Délmagyarország, 1912. február (3. évfolyam, 26-49. szám)

1912-02-08 / 31. szám

é DÉLMAGYARORSZÁG ~ 1912. február 7. részt az ő érdemük. A magyar tudományos élet nem egy hivatott papját, a magyar iro­dalom nem egy talentumos művelőjét a zsi­dóságnak köszönheti. Molnár Ferenc, Len­gyel Menyhért, Bródy Sándor zsidó létükre ina már a külföldön öregbítik a magyar iro­dalom és kultúra liirét, dicsőségét. A váro­sokban, ahol a zsidóság rendszerint nagyobb számban él, csakúgy, mint minálunk is, a zsidók a kultúra, a baladás, a társadalmi élet és minden üdvös társadalmi mozgalom tevé­keny részesei, lelkes előbarcosai. Gyermekei­ket magyar anyanyelven és magyar szellem­ben nevelik, hogy később ennek az ország­nak tisztességes, érdemes fiai lehessenek. Még olyan megyében is, mint Hunyadmegye, ahol a románok közt napi járóföldekre egy magyar szó el nem hangzik, a falusi zsidó •az, aki a magyar kulturát képviseli, aki ma­gyar nyelven üdvözli az arra tévedő idegent, Mint minden öreg fajnak, ugy a zsidóknak is tényleg erős érzékük van a vagyonszerzés­re. Nemzetgazdasági szerencse azonban, liogy a zsidókézbe gyűlt vagyon nem maradandó, sőt már a második nemzedék kezén széjjel foszlik. Az a vagyon azonban, ami egyszer a telhetelen papzsákba került, az a dolgozó emberiség számára mindörökre el van vesz­ve. Nem is a zsidók miatt Íródott meg tehát a röpirat, mert hiszen Vermes Gyula mindeze­ket, amit fönnebb elmondottam, ép oly jól tudja, mint jó magam, — hanem egészen más okból. Az történt ugyanis, hogy a szociálista párt a függetlenségi pártot kedden két kerü­letből is kiszorította. Ez fáj Vermesnek és ez fáj a papoknak, mert ezzel lényegesen meg­gyöngült az a függetlenségi párt, melyet Kossuth Lajos eszméinek örök szégyenére nálunk a papok vezetnék pórázon. Az történt kérem alásan, liogy ezen a vá­lasztáson a katolikus munkások és kisgazdák győzelemre vitték a szociálista lobogót, azt a lobogót, amelyre a papi vagyon elkobzása kiáltó betűkkel van fölírva. Mi szoeiálisták igenis nyíltan és bátran hirdetjük, liogy a katolikus egyház rengeteg vagyonát a nép érdekében és a nép javára minél előbb kon­fiskálni kell. Krisztus a szegénységet és alá­zatosságot hirdette és papjai Magyarorszá­gon ezt ugy értelmezték, hogy évszázadok során két millió liold földet gyűjtöttek ma­guknak össze. A katolikus egyház vagyona ma már meghaladja a kétezer millió koronát. Az esztergomi érseknek 96 ezer, a kalocsai­nak 87 ezer, az egrinek 42 ezer, a nagyvá­radinak 187 ezer, a veszpréminek 65 ezer, az esztergomi káptalannak 70 ezer, az egri káp­talannak 105 ezer, a nagyváradi káptalan­nak 77 ezer, a veszpréminek 54 ezer, a pan­nonhalmiaknak 64 ezer, a cistercitáknak 53 ezer hold földjük van. — A katolikus főpa­poknak több földjük van, mint az ország összes gazdáinak, számszerint négymillió lé­leknek együttvéve. Régente a főpapoknak ebből a rengeteg vagyonból ezredeket kellett kiállitaniok, iskolákat kellett fentartaniok, de ma már e kötelezettségeik alól is kibújtak ós iskoláikat is az állammal segélyeztetik olyként, hogy a kormány a szegény nép adó­filléreiből évente nyolc millió koronát ad azon iskolák segélyezésére, melyeket a főpapok­nak kellene sajátjaikból fentartaniok. De to­vább megyek, a főpapok ebből a rengeteg va­gyonból még a saját alsóbb papjaikat sem segélyezik, hanem kevés