Délmagyarország, 1912. március (3. évfolyam, 50-76. szám)

1912-03-23 / 69. szám

4 DÉLMAGYARORSZÁG tyi2 március 1 9 — Nem kérem, ez komoly ügy lehet. — Nem lehet komoly, mert ha nem gyerek csiny lerme, nem hatvan koronát kértek volna a fenyegetők. Kedden délután négy órakor már lesben (álltak ia detektívek. A pénzért, amit természetesen nem is raktak ia híd alá, nem jelentkezett senki. Most már egész világos volt a .dolog, hogy ízléstelen tréfát űztek az uri családdal. A tréfa annyira ízléstelen és unintelligens, hogy nem szabad szó nélkül elmenni mellette. A tetteseket még szigorúbban kellene megbüntetni, mintha nem tréfa, hanem egy komoly bűnügy tettesei lennének. A rendőrség tovább folytatja a nyomozást és kitartó munkásságának valószínűleg meg is lesz az eredménye. A Tegetthoff. — Trónörökös és királgi táviratok. — (Saját tudósitónktól.) Föllángolhat a szivünkben a nagyhatalmi önérzet: húszezer tonna, vizet már megint fölöslegessé tettünk az Adriai-tengerben. Ennyit szőrit ugyanis ki, mint a statisztika beszéli, a haditengerészet legfrissebb újszülöttje, a Tegetthof admirális nevére keresztelt óriás hajó. Amiből látnivaló, hogy a kisded a korához képest elég szépen fejlett. Nagy és drága gyermek, mert a hány ezer tonna vizet szorít ki a helyéből, legalább is ugyanannyi milliót szorított k iá mi, szegény adózó polgárok zsebéből. Kérdés, megéri-e az a húszezer- tonna viz ezt a szép csomó milliót? De minek törjük a fejünket olyan kérdésen, amit ugy se igen kérdeznek tőlünk. Érjük be vigasztalásul a büszkeséggel: megmutattuk a világnak, hogy nekünk is van mit aprítanunk — a vizbe. Tavaly is belelottyantottunk egy Dreadnoughtot, az idén is egyet és nincs rá kilátás, hogy ez a sorozat hamarosan megszűnjék. Ez a sósvizi família nagyon szorgalmasan szaporodik. De iha szemlét tartunk az eseményeken, könnyen megállapíthatjuk, hogy mi most egyáltalában a nagy vizrebocsátások korszakát éljük, ha nem is mind Dreadnought az, amit a hullámok hátára adunk. Csak néhány héttel ezelőtt is volt egész váratlanul, egy nagy vízrebocsátás. Ez az esemény, nagyobb ünnepségek nélkül, Bécsben történt, ahol a magyar kormányt értesítették róla, hogy — vizre van bocsátva. A válság titokzatos, rejtett örvényekkel és zátonyokkal teljes, Jhá-" borgó vizére. Rajta is van mind e mai napig, anélkül, hogy akár elmerülni, akár újból kikötni Képes lett volna. Akik a vízrebocsátás mesterei voltak, bizonyára az elsőt remélték, de ez a hajó azóta bebizonyította, hogy szilárdan van épitve és sok jel ugy mutatja, hogy megint csak odaér, ahonnan a hullámok hátára taszitották . . . Triesztből jelentik: Ferenc Ferdinánd királyi herceg a Tegetthoff vizrebocsátása után a következő távirati jelentést tette: Alattvaló hódolattal jelentem felségednek, hogy felséged legújabb csatahajója, amely felséged kegyelméből a büszke Tegetthoff nevet viselheti, e percben a monarchia minden rétegét képviselő jelenlévők lelkesedése köziben vizrebocsáttatott. Mint rangban legidősebb tábornok és tengernagy bátorkodom ez alkalomból az egész fegyveres hatalom legalázatosabb hódolatát felséged elé terjeszteni, őfelsége a következő választáviratot küldte: A császár és király Ferenc Ferdinánd királyi herceg ő fenségéhez. Forró köszönettel vettem értesítésedet, amely őszinte