Délmagyarország, 1912. február (3. évfolyam, 26-49. szám)

1912-02-09 / 32. szám

6 liciónák, a Kossuth, Justh és néppárt, vala­mint keresztény Szocialista pártból alakult városi klikknek a szószólója. És, ha mar szót szól !a képián ur, hát legyen szó, messze hangzó. Munkatársunk már osa'k a paritás kedvé­ért is fölkereste Vermes káplán urat, bogy tőle magától kérdezze meg a támadás indo­kait. Vermes káplán ur ..ad persoliam" nem olyan veszedelmes ember, mint ahogy a röp­iratából következtettük. Határozottan udva­rias volt s ami a legérdekesebb, kijelentette, hogy ő szereti a felebaráti békét, sőt szereti is azokat a „zsidólkat", akik nem csinálnak galibát. Arra a kérdésemre, hogy mi adott neki közvetlen okot ennek a vehemens támadó röpiratnak a megírására, röviden, de velősen felélte: — Hát kérem nem eléig ck, hogy a Pol­litzer a lapjában folyton oívan szenzációk it közöl, amelyek a papokat komprommiittál­ják? Nem elég, hogy ütnék bennünket? Hogy folyton a papi vagyonról, meg a szekularizá­cióval jönnek. Hát hogyne ütnők vissza! . . . Nem gondolja hogy egy kissé tulonti.i durva hangon támadott? — Nem tudom kérem, de .hát ha az ember föl van háborodva, hát nem igen Válogatja az enyhe kifejezéseket. Az pedig kérem nem igaz, hogy én azt mondtam volna, hogy üsd a zsidót. Inkább uradig azt mondtam a hí­veimnek, hogy tetlegességre soha ne vete­medjenek! . . . Különben az egészet a Dénes dr, meg a Pöllüzer provokálta. így érvelt a káplán ur a maga ig'aza mel­lel: Mondott még sóik semmit, de az a leg­lényegesebb az egészben, hogv azért gva­lázott, azért rágalmazott m'eg egy hitfeieke­zetet és sok százezer embert, mert a Dénes dr meg a Polützer kellemetlenkedtek. Ebez nem kell kommentár. Ligeti Béla. NAPI HÍREK A közlekedés legújabb csodái. (Saját tudósítónktól. A vasúti technika óriási bal adásáról számol be az amerikai „Szabadság" egyik legutóbbi száma. Az első egyvágányú vasutat — amelylyel Európá­ban eddig csak kísérleteztek, jobbanmondva: amelyről Európában eddig csak beszélték — most építik Amerikában: a Newyork New­havén Dartfordi-i vasútvonalon. Ezzel meg­valósult az a régi terv, bogy .a párhuzamos vágányokat ugy a Magas fölépitményü, mint a földalatti egy vágánynyal helyettesítsék és a felső vezeték helyett oly készüléket alkal­mazzanak, amely a vonat egyensúlyát főn­tartó készülékből képes villamos erőt szolgál­tatni és lehetővé teszi az óránkint való 120— 150 angol mérföldnyi (190—240 kilóméternyi) menetsebességet. Az első egyvágányú vasút épitő költségeit ötmillió dollárra (25 millió koronára) irányozták elő és elkészítése 18 hó­napot igényel. Hasonló hosszúságú földalatti vasút 70 millió dollárba (350 millió koronába) kerülne és építése öt évet venne igénybe. Az egyvágányú vasutaknál a kocsik súlyát és terhét a kerekek viszik át az egyetlen sínre. A centrifugális erőből és az egyetlen megter­helésből származó vízszintes erőket felső pá­lyák származtatják át két kormányzó-veze­tékre, amelyek a kocsit teljes egyenességben tartják, ugy, hogy csöppet sem inoghat meg és a kanyarodásokban ugyanoly gyorsaságot fejthet ki, mint egyenes vonalban. A vezeté­kek azt a kettős célt szolgálják, hógy egyen­súlyban tartsák a kocsit és a motornak a Vil­lamos áramot szolgáltassák. Még nagyobb előnyöket várnak az úgyne­vezett giroszkop-kocsitól, amelynek föltaláló­ja Brennen angol mérnök, aki bárom évvel ezelőtt kis modelljével bámulatos mutatvá­nyokat végzett. Ez a játékszernek nevezhető DÉLMAGYARORSZÁŰ modell a legélesebb kanyarulatokon haladt, a legmeredekebb pályákra hágott föl ós köté­len átsiklott a miniatűr-szakadék fölött. Breiínen modelljével