Délmagyarország, 1912. február (3. évfolyam, 26-49. szám)

1912-02-08 / 31. szám

é DÉLMAGYARORSZÁG ~ 1912. február 7. és nyugalmat és biztositja a monarchiának a véderőreformját. A helyzet nyomban megváltozott. A lapok a legszelídebb és leghizelgőbb hangon irnak és mindenütt, ahol megfordul, a közös minisztereknél, osztrák kormányférfiaknál barátságos, hizelgő, megértő szóval fogadják. Nem mint Nagy Sándor vagy Napoleon jött Bécsbe, rideg elhatározások pózában győzni, vagy megsemmisülni. Ugy jött, mint Orfeusz, aki lantjával szerzi meg a hiveket Magyarország és a monarchia békéjének. Nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy egyénisége meghódította Bécsnek büszke várát. Ezt a külső, de azért a dolgok lényegén is döntő fontosságú eredményt nemcsak személyes tulajdonainak köszönheti. A szép, de szeszélyes császárváros tisztelettel és bizalommal veszi őt körül. Ismerik azt a meleg és megingathatatlan ragaszkodást, mely a felséges urat a miniszterelnökhöz füzi. Erről még a külváros népei is naiv legendákat suttognak. De az a hit, hogy ő nemcsak Magyarországnak, de a monarchiának is providenciális államférfia, a legmagasabb körökben is általános. Sokan, még a komolyabbak és beavatottabbak is, őt jelölik a külügyminiszteri székbe. Ugy Bécsben, mint Budapesten egymás legendát is suttognak. Nagyon átlátszó célzattal beszélik, hogy az a melegség, mely a schönbrunni kastélyból feléje árad, fagyossá változik, ha a Belvedere közelébe ér. Ezt is csak itt találták ki. A közel jövő eseményei csakhamar be fogják igazolni, hogy mennyire csalóka ábrándok azok, amelyekre némely magyar politikus reményeit és vágyait alapította. íme, ilyen a helyzet képe Bécsben. Sokaknak aggodalmát, keveseknek reményét, hogy ott történik valami, ami a magyar politikai helyzetet felboríthatná, semmi sem igazolja. De azért a miniszterelnök elügyesen állította össze, (hogy mindenki tudta, hogy a karperec Beighton 'kisasszonynak szánt ajándék, melynek elfogadásával együtt jár Barr-Saggott komisszárius keze és szive. A föltételek a következők voltak: 36 lövés 60 yardra, a simlai „ijkedvdő társaság" szabályai szerint. A kitűzött délután egész Sírnia kilovagolt Annandalba, hogy jelen legyen Páris megforditottján. Kitty együtt lovagolt az ifjú Gubomnál s könnyű völt észrevenni, hogy a fiatal legény nagyon nyugtalan. Bizonnyal ártatlan volt mindabban, ami következett. Kitty halvány és ideges volt s hosszú pillantásokat vetett a karperecre. Barr-Saggott mesésen völt öltözködve, még idegesebb volt, mint Kitty s még rettenetesebb, mint bármikor. Beigihton asszony leereszkedőleg mosolygott, amint ép a hatalmas ikomisszáríusné anyjához illik és az íjazás megkezdődött. A komisszárius ur saját felséges kezével rajzolta fel Kitty íját. Kittv előrelépett, odapillantott a karperecre s első nyílvesszője hajszálnyi pontossággal belecsapott az „arany" kellő közepébe, kilencet számítva. A balról álló Cubbon olyan lett, mint a kréta, Barr-Saggott pedig nem tudva ellenállni az ördög kísértésének, elmosolyodott. Csaklhogv ha Barr-Saggott mosolygott, megszoktak vadulni a lovak. Kitty látta ezt a mosolyt. Balra pillantott, csaknem észrehatározása, hogy Bécsből teljesen tisztázott helyzettel, a maga békemíivének minden előfeltételével tér vissza, szilárd és megingathatatlan. Pajzszsal tér vissza, vagy pajzson. Románok revolver-harca. — Kihallgatások az aradi rendőrségen. — (Saját tudósítónktól.) Az ara'dii román politikai vezetők harcáról részletesen beszámoltunk és elmondottuk, miként fajult a hírlapi küzdelem utcai botrányokká. Az aradi rendőrség most foglalkozott a január 30-án és 31-én lejátszódott utcai afférral, amely Goldis László, az aradi román püspöki szentszék titkárának feljelentése folytán kerül a hatóság elé. Goldis ugyanis életveszélyes fenyegetés miatt ügyvédje, Janka Kornél dr ügyvéd utján feljelentést tett Scaopul József hírlapíró, a „Tribuna" munkatársa ellen, részben azért, mert Darvas József papjelölttől arról értesült, hogy a hirlamró őt leakarja lőni, másrészt pedig mert Sceopul január 31-én, áraikor Goldis többek társaságában kilépett a püspöki rezidenciából, a hirlapiró szóval inzultálta őt és azt kiáltotta feléje, hogy meg fogja verni. Scepkovszky Teofil rendőrin adu agy hallgatta ki ugy a vádlott újságírót, valamint a feljelentésben megnevezett tanukat. Tény, mondta Sceopul, hogy a „Románul" január 29-iki számában megjelent és engem mélyen meggyalázó cikk elolvasása után elhatároztam, hogy Goldist felelősségre vonom s megkérdem tőle, hogy vájjon ő irta-e a cikket? Ha vállalja a szerzőséget, akkor kutyakorbáccsal tettleg inzultálni fogom. Ez volt az elhatározásom, amelyet azonban ma már megmásítottam, mert ugy látom, hogy Goldis, nolha sokkal erősebb mint én, mégis kerülte, hogy velem szemtől szembe álljon. Lelőni nem