örömmel tölt el, hogy Tegetthoff hadihajóm vizrebocsátása kitűnő sikerrel járt. Szívből óhajtom/hogy az uj hadihajó növelje haditengerészetem tekintélyét. Ferenc József. \ vízrebocsátás után lefolyt flottagyakorlat befejeztével, amelyen az egyesült hadiflotta vett részt, Ferenc Ferdinánd királyi herceg megelégedését flottaparancsban fejezte ki. SZÍNHÁZMŰVÉSZET Szinházi műsor. Szombaton A görög rabszolga, operett. (3/a) Vasárnap délután Az ezred apja, vígjáték. Vasárnap este A görög rabszolga, operett. (*/•) Hétfőn délután Az aranylakodalom, történeti színjáték. Hétfőn este Rang és mód, vígjáték. (2/a) Éva boszorkány. — Herczeg Ferenc uj darabjának bemutató|a a ftemzeí1 Színházban. — „A darab hősnője egy romlatlan lelkű, fiatal leány, aki a külső körülmények kényszerítő hatása alatt valóságos boszorkánynyá lesz. Olyan történet ez, amely megtörténhetik mindenütt és minden körülmények között, mindamellett én a, darabot szinszerüség szempontjából a középkorba helyeztem." Ezeket mondotta Herczeg Ferenc egy interviewben a darabjáról. Ma már szinrekerült a darab s alkalom adódott Herczeg idézetének a megcáfolására. A darab hősnője, Éva hercegnő, nem romlatlan fiatal leány, hanem egy alaposan kiművelt kis hisztérika, aki valószínűleg Maupassant-t, Wilde Oszkárt, sőt talán Freud professzor írásait is olvasta, mialatt a papája távoli vidékeken cserkészett hadi zsákmány után, a mamája pedig boszorkányosságokkal foglalkozott. Igy hát van benne valami családi terheltség-féle. Éva hercegkisasszony tehát raffinált hisztérika, akinek kitűnő segítségére van öreg dajkája, a vén Orsola néni, ez a minden hájjal megkent boszorkány (az egyetlen igazi boszorkány a darabban), aki nagy megértéssel fogja pártját unnőcskéje apró kedvteléseinek. Éva hercegnő első érzéki fellobbanásában odadobja magát egy jött-ment, sehonnai diák karjaiba, Éva kisasszony nem akar a felesége lenni a gorieiai grófnak, aki öreg, iszákos és paralitikus ós alki elszedte tőle mind a negyvenkilenc várát, meg jószágát, ami a szüleitől rámaradt, sőt a velencei rabszolgakereskedőknek akarja eladni a kicsapott bolognai diákot is, akivel Éva előzőleg a nádasban olyan poétikus körülmények között megismerkedett. A derék Orsola néni tanácsára tehát furfangos cselt eszel ki: odaígéri kezét az öreg grófnak, de mialatt az seregével dölyfösen közeleg a kis hercegnő egyetlen megmaradt vára felé, ez sebtiben összeadja magát a diákkal, aki igaz, hogy csak bocskorban jár és se nem gróf, se hatalmas hadserege nincs, de fiatal, csinos és édes a csókja. A dolog igen egyeszerüen megy: Éva hercegnő és Orsola néni kijelentik, liogy a diák nem más, mint a gorieiai gróf álruhában és a hercegnő emberei, akiket rettenetesen bárgyuaknak rajzolt meg a szerző, elhisznek mindent. Ugy látszik, ezért kellett a darabot a középkorba helyezni. Az „Éva boszorkány" teljesen zsúfolt ház előtt került bemutatóra s nagy sikere volt, sőt ez a darab a Nemzetinek a legnagyobb sikerű magyar darabja az idei szezonban. Ebben a legnagyobb része van Herczeg bril liáns színpadtechnikai készségének és annak alapjait megrajzolja és ahogy a darabját felépiti. * Góthék Szegeden. Jövő héten Kistemaecikers „A kétn" cimii drámáját mutatják be a szegedi színházban, még pedig aként, hogy a két vezető szerepet Góth Sándor