kivétellel ennek 'a rengeteg vagyonnak a jövedelme a kapzsi rokonság, vagy kétes hirü elemek kezén sik­kad széjjel. A nép pedig ez alatt éhezik, száz­ezer számra vándorol ki Amerikába s aki itt marad s eszébe jut véletlenül, liogy tem­plomba menjen, azt a pap a meny ország ígér­getésével állítja falhoz akkor, amikor neki naponta órákhosszat kell sétálnia azért, hogy a túlságos földi jólét valahogy ne ártson az egészségének. Hát igenis, Vermes ur, a szociálista párt nyíltan hirdeti, liogy az ország földjének egy harmadrésze a papok és mágnások kezén van ps mégis ennek az országnak majd minden adóját és terhét a nép fizeti. Nyíltan hirdet­jük, hogy az államhatalmat, amelyet ma a főnemesek és főpapok bitorolnak, azon sok millió fejii népnek kell kezébe adni, aki ezt az országot a munkájával és verejtékével vál­lain hordja. És bátran hangoztatjuk, hogy a főnemesek és főpapok ezerholdjait az éhező és kivándorló milliók kezén kell felaprózni, azért, hogy szántásuk nyomán egészséges termelő munka fakadjon, — hogy fölgyara­podásuk nyomán egészséges ipar és kereske­delem kapjon erőre és hogy ezen a nyomon kibontakozhassék végre a gazdaságában és iparában egyaránt erős, demokratikus Ma­gyarország. Ezt akarjuk mi szoeiálisták és ezt akarják azok a magyar kisgazdák, akik a keddi vá­lasztásnál a függetlenségi párt és népbutitó érdektársaik ellen szavaztak. A világosság kezd már az adaiutca felől derengeni és et­től ijedt meg a sötétség jólismert lovagja. És minthogy a világossággal, a félelmes népakarattal nem mer szembeszállni, — te­hát a régi ravasz oselfogáslioz folyamodik és egyszerűen elkiáltja magát: — Üsd a zsidót! Azt hiszem, mintha ismernők már ezt a régi rozsdás szólamot. Hiszen a történet úgyis tudja, hogy valahányszor a nép ak­kora nyomorba jutott, hogy az egyháznak a saját millióit kellett tőle félteni, akkor a Vermesek mindig elkiáltották magukat, hogy: — Üsd a zsidót 1 Üsd a zsidót, csak azért, liogy a jogosan felgerjedt népszenvedélyt maguktól más felé tereljék. Nos, ezúttal ez az öreg fegyver nem fog be­válni. A történelem útját, a népek törtető akaratát kápláni heveskedéssel megállítani nem lehet. Eljön az idő mihamarabb, amikor a klérus túltengő földi gazdaságába előbb­utóbb beleüt a romlás és a dologtalan főpa­pok ezerholdjain a dolgozó milliók gyújta­nak öröintüzet. A zsidók pedig és mindazok, kik a termelő munkában és nem a népbutitásban látják az emberi élet igaz hivatását, csak dolgozzanak nyugodtan tovább és ne engedjék magukat egy káplán piaci lármájától megfélemlíteni. Ez az ember nem sértheti meg a zsidóságot és nem sérthet meg engem. — Az ember észre sem veszi, meg se hallja s elhalad mel­lette azzal a néma megvetéssel, amelylyel jó­izlésü ember egy lármás, utcai suhanc mel­lett elhaladni szokott. Zenta, 1912 február 5. Dr Dénes József. SZÍNHÁZ, MŰVÉSZET Színházi műsor. Csütörtök: Cornevillei harangok. Petőfi­ciklus. (Páratlan 3/s.) Péntek: Kis kávéház, vígjáték. (Bemutató. Páros V3-) Szombat: Kis kávéház, vígjáték. (Páros 3/».) Vasárnap délután: Falu rossza, népszininii. — Este: Kis kávéház. (Páratlan %.) Hétfő: Kis káréház. (Páratlan '/»•) Kedd: Cigányszerelem, (Párcs V3-) Szerda d. u.: Ifjúsági előadás: Falu rossza. — Este: Erdeileik, vígjáték. Bemutató és Danáin György, vígjáték. (Páratlan */»-) Csütörtök: Leányvásár, operett. (Bemutató. Páros