Délmagyarország, 1912. február (3. évfolyam, 26-49. szám)

1912-02-09 / 32. szám

é az uj képviselet tevékenysége a népnek és az országnak áldására lesz. A német népben valóban hatalmas és egészséges erő lüktet s a németek uralkodójának igazán minden oka megvan rá, hogy erre az erőre épitve, a napi harcokon tul, bizalommal nézze birodalmának nagy jövőjét. A horzadalmak birodalma. — Husz millió éhező paraszt. — A Vorwarts-nek irják Pétervárról a következőket: Milyen változás! Még egy esztendő előtt azt jelentette a pénzügyminiszter a dumáinak, hogy az orosz gazdasági élet és az orosz pénzügyi viszonyok nemcsak hogy megszilárdultak, hanem egyenesen kitűnőek, S mi4yen szánalmasan néznek ki egy esztendő múlva! Az inség nagyobb, mint valaha. Az éhező parasztok száma több mint husz millió és 120 millió rubelt kell fordítani a segélyezésükre! Két jó esztendő után olyan az éhínség, hogy még a „Nowoye Wremja" az 1891. évi rettenetes éhínségnél is nagyobbnak tartja a jelenlegit. Két évig szokatlanul jó volt a termés és ma már semmiféle készlet sincs a vidéken, hanem több mint 20 kerületben az éhínség és annak jelenségei: a tífusz, skorbut és éhhalál tizedelik a lakosságot. Ismert képek ... Csak néhány példát a |batalmas „Nagyoroszországból". Buzluk kerületből irják: „az állatállományt már nagyon korán levágták és níegették. Már lovak sincsenek. Az éhség következtében nagyarányú a tífusz és skorbut terjeszkedése... Az Ural falvaiban az emberek elfelejtettek két lábon járni. A lakók négykézláb járnak, mert képtelenek beteg, megtagadt lábaikon menni; a halottak napokig fekszenek a házakban, mert senki sincs, (aki éf temesse őket... A kirgizekről azt jelentik, hogy megeszik a halottakat, És ki tudja még, hogy milyen rettenetességek történnek, amelyekről nem jöliet jelentés, mert a kormány mindén erejével azon dolgozik, hogy az éhhalál területeiről jövő jelentésekét elnyomja. (Több vidéki lapnak egyszerűen megtiltották, hogy más lapokból volt! Zulia néni félrevonult a szabónővel, hogy ruhát próbáljon. Á férfi ráütött ökölbe iszoritott kezével a maga homlokára s oly hirtelen élugrott a gyermektől, hogy ez ijedten összerezzent. Anyja, aki az ajtófüggöny mögül mindent hallott, kidugta fejét s látta, mint remegnek a parányi ajkak s mint ömlenek végig a kisleány arcán hatalmas könnycseppek. És még valamit látott: férjének eltorzult arcát melyről lerítt a fájdalom. Az asszony belépett s karjába kapta Mimit, aki egyszerre sirt és nevetett. — Mi az? Mi bajod? Miért sirsz? — Nem Mimi! — felelt az anya csókokkal borítva leánykája arcai. — Marna majd vesz neked bonbont amelyből éhetek A szabónö bonbonjait... tudod kinek kell adnod? — Kinek? ' — Papának. — Miért? . — Mert egy kissé ö is ... szabónö ... — Zulia néni szabónöje? — Igen. A férfi mégdöbbent és elhalványodott. A fiatal asszony arcán hideg ós fenyegető mr .soly jelent meg. Es karjávái magához szoritva gj mintha meg akarná védelmezni ya. hatatlan rém ellen, ezt súgta a fülébe: — Szegény kis angyalom! Szegény-kis angyalom! Micsoda játékot játszanak itt veled! DÉLMAGYARORSZÁG ~ a jelentéseket átvegyék. A községi képviseleteknek megtiltották, hogy bárkinek is fölvilágosítást adjanak a nyomorúságról és az idegeneknek minden módon megnehezítik, hogy az éhség területére menjenek. Még a magánsegitség is gyanús a hatóságok előtt. A kazáni kormányzó a főbb tisztviselők előtt kijelentette, hogy: „a ti kiabálástok