Délmagyarország, 1912. február (3. évfolyam, 26-49. szám)

1912-02-08 / 31. szám

é DÉLMAGYARORSZÁG ~ 1912. február 7. és nyugalmat és biztositja a monarchiá­nak a véderőreformját. A helyzet nyom­ban megváltozott. A lapok a legszelídebb és leghizelgőbb hangon irnak és mindenütt, ahol megfordul, a közös minisztereknél, osztrák kormányférfiaknál barátságos, hi­zelgő, megértő szóval fogadják. Nem mint Nagy Sándor vagy Napoleon jött Bécsbe, rideg elhatározások pózában győzni, vagy megsemmisülni. Ugy jött, mint Orfeusz, aki lantjával szerzi meg a hiveket Magyarország és a monarchia bé­kéjének. Nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy egyénisége meghódította Bécsnek büszke várát. Ezt a külső, de azért a dolgok lé­nyegén is döntő fontosságú eredményt nemcsak személyes tulajdonainak köszön­heti. A szép, de szeszélyes császárváros tisztelettel és bizalommal veszi őt körül. Ismerik azt a meleg és megingathatatlan ragaszkodást, mely a felséges urat a mi­niszterelnökhöz füzi. Erről még a külváros népei is naiv legendákat suttognak. De az a hit, hogy ő nemcsak Magyarországnak, de a monarchiának is providenciális állam­férfia, a legmagasabb körökben is általá­nos. Sokan, még a komolyabbak és beava­tottabbak is, őt jelölik a külügyminiszteri székbe. Ugy Bécsben, mint Budapesten egy­más legendát is suttognak. Nagyon átlát­szó célzattal beszélik, hogy az a meleg­ség, mely a schönbrunni kastélyból feléje árad, fagyossá változik, ha a Belvedere közelébe ér. Ezt is csak itt találták ki. A közel jövő eseményei csakhamar be fogják igazolni, hogy mennyire csalóka ábrándok azok, amelyekre némely magyar politikus reményeit és vágyait alapította. íme, ilyen a helyzet képe Bécsben. So­kaknak aggodalmát, keveseknek reményét, hogy ott történik valami, ami a magyar politikai helyzetet felboríthatná, semmi sem igazolja. De azért a miniszterelnök el­ügyesen állította össze, (hogy mindenki tudta, hogy a karperec Beighton 'kisasszonynak szánt ajándék, melynek elfogadásával együtt jár Barr-Saggott komisszárius keze és szive. A föltételek a következők voltak: 36 lövés 60 yardra, a simlai „ijkedvdő társaság" sza­bályai szerint. A kitűzött délután egész Sírnia kilovagolt Annandalba, hogy jelen legyen Páris meg­forditottján. Kitty együtt lovagolt az ifjú Gubomnál s könnyű völt észrevenni, hogy a fiatal legény nagyon nyugtalan. Bizonnyal ártatlan volt mindabban, ami következett. Kitty halvány és ideges volt s hosszú pillan­tásokat vetett a karperecre. Barr-Saggott mesésen völt öltözködve, még idegesebb volt, mint Kitty s még rettenetesebb, mint bár­mikor. Beigihton asszony leereszkedőleg mosoly­gott, amint ép a hatalmas ikomisszáríusné anyjához illik és az íjazás megkezdődött. A komisszárius ur saját felséges kezével raj­zolta fel Kitty íját. Kittv előrelépett, odapil­lantott a karperecre s első nyílvesszője haj­szálnyi pontossággal belecsapott az „arany" kellő közepébe, kilencet számítva. A balról álló Cubbon olyan lett, mint a kréta, Barr-Saggott pedig nem tudva ellen­állni az ördög kísértésének, elmosolyodott. Csaklhogv ha Barr-Saggott mosolygott, meg­szoktak vadulni a lovak. Kitty látta ezt a mosolyt. Balra pillantott, csaknem észre­határozása, hogy Bécsből teljesen tisztá­zott helyzettel, a