szivbe. Soha se hitessetek el gyermekeitékkel olyat, amiről magatok nem vagytok meg­győződve, — mondja John Röszin — kü­lönösen pedig óvakodjatok a hazugságtól. Még egy rossz szokásra kell szives figyel­müket felhívni, mely nagyon alkalmas, nagy kárt okozni a gyermeki lélekben. Nagyon gyakran tapasztaljuk, hogy a szülők igen könnyen bánnak el evvel a szóval „hazudsz". Biztosak lehetünk afelől, hogy hazuggá ne­veljük gyermekünket, ha sokszor szemébe mondjuk, hogy hazudik, ha sokszor hazug­nak nevezzük. Ezen eljárásssal elöljük a ki­csi lélekben a jó hajlamok tudatát. Mennyi­vel több s igazibb eredményt lehet elérni, ha ezekhez a jó hajlamokhoz fordulunk s ez uton bátorítjuk neveltünket a tökéletesedés felé való törekvésre. Ne feledjük el, hogy egy ki nem érdemelt dicséret sokkal keve­sebbet árt, mint egy meg nem érdemelt szi­dás; mert első esetben bizonyos szégyenér­zettel kapcsolatiban felébred benne a törek­vés arra, hogy a jövőben majd ki is érdemel­je, mig a meg nem érdemelt szidás elkese­rit s elidegenít. bÉLMAGYARORSZÁŰ A SzAK II.—Állami gimnázium küzdelme 4:1 arányban az előbbi győzelmével végző­dött, hanem a derék gimnázisták igen biztató formáról tettek bizonyságot. Biró Grosz Vil­mos (SzAK) volt. Hétfőn a Monori Sportesgyesülettől a va­sárnapi mérkőzéstől teljesen kifáradt SzAK 5:2 arányban kikapott. A küzdelem első felé­ben Monor kitűnő csatársora három goallal biztositotta a győzelmet, mig a második fél­időben Szeged van nagy fölényben és két goalt ér el, de azután visszaesik. Nem tud­juk, mi okból Blumot Dulics biró kiállította. Monor még két goalt rúgott. Kornerarány 10:0 a SzAK javára. Előzőleg a városi főgimnázium kitűnő csa­pata 1:0 arányban jól megérdemelt győzelmet aratott a SzAK II. felett. 3693 koronás hamis váffó. — Letartóztatás a Szeged-állomáson. — (Saját tudósítónktól.) A véletlen, ez a ki­tűnő detektív újra bravúros és szenzációs letartóztatást produkált. A szegedi rendőr­ség kezére játszott egy váltóhami'sitó sze­gedi dijnokot és annak bűntársait. Ángyán László a Szegedi Kereskedelmi és Kiviteli részvénytársaságnál, mint gya­kornok volt alkalmazva. Ángyán szerette az elegáns ruhát, a szép nőt, ami bizony igen költséges passzió és a szerény gyakornoki fizetésből nem futja. Ángyán ugy segített a bajon, hogy 1910 március 23-án a részvény­társaság egyik üzletfelének Schappen I. G. budapesti cég nevére váltót állított ki 3693 korona 36 fillér erejéig és a váltóra ráhami­sitotta a részvénytársaság ügyvezető igaz­gatójának, Reiternak a nevét. A hamis vál­tót bevitte Szécsi Ede bankházába, ahol a részvénytársaság a váltóit leszámitoltatni szokta. A bankház gyanutlanul fizette ki az összeget. Ángyán a bűnös uton szerzett pénzből jól élt még a nővérének is adott 1000 koronát. A bűnös manipuláció talán sohasem tudódik ki, ha a véletlenség kezére nem ját­sza a rendőrségnek a jómadarat és bűntár­sait. Az érdekes esetről a következőikben szá­molunk be: Vasárnap reggel a Szeged-állomáson egy cselédleány és két fiatalember várták a Buda­pest felé menő gyorsvonatot. Izgatottan jár­tak fel alá a perronon, de a kinn posztoló rendőr ebben semmi gyanúsat nem talált, ezt az érthető idegességet az utasoktól már megszokta. Már jelezték a vonat érkezését, mikor egy éltesebb asszony rohant fel a per­ronra és megszólította a rendőrt. — Látja ott azt a leányt! — Látom. — Az tolvaj! Tartóztassa le. A rendőr igazolásra szólította fel a leányt ét a két fiatalembert is. A leány Wizner Ka­tica szegedi cselédleány, aki lakásadónéjától egy kabátot ós néhány koronát lopott el. — Véletlenségből hoztam el a tárgyakat — mentegetőzött a leány. — Vissza adom, ha kell. Az adósságomat is kifizetem, csak hagy­janak elutazni. A cselédleány és az asszony megegyeztek, de ezalatt a budapesti gyorsvonat elrobogott. — Nem baj, — mondotta az egyik fiatal­ember. — Elmegyünk a Szabadka felé menő vonattal. Ki is hajtottak már a Szeged-Rókus állo­másra, mikor a rendőrségre egy ismeretlen följelentő