Délmagyarország, 1912. március (3. évfolyam, 50-76. szám)

1912-03-15 / 62. szám

I DELMAQYARORSZÁQ 1912. március 15. hogy ilyenekre ok nincs s hogy a helyzet ekszigenciái tekintetében nevezetesebb ellentétek a törvényhozás faktorai között egyáltalán fenn nem állanak. Ezeknek az objektív faktumoknak minden kétséget kizáró megállapítása után a konkrét kibontakozást, a válság megoldását megtalálni valóban nem lehet nehéz. A villamos vasút fejlesztése. — Megnyitják a Tisza Lajos-köruti vonalat. — (Saját tudósítónktól.) Csütörtökön délután ülést tartott a villamos vasúti bizottság. Az ülésnek legfontosabb teendője az volt, hogy a villamos vasutat kötelezzék a várossal kötött szerződése értelmében a Tisza Lajosköruti vonal megnyitására, azonban ez fölöslegessé vált, mert a társaság már előbb bejelentette, hogy ezt a vonalat még ebben az évben, lehetőleg julius havában megnyitja. Megelégedéssel vette tudomásul a bizottság ezt a bejelentést, valamint azokat a bejelentéseket is, amelyeket Rosenfeld Nándor igazgató az ülésen tett. Az igazgató előadásából kitiint, hogy a vállalat nem ragaszkodik szorosan a szerződéshez, hanem áldozatok árán olyan ujitásokat is léptet életbe, a melyekre kötelezve ninos, de amelyek a közönség kényelmét szolgálják. Elmondotta az igazgató, hogy a vonalakon sokkal sűrűbben járatnak kocsikat, mint azt a szerződés megállapítja és a társasági anyagi áldozatok árán szinházi járatokat tart fönn és a közönséget az előadás után minden vonalon elszállítja. A bizottság üléséről tudósításunk a következő: Balogh Károly tanácsos elnökölt az illésen, amelyen rajta kivül megjelentek Tótli Mihály főmérnök, Bárkányi Zoltán tanácsjegyző, Kovács József dr, Szijjártó Albert, Wimmer Fülöp, Csernovios Agenor bizottsági tagok és Weiner Miksa és Bosenfeld Nándor a villamosvasút részéről. Balogh Károly tanácsos ismerteti a társaság' mérlegét és ebből kitűnik, hogy legutóbb 544,000 korona volt a bruttó jegybevétel. A társaság eddig kötelezettségeinek eleget tett, beszerezte a pótkocsikat kettő kivételével. Előadja a tanácsos, liogy a társaság bejelentette már a polgármesternek, hogy a Tisza Lajos-köruti vonalat kiépiti, mert erre a várossal kötött szerződése kötelezi. Ismerteti a tanácsos a területhasználatra vonatkozó szerződéses intézkedéseket. Indítványozza, hogy állapitsák meg azt az időt, amikorra a társaság az uj vonalat forgalomba helyezni tartozik. Azt hiszi, liogy julius elsejére már az uj vonalat meg lehet nyitni. Rosenfeld Nándor igazgató előadja, hogy a vágányokat már letették, amikor a körutat aszfaltozták és most csak a vezetéket kell fölállítani. Kombinációba vették, liogy a Tisza Lajos-köruti vonalat közvetlen összeköttetésbe hozzák a Szeged-állomással és a Gedó-vonallal és a megnyitandó uj vonalon a pónzügyigazgatóságtól elindulva, a Gizellatéren át, közvetlenül ki lehet menni a pályaudvarra. Elmondja, hogy a társaság nem ragaszkodik szorosan a szerződéshez és a fővonalon az előirt öt percnyi időköz helyett három ós fél, gyakran három percnyi időközben indit kocsikat. A Gedói vonalon a tizenkét percnyi időközt hatra akarják a közeljövőben leszállítani és ezért négy kitérőt fognak építeni. Meg kel] említeni, hogy a szerződés szerint ezen a vonalon a társaság csak busz percnyi időközben lenne köteles kocsikat járatni. Az erre vonatkozó terveket a társaság a napokban fogja beterjeszteni. Arra kéri a hatóságot, intézkedjék, hogy a Tisza Lajos-köruti vonalra vonatkozó terveket gyorsan intézzék el, hogy a tanácsos által megállapított dátumot, amelyet a társaság részéről is,elfogad, pontosan be lehessen tartani. Weiner Miksa kéri, liogy ne mondják ki határozottan azt, liogy julius elsejére a vonalat meg kell nyitni. A bizottság kimondotta, hogy a miniszteri jóváhagyás leérkezésétől számított két héten belül tartozik a társaság az építkezést megkezdeni. Ezután a folyó ügyekről esett szó. Szóba | került a szerződésnek az a pontja, amely a ; jegyek áráról intézkedik. Eszerint 1914-ben a mostani 12 filléres szakaszjegyek árát 10 fillérre szállítják le. Bejelentette az igazgató azt is, liogy a társaság nagy anyagi áldozatok árán szinházi járatokat tart fönn és a szinházi előadás után minden irányban indit koesikat. Ezt a bejelentést a bizottság elismeréssel vette tudomásul és ezzel az ülés véget is ért. látnia kell, hogy nyers kalmároké a jog, a becsület és őt -csak megalázás illeti,— méltán gyűlölet kel a honhüség helyén. Megöl mindent a hazugság. A Haza minden, az Ember elveszett. Régi ok, — frissült alkalom, szépet tenni néked vénhedt matróna. Hazaszeretet. Halld egyszer nyílt szavam! Agg vagy és kapzsi életszomjjal éled legvégső napjaid. Én érzem már holtszagod. Irtózom tőled, — szabadulni