bebizonyította, hogy si­került a nehézkedést legyőzni, habár játék­szernagyságu készülékkel is. Számos kisérlet után olyan gépet szerkesztett, amely diadalát teljessé tette. Ezt a gépmodelljét, amely 40 láb hosszú volt és 22 mázsát nyomott, ki is állította Ghathamban. A próbán jelenvoltak szerint a kocsi fényesen oldotta meg a fölada­tát, ugy az erős emelkedések, mint a gyors kanyarulatok tekintetében és amellett olyan sebességet fejtett ki, amely valóságos pályán megfelel majdnem óránkint való 150 angol mérföldnek, azaz 200 kilométernek. A' égre a mozgó terrasz (azaz folyton mozgó vasút, amely szintén radikális szakítást je­lent minden érvényben levő vasúti rendszer­rel) első rövid vonala ugyancsak Newyork­ban épül majd. A mozgó terrasz egymásboa csatolt rövid szakaszok végtelen láncolata* amelyeket állandóan villamos motorok hajta­nak. Differenciális sebességgel mozgó kes­keny följárók vezetnek egy, ülésekkel ellátott terraszra, arnély óránkint mintegy 12 angol mérföld sebességgel jár. A fölszállók 9, 6 és 3 napi mérföldnyi különböző viszonylagos gyorsasággal mozognak. A három mérföldes sebességűről a hat mérföld sebességűre és onnan a kilenc mérföld sebességűre lehet át­lépni és végül az ülőhelyekhez. A fokozat olyan természetes, hogy a nagyobb sebességet nagyon észre sem lehet venni. Nem kell vár­ni a vonatra, mert a vonat állandóan mo­zog. Az utasok tetszés szerint lépkedhetnek a vasúti kocsikba vagy hagyhatják el helyeiket az útvonal minden pontján, Csak őröket al­kalmaznák, kalauzokat nem, sem vezetőket. Gramofonok hangosan hirdetik előre a leg­forgalmasabb állomásokat és utcakereszte­zéséket és a mozgó terrasz egyébként teljesen zajtalanul fog működni. Amerikai szakem­berek megállapították, hogy a földalatti vas­utak egy bizonyos irányban déli egy órakor 5500 utast szállítanak az ötosztályos helyi vonatokon és 8000 utast a nyolcosztályos ekszpresszvonatokon. Ez a szám a közönség különösen nagy ostromainál 7500 ülő és 15,000 (álló utasra emelkedhetik a helyi közlekedés­ben és 12,000 ülő és 24,000 álló utasra az eksz­presszvonatoknál. Ellenben a mozgó terra­szok befogadó képessége egy óra alatt 73,500 útas, akiknek mindégyike ül és pedig a szo­rongás vagy zsúfoltság légkisebb jele nélkül, A mozgó terrasz szállítóképessége meg fogja haladni a legnagyobb gőz vasutak közül tizen­kettőnek vivőképességét és kétakkora lesz, mint Newyork földalatti vasutjai, a helyi és ekszpressz-forgalnht együttvéve. — PcjczclBeísS a miniszterelnöknél. Bécsből jelentik: Perezel Dezső, a munka­párt elnöke, ma délelőtt a Magyar Háziban meglátogatta Héderváry gróf miniszterelnö­köt. Perczel föl gyógyulása óta ezúttal talál­kozott először a miniszterelnökkel s össze­jövetelüknek igen barátságos jellege volt. — Változások a közös hadseregben. Bécsből jelentik: A közös hadseregben már­cius 1-én a következő változásokat léptetik életbe: Budapesten és Lémbergben lovashad­osztály parancsnokságot, Tolneinben, Rose­re Hóban, Trientben és Brunnekben dandár­parancsnókiságot létesítenék. — Látogatás a Beretvás-paloiábaii. Budapesti tudósítónk jelenti: özvegy Beret­vás Endréné tegnap délután három órakor Andrássy-ut 23. számú palotájában fogadott, mint a Délmagyarország munkatársát. A vá­ros leggazdagabb leányának eljegyzése tár­sadalmi esemény. Mindenhol erről beszéltek tegnap: a menyasszonyról, az ifjú vicomtcrój és a legendás Wahrmann-milliókról, amelyek most talán Frankhonba vándorolnak. A pa­lota előkelő és finom. Beretvás Enkdréné az első emeletet lakja. A régi gazdagság, amely­nek ünnepélyes, patinás fénye van; régi Bú­torok, régi képeik és metszetek; rengetek