Délmagyarország, 1912. február (3. évfolyam, 26-49. szám)

1912-02-09 / 32. szám

é az uj képviselet tevékenysége a népnek és az országnak áldására lesz. A német népben valóban hatalmas és egészséges erő lüktet s a németek uralko­dójának igazán minden oka megvan rá, hogy erre az erőre épitve, a napi harco­kon tul, bizalommal nézze birodalmának nagy jövőjét. A horzadalmak birodalma. — Husz millió éhező paraszt. — A Vorwarts-nek irják Pétervárról a követ­kezőket: Milyen változás! Még egy esztendő előtt azt jelentette a pénzügyminiszter a dumá­inak, hogy az orosz gazdasági élet és az orosz pénzügyi viszonyok nemcsak hogy megszi­lárdultak, hanem egyenesen kitűnőek, S mi­4yen szánalmasan néznek ki egy esztendő múlva! Az inség nagyobb, mint valaha. Az éhező parasztok száma több mint husz millió és 120 millió rubelt kell fordítani a segélyezé­sükre! Két jó esztendő után olyan az éhínség, hogy még a „Nowoye Wremja" az 1891. évi rettenetes éhínségnél is nagyobbnak tart­ja a jelenlegit. Két évig szokatlanul jó volt a termés és ma már semmiféle készlet sincs a vidéken, hanem több mint 20 kerületben az éhínség és annak jelenségei: a tífusz, skorbut és éhhalál tizedelik a lakosságot. Ismert ké­pek ... Csak néhány példát a |batalmas „Nagy­oroszországból". Buzluk kerületből irják: „az állatállományt már nagyon korán levágták és níegették. Már lovak sincsenek. Az éhség következtében nagyarányú a tífusz és skor­but terjeszkedése... Az Ural falvaiban az emberek elfelejtettek két lábon járni. A la­kók négykézláb járnak, mert képtelenek be­teg, megtagadt lábaikon menni; a halottak napokig fekszenek a házakban, mert senki sincs, (aki éf temesse őket... A kirgizekről azt jelentik, hogy megeszik a halottakat, És ki tudja még, hogy milyen rettenetes­ségek történnek, amelyekről nem jöliet je­lentés, mert a kormány mindén erejével azon dolgozik, hogy az éhhalál területeiről jövő jelentésekét elnyomja. (Több vidéki lapnak egyszerűen megtiltották, hogy más lapokból volt! Zulia néni félrevonult a szabónővel, hogy ruhát próbáljon. Á férfi ráütött ökölbe iszoritott kezével a maga homlokára s oly hirtelen élugrott a gyermektől, hogy ez ijedten összerezzent. Anyja, aki az ajtófüggöny mögül mindent hallott, kidugta fejét s látta, mint remegnek a parányi ajkak s mint ömlenek végig a kis­leány arcán hatalmas könnycseppek. És még valamit látott: férjének eltorzult arcát mely­ről lerítt a fájdalom. Az asszony belépett s karjába kapta Mi­mit, aki egyszerre sirt és nevetett. — Mi az? Mi bajod? Miért sirsz? — Nem Mimi! — felelt az anya csókok­kal borítva leánykája arcai. — Marna majd vesz neked bonbont amelyből éhetek A szabónö bonbonjait... tudod kinek kell ad­nod? — Kinek? ' — Papának. — Miért? . — Mert egy kissé ö is ... szabónö ... — Zulia néni szabónöje? — Igen. A férfi mégdöbbent és elhalványodott. A fiatal asszony arcán hideg ós fenyegető mr .soly jelent meg. Es karjávái magához szoritva gj mintha meg akarná védelmezni ya. hatatlan rém ellen, ezt súgta a fülébe: — Szegény kis angyalom! Szegény-kis angyalom! Micsoda játékot játszanak itt veled! DÉLMAGYARORSZÁG ~ a jelentéseket átvegyék. A községi képvisele­teknek megtiltották, hogy bárkinek is fölvi­lágosítást adjanak a nyomorúságról és az idegeneknek minden módon megnehezítik, hogy az éhség területére menjenek. Még a magánsegitség is gyanús a hatóságok előtt. A kazáni kormányzó a főbb tisztviselők előtt kijelentette, hogy: „a ti kiabálástok a rette­netes