Délmagyarország, 1912. március (3. évfolyam, 50-76. szám)

1912-03-21 / 67. szám

268 DÉLMAGYARORSZÁG 1912 március. 20. — Pletykából indult ki ez a bonyodalmas bünpör és most a bosszú tárgyalás után sem maradt más, mint pletyka. — A bűnügyben a csendőrőrmester ostobán vezette a nyomozást. Lehet, hogy talán azért is, mert nem volt a kezében elég tárgyi bi­zonyíték. összeállott egy asszonynyal, aki ellen magzatelhajtás miatt vizsgálat volt fo­lyamatban, csakhogy valamelyes eredménye is legyen a nyomozásnak. De ki felel azért, bogy az a teljesen megbízhatatlan asszony, Pálinkás Jánosné, a csendőrőrmester utasítá­sához képest, korrektül járt el az úgyneve­zett bünügy földerítésében? Beszéde folyamán aztán rátért az orvos­szakértők véleményére. — Ne gondoljuk, — mondta — hogy Hollós József dr, mert ő nem törvényszéki orvos, kevesebbet tud, mint orvosszakértő kollégái. Hollós dr, aki egyetemi tanársegéd volt, én föltétlenül különbnek tartom a véleményét, mint a két orvosszakértőét. Hollós dr pedig, az orvosszakértők véleményétől eltérőleg azt mondta, hogy az arzén méreg egy-két óra multán föltétlenül érezteti a hatását. E meg­állapításnak nagy snlya van ebben a bün­pörben. Papp Róbert dr tartalmas beszéde után (Kószó István dr) Sisák György védője mondta el védőbeszé­dét, Kószó dr sem talált olyan bizonyítéko­kat, amelynek alapján megállapitható volna a védence bűnössége. (A replikák.) Gergics Károly dr: Csak igen röviden ref­lektálok a védőbeszédekre. Nem akarom a tárgyalást a végtelenségig nyújtani. Az egyik védő ur azt mondta, hogy az ekszbn­málás egy névtelen levél alapján történt. Fö­lösleges njból bizonyítanom, hogy az ekszhu­málás bizonyítékok alapján történt. — Az egyik védő ur szerint ügyészi politi­kából ejtettem el a vádat Pigniezkivel szem­ben. Ez ellen tiltakozom. Én a lelkiismeretem és meggyőződésem szerint cselekedtem. — Felletár Emil országos vegyész munká­ját is kirtizálták. Felletár munkájához két­ség sem férhet. Papp Róbert dr röviden válaszolt az ügyész replikájára. (ítélet csütörtökön.) A meglepően rövid replika után (aminek oka, hogy az ügyész és a védők is teljesen kimerültek) izgalmas pillanatok következtek. A hallgatóság várta, hogy az esküdtek az el­. nök kitanitása után visszavonulnak ta­nácskozásra s már azt is tippelték, hogy hány órakor lesz ítélet. A legtöbben éjfélre jósol ták az ítéletet. Nagy meglepetésre azonban az elnök félkilenc órakor berekesztette a tár­gyalást és folytatását csütörtökön délelőtt kilenc órára tűzte ki. Csütörtökön újból föl­olvassák az esküdtekhez intézendő kérdése ket, amely után az elnök kitanitása követke zik. ítélet a déli órákban várható. Czipők női*, férfi- ét gyer­mek-különlegessé­gek a tavaszi idényre nagy választékban ér­keztek és legfutá­nyosabb árban vé­ti sérolhaték n i. EZELŐTT GYÉRES M. MÁRTONNÁL. SZEGED. T!S76-S7ÁÜÓ MELLETT SZÍNHÁZMŰVÉSZET Színházi műsor. Csütörtökön Az elvált asszony, operett. (1/3), Pénteken A görög rabszolga, operett. (2/») Szombaton A görög rabszolga, operett. (3/3) Vasárnap délután Az ezred apja, vígjáték. Vasárnap este A görög rabszolga, operett. m Hétfőn délután Az aranylakodalom, törté­neti szinjáték. Hétfőn este Rang és mód, vígjáték, (-'/a) A «le Menage de Moliére» szerzője. — Látogatás Maurice Donnaynál — (Saját