Délmagyarország, 1912. február (3. évfolyam, 26-49. szám)

1912-02-29 / 49. szám

1912 február 27. DÉLMAGYARORSZÁG 3 Hock János: Az elnök személyénél erősebb szerintünk a házszabály. S ha az elnök a házszabályokon erőszakot fog elkövetni, ak­kor provokálja a küzdő ellenzék erőszakát. Lehet, hogy az erő önöknél van, de a jog nálunk. (A vaskezü elnök.) Návay Lajos elnök: A felszólalókkal szem­ben megállapítja, hogy a. házszabályok egé­szen világosan intézkednek arról, hogy a ki­küldetésben, betegség miatt és szabadságon távollevőkről egyszerűen lajstrom vezetendő, aki betegség miatt van távol, annak nem kell engedélyt kérnie és kapnia. (Zajos helyeslés a jobboldalon.) Lovászy Márton: Ez nem áll! Nem igy van! Az elnök Lovászy Mártont rendreutasítja s kijelenti, hogy a zajongó képviselőkkel szemben a 255. szakaszt fogja alkalmazni. (Viharos tetszés a jobboldalon.) Felkiáltások jobbról: Ugy van, a mentelmi bizottsághoz! (Zaj.) Az elnök: Öt teljesen azonos szövegű leve­let kapott, mindegyik ugy szól, hogy „meg­rongált egészségem helyreállítása végett már­cius 15-ig szabadságot kérek". (Nagy zaj, derültség.) Felolvassa a házszabályokat, me­lyek szerint az ő fölfogásának van igaza. XNagy zaj a szélsőbaloldalon.) Kossuth Ferenc már 3 hónap óta van távol s még se kellett szabadságot kérnie. Ha va­laki szabadságot kér, gazdasági ügyeinek in­tézésére, más dolgai miatt, erről lehet sza­vazni, de a betegségről nem. (Mozgás a jobb­oldalon.) Polónyi Géza: Rendben van. Návay Lajos elnök: Csak azért jelentette be ezeket a szabadságkérő leveleket — ámbár ezt se kellett volna tennie — hogy .a súlyos betegek megtudják az elintézést. (Élénk de­rültség.) A bejelentéseket tehát egyszerűen csak tudomásul kell venni. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon.) (Orvosi szerep.) Polónyi Géza: Az elnök fölfogásának el­lentmond a negyven esztendős gyakorlat. Az elnök fölfogása szerint képviselők sohase veszíthetnék napidíjaikat s ez a magyarázat általában megszünteti a képviselők megjele­nési kötelezettségét, mert elég, ha egyszerűen kijelentik, hogy betegek s öt évig akár tá­jára se menjenek a Háznak. Kéri az elnököt, hópehelyből kicsillogott a tiszta, verőfényes nap. Tömjéniliat és friss földszag úszott a le­vegőben . . . — Szép temetőnk van — mondta Uzelkov. -- Va'óságos virágos kert! — Szé" szép. Csak az kár, hogy tolva­jok ellopkodják a sírköveket . . . Ott, jobbra, a mögött a vaskerítés mögött, fekszik Michai­lovna Sophia. Nem akar ön . . .? Megfordultak jobbra és a mély hóban a vaskerítés felé indultak. — Ez az — mondta és rámutatott egy kis fehér márványsirkőre. — Valami hadnagy állította neki ezt a sir­követ . . . Uzelkov lassan emelte le a kalapot és meg­mutatta kopasz fejét a napnak., Sapkin rá­nézett, szintén levette a kalapját és a máso­dik kopasz fején is megfénylett a napsugár. Körülöttük siri csönd, mintha csak a levegő is halott volna ... Az urak megtekintették a sirkövet és mély gondolatokba -merülten haligattak. — Most alszik ... — szakította meg a csöndet Sapkin. — már nem bánkódik, hogy magára vállalta a bűnösséget és konyakot ivott. Ismerje be, Boris Petrovics . . . — Mit? — kérdezte sötét arccal Uzelkov. — Akármilyen csúnya volt a mult, mégis szebb volt, mint ezek itt! Es rámutatott a Jfopasz fejére, hogy ezt a veszélyes precedenst ne honosítsa meg. (Helyeslés a