Délmagyarország, 1912. február (3. évfolyam, 26-49. szám)

1912-02-09 / 32. szám

4 1912. február 9. généi tartottak az áldomásozók. A kaszirnő is asztal mellé iilt és a cigány csak nekik Irazta a. siralmas magyar nótákat. D. Tóth Ignácnak nehéz lett a feje a pezsgőtől, de azért még nem volt annyira berúgva, hogy ne gondolt volna a zsebében levő ezresban­kókra. Odahivatta magához a tulajdonost és átadta neki az erszényét megőrzés végett. Eeggel három órakor már teljesen elázott a kompánia. Tóth Ignác lehevert a billiárd­asztalra, Gányi meg elment egy szebb hazát keresni. Ezt az időt használta fel Tombácz arra, hogy a főpincérnél összeszámolta a cehliet. 806 koronába került az áldomás. Tombácz elővette a reá bizott erszényt, kiolvasott be­lőle 306 koronát a főpincérnek, a többit zseb­re akarta dugni, de Zombori belekapott az erszénybe és kivett onnan egy csomó pénzt. Ebből a pénzből Hirbágernek is adott. Sőt egy egy százkoronás bankóval meg is kinálta Tombácznét. — Kell a fenének — szólt Tombáczné. Erre Zombori ledobta a földre a százko­ronást. Takács főpincér fölvette a földre do­bott százkoronást ós zsebre tette. — Én nem loptam, jó lesz nekem. Ami pénz még maradt az erszényben, azt Tombácz eltette a -zsebébe. (Nincs nálam a pénz...) Másnap reggel Tóth Ignác elment Tom­bácznak Takaréktár-utcai lakására és fel akarta költeni Tombáczot. Először letagad­ták, liogy nincs otthon, de később bevezet­tél. abba a szobába, hol Tombácz aludt. Tóth fel akarta költeni, de nem sikerült neki, mert a ravasz korcsmáros tetette az alvást. Végre mégis sikerült Tóthnak felkelteni Tombáczot. — Adja vissza a pénzemet, — Miféle pénzt? — Amit tegnap este átadtam magának megőrzés végett. — Nekem? — Persze, liogy magának. Csak nem akar­ja letagadni. Tombácz erre dühbe jött és csak ennyit mondott: — Pakkoljon ki innen, nekem nem adott át semmiféle pénzt. Nálam nincs a maga pénze. \ Tóth Ignác nem tehetett mást, fölment a rendőrségre és följelentette Tombáczot. A rendőrség azonnal megindította a nyomozást. Tombáczot behozták a rendőrségre és előzetes letartóztatásba helyezték. Tombácz a rendőr­ségen is tagadott, — Nem loptam én kérem, soha életemben, ha ezer tanú lesz is, akkor is csak azt mond­hatom, hogy ártatlan vagyok. A rendőrség tanukat is idézett meg, akik vagy lényegtelen, vagy Tombácz ellen tettek tanúvallomást. Egy pincér például igy val­lott: — Én láttam, mikor Tóth átadott Tombáez­nak egy erszényt, az erszényben 18 darab 100 koronás és hat darab busz koronás volt. A főpincér is vallott és még csak a leejtett százkoronást sem tagadta le. Zombori és Hirháger eleinte tagadtak, de később részletekben beismerték a tolvajlást. Gányi Zsigmond igy vallott: — Láttam, mikor a barátom átadta az er­szényt a tulajdonosnak. Többet nem tudok mondani, mert be voltam rúgva. Tombáczot nem szembesítették még a ta­tjukkal, de újra kihallgatták, megint, maka­csul tagadott, Borbola Jenő dr rendőrségi osztályjegyző, erre kijelentette Tombácznak, hogy kénytelen nála házkutatást tartani. (A selyem harisnya titka.) Tombácz a „házkutatás" szótól nagyon megijedhetett, mert vallani kezdett: Bevallom, hogy Tóth tényleg adott át nekem pénzt. A leszámolásnál kivettem az ovszénvből 306 koronát, a többit a Zombori