éhségről fölizgatja a tömegeket! Akik tovább igy folytatják a dolgot, azokat három nap alatt fölfüggesztem a hivataluktól" ... Igy áll Oroszország a „parasztreform" öt éve után és a két évi kiváló termés után. Rettenetes fölsiilése az ellenforradalom kor­mányának. És rnikép is lehetne ez másképen, bár a kormánynak több helyen sikerült a paraszt­közösséget meggyöngítenie, az eredmény mégis csak az, hogy 1911. évi április l-ig a község tagjainak csak 16%-a vált meg a köz­ségi kötelékből. De ezek többnyire csak olyan elemek voltak, akik anélkül is elhagy­ták volna azt a köteléket, amely őket a rög­höz kötötte. Többnyire gyári munkások és iparosok voltak ezek, akiknek közössége a községgel csak annyiból állt, hogy évente az útlevélért pénzt küldtek. Egy másik rész Szibériába vándorolt és csak egy nagyon cse­kély töredék volt az, amely a helyszínen igyekezett „saját" földet szerezni. Emellett azonban a szántóföldek közössége nem szűnt meg. A kiválás csupán a parcellák tulajdo­nosai részére szükséges, másrészt a gazdag parasztok részére rettenetes eszköz arra, hogy a földjeikkel szomszédos parcellák tu­lajdonosait kizsarolják, amennyiben a földet uzsorás áron bérletbe adják. Nagyrésze azoknak a parasztoknak, akik a községből kiváltak, földrészüket rögtön el­adták. Sokan most az éhínség következtében lesznek kénytelenek a földtől megválni. Ila a paraszt segítségért könyörög, legtöbbször azt mondják neki: lépj ki a községből, add el a részedet és akkor lesz ennivalód. Igv tehát már ma is megmondható, liogy a Stolypin-féle reformmü előmozdította ugyan a földnek fölszabadítását, de a pa­rasztgazdaság produktivitását nem fokozta. A két kövér esztendő a parasztgazdaságot nem erősítette meg, mert a birtokosok kény­telenek voltak a fölösleget eladni. A gabona kivitel 1908-ban az össztermés 10 százaléka volt. Ez 1909-ben 16 százalékra emelkedett, 1910-ben periig 19 százalékra. S még az ín­ségnek ebben a rettenetes esztendejében is arra kényszeríti az adóvégrehajtó a parasz­tokat, hogy lehetőleg sok búzát adjanak ki­vitelre. 1911 október elsejéig az egész termés husz százalékát vitték ki. Az orosz szükség­letre 1910-ben 21.23 pud jutott fejenkint. 1911­ben már csak 16 pud (282 kilogramm). S ezt ne%Tezi Kokoweew miniszterelnök az or­szág gabonával való „kielégítő" ellátásoknak. Ezzel szemben a nagybirtok az uralkodó drágaságból nagy előnyöket szerez. A mező­gazdasági munkások munkabére 1906 óta csaknem teljesen egyenlő maradt, azonban a bérletek ára állandóan emelkedett. A föld­művelők nagy tömegének helyzete inkább rosszabbodott, mint javult. A gyári munkások helyzete szintén nyo­morúságos. Manuilow tanár a „Russkja Wjedomosti" cimü lapban igen érdekes cik­ket irt a moszkvai munkások munkabérei­l ről és az élelmiszerek árhullámzásáról az utolsó esztendőben. A cikk szerint a munká­sok munkabére 1901 és 1910 között csak 18 százalékkal emelkedett, az élelmiszerek ára ellenben 37.6 százalékkal. Különösen a leg­szükségesebb élelmiszerek ára emelkedett ! gyorsan. Igy a fekete kenyér ára 51 százalék­ig ára 42 százalékkal emelkedett. Né­.kvai gyáros adatai szerint a mun­élhetése 50—63 százalékkal lett ebb. Ugyanezt a képet mutatja az ríelügyelök jelentése is. Egy nagyüzem vezetője jelentette ki, hogy a munkabérek ' emelkedését az élelmiszerek drágulása sem­missé tette. Ilyen körülmények között az ipar sem 1912. február 7. tud fejlődni. Bár a kormány a vasútépítést nagyban előmozdítja