és Góthné Kertész Ella játszák. * Görög rabszolga. Az elmúlt óvtizrd operette-repertoárjának egyik értékes darabja, a Görög rabszolga reprlj&e yolf pénteken este a szinlházban. Sidney élvezetes alkotásának az előadása megfelelt a várakozásnak: csalódást (keltett. A legcsekélyebb kiválóság nem tűnt fel az előadásban, csupa illúziórombolás és sivár .szintelenség volt minden. Ferenczi Frigyes rendező ambíciója és gondossága megtört mások lélektelenségén. Igy csak a külsőségekben nyilvánulhatott meg a rendező igyekezete. Vontatott, döcögő volt az előadás. A kar abszolút rossz volt. A szereplők közül Déry Rózsi játéka érdemel föltétlen elisimerést. Ugy énekben, mint játékban kifogástalan volt. Oláh Qyula a címszerepben ujabb tanújelét adta biztató tehetségének. Az előadásban az egész operettszemélyzet résztvett. Még egyet. A szegedi szinházban, különösen az operett-művész urak, már mindig rögtönöznek. A legrosszabb vicceket, helyi nyavalyákat, szinházi siralmakat tálalják föl, olyan groteszk hülyeséggel, hogy néha muszáj nevetni. Rendőri beavatkozással, vagy kitudja, milyen viccel kellene a rögtönző imániában tobzódókat megbüntetni. (A rossz kibic.) A kávéház egyik zöld asztalánál nagyban folyik az alsós. Egy szinész és két újságíró közt folyik a bősz csata s a győztesek mindenképen az újságírók, mert a szinész állandó veszteségben volt. S mit tesz a rossz játékos, ha állandóan vészit? A kibicet okolja. Az énekes is dühös kétségbeeséssel förmedt rá a mellette szótlanul ülő jámbor úrra: — Ugyan kérem, menjen már innen, hisz elveszitek maga miatt minden játékot! — Igazán, — felelt a kibic — a játékot én miattam veszti el. Hát a hangját hogy vesztette el; mert hisz éneklés közben nem is kibiceltem magának. * (Még egy kérdés.) Mariska Vilmos dr, a tegnap elhunyt egyetemi professzor valóságos réme volt a jogászoknak, akik nem teljesen alapos tudással jelentkeztek nála vizsgára. Igen gyakori volt nála a bukás s ezért a jogászok mindig lehetőleg ugy intézték a dolgot, hogy ne hozzá kerüljenek vizsgára. De a szigorú professzornak azért voltak olyan „pillanatai" is, mikor eltekintett elveitől és enyhébben bírálta meg a jelöltet. Egy ilyen „jó" napon került elébe Weis Mór másodéves joghallgató is. Mariska szokása ellenére sok kérdést adott fel a jelöltnek, de ez még a száját sem nyitotta ki. Végre türelmét vesztve szólalt meg Mariska: —• Hát kérem, mit kérdezzek már öntől? A jelölt homlokáról csurgott már az izzadság, s halálsápadtan szólt: — Tessék talán megkérdezni: honnan szerezte ez a szegény Weis a vizsgapénzt? * (Falusi leány Pesten.) Régi dolog, hogy a főváros ujabban a vidéki lakosság nagy kontingensét úgyszólván magába szívja. A faluk tekintélyei küzdenek is ez ellen rábeszéléssel, szép szóval, de nem valami nagy sikerrel. Egy csongrádmegyei jegyző megtudta, hogy a falujából felkészül egy leány Pestre. Találkozott vele az utcán s igyekezett lebeszélni: — Nézd fiam, ne menj fel abba a bűnös városba! Még rossz útra térsz! Nem lesz ennek jó vége! — Hát pedig fel kell menni — felelte a leány — nem tudunk megélni itt az éds* anyámmal. Ott majd könnyebben megy! Lesz szép keresetem, mert fent majd kitanulom a néném mesterségét! — Hát aztán mi a nénéd? — kérdezte a jegyző . A leány pironkodva felelt; -7- Szoptatősdajka!