vette ki. Még maradt az erszényben 800 ko­rona, ami odahaza van az asszonynál a ló­zunggal együtt. -— Mennyi a pénz a lózunggal együtt? — 1280 korona, a többi, ami hiányzik, Zom­boriéknál van. A rendőrség azonnal detektiveket küldött Tombácz lakására, akik behozták az asszonyt Borbola Jenő dr ügyeletes rendőrtisztviselő elé. Tombáczné még nem tudta, hogy az ura vallott, ő is tagadott, — Nem élem tul ezt a meghurcoltatást, Becsületesek voltunk mi mindig, azok is maradunk. Később, mikor már megtudta, hogy az ura vallott, ő sem adta tovább a becsületeset. Nem szólt egy szót sem, hanem felrakta a ballábát egy székre, felemelte a szoknyáját és a fekete selyem harisnyájából kivette a keresett erszényt. — Itt van, de a lózung is benne van. Az erszényben tényleg 1280 korona volt. A rendőrség még a késő esti órákban is folytatta a tanúkihallgatásokat. Zombori és Hirháger még mindig nem vallották be tel­jesen a bűnüket, pedig a rendőrség mulato­zás közben akadt rájuk egy Rudolf-téri korcsmáiban. Ez történt szerdán éjjel a szegedi New­york-kávéházban. Érdekes, hogv az uj tu­lajdonosnál már a második napon be ütött a krach, mig a régi tulajdonos, Palkovics An­dor a legszolidabb alapon kezelte ezt a vi­rágzó üzletet. Most tűnt csak ki, hogy jó kezekben az éjjeli üzlet is lehet tisztességes hely. Tombácz, Zombori és Hirháger előzetes letartóztatásban a rendőrség foglyai marad­nak. U] köpenikiáda Szegeden. — fi hetedik reálista büne. — (Saját tudósítónktól.) Nagyon sokat fog­lalkoztak mostanában a napi lapok a diák­tragédiákkal, melyeknek majdnem minden esetben a züllöttség volt az ok'a. Most újra erélyesen nyomoz a rendőrség egy szegedi diáik után, aki raffinált betöréses lopást kö­vetett el. Fényes nappal a háziasszony és egy lakatos öntudatlan segédkezésével fel­törte a barátjának a szekrényét és elvitt on­nan egy öltözet szmokking-ruiiát, azt zá­logba csapta és a pénzzel nyomtalanul el­tűnt. A diák a hetedik osztályát járta a szegedi állami főreáliskolanak. Tanulás helyett ál­landóan korcsmázott és igy lassan a leg­alsóbb fokig sülyedt le, most már betörésért körözi a rendőrség. A züllött diák esetéről a Délmagyarország a következő tudósítást közli: Krozaveszku Vince, a szegedi kerületi munkásbiztositó pénztár tisztviselője az este megjelent a rendőrségen, ahol Gróf Dezső ügyeletes rendőrtisztviselő előtt följelentést tett U\hr György hetedik osztályú szegedi reáliskolai tanuló ellen betöréses lopás miatt. A feljelentés szerint a diák tegnap délután elment a tisztviselő Fodor-utca 16. szám alatt levő lakására. Itt Singer Edéné. a háziasz­szony előtt elmondta, hogy Krozaveszku nagy pénzzavarban van, meghízta tehát őt a szmokking öltönye elzáiogositásávai. A há­ziasszony gyaftutlanul nyitott ajtót a fiatal­ember előtt. Azt ihitte, valót mond, mert mint Krozaveszku jóbarátját isimerte. A diák azután lakatost hivatott azzal fel­törette a szobában levő szekrénv zárját, ki­vette onnan a tisztviselő finom most készült szmokking-öltönyét. Még 30 fillért kért köl­csön a háziasszonytól, a lakatos munkájá­nak díjazására, azután eltávozott. A ruhát a Szegedi Bank egyesület zálog­házában elzálogosítottá 10 korona 54 fillér­ért. A diák a zálogcédulát átadta Groszner Károly gimnázístának, hogy