Délmagyarország, 1912. március (3. évfolyam, 50-76. szám)

1912-03-14 / 61. szám

arai '•Hümia 191Ú. március Í4. DÉLMAGYARORSZÁG getve várták a történteket. A várakozás negyedóráiban Lengyel Zoltán és Csók György luteránus lelkész látogatták meg Regulát a siralomházban. Lengyel Zoltán arra intettte a halálraítéltet, liogy a kivégzés előtt szálljon magába, mert nem sokára megtér istenéhez. Regula meghatottan felelte: -— Beismerem, hogy bűnt követtem el, megérdemlem a büntetést. Kihúztam a más lábából a tövist, de a magam fejét eljátszottam. Odakint az udvaron bét óra előtt tiz perccel a hóhérsegédek megtették a maguk utolsó előkészületeit. Gold fogta a kötél egyik végét, Hermann a másikat, az utóbbi megerősítette a kötelet az akasztófa felső kampóján. Bali megvizsgálta pribékjei munkáját és azután mindhárman félrehúzódtak. Ekkor felvonulnak a hivatalos személyek is. Szendeffy Károly dr törvényszéki biró, Kövér Miklós törvényszéki jegyző, Bulyovszky Gusztáv dr királyi főügyészhelyettes, Krizsanovszky József tanácsos, Miskolc város képviseletében, Dobos dr és Sassy dr törvényszéki orvosok, Lipcsey csendőrszázados és Rimóczy József dr rendőrfőkapitány. A hivatalos emberek elfoglalják helyeiket ós várják a szomorú aktust. (AZ UTOLSÓ KÍVÁNSÁG.) A két pribék Regulához lépett, megragadták és a bitófa alá hurcolták. Ott elengedték egy percre. A kinos csöndben megszólal Regula. Utolsó kéréseit adja elő. Arra kérte a főügyészhelyettest, liogy ne boncolják föl a holttestét, hanem adják ki a szüleinek, liogy eltemethessék az edelényi temetőben. Majd Csók György lelkészhez fordult, akit arra kért, hogy teljesítse levélbeli kívánságait. A lelkész a fejével bólint és tovább imádkozik a szerencsétlen ,megtévedt ember lelki üdvösségéért. Yégiil Bálihoz fordult Regula. Hozzá is van egy kérése. — Kérem, gyorsan végezzen majd velem. Ezek voltak az utolsó szavai, mert abban a pillanatban Bali megszorította a kötelet a nyakán és a két pribék vad erővel lehúzta a akasztófán lógó ember lábát. Egy pillanat múlva vérvörös lett Regula arca, erőszakos nyekkenés hallatszott és látni lehetett Regula rángatódzásait hóhérai kezében. Bali .teljes erővel felszorította a fuldokló állát, majd kidülledő szemeit nyomta le. A vérfagyasztó jelenetet nem tudták nézni a főügyészlielyettes és Szendeffy biró: elfordultak és csak a büntető igazságszolgáltatás végrehajtásának hörgő zaja volt az, amit a jelenetből végig kellett szenvedniük. Két perc múlva a bolttest teljesen kinyúlt, Bali ekkor fehér kendővel leborította a hulla fejét, majd leszállva a zsámolyról, alulról felemelte a kendőt és megnézte a kivégzett ember arcát. A pribékek ezalatt felkötötték a holttest felső lábszárát. (KIVÉGZÉS UTÁN.) Három percig tartott mindössze az egész, Bali a bizottság elé lépett és leemelt kalappal jelentette: — Nagyságos főügyészhelyettes ur, teljesítettem kötelességemet. Hét óra tizenhat pere volt ekkor, öt perc múlva Sassy dr a hallócsővel a kivégzetthez lépett, hogy meghallgassa, dobog-e a szive. Hat pere múlva másodszor, további hat pere múlva harmadszor is megtette a szivdobogási próbát a törvényszéki orvos, a harmadik próbánál Dobos dr is konstatálta, liogy a halál beállott, — A kivégzett szive megszűnt dobogni, — jelentették az orvosok, — de