V3-) Péntek: Leányvásár operett. (Páratlan '/a.) Szombat: Leányvásár, operett. Páros 3/3.) Vasárnap délután: Árendás zsidó, nép­színmű. — Este: Leányvásár, operett. (Bér­letszünet.) * A szegedi Liszt Fereuc-itnnepóly. Szegedfen március másodikán, szombatén, ün­neplik Liszt Ferenc emlékét. Az ünnepély délután fél háttól nyolcig tart, a Tisza-szálló nagytermében. A műsort Köriig Péter zene­iskolai igazgató állította össze nagy gond­dal. * Molnár Ferenc és Pap Zoltán. Buda­pestről jelentik: A Kisfaludy-Társaságnak szerdán délután volt a tagválasztó ülése. A megüresedett költői helyre Molnár Ferencet és Pap Zoltánt jelölték. A választást irodal­mi körökben óriási érdeklődés kisérte. Az utóbbi időben már valósággal elfajult a pár­tok korteskedése, ami irodalmi társaságban szokatlan esemény. A választás eredményte­lenül végződött. Mind a két jelöli 16—16 sza­vazatot kapott. A Kisfaludy-Társaság sza­bályai értelmében a választást meg kell is­mételni. * Bemard Shaw, a cápa. Feltűnést kelt Párisban Bemard Shaw-nak egy levele, amelyet Lugné-Poe-hoz, az Oeuvre-szinház igazgatójához intézett a minap. A párisi szinhálzigazgátó megkérte Shaw-t, engedje át előadásra egyik darabját. Megjegyzendő, hogy ugyancsak Lugné-Poe volt az, aki első­nek Slhaw-darabot bemutatott Párisban. Ak­kor a Candidú-ra esett a választása, Shaw azonban megbukott, — a francia kritika bár udvariasan, de erélyesen visszautasította. Ké­sőbb Shaw-íól újra kértek darabot a fran­ciák, erre a következő levelet irta Lugné­Pcé-lioz: — Nem vagyok holmi szegény és titkon élő zseni. Vegye tudomásul kedves uram, cn cápa vagyok, aki javában csattogtatja a fo­gát, hogy felfalja a művészeket, a fran­cia színházakat, mint afoogvan felfaltam már az- angol művészeket és angol színházakat. Sőt felfaltam az amerikaiakat, a németeket, az osztrákokat és skandinávekat is. Nekem rengeteg a pénzem és azt akarom, hogy még több legyen. Rengeteg a hírneveim, de még többet akarok . . . Konok vagyok, mint a cápa, állhatatos, m'nt a cápa és ugyanolyan falánk . . . Meghódítottam Londont, Berlint, Bécset, Newyorkot, Stockholmot és mihelyt elérkezik az ideje, meg fogom hódítani Pá­rist. Értem és helyeslem, ha kedve van, hogy ön is részt vegyen ebben a dicsőséges harc­ban . . . Amint látja, nem vagyok holmi finomkodó, se túlságosan gyengéd. * Györgyike — n kilIföMürc. A Vigszinház­ban a Györgyike, drága gyermek annak a nagy, komoly sikernek bizonyult, amelyet a. bemutató lelkes fogadtatása igért. A külföl­di színházak rendkívül érdeklődnek Szomory Dezső uj darabja iránt. Weisse, a bécsi Deutsches Volkstheater igazgatója már megszerezte a szinmü előadási jogát. Az új­donságot Glücksmahn, a Volkstheater dra­maturgja fordítja. Bemutató-előadása már a jövő hónapban, márciusban lesz. A Györgyi­ke, drága gyermek tavaszszal még a prágai Landestheater, a frankfurti és hamburgi vá­rosi színházak műsorán fog szerepelni. Tár­gyalások folynak berlini és londoni ügynö­kökkel is. * Waterloo-Sedan. Balogh Pál dr. a kiváló író uj darabja Waferloo-Sedán, amely a XIX. század történetét öleli föl, az Uránia­szinház csütörtöki bemutatója. A darab, a mely nagy érdeklődésre tarthat számot, este 9 órakor kerül szinre. Délután fél 6 és este 7 órakor félhelyárakkal rendes mozgóiéin-­kép előadások lesznek:.

Next

/
Oldalképek
Tartalom