az adja út a tisztviselőnek. A tisztviselő este tánciskolá­ban találkozott Grosznerrel, aki „Uhr György tisztelteti" szavakkal nyújtotta át neki a zálogcédulát. Krozaveszku átvette a cédulát, nem is sejtette, hogy az a szmote­kingjámak gyászos haláláról szó!, zsebre­vágta és vigan táncolt tovább. Este nyolc órakor, mikor hazament, vette észre a betörést. Nyomban a rendőrségre sietett, ahol megtette a feljelentést. ühr György, a betörő diák a szegedi reál­iskolának volt hetedik osztályú tanulója. Most a félévi értesitő kiosztásánál elbukott és kimaradt az intézetből. Teljesen elzüllött, korcsmába, mulatóhelyekre járt, aminek vége az lett, hogy a barátját lopta meg. A rendőrség még az este detektiveket kül­dött a diák Brüsszeli-körut 30. szám alatt levő lakására. Itt azonban nem találták meg. Lakásán azt mondotta, hogy elutazik Sza­badkára, onnan pedig Kecskemétre A rendőrség megindította a nyomozást. SZÍNHÁZ, MÜUÉSZE Színházi műsor. Péntek: Kis kávéház, vígjáték. (Bemutató. Páros V3-) Szombat: Kis kávéház, vígjáték. (Páros 2Is.) Vasárnap délután: Falu rossza, népszínmű. — Este: Kis kávéház. (Páratlan 3/a.) Hétfő: Kis kávéház. (Páratlan V3-) Kedd: Cigányszerelem. (Páros 2/»-) Szerda d. u.: Ifjúsági előadás: Falu rossza. — Este: Erdeilak, vígjáték. Bemutató és Daudin György, vígjáték. (Páratlan s/3.) Csütörtök: Leány vásár, operett. (Bemutató. Páros V3-) Péntek: Leányvásár operett. (Páratlan 2la.) Szombat: Leányvásár, operett. Páros 3/3.) Vasárnap délután: Árendás zsidó, nép­színmű. — Este: Leányvásár, operett. (Bér­letszünet.) * A zenepalota. A polgármester buda­pesti tartózkodása alkalmával tárgyalt Spie­gel Frigyessel a zenepalota tervezőjével, aki arról értesítette a polgármestert, hogy a ze­nepalota terveivel elkészült. Március tizen­ötödikén a tervező le fog jönni Szegedre és a terveket bemutatja a város tanácsának. * Puccini Budapesten. Ma délelőtt, a Délivasuton, a Venezia-Cormons felől érke­zett gyorsvonat hálókocsijából kiszállott Bu­dapesten Puccini. Termetes alakja, sötét, ké­mény és mégis joviális arca, belőle kinyúló erős, finom érzéki orrával, semmit sem válto­zott. Még csak nem is őszült. Egy újságíró beszélt a zeneszerzővel. Aki elmondotta, hogy már negyedszer van Budapesten ez­úttal. — Kétszer voltam itt premieremen, egyszer pedig inkognitóban, a 'feleségemmel, hogy megmutassam neki ezt a várost, — mondotta. — Melyik volt az a másik premierje, mert én csak a Butterfly-re emlékszem, hogy a mester itt volt, — mondotta az újságíró. — A Manón premiérjén is itt voltam. Nikisch volt akkor az igazgató. Azok szép idők voltak az Operában. Na, most megint kitűnő igazgatójuk van. Ismerem; nagyszerű karmester, örülök, hogy az fogja dirigálni a Fanciulla del West-et, — Kire gondol mester? — Ballingra; hát nem Balling az igazga­tó? . . . — Balling már vagy tiz napja itthagyta Budapestet és az Operát... — Ugy!... — és Puccini arca elkomoro­dott és gondolkozva nézett ki az autó abla­kán. — Szamosi Elza fogja énekelni a főszere­pet, — folytatta — az a fontos, hogy drámai erő van benne . . . Hallom különben, elvált a férjétől... Hát a tenor ki lesz? — Környei. — Van-e jó rendező az Operában? Ennél a darabnál a legfontosabb dolgok közé tartozik:

Next

/
Oldalképek
Tartalom