maga békemíivének min­den előfeltételével tér vissza, szilárd és megingathatatlan. Pajzszsal tér vissza, vagy pajzson. Románok revolver-harca. — Kihallgatások az aradi rendőrségen. — (Saját tudósítónktól.) Az ara'dii román po­litikai vezetők harcáról részletesen beszá­moltunk és elmondottuk, miként fajult a hír­lapi küzdelem utcai botrányokká. Az aradi rendőrség most foglalkozott a január 30-án és 31-én lejátszódott utcai afférral, amely Goldis László, az aradi román püspöki szent­szék titkárának feljelentése folytán kerül a hatóság elé. Goldis ugyanis életveszélyes fe­nyegetés miatt ügyvédje, Janka Kornél dr ügyvéd utján feljelentést tett Scaopul József hírlapíró, a „Tribuna" munkatársa ellen, részben azért, mert Darvas József papjelölt­től arról értesült, hogy a hirlamró őt le­akarja lőni, másrészt pedig mert Sceopul ja­nuár 31-én, áraikor Goldis többek társaságá­ban kilépett a püspöki rezidenciából, a hir­lapiró szóval inzultálta őt és azt kiáltotta fe­léje, hogy meg fogja verni. Scepkovszky Teofil rendőrin adu agy hall­gatta ki ugy a vádlott újságírót, valamint a feljelentésben megnevezett tanukat. Tény, mondta Sceopul, hogy a „Románul" január 29-iki számában megjelent és engem mélyen meggyalázó cikk elolvasása után el­határoztam, hogy Goldist felelősségre vo­nom s megkérdem tőle, hogy vájjon ő irta-e a cikket? Ha vállalja a szerzőséget, akkor kutyakorbáccsal tettleg inzultálni fogom. Ez volt az elhatározásom, amelyet azonban ma már megmásítottam, mert ugy látom, hogy Goldis, nolha sokkal erősebb mint én, mégis kerülte, hogy velem szemtől szembe álljon. Lelőni nem volt szándékomban. Pop. C. István dr országgyűlési képviselő azt vallotta, hogy értesülései szerint sejthető volt, hogy a „Románul" január 29-iki, Sceo­pulra vonatkozó cikke miatt a „Tribuna" szerkesztősége részéről valami készül. Fegy­veres támadásra is lehetett gondolni, mert a „Tribuna" -egyik vezércikkében azt irta, hogy oly módon fognak maguknak elégtételt vehetetlenül intett Cubbonnak s folytatta a lövést. Szeretném, ha le tudnám irni azt a jelene­tet, amely most következett. Rend-kívüli és mindenkép váratlan jelenet volt. Kitty kis­asszony csodás határozottsággal feszitette meg íját ugy. Ihogy mindenki láthatta, mit csinál. Kitűnő lövő volt s 46 fontos iját bájos biztossággal kezelté. Négy nyílvesszőt egy­másután pontosan a céllap alá a faradba fúrt bele. Oly szerencsésen működött, hogy egy piszeorru, szenlős törpe leány diadalittas rikoltása törte meg: ..Akkor hát én nyer­tem!" Beightonmé asszony minden tőle telhetőt megtett, bog" uralkodjék magán; de azért sirva fakadt a világ szemeláttára. Minden erőfeszítése mellett is gyönge volt ekkora csanással szemben. Kitty kárörvendő rán­tással eresztette meg iját s visszatért be­jére. Barr-Saggott pedig örvendő arcot igye­kezett vágni, mialatt a karperecet a pisze­orru leány durva vörös csuklójára it'eszrétte Esetlen jelenet volt, nagyon e^e+'en. Min­denki iparkodott el a tömegbe' K'tty anyp irgalmára bízva. De ekkor odalépett Cubbon s — a többit már nem érdemes kinyomtatni. venni, amint azt a középkori lovagok szok­ták, fegyverrel a kezükben. Sceopul revol­vermerénylet tervéről csak hallomásból ér­tesült. Sevic Száva, (Mariit Vazul és Calicenaa Aurél