ke­1912. február i(). leti szőnyeg, fantasztikus rajzokkal; az ön­tudatos, meghiggadt jólét levegője. Már w alirmann Mór akadémia-utcai lakása hires látványosság volt, ahol megfordultak az ak­kori társadalmi és politkai élet kitűnőségei. Egy-egy interiőrben felismerjük az öreg Wahrmanu Ízlését: gigászi angol karosszé­kek, századokra készült remekmunkák, egy édeskés Reinliold-kép, angol acélmetszetek. A dohányzóban vagyunk és néhány pillanat múlva egy karcsú fiatalember jelenik meg az ajtóban: -— Fonienay Károly viconite vagyok . . . — mondja igen szerényen és kedvesen. Kö­zéptermetű, elegáns fiu. Francia fiu. Sürü, fekete haja van és kis, vidám bajusza. — Mit mondjak és mire feleljek? Angliá­ban, tudom, hasábokat irnak az újságok egy érdekes eljegyzésről. Hogyan kezdődött a miénk, ez iránt érdeklődik? A Tátrában volt, e télen, Tátralomnicon. Én nem ismer­tem addig Kráusz Lili kisasszonyt, Ott megláttuk egymást és mit magyarázzam?... Á legszentebb és legfontosabb dolgok a leg­egyszerűbb dolgok. Nagyon megszoktuk és megszerettük egymást. Nem közönséges, amit mondok?... Ezek, ugy hiszem, minden sze­relemnél egyformák. Tegnap volt az eljegy­zés, egészen intim családi körben. — Én festő vagyok, Keveset jártam társa­ságba, tisztán a studiumnak éltem. Szorgal­masan dolgoztam Szablya Ferenc iskolájá­ban. Aztán magamnak is. És ezután még szorgalmasabban akarok dolgozni. Most volt az első sikerem Párisban. Nagyon tetszettek a képeim. Boldog voltam. Az esküvő? Nem tudok pontos dátumot mondani. Ugy beszél­tük meg, bogy félévig Párisban, félévig Buda­pesten élünk. Én nagyszerűen érzem magam Magyarországon. Az édesapámat egészen Meghódította ez az ország. Rajong önökért. Az ajtóban egy függöny mögül feltűnik méltóságos asszony. Wahrmann René. Rend­kívüli jelenség. Évek előtt, amig gyakrabban láttuk, premiéreken, koncerteken, Budapest legelegánsabb asszonya volt. Most is hóditó még. Nemesen, nem fájdalmasan hervadó. Ugy tetszik, nagyon boldog. Meg is mondja: — Boldog vagyok ... Ezzel végződött a látogatás. — A bán a trializimisról. Egy félhi­vatalos kőnyomatos munkatársa előtt Cuvaj Ede dr horvát bán a horvát politikai viszo­nyokról nyilatkozott. Nyilatkozatai meg­egyeznék ama fejtegetésekkel, amelyeket tegnap tett a horvát képviselők értekezletén és amelyekről mi már hírt adtunk. Azonkívül elmondta véleményét a bán a trializmus­ról is. — Horvátországban — igy szól a bán — tulajdonképen nincsen a trializmusna'k ön­állóan szervezett pártja. A trialisztikus irány­zatokat Bosznia és Hercegovina annekszió­jáig csak a volt egyesült Starcsevics-párt 'követte 1894. évi programja alapján, még pe­dig akkor még nagyon félénken és nem ag­gresszive. Az annékszió óta a dolgok Hor­vátországiban jelentékenyen megváltoztak. Ez a párt azóta trialisztikus tendenciával élesebb formában lépett Homloktérbe és Hor­vátország, Szlavónia, Bosznia, Hercegovina, Dalmácia és Isztria valamennyi jognár'tjá­na'k 'legutóbb megtartott konferenciájából meríti legfőbb támogatását. Én már első be­szédemben kijelentettem, hogy azokra a kü­lönböző idealista törekvésekre, amelyeknek jelszavával egyes pártok programjukat föl­cifrázzák, rendesen nem szokás nagy súlyt vetni. De ba ezek a törekvések túllépik a megengedett határt, kénytelen lesze'k szigo­rúan megállapítani azokat a határokat, ame­lyeiket túllépni nem szabad és abban a pil­lanatban, amidőn e törekvések a Magyaror­szággál való állami közösséget veszedelem­be sodorják, megteszem a megfelelő szüksé­ges intézkedéseket. A bán megvárta Héderváry Károly gróf miniszterelnöknek Budapestre való visszaté­•— ^ -

Next

/
Oldalképek
Tartalom