tudósitónktól.) A Le Menage de Mo­liére próbái most folynak s igy valóságos CSoda, bogy Maurice Donnay-hox bejuthat­tam. Mikor a Rue de Florence-en levő villá­ján becsöngettem, az impozáns termetű inas összecsapta a kezeit: — Encore un journaliste! Az utóbbi napokban ugyanis majd min­den lap intervjut csinált a Lysistrata szerző­jével. Én is több kollégát vártam meg az előszobában, amikor végre reám kerülhetett a sor. Donny bevezetett 'szalonjába, amely egy poéta, világfi és társasági ember tipikus szobája, A falon rézmetszetek, husz évi pá­lyájának emlékei, fényképek a darabjaiból, szinészek stb. Nagy könyvállvány, melyben gyönyörű kötésekben, igazi bibliophil szen­vedéllyel vannak a világ és a francia iro­dalom remekmüvei felhalmozva. Hogy poéta legyek, — kezdte Donnay különös, mély csengésű hangján, — már tizenhat éves koromban legfőbb vágyam volt, szüleim nagy kétségbeesésére. Ök ugyanis politechnikust akartak belőlem csi­nálni. Az iskolában csak francia stílusgya­korlatból volt jó osztályzatom, a bizonyít­ványomba pedig az osztályfőnököm a követ­kező gúnyos megjegyzést irta be: „Egy ál­modozó, társai költőnek nevezik." Ezen a hozzátartozóim annyira megijedtek, hogy nem szomoritottam meg őket azzal, liogy ambíciómat követem. Ezért tehát, akár­csak Marcel Prevost és Paul Hervieu az Eeole centrale-be léptem és, mint Alfréd Capus, mérnök lettem. A rajzoláson és épü­letterveken azonban alig jutottam tul, álmo dozó maradtam továbbra is. A legkülönösebb vágyaim voltak, a Chat Noir számára ver­seket akartam irni, szerettem volna ismeret­séget kötni Sarah Bernharddal. együttélni egy „femme du monde" dal és monológot akartam irni Coquelinnek. A szerencse kedvezett nekem, — folytatta — Egy este, amig egy éremtervezőnél dol­goztam, több barátom keresett fel és meg akartak Salissal ismertetni. Persze én sem kérettem magamat kétszer. Igy ismerkedtem meg a Chat Noir iró körével, Richepin-i\e\, Samain-nal, Moreas-szal, hogy csak egy pá­rat említsek. Innen indultam ki. Egy napon ugyanis a Calit Noir alsó helyiségében vol tam teljesen egyedül. Edison, a pincér — igy neveztük el a nagy Edisonhoz való hason­latosáágá miatt — felvilágosított, bogy fenn premiére van s ezért nincs lenn senki. Ab­ban a percben megjelent Galte és reám­kiáltott: — Gyere fel, adj te is elő valamit. Én vonakodtam, de Salis megragadta a galléromat és fellóditott a lépcsőn. A másik pillanatban már a pódiumon voltam. Mit te hettem? jó képet vágtam a tréfához és sza­valni kezdtem. A siker nagy volt, .Jules Lemaitre másnap cikket irt rólam a „Debats"-ba. Oatulle Men dés, Sareey és még sokan dicsérté, ugy, bogy elmondhatom, bogy azon az egy estén híressé lettem. Ezt abból is láttam, hogy másnap a kenyéradó gazdám magához hiva­tott és felszólított: válasszak a kabaré vagy a tervező műterem között. Két évvel később — folytatta egy kis szü­net után —- a Vaudevilleben már játszották a Lysistratat. De az én Chat Noiri tanuló éveim felejthetetlenek lesznek mindig. Maurice Donnay azután a pompás reggeli órákról beszélt, amelyeken elszavalja — át­éli darabjait. A felesége pedig mint titkár szerepel. A délutánját a zenének szenteli. — Donnay ugyanis kitűnő zongorajátékos. Er­re következnek az órákbosszáig tartó kóbor­lások. Donnay ugyanis botanikus. A