volt szándékomban. Pop. C. István dr országgyűlési képviselő azt vallotta, hogy értesülései szerint sejthető volt, hogy a „Románul" január 29-iki, Sceopulra vonatkozó cikke miatt a „Tribuna" szerkesztősége részéről valami készül. Fegyveres támadásra is lehetett gondolni, mert a „Tribuna" -egyik vezércikkében azt irta, hogy oly módon fognak maguknak elégtételt vehetetlenül intett Cubbonnak s folytatta a lövést. Szeretném, ha le tudnám irni azt a jelenetet, amely most következett. Rend-kívüli és mindenkép váratlan jelenet volt. Kitty kisasszony csodás határozottsággal feszitette meg íját ugy. Ihogy mindenki láthatta, mit csinál. Kitűnő lövő volt s 46 fontos iját bájos biztossággal kezelté. Négy nyílvesszőt egymásután pontosan a céllap alá a faradba fúrt bele. Oly szerencsésen működött, hogy egy piszeorru, szenlős törpe leány diadalittas rikoltása törte meg: ..Akkor hát én nyertem!" Beightonmé asszony minden tőle telhetőt megtett, bog" uralkodjék magán; de azért sirva fakadt a világ szemeláttára. Minden erőfeszítése mellett is gyönge volt ekkora csanással szemben. Kitty kárörvendő rántással eresztette meg iját s visszatért bejére. Barr-Saggott pedig örvendő arcot igyekezett vágni, mialatt a karperecet a piszeorru leány durva vörös csuklójára it'eszrétte Esetlen jelenet volt, nagyon e^e+'en. Mindenki iparkodott el a tömegbe' K'tty anyp irgalmára bízva. De ekkor odalépett Cubbon s — a többit már nem érdemes kinyomtatni. venni, amint azt a középkori lovagok szokták, fegyverrel a kezükben. Sceopul revolvermerénylet tervéről csak hallomásból értesült. Sevic Száva, (Mariit Vazul és Calicenaa Aurél szentszéki tisztviselők elmondották, hogy szemtanúi voltak annak, mikor Sceopul szóval inzultálta Goldist és hallottak arról is, hogy Giurghi szerkesztő kijelentette, hogy Goldis nem. kerül el a támadást, mert Sceopul azt mondta, hogy lelövi. Minthogy látták, ihogy Goldis élete veszélyben forog, önként vállalkoztak arra, hogy utjain elkísérjék. Darvas József papjelölt elmondotta, hogy a Románul többször emiitett cikkének megjelenése után beszélt Goga Jenővel, a Tribuna munkatársával a közleményről s Goga felindultan, komolyan, tehát nem tréfásan a következőket mondotta neki román nyelven: „Mondd meg Goldisnak, hogy ahol találjuk, leütjük!" A leütjük szó gyanánt a román „Pagnin" szót használta Goga, amely a román nyelv értelmezése szerint oly kifejezés, amelyet bármely fegyverre, botra, vagy kőre lehet alkalmazni. Goga tehát nem mondotta kifejezetten ugyan, hogy Goldist lelövi, de megjegyzésébői azt értettem, hogy a Tribuna összes tagjai azonosítják magukat Sceopul ügyével. Goldis László, akinek Darvas is ugyanugv mondotta el Goga Jenővel történt beszélgetését, mint ahogy azt ima a rendőrségen megismételte, ikérte is, hogy ennek alapján a rendőrség a „Tribuna" másik két munkatársa, Goga Jenő és Montaniu János ellen is indítsa meg az eljárást. Scepkovszky rendőrhadnagy ki is hallgatta a két hírlapírót. Goga Jenő a következőket vallotta: A Románul cikkei miatt a Tribuna szerkesztőségében igen -nagy völt a felháborodás és tudtuk, hogy Sceopul még akarta verni Goldist és ezért kereste is őt. Engem is felkért, ihogy legyek tanuja az inzultusnak és én vállalkoztam erre. Azt is biztosan tudom, hogy Sceopul nem tervezett revol ve rimerény letet Goldis ellen, mert sem január 30-án, sem január 31-ón nem is volt nála revolver. Mindkét napon kereste Goldist, de nem tudott vele egyedül találkozni, mig végre a református templom előtt pillantottuk meg őt, de tiz-tizankét ember kiséretóben volt. Ekkor Sceopul három-négy lépésnyi távolságból rákiáltott Goldisra és szavakkal inzultálta. Kijelentette, hogv meg fogja őt verni. Montani János hirlapiró ugyanilyen értelemben vallott. A rendőrség a kihallgatásokkal be is fejezte a nyomozást és az iratokat átteszi a büntető járásbírósághoz. Az angol belpolitika. Londonból jelentik: Alig érkezett meg Asquith miniszterelnök olaszországi útjáról, minisztertanácsot tartott. A konferencia tegnap délután ült össze és negyedfél órán tul húzódott el. Politikai körökben a legszenzációsabb és legkalandosabb híresztelések terjedtek el erről a minisztertanácsról s emlegették, hogy ilyen hosszú ideig nem ült együtt a kormány tanácsban évtizedek óta, legutoljára akkor, mikor belevonta a minisztertanácsba a tranzváli kormányt is és elhatározta a bur háborút. A kalandos híreknek tápot adott az a körülmény, hogy a minisztertanács után Haldane külügyminiszter egyenesen a Buckinghaim-palotá'ba sietett kihallgatásra. Hogy miről volt szó a szokatlanul hosszú minisztertanácson, mélvséges titok. A beavatottak +udni vélik, hogy a kormány megvitatta azokat az intézkedéseket, amelyeket vasárnapra Belfasban tervez, amikor Churchill miniszter beszédet mond a homeruleról, mert nagy zavargásoktól fél a kormány.