szélsőbalon.) Návay Lajos elnök: Készséggel megvál­toztatná fölfogását, ha helytelen volna. De most egészen helyes, mert az eddigi eljárás nem volt egészen házszabályszerü. Hogy a helyes házszabály alkalmazását megvalósít­sa, ez az ő orvosi szerepe ma. A betegség általában sajnálatos, de különösen az akkor, mikor a történelem ítélőszéke előtt ilyen nagy események mennek végbe. (Zajos de­rültség a jobboldalon.) (Magyarázatok.) Lovászy Márton személyes kérdésben kér szót. (Gúnyos felkiáltások: Beteg?) Az elnök fejtegetései szerint az elnök erőnek erejével azt akarja nekünk imputálni, hogy a szabad­ságkérő beteg. Különbség van beteg és beteg között. Aki ágyban fekszik, annak nem kell engedélyt kérni, aki azonban fent jár és üdül­ni akar elmenni, annak joga van, sőt köteles­sége a háztól engedélyt kérni. Ábrahám Dezső: Amikor Berzeviczy Al­bert lemondott, akkor Návay Lajos, hogy elnök lehessen, azt az Ígéretet tette, liogy a házszabályokat ugy kezeli, mint az elődje. Nem véletlen incidens ez a mai házszabály­vita. Tervszerűen készítette elő Návay elnök. A mai eljárása sem formai, sem anyagi szem­pontból nem felel meg a házszabályoknak. Ábrahám Dezső beszéde után Kende Pé­ter munkapárti fölment az elnöki előadói székbe. — Mi ez? — kiáltottak balról. Nem engedi az elnök a további fölszólalásokat? Batthyány Tivadar gróf: Van itt még szónok! Návay Lajos: Kérem, én nem láttam. (Int a kezével Kendének, hogy távozzék az elő­adói székből. Kende le is megy.) Győrffy Gyula: Á jelenlegi szabadságkérő­levelek nem különböznek semmiben. Az elnök tehát egész bátran elrendelhette volna a névszerinti szavazást, ugy, mint ed­dig nyolc hónapon át. Miért hozta eddig ide az engedélyt kérő levelét, ha nem volt ház­szabályszerű? A házszabályok az összefér­hetetlenség estét kivéve, seholsem jogosítják fel az elnököt a bejelentések elnöki felülbí­rálására. Az elnök azokat csak beterjeszteni tartozik. Bakonyi Samu szintén a házszabályokhoz szól és tiltakozik az elnök eljárása ellen. Ve­gye tudomásul a többség, liogy uj november Uzelkov elszomorodott. Hirtelenül óriási vágya támadt és ugy érezte, hogy a könyek felfrissítenék és hogy jól esnék most sirhat­ni ... A szemei megnedvesedtek, a torka elszorult — de . ... ott állt mellette Sapkin, — és Uzelkov szégyelte magát, nem akart tanú jelenlétében sirni. Gyorsan megfordult és a templom felé in­dult. Csak két órával később, mikor már elin­tézte ügyeit, használt fel egy szabad pilla­natot, miközben Sapkin a lelkésszel beszél­getett, és elfutott, hogy kisírhassa magát . . . Titokban, tolvajmódra lopódzott a sirhoz, mi­közben folyton hátranézett. A kis fehér sír­kő szomorú melankóliával nézett reá és oly ártatlanul, mintha alatta egy kis leány, nem pedig egy bukott elvált asszony, nyugod­nék . . . Sirni, sirni, gondolta Uzelkov. De a sirás pillanata már elmúlt. Akárhogyan igyekezett az öreg, akármennyire is hangolta magát mollra — a könnyei nem eredtek meg és a torkát nem szorította semmi . . . Miután tiz percig állt igy Uzelkov, felesz­mélt és elindult, hogy felkeresse Sapkint . . . Az aggkor! gondolta magában. Az ember­nek már csak egyetlen egy öröme van — a könnyek — és még a könnyek serp akarnak megeredni! .. . 