szentszéki tisztviselők elmondották, hogy szemtanúi voltak annak, mikor Sceopul szóval inzultálta Goldist és hallottak arról is, hogy Giurghi szerkesztő kijelentette, hogy Goldis nem. kerül el a támadást, mert Sceo­pul azt mondta, hogy lelövi. Minthogy lát­ták, ihogy Goldis élete veszélyben forog, önként vállalkoztak arra, hogy utjain elkísér­jék. Darvas József papjelölt elmondotta, hogy a Románul többször emiitett cikkének meg­jelenése után beszélt Goga Jenővel, a Tri­buna munkatársával a közleményről s Goga felindultan, komolyan, tehát nem tréfásan a következőket mondotta neki román nyelven: „Mondd meg Goldisnak, hogy ahol találjuk, leütjük!" A leütjük szó gyanánt a román „Pagnin" szót használta Goga, amely a ro­mán nyelv értelmezése szerint oly kifejezés, amelyet bármely fegyverre, botra, vagy kőre lehet alkalmazni. Goga tehát nem mon­dotta kifejezetten ugyan, hogy Goldist lelövi, de megjegyzésébői azt értettem, hogy a Tri­buna összes tagjai azonosítják magukat Sce­opul ügyével. Goldis László, akinek Darvas is ugyan­ugv mondotta el Goga Jenővel történt beszél­getését, mint ahogy azt ima a rendőrségen megismételte, ikérte is, hogy ennek alapján a rendőrség a „Tribuna" másik két munkatár­sa, Goga Jenő és Montaniu János ellen is in­dítsa meg az eljárást. Scepkovszky rendőr­hadnagy ki is hallgatta a két hírlapírót. Goga Jenő a következőket vallotta: A Ro­mánul cikkei miatt a Tribuna szerkesztősé­gében igen -nagy völt a felháborodás és tud­tuk, hogy Sceopul még akarta verni Goldist és ezért kereste is őt. Engem is felkért, ihogy legyek tanuja az inzultusnak és én vállalkoz­tam erre. Azt is biztosan tudom, hogy Sce­opul nem tervezett revol ve rimerény letet Gol­dis ellen, mert sem január 30-án, sem január 31-ón nem is volt nála revolver. Mindkét na­pon kereste Goldist, de nem tudott vele egye­dül találkozni, mig végre a református tem­plom előtt pillantottuk meg őt, de tiz-tizan­két ember kiséretóben volt. Ekkor Sceopul három-négy lépésnyi távolságból rákiáltott Goldisra és szavakkal inzultálta. Kijelentette, hogv meg fogja őt verni. Montani János hirlapiró ugyanilyen érte­lemben vallott. A rendőrség a kihallgatásokkal be is fe­jezte a nyomozást és az iratokat átteszi a büntető járásbírósághoz. Az angol belpolitika. Londonból jelen­tik: Alig érkezett meg Asquith miniszterel­nök olaszországi útjáról, minisztertanácsot tartott. A konferencia tegnap délután ült össze és negyedfél órán tul húzódott el. Po­litikai körökben a legszenzációsabb és legka­landosabb híresztelések terjedtek el erről a minisztertanácsról s emlegették, hogy ilyen hosszú ideig nem ült együtt a kormány ta­nácsban évtizedek óta, legutoljára akkor, mikor belevonta a minisztertanácsba a tranz­váli kormányt is és elhatározta a bur hábo­rút. A kalandos híreknek tápot adott az a körülmény, hogy a minisztertanács után Hal­dane külügyminiszter egyenesen a Bucking­haim-palotá'ba sietett kihallgatásra. Hogy mi­ről volt szó a szokatlanul hosszú miniszter­tanácson, mélvséges titok. A beavatottak +udni vélik, hogy a kormány megvitatta azo­kat az intézkedéseket, amelyeket vasárnapra Belfasban tervez, amikor Churchill miniszter beszédet mond a homeruleról, mert nagy zavargásoktól fél a kormány.

Next

/
Oldalképek
Tartalom