a rettenetes éhségről fölizgatja a tömegeket! Akik tovább igy folytatják a dolgot, azokat három nap alatt fölfüggesztem a hivataluktól" ... Igy áll Oroszország a „parasztreform" öt éve után és a két évi kiváló termés után. Rettenetes fölsiilése az ellenforradalom kormányának. És rnikép is lehetne ez másképen, bár a kormánynak több helyen sikerült a parasztközösséget meggyöngítenie, az eredmény mégis csak az, hogy 1911. évi április l-ig a község tagjainak csak 16%-a vált meg a községi kötelékből. De ezek többnyire csak olyan elemek voltak, akik anélkül is elhagyták volna azt a köteléket, amely őket a röghöz kötötte. Többnyire gyári munkások és iparosok voltak ezek, akiknek közössége a községgel csak annyiból állt, hogy évente az útlevélért pénzt küldtek. Egy másik rész Szibériába vándorolt és csak egy nagyon csekély töredék volt az, amely a helyszínen igyekezett „saját" földet szerezni. Emellett azonban a szántóföldek közössége nem szűnt meg. A kiválás csupán a parcellák tulajdonosai részére szükséges, másrészt a gazdag parasztok részére rettenetes eszköz arra, hogy a földjeikkel szomszédos parcellák tulajdonosait kizsarolják, amennyiben a földet uzsorás áron bérletbe adják. Nagyrésze azoknak a parasztoknak, akik a községből kiváltak, földrészüket rögtön eladták. Sokan most az éhínség következtében lesznek kénytelenek a földtől megválni. Ila a paraszt segítségért könyörög, legtöbbször azt mondják neki: lépj ki a községből, add el a részedet és akkor lesz ennivalód. Igv tehát már ma is megmondható, liogy a Stolypin-féle reformmü előmozdította ugyan a földnek fölszabadítását, de a parasztgazdaság produktivitását nem fokozta. A két kövér esztendő a parasztgazdaságot nem erősítette meg, mert a birtokosok kénytelenek voltak a fölösleget eladni. A gabona kivitel 1908-ban az össztermés 10 százaléka volt. Ez 1909-ben 16 százalékra emelkedett, 1910-ben periig 19 százalékra. S még az ínségnek ebben a rettenetes esztendejében is arra kényszeríti az adóvégrehajtó a parasztokat, hogy lehetőleg sok búzát adjanak kivitelre. 1911 október elsejéig az egész termés husz százalékát vitték ki. Az orosz szükségletre 1910-ben 21.23 pud jutott fejenkint. 1911ben már csak 16 pud (282 kilogramm). S ezt ne%Tezi Kokoweew miniszterelnök az ország gabonával való „kielégítő" ellátásoknak. Ezzel szemben a nagybirtok az uralkodó drágaságból nagy előnyöket szerez. A mezőgazdasági munkások munkabére 1906 óta csaknem teljesen egyenlő maradt, azonban a bérletek ára állandóan emelkedett. A földművelők nagy tömegének helyzete inkább rosszabbodott, mint javult. A gyári munkások helyzete szintén nyomorúságos. Manuilow tanár a „Russkja Wjedomosti" cimü lapban igen érdekes cikket irt a moszkvai munkások munkabéreil ről és az élelmiszerek árhullámzásáról az utolsó esztendőben. A cikk szerint a munkások munkabére 1901 és 1910 között csak 18 százalékkal emelkedett, az élelmiszerek ára ellenben 37.6 százalékkal. Különösen a legszükségesebb élelmiszerek ára emelkedett ! gyorsan. Igy a fekete kenyér ára 51 százalékig ára 42 százalékkal emelkedett. Né.kvai gyáros adatai szerint a munélhetése 50—63 százalékkal lett ebb. Ugyanezt a képet mutatja az ríelügyelök jelentése is. Egy nagyüzem vezetője jelentette ki, hogy a munkabérek ' emelkedését az élelmiszerek drágulása semmissé tette. Ilyen körülmények között az ipar sem 1912. február 7. tud fejlődni. Bár a kormány a vasútépítést