akarok, — vedd le rólam ölelő karod. Áldoztam érted többet, -mint életet . . . Tépett lélekkel -esdek hozzád, eressz szabadon! Távolról — bárhol — imádni foglak, mint előbb; de igy közel, itt e kalmártanyán, ahol eltűnt az Ember, — nem viszem tovább . . . Mi köt, mi nyűgöz mégis ugy? Hisz a haza csak vagyon és elbből többet nyújt az idegen. Mennék és nem birok. Mi tart; mi ez az átkos nagy erő? Óh vedd le rólam halódó karod, — a lelkem bocsásd, — igy nem viszem tovább ... Március tizenöt! Hideg zászlós ünnep, halottak napja . . . emlékezés lettél. Bűnös, ki rangodon túlbecsül. A világ nem lehet egészen a holtaké . . . Erőtlen már a -vén hazugság. -mely álnokul hirdeti folyvást az eszmehullák imádatát. Vesszen a halódó kiélt [ eszme, hogy utat nyisson az uj életnek. Mert uj szabadság van uton felénk. A rög hatalma megtörik. Az Ember joga visszajő. Uj megváltás, a rögimádás helyén az igaz Emberszeretet. * * * Hazám, még mindig megdobban szivem neved hallatán.Nem.hagylak itt soha, — nem! Pedig itt nekem mindenki idegen. Nincs senkim, — magam vagyok és félek, — lassan magam is elveszem. Idegenül nézem már olykor az arcom. Nem ismerem. Fáradtan vivőm a végső harcom. Néha összeesem, elbágyadok. . . . Azután újra, újra ébredek és látom, hogy titok vagyok, izgató nagy titok. Nézem, — kérdem, miért vagyok itt, -mért éppen itt és honnan jöttem, — minek jöttem? Ki küldött, hiszen senki nem vár, senki nem örül jöttömön. Elfordulnak tőlem az emberek. Néha hitem kérdik ... én -megmondom, hogy hitem a szeretet — s ők rohannak, sodorja őket a vak önzés, a féltő gyűlölet. Kérdve nézek utánuk, — azután újra nézem magam és -meg nem ismerem . . . Titok vagyok, rejtélyes -nagy titok. Óh, én láttam már e két szemet. Tűrés és kin van benne, meg mindenkit ölelő végtelen szeretet. Emberek, — én — régen — voltam már sokKirályi kihallgatások. — A válság megoldása. — (Saját tudósítónktól.) A csütörtöki napon kezdte meg a felség -a kormányválság megoldása dolgában a kihallgatások sorozatát s régi alkotmányos szokás szerint elsősorban az országháza két elnökét, Csáky Albin grófot és Návay Lajost hallgatta meg a király. E kihallgatások rendesen csak iorm-alitások, most azonban minden oldalról nagy és rendkívüli jelentőséget tulajdonítottak az első két kihallgatásnak s teljes joggal. A felség a két Ház elnökétől a politikai helyzetről érdeklődött. Az elnökök ezúttal az összes aktuális kérdésekről nyilatkoztak, mert a királynak érdeklődése minden irányba kiterjedt. Az audienciáról természetesen semmi sem szivárgott ki. Csáky Albin gróf negyedtizenegykor Schönbrunnba hajtatott, ahonnan félegy után érkezett vissza szállására és megérkezésekor azonnal fogadott. Csáky gróf meghűlésről panaszkodott s hozzátette egyúttal, hogy őfelsége pompás színben van és szellemi írissesége egyszerűen bámulatos. Tizenegy óra után bárom perccel ment be a királyhoz s öt perccel tizenkettő előtt jött ki onnan. Munkatársunk kérdésére meg ezt mondotta: — A király kegyesen fogadott s minden nyugtalanság, izgalom nélkül érdeklődött valamennyi aktuális politikai esemény iránt. Természetesen sem -az én előterjesztésemről, sem a király nézeteiről és nyilatkozatairól én nem szólhatok. Egy órakor érkezett vissza Návay Lajos, aki tizenegy órakor ment ki automobilon Schönbrunnba. Kijelentette, hogy kihallgatása ötven percig tartott. Őfelsége kegyes volt, minden irányban érdeklődött s rendkívül pompás, friss színben van. Návay az Imperial-szállóba visszatérve, a Budapesti Tudósító. munkatársának ezt mondotta : — Őfelsége kegyesen fogadott és Csáky szor köztetek. Jói megnézzetek és ha talán felismernétek, ne forduljatok el tőlem, ne féljetek. Nem egyedül jövök. Örömhírt, áldást hozok, nagy ajándékot ... A hazugság omladék hantján nőttem és szivivel jövök, uj lánggal lobogok. A meghalt régi eszme engem keblén ringatott. Én nem döntöm le omló váratok ... A régi eszme gyermeke vagyok és én folytatom ami benne elfogyott; amit csak istenlánggal, csak én folytathatok. Titok vagyok, — de nem én, csak bennem a gondolat. Én olyan vagyok, mint bárki más. A titok bennem csupán a látomás. Olykor elszoritanak a nehéz vívódások és elszenderedve, — az álomból mint Isten ébredek. Nem, én nem vagyok az, — de a hangom, az titok. S ha néha-néha vallomást teszek, azt mondom amit az Ur akar. És hangjának csak gyenge mását adhatom; mert mire eltűnik a tündéri látomás s mire elmondom nektek álmomat, már szebbik fele elveszett . . . Óh, én voltam már köztetek . . . Siralom látni, ti oly sok idők multán most sem vagytok Emberek . . . Szabaditni jöttem, mert aljasabb szolgaság a vak önös nyűgnél nincsen. Én leoldom kinzó rozsdás bilincsetek. Megváltó uj szabadság vagyok. Emberek, szeressetek !