reflekszmozgások még észlelhetők. A törvényben előirt harminc percig lógott még a bolttest, akkor a mentőegyesület két embere a bóbérsegédekkel együtt levette a holttestet az akasztófáról és hordágyra tette. (A HÓHÉR KÖTELE.) Mikor a köteleket leoldották a holttestről, a jelenvolt közönség ép ugy, mint annakidején Szegeden, megrohanta a hóhért, liogy a babonás erejű „akasztott ember köteléből" egy-egy darabkát szerezzen. Olyan nagy volt a csúnya versengés a kötélért, hogy egy kis darab kötél árfolyama néhány pere alatt egy koronáról ötre emelkedett. Lassan a kötólvásár is elmúlt. A közönség azért rpég állt ós várt. Nem tudta, mi következik ezután. De azután egy része lassanlassan, vissza-visszatekintve az akasztás színhelyére, eltávozott. Regula utolsó kivánságát teljesítették. Nem boncolták föl, hanem kiadták a bolttestet a családnak. Az öreg Regula, meg a fia, az Ede öcscse, már tegnapelőtt csináltak maguk egy koporsót. Egyszerű fekete koporsót a megtévedt, szerencsétlen fiúnak. Ebbe helyezték el a holttestet, amelyet még ma hazaszállítanak Edelényre. Mikor a reggeli nap teljességében kibontakozott és ráragyogott a miskolci fogház udvarára, a pribékek már ledöntötték a bitófát, eltakarították a borzalmas emléket, hogy semmi nyoma se maradjon a fogház udvarán a kivégzésnek. Az edelényi véres éjszakának utolsó utójátéka. Parasztszekér halad az országúton. A szekéren egyszerű fekete koporsó, benne egy ember holtteste,' aki bárom ártatlan lényt küldött maga előtt a másvilágra. A koporsóban egy fin, akinek apja és testvére előre ácsolták az egyszerű fekete ládát. A kivégzésen jelen volt a meggyilkolt Czeisler korcsmáros apja is. V--VA zsákkalap. Londonból irják, hogy a hölgyek zsákkalapot hordanak. E kalapokban zsebek vannak, me-< lyekben púdert, parfümöt, zsebkendőt lehet hordani. A masamódok most azon fáradoznak, hogy a kalapok térfogatát növeljék. * (Két „divatos" hölgy talákozik az utcán.) Az egyik: Hogy vagy drágám? Milyen gyönyörű kalapod van, drága volt? A. másik (hogy az egyik kíváncsiságát felkeltse): Tulajdonképen csak azért vettem, inert praktikus. Az egyik (csodálkozva): Praktikus? A másik: Hát persze. Nem veszed észre, hogy retikiilt nem hordok, sem csomag, de még ernyő sincs nálam. Az egyik (végignézi kutatva): Jó! Csakugyan! A másik: Látod, ez az! Nézd meg jobban a kalapomat. Látod azt a gombot a jobboldalon: ha kinyitom, táska lesz belőle, abban vannak az apróságok, cipőgomboló, fésű, pouder, zsebkendő, tükör, gombostű, varrótű, gyíiszü, cérna, notesz stb. stb. még gummisarok is van benne. Az egyik: Hiszen ez nagyszerű! A másik: De ez még semmi. Az egyik (meglepetve): Hát még más is van? A másik: Hát persze. Ha ezt a balgombot kinyitom, ott egy ujabb táskát látsz. Az egyik: Hát ott mit tartasz? A másik: Ebben a táskában nincs sok. Ebben csak törülköző, lavór, ruhakefe, sárkefe, cipőkrém van, meg az ebédem, a vacsorám, egy korsó sör és három sósstangli. Csak azért nem teszek bele többet, hogy megmaradjon a formája. Az egyik: Na hát ez óriási. De ha jól látom, elől is van még egy gomb. A másik: Sőt! Sőt! Abban van a hálóingem, az ágyam, a nachtkasznim, a dunna, a párnák. Az egyik: Hiába! Te vagy a legnagyszerűbb nő a világon. És mit szól éhez az urad? A másik: Az a hálátlan