méltóságteljes inas megjelenik az ajtó­ban. A tárcáján névjegy. Megértem, liogy egy „bonne du jour" ideje nagyon ki van szá­mítva és távozom. Mikor az inas kinyitja íz ajtót előttem, szivettépően sóhajt: — Quelle vie, oe sacré Paris! * UJ magyar írók — uj magyar szinmü. A jövő hónapban érdekes premiér lesz a nawáradi Szigligeti-szinházban. Két nagy­váradi iró, Jantsovits Jenő vármegyei árva­széki ülnök és Véssey Kálmán joghallgató, együttesen irtak színdarabot, amelyet már benyújtottak Erdélyi Milklós színigazgatónak, aki előadásra elfogadta a helyi szerzők da­rabját. A nagyváradi szerzők darabjának Kettő közül a cime. Véssey Kálmán, az egyik szerző nem ismeretlen a nagyváradi közönség előtt. A biin virága cimü színmüve, amelyet a Szigligeti-szinházban mutattak be, jelentős sikert aratott s a fiatal színpadi iró nevét ismertté tette. Jantsovits és Véssey együttes színmüve friss, eredeti, izig modern levegőjű, intim miliőben játszó társadalmi szinmü, amelyen meglátszik Henry Bern­steinnak hatása. Egy fiatal modern asszony, korának minden lelki sajátságaival küzd az élet nehéz harcaival. Nagy probléma előtt áll. Választania kell két férfi között, akik kö­zül az egyiket a társadalmi kötelékek, a hite, az esküvése, az emberek szájától való féle­lem fűzi hozzá, mig a másikhoz, mindenek­nél hatalmasabb szerelem végzetes bilincse láncolja, amelyet aztán elszakithatatlanná! tesz — a gyermek. Ott hagyja férjét, aki meg nem érdemelte, aki eladta, aki nem sze­rette s szeretőjének, gyermeke apjának kar­jai közé fut. Az asszony gyönyörű lelki tu­sája párhuzamosan a két férfinek egymás ellen folytatott küzdebnével. amelyben a férj­nek hiúsága küzd a szerető, a sziv hatalma ellen, olyan megkapóan, annyira természete­sen és érdekesen van beállítva, az irók kése, mellyel szereplőik lelkét izekre boncolják oly mélyen jár. hogy a darab magasan az átlag darabok felé emelkedik. Nagv. komoly, benső sikert várnak Jantsovits—Véssey darabjá­tól. melyet egymás után négyszer fog adni a Szigligeti-szinház április második felében. * Német színpadi irék a mozi ellen. A berlini színigazgatók — jó pestiesen szól­va — megfőzték a német színpadi szerzőket a mozi ellen. A Bühnenverein és a Genossen­scbaft hosszú akciójának eredményeképen a Yerband Deutscher Bühnenschriftsteller teg­napelőtt este Berlinben rendkiviili közgyűlést tartott, amelyen a stzinpadi szerzők állást foglaltak a kinematográf-szinházak ellen. A gyűlésen, mint Berlinből jelentik, Fulda Lajos, az ismert drámaíró és Wolff dr ügy­véd, a Bühnenverein jegyzője, aki mint ven­dég jelent meg, voltak az előadók. Hosszú vita után elfogadtak két határozati javasla­tot. Az egyik szerint a három egyesület — a színpadi irók, a színigazgatók és a színházi alkalmazottak egyesülete — kötelezni fogja tagjait arra, bogy a „Kino" munkáját és fejlődését semmiféle munkával nem segitik elő. A másik határozat szerint együttes ak­ciót indítanak arra, hogy a külföldi filmek behozatalát igen nagy vámtételek utján le­hetőleg megakadályozza a német birodalmi kormány. * A „Taifiin" Newyorkban. Hirül adtuk, bogy Lengyel Menyhért ,.Taifun"-ját egy ma­gyar ember: Nyitrai Emil angol fordításában — és természetesen szerzői jogdijak fizetése nélkül — előadták St, Louishan és Chicagó,

Next

/
Oldalképek
Tartalom