azzal, hogy magántőké­•seknejk nagy előnyöket biztosit, bár ismét nagymennyiségű külföldi tőke özönlött Oroszországba, ez mégis csak időlegesen tu­dott kedvező helyzetet előidézni. A legfon­tosabb iparág, a gyapotipar, egy lépéssel sem jutott előbbre és most az éhínség esztendejé­ben beütött a krizis. A hírlapok számos üzem­beszüntetésről adnak értesítést. Egyedül Lodzban 20,000 munkás sétál munka nélkül. Sokan az utcán halnak éhen. A gyapotipar­ban való krizis előhírnöke az általános gaz­dasági pangásnak. Az orosz közgazdasági viszonyok szemlé­lése világosan mutatja, hogy az ellenforrada­lom az orosz nép rettenetes nyomorúságát — amely nyomorúság á népet forradalomba kergette — semmivel sem tudta enyhíteni. A gazdasági gyöngeség azonban politikai gyöngeséget jelent. Csak a copfos diploma­ták teljes együgyüsége képzelheti azt, liogy ilyen viszonyok mellett az orosz agyagkolosz­szus a világtörténelem befolyásos tényezője lehet. A bajor régens visszavonul. Berlinből jelentik: A Lokalanzeigernek jelentik Mün­chenből: Nagy események készülnek. Az ud­varnál nyíltan beszélnek arról a valószinü lehetőségről, hogv az agg régensherccg át­ruházza az,uralkodást Lajos trónörökösre és az uj kormányt már ö fogja kinevezni. Az olasz-török háború. A Tripoliszból érkező hivatalos tudósításokká! szemben több itteni lap igen komoly jelentéseket ka­pott a harctérről. A jelentésekből 'kiviláglik, hogy január végén Ainzara körül napokig tartó véres harcok voltak, melyekben az olaszok súlyos vereséget szenvedtek. Az is bizonyos, hogy Tripolisz közvetlen környéke sincsen az olaszok birtokában. Az olaszok harci kedve múlóban van. Hozzájárul ehez a tripoiiszi csapatok 'kedvezőtlen egészségi állapota, ami a fegyelem meglazulására ve­zetett. Egyik római lap távirata szerint egy csapatnál az ainzarai ütközet után a kato­nák hangosan tüntettek a további háború el­len. Caneva tábornok római utazását ezzel hozzák összefüggésbe és azt 'hiszik, hogy ha a fővezér visszatér Rómából, valami válto­zás fog történni a harctéren is. Anglia ég Németország. Egy rövid félhivatalos londoni távirat tegnap este azt a hirt hozta, hogy fialdane angol hadügymi­niszter Doverben hajóra szállott és ma dél­után Berlinbe érkezik. E váratlan utazást összefüggésbe hozzák azzal, hogy lord Be­resford, az angol admirális volt parancs­noka tegnap szintén Berlinben volt és kihall­gatáson jelent meg Vilmos császárnál is. Már ekkor megírták a londoni és berlini lapok, hogy megkezdődött az a nagy változás, mely a német-angol diplomáciai feszültséget akarja megszüntetni. Ugyanebben az időben Solf dr német gyarmatügyi államtitkár Lon­donban időzött állítólag azért, hogy a német gyémántkereskedelem ügyében tárgyaljon, de valójában azért, hogy a két nagyhatalom között fontos gyarmatügyi kérdéseket intéz­zen iel. Ennyi titkos tárgyalás után most ime az angol hadügyminiszter érkezik Berlinbe és a német lapok, különösen a kormányhoz közelállók, tüntető melegséggel üdvözlik an­nak a kormánynak tagját, amelyről csak nemrég derült ki, hogy a nyáron majdnem háborúba sodorta Angliát Németországgal. Oharles Bere§ford tiszteletére a német csá­szár a tegnapi reggelire meghívta Tirpiiz volt tengerészeti államtitkárt, az első tenger­nagyot, Miiller és Hollmann tengernagyokát, a porosz hadügyminisztert, a vezérkar és a tengerészeti kormány legkiválóbb tagjait. A császár . rendkívül, szívesen társalgott lord Reresíorddal. .

Next

/
Oldalképek
Tartalom