disznó? Hát nem hallod? Hortyog! Az egyik (megdöbbenve): Hol? A másik: Ugyan édesem, nem látod, liogy hátul is van egy gomb. Ott hortyog. NflPi_HlREK Brüncsi házasodik. (Saját tudósítónktól,) A szegedi színháznak egyik széles körben ismert tagja, Leszkay Dezső, kardalos. Ezzel a névvel azonban csak a szinlapon szerepel, mert Brüncsi-nék szólítják a hölgyek és urak. Brüncsi, negyyenegynéhány esztendejével igen bájos fiu és arról nevezetes, liogy sziporkázó ötleteivel, megfelelő mennyiségű ital támogatásával reggelig is szórakoztatja a társaságot. A színpadon pedig az a nevezetessége, hogy a Nincs tovább! cimü színműben, a bakik-asztalnál ő mondja, hogy: — Sejtettem, mint szűz leány a csókot! A hangja mély, mint a buteillás üveg feneke és nyomában olyan illat ömlik, amely az ó, uj és legújabb borok, valamint a különféle sörök és pálinkák üde illatára emlékeztet. A napokban nagy társaságban ült a Brüncsi. — — No, halljunk már valami jó viccet, — nógatták. — Ugyan hagyjatok már a fenébe, — mondta a boros pohárra pislantva — a kabátom kifoszló ujjáról eszembe jut, liogy én már eleget éltem. Hát gyerekek, képzeljétek, minden éjjel azt a randa szerepezóst csinálom, nyomorult négy pengőért. A kabátom már vérig kopott az Írástól és most meg ráadásul olyan mérges vagyok, liogy majd nekiesek ennek az ablaküvegnek. Negyvenezer sorból kihagytam valahogy öt sort, liát nem korán reggel elküldték a lakásomra a szolgát és felköltöttek, hogy hogyan mertem én öt sort kihagyni. Barátom, elfutott a méreg, azt hittem, liogy megőrülök. Ugy lármáztak a götbes öt sorért, mint a szin-indián, akit skalpolnak. Ha felakasztanak, mint kedves barátomat, Szalma Pistát, akkor se irok többet egy sovány pontot se. Na igyunk, igyunk, gyerekek, mert megharagszik a kávés. Igy ni! A szesz a legédesebb isteni nedű. — Hanem várjatok csak, — folytatta — nemsokára fogtok csak röhögni. Megházasodom! Erre a kijelentésre elképpedt a társaság. Brüncsi megnősül! A társaság egyik tagja nyomban számtani müveletet végzett és megállapította, hogy a Rablólovag elvesztésére, néhány üveg bor eltüntetésére és a „majd fizetek" kiejtésére kifogástalan képességgel bir. — No, mit bámultok — folytatta energikus hanglejtéssel — megnősülök. Hát persze hogy megnősülök! Vagyok én még olyan legény, vagy mi a szesz. (Ebben a pillanatban Brüncsi ujabb üveg borra gondolt, amit a társaság nyomban méltányolt is.) — Hát tapasszátok csak a fületeket a szájam finoman iveit nyilasára, nagyszerű története van ennek az én házasságomnak. Ugy történt az eset, hogy a napokban családi körülményeim és ekszaltált idegemre való tekintettel beszeszeltem. Csak ugy csurgott belém az, isteni nedü. Ebben a förtelmesen szép állapotban megismerkedtem egy famíliával. A famíliában volt egy csinos leányka, aki szemet vetett reám. Hát barátom meghódoltam isteni tekintetétől. Szivemben kigyulladt a szesz lángja ós valami fönséges és agybontó érzés törte át acélos férfiasságom zsilipjét. És most, gyerekek, ne nevessetek, mert különben itt hagylak benneteket, mint juhász a szamarát, szerelmet éreztem a leányzó irányában. — Én nem szoktam előbb aludni, aztán gondolkozni és ott a helyszínén megkértem az angyali nő kacsóját. Barátom, a família majd megőrült boldogságában és a leányka