azt telefonálta, hogy az a kis tár­saság Amerikába akar utazni. Az útitársak ugy látszik megneszelték, hogy a rendőrség keresi őket, mert eltűntek a rókusi állomás­ról. Mivel a társaság egyik tagjának, a neve ismeretes volt a rendőrség előtt, abban a hi­szemben volt, hogyha Amerikába akarnak menni, akkor bizonyára több pénzüknek kell lenni, a pénz pedig legnagyobb valószínűség szerint bűnös uton jutott hozzájuk. Ezért a társaság fölkeresése végett a legszélesebb körben megindult a nyomozás. A nyomozás eredményre vezetett, mert Bapkó János ós Posztos detektiveknek sikerült a társaságot egy alsóvárosi kisebb szállodában feltalálni. A kis társaság már utrakészen állt, mikor a detektívek megérkeztek, ijedten néztek egy­másra. Végre Ángyán törte meg a csendet. — Mit akarnak! — Semmit, hanem jöjjenek be a rendőr­ségre. A rendőrségen megmotozták és kihallgat­ták a társaságot. Ángyán László, aki a Sze­gedi kereskedelmi és iparkiviteli részvény­társaságnál volt gyakornok, arra a kérdésre, hogy mennyi pénze van, előadta, hogy körül­belül 2100 koronája van, amely pénz azon 2600 korona maradványa, amelyet az édes­atyja adott át neki azon célból, hogy kül­földre utazzanak, világot látni. A csomagja átnézésénél igen sok üzleti levelet és kópiát találtak nála, ami megerősitette a rendőrség azon gyanúját, hogy a pénz bűnös uton került hozzá s amint a későbbi eredmény mutatja, a gyanú nem volt alaptalan. A rendőrség azonnal értesítette a Szegedi kereskedelmi és kiviteli részvénytársaság igazgatóját az esetről. A rendőrség és a részvénytársaság igazgatója a köny­vek átvizsgálása után megállapította, hogy Ángyán 1910 március 23-án délután egy, a részvénytársaság üzletfele, Schappen J. G. budapesti cég nevére egy váltót állított ki 3693 korona 36 fillér erejéig, amely váltóra ráhamisitotta Reiter, a részvénytársaság ügyvezető igazgatójának a nevét s a váltót a Szécsi Ede-féle bankban beváltotta s a pénzt fölvette. A pénzből mintegy 200 korona beru­házásokat tett, nővérének körülbelül 1000 ko­ronát adott át, nála találtak 2172 korona 33 fillért s igy a felvett pénz egy-két száz korona hijján, amely összeget ellumpolta, mind meg­került. Ángyánt azonnal letartóztatták. Magánok­irathamisitás miatt indult meg ellene az el­járás. Reguláékat nem engedik gyászolni. — Az edelényi rablógyilkos siremléke. — (Saját tudósítónktól.) Szomorú vendége volt vasárnap egy fővárosi lap szerkesztősé­gének Regula Ede édesapja látogatott el oda, hogy rettenetesen sújtott szülői szivét kissé megkönnyiste. összezavarodott hajú, bozon­tos bajuszu, rekedt, vén ember idősebb Re­gula Ede asztalosmester. Vasárnap reggel éhkezett Miskolcról. Délután már utazik vissza Edelénybe, ahol súlyos betegen fek­szik a felesége. Regula azért tette meg a hosszú utat, hogy kipanaszkodja magát. A harmadik szónál már zokogni kezd és ez a megrázó csukló sirás kiséri végig szavait. Megindító muzsikaszó. — Huszadikán lett volna szerencsétlen fiam huszonötödik születésnapja ... — ezzel kezdte idősebb Regula. Beteg nőm és én be­mentünk Miskolcra, hogy néhány szegfűt szórjunk Edének sírhantjára. Ki tilthatja meg a szülői szívnek, hogy gyászolja és si­rassa gyermekét? a sírhelyet pénzért vettem én, nem ingyenes földben nyugszik a szeren­csétlen fiu. Nem. Hát bejöttünk uram! A sir mellett rendőrök álltak, a miskolci rendőr­kapitány küldte a legényeket oda. Már miért kérem! Edénk megbűnhődött, a legsúlyosabb büntetéssel sújtotta az igazságszolgáltatás. Meghalt. Beléfojtotta a lelket a hóhér. Hát minek üldözik még ezután is? Siratni nem szabad a szülői szívnek? A jószivü népek, amikor a pályaház felé ballagtunk nőmmel, megszóllitottak és hatvan koronát adtak hozzá szerencsétlen fiunk síremlékéhez, ösz­szegyüjtöttek. Alig pihentünk meg a házunk­ban, idézést hoztak a szolgabírói hivatalból, hogy jelenjünk meg kihallgatás végett. Más­napra szándékoztam elmenni, de délután már ott volt szuronyos csendőrökkel Daróczy já-

Next

/
Oldalképek
Tartalom