18-át nem engedünk csinálni! Minden ilyen kísérletet el fogunk tiporni. Tisza István gróf, aki szemközt állva hallgatta Bakonyit, gúnyosan mosolygott e szavaira. Az ellenzék viharosan éljenezte Bakonyit. Ezután Kovács Gyula kért szót a házsza­bályokhoz. Ráth Endre kifogásolja, hogy az elnök egyesekre és pártokra maliciózus megjegyzé­seket tett. Az elnök Ígéretet tett, hbgy a régi gyakorlathoz tartja magát, de nem volt joga privát és kaszinói körökben tenni meg ezt >aiz Ígéretet. Az elnök figyelmezteti Ráthot, hogy egé­szen magánjellegű vitatkozást folytat, kéri, szóljon a házszabályokhoz. Ráth Endre követeli, hogy az eddigi prakszis alapján tegyék föl a kérdést. Jaczkó Pál a kérvények kötelező szava­zással való elintézése mellett érvel. Jnsth Gyula szerint a Háznak kétségbe nem vonható joga, hogy az eléje kerülő ügyekben döntsön. Mind az öt kérvényre a kérdés külön-külön föltevését kéri s mindegyikre a következő inditványt terjeszti elő: „Mondja ki a Ház, hogy a bejelentéseket nem veszi tudomásul." (Az elnök álláspontja.) Az elnök részletesen válaszol minden eddigi fölszólalónak. Az elnöknek nincs egyszerű postakiadó szerepe, hanem a házszabályadta jogkörén belül maga intézkedik. Ha kicsinyes eszközökkel akasztják meg a tárgyalást, az ő intézkedései csak ehez alkalmazkodhatnak. A parlamenti anarchia vádjára azt mondja, hogy ha ez az anarchia akkor támad föl, ha a házszabályokat az elnök sérti meg: bizto­síthat róla mindenkit, hogy soha se lesz par­lamenti anarchia, mig ő az elnök. A házsza­bályok egyes intézkedéseit esetről-esetre az élethez alkalmazva magyarázzák. Azok a hí­resztelések, mintha ő az elnöki állás elfogla­lása előtt bárkinek lekötötte volna magát, nem felelnek meg a valóságnak: ő szabad és független. A magyar képviselőház elnöki széke olyan, hogy itt utasításokkal megkö­tött embert egy pillanatig se lehet megtűrni. (Taps.) Mikor már megválasztott elnök volt, akkor történt az emiitett beszélgetés. Jelenti ezek után, hogy húsznál több kép­viselő zárt ülést kér. Elrendeli a zárt ülést <s előzően öt perces szünetet ad. (Zárt ülés.) A zárt ülésen Batthyány Tivadar gróf szólalt föl elsőnek. Az ország helyzete szük­ségessé teszi, liogy a mostanihoz hasonló ese­mények a Házban többé ne forduljanak elő. A legélesebben kifogásolja, hogy az elnök a legutóbbi fölszólalásában azt a kijelentést tette, hogy időről-időre módosul a házszabá­lyok kezelése. Ezzel az obstrukció ellen akar uj gyakorlatot meghonosítani. Hosszasan be­szél azután a szabadságkérő levelek körül követett elnöki eljárásnak házszabályellenes voltáról. A küzdő ellenzék végig fogja har­colni a maga harcát. Ha a véderő javaslat átmegy, a munkapárt bizonyára elejti a választójogot. Kéri az elnököt, ne kicsinyes­kedjék, mert ba névszerinti szavazások nem lesznek is, még akkor sem megy keresztül ez évben a véderpjavaslat. Polónyi Géza: Az elnöknek megválasztá­sakor tett nyilatkozatáról beszél és azt mond­ja, hogy az ellenzék biztosítást kapott arról, hogy a kérvények kivételével Návay min­denben Berzeviczy szellemében fog az elnök eljárni. Megnyugszik abban, hogy a kérvények dol­gában nem lesz névszerinti szavazás, de biz­tosíthatja a Házat, hogy naponkint akár har­minc, vagy még több oly meglepetést hoz, amelylyel a tanácskozást bármikor meg­akadályozhatja. Návay elnök kijelenti, hogy a szabadság­kérő levelek kezelése dolgában a mult ülésen tett kijelentéséhez semmi hozzátenni valója nincsen. Egyébként o, leghatározottabban ki-

Next

/
Oldalképek
Tartalom