nagyban előmozdítja azzal, hogy magántőké•seknejk nagy előnyöket biztosit, bár ismét nagymennyiségű külföldi tőke özönlött Oroszországba, ez mégis csak időlegesen tudott kedvező helyzetet előidézni. A legfontosabb iparág, a gyapotipar, egy lépéssel sem jutott előbbre és most az éhínség esztendejében beütött a krizis. A hírlapok számos üzembeszüntetésről adnak értesítést. Egyedül Lodzban 20,000 munkás sétál munka nélkül. Sokan az utcán halnak éhen. A gyapotiparban való krizis előhírnöke az általános gazdasági pangásnak. Az orosz közgazdasági viszonyok szemlélése világosan mutatja, hogy az ellenforradalom az orosz nép rettenetes nyomorúságát — amely nyomorúság á népet forradalomba kergette — semmivel sem tudta enyhíteni. A gazdasági gyöngeség azonban politikai gyöngeséget jelent. Csak a copfos diplomaták teljes együgyüsége képzelheti azt, liogy ilyen viszonyok mellett az orosz agyagkoloszszus a világtörténelem befolyásos tényezője lehet. A bajor régens visszavonul. Berlinből jelentik: A Lokalanzeigernek jelentik Münchenből: Nagy események készülnek. Az udvarnál nyíltan beszélnek arról a valószinü lehetőségről, hogv az agg régensherccg átruházza az,uralkodást Lajos trónörökösre és az uj kormányt már ö fogja kinevezni. Az olasz-török háború. A Tripoliszból érkező hivatalos tudósításokká! szemben több itteni lap igen komoly jelentéseket kapott a harctérről. A jelentésekből 'kiviláglik, hogy január végén Ainzara körül napokig tartó véres harcok voltak, melyekben az olaszok súlyos vereséget szenvedtek. Az is bizonyos, hogy Tripolisz közvetlen környéke sincsen az olaszok birtokában. Az olaszok harci kedve múlóban van. Hozzájárul ehez a tripoiiszi csapatok 'kedvezőtlen egészségi állapota, ami a fegyelem meglazulására vezetett. Egyik római lap távirata szerint egy csapatnál az ainzarai ütközet után a katonák hangosan tüntettek a további háború ellen. Caneva tábornok római utazását ezzel hozzák összefüggésbe és azt 'hiszik, hogy ha a fővezér visszatér Rómából, valami változás fog történni a harctéren is. Anglia ég Németország. Egy rövid félhivatalos londoni távirat tegnap este azt a hirt hozta, hogy fialdane angol hadügyminiszter Doverben hajóra szállott és ma délután Berlinbe érkezik. E váratlan utazást összefüggésbe hozzák azzal, hogy lord Beresford, az angol admirális volt parancsnoka tegnap szintén Berlinben volt és kihallgatáson jelent meg Vilmos császárnál is. Már ekkor megírták a londoni és berlini lapok, hogy megkezdődött az a nagy változás, mely a német-angol diplomáciai feszültséget akarja megszüntetni. Ugyanebben az időben Solf dr német gyarmatügyi államtitkár Londonban időzött állítólag azért, hogy a német gyémántkereskedelem ügyében tárgyaljon, de valójában azért, hogy a két nagyhatalom között fontos gyarmatügyi kérdéseket intézzen iel. Ennyi titkos tárgyalás után most ime az angol hadügyminiszter érkezik Berlinbe és a német lapok, különösen a kormányhoz közelállók, tüntető melegséggel üdvözlik annak a kormánynak tagját, amelyről csak nemrég derült ki, hogy a nyáron majdnem háborúba sodorta Angliát Németországgal. Oharles Bere§ford tiszteletére a német császár a tegnapi reggelire meghívta Tirpiiz volt tengerészeti államtitkárt, az első tengernagyot, Miiller és Hollmann tengernagyokát, a porosz hadügyminisztert, a vezérkar és a tengerészeti kormány legkiválóbb tagjait. A császár . rendkívül, szívesen társalgott lord Reresíorddal. .