Délmagyarország, 1912. február (3. évfolyam, 26-49. szám)

1912-02-29 / 49. szám

1912 február 27. DÉLMAGYARORSZÁG 3 Hock János: Az elnök személyénél erősebb szerintünk a házszabály. S ha az elnök a házszabályokon erőszakot fog elkövetni, akkor provokálja a küzdő ellenzék erőszakát. Lehet, hogy az erő önöknél van, de a jog nálunk. (A vaskezü elnök.) Návay Lajos elnök: A felszólalókkal szemben megállapítja, hogy a. házszabályok egészen világosan intézkednek arról, hogy a kiküldetésben, betegség miatt és szabadságon távollevőkről egyszerűen lajstrom vezetendő, aki betegség miatt van távol, annak nem kell engedélyt kérnie és kapnia. (Zajos helyeslés a jobboldalon.) Lovászy Márton: Ez nem áll! Nem igy van! Az elnök Lovászy Mártont rendreutasítja s kijelenti, hogy a zajongó képviselőkkel szemben a 255. szakaszt fogja alkalmazni. (Viharos tetszés a jobboldalon.) Felkiáltások jobbról: Ugy van, a mentelmi bizottsághoz! (Zaj.) Az elnök: Öt teljesen azonos szövegű levelet kapott, mindegyik ugy szól, hogy „megrongált egészségem helyreállítása végett március 15-ig szabadságot kérek". (Nagy zaj, derültség.) Felolvassa a házszabályokat, melyek szerint az ő fölfogásának van igaza. XNagy zaj a szélsőbaloldalon.) Kossuth Ferenc már 3 hónap óta van távol s még se kellett szabadságot kérnie. Ha valaki szabadságot kér, gazdasági ügyeinek intézésére, más dolgai miatt, erről lehet szavazni, de a betegségről nem. (Mozgás a jobboldalon.) Polónyi Géza: Rendben van. Návay Lajos elnök: Csak azért jelentette be ezeket a szabadságkérő leveleket — ámbár ezt se kellett volna tennie — hogy .a súlyos betegek megtudják az elintézést. (Élénk derültség.) A bejelentéseket tehát egyszerűen csak tudomásul kell venni. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon.) (Orvosi szerep.) Polónyi Géza: Az elnök fölfogásának ellentmond a negyven esztendős gyakorlat. Az elnök fölfogása szerint képviselők sohase veszíthetnék napidíjaikat s ez a magyarázat általában megszünteti a képviselők megjelenési kötelezettségét, mert elég, ha egyszerűen kijelentik, hogy betegek s öt évig akár tájára se menjenek a Háznak. Kéri az elnököt, hópehelyből kicsillogott a tiszta, verőfényes nap. Tömjéniliat és friss földszag úszott a levegőben . . . — Szép temetőnk van — mondta Uzelkov. -- Va'óságos virágos kert! — Szé" szép. Csak az kár, hogy tolvajok ellopkodják a sírköveket . . . Ott, jobbra, a mögött a vaskerítés mögött, fekszik Michailovna Sophia. Nem akar ön . . .? Megfordultak jobbra és a mély hóban a vaskerítés felé indultak. — Ez az — mondta és rámutatott egy kis fehér márványsirkőre. — Valami hadnagy állította neki ezt a sirkövet . . . Uzelkov lassan emelte le a kalapot és megmutatta kopasz fejét a napnak., Sapkin ránézett, szintén levette a kalapját és a második kopasz fején is megfénylett a napsugár. Körülöttük siri csönd, mintha csak a levegő is halott volna ... Az urak megtekintették a sirkövet és mély gondolatokba -merülten haligattak. — Most alszik ... — szakította meg a csöndet Sapkin. — már nem bánkódik, hogy magára vállalta a bűnösséget és konyakot ivott. Ismerje be, Boris Petrovics . . . — Mit? — kérdezte sötét arccal Uzelkov. — Akármilyen csúnya volt a mult, mégis szebb volt, mint ezek itt! Es rámutatott a Jfopasz fejére, hogy ezt a veszélyes precedenst ne honosítsa meg. (Helyeslés a szélsőbalon.) Návay Lajos elnök: Készséggel megváltoztatná fölfogását, ha helytelen volna. De most egészen helyes, mert az eddigi eljárás nem volt egészen házszabályszerü. Hogy a helyes házszabály alkalmazását megvalósítsa, ez az ő orvosi szerepe ma. A betegség általában sajnálatos, de különösen az akkor, mikor a történelem ítélőszéke előtt ilyen nagy események mennek végbe. (Zajos derültség a jobboldalon.) (Magyarázatok.) Lovászy Márton személyes kérdésben kér szót. (Gúnyos felkiáltások: Beteg?) Az elnök fejtegetései szerint az elnök erőnek erejével azt akarja nekünk imputálni, hogy a szabadságkérő beteg. Különbség van beteg és beteg között. Aki ágyban fekszik, annak nem kell engedélyt kérni, aki azonban fent jár és üdülni akar elmenni, annak joga van, sőt kötelessége a háztól engedélyt kérni. Ábrahám Dezső: Amikor Berzeviczy Albert lemondott, akkor Návay Lajos, hogy elnök lehessen, azt az Ígéretet tette, liogy a házszabályokat ugy kezeli, mint az elődje. Nem véletlen incidens ez a mai házszabályvita. Tervszerűen készítette elő Návay elnök. A mai eljárása sem formai, sem anyagi szempontból nem felel meg a házszabályoknak. Ábrahám Dezső beszéde után Kende Péter munkapárti fölment az elnöki előadói székbe. — Mi ez? — kiáltottak balról. Nem engedi az elnök a további fölszólalásokat? Batthyány Tivadar gróf: Van itt még szónok! Návay Lajos: Kérem, én nem láttam. (Int a kezével Kendének, hogy távozzék az előadói székből. Kende le is megy.) Győrffy Gyula: Á jelenlegi szabadságkérőlevelek nem különböznek semmiben. Az elnök tehát egész bátran elrendelhette volna a névszerinti szavazást, ugy, mint eddig nyolc hónapon át. Miért hozta eddig ide az engedélyt kérő levelét, ha nem volt házszabályszerű? A házszabályok az összeférhetetlenség estét kivéve, seholsem jogosítják fel az elnököt a bejelentések elnöki felülbírálására. Az elnök azokat csak beterjeszteni tartozik. Bakonyi Samu szintén a házszabályokhoz szól és tiltakozik az elnök eljárása ellen. Vegye tudomásul a többség, liogy uj november Uzelkov elszomorodott. Hirtelenül óriási vágya támadt és ugy érezte, hogy a könyek felfrissítenék és hogy jól esnék most sirhatni ... A szemei megnedvesedtek, a torka elszorult — de . ... ott állt mellette Sapkin, — és Uzelkov szégyelte magát, nem akart tanú jelenlétében sirni. Gyorsan megfordult és a templom felé indult. Csak két órával később, mikor már elintézte ügyeit, használt fel egy szabad pillanatot, miközben Sapkin a lelkésszel beszélgetett, és elfutott, hogy kisírhassa magát . . . Titokban, tolvajmódra lopódzott a sirhoz, miközben folyton hátranézett. A kis fehér sírkő szomorú melankóliával nézett reá és oly ártatlanul, mintha alatta egy kis leány, nem pedig egy bukott elvált asszony, nyugodnék . . . Sirni, sirni, gondolta Uzelkov. De a sirás pillanata már elmúlt. Akárhogyan igyekezett az öreg, akármennyire is hangolta magát mollra — a könnyei nem eredtek meg és a torkát nem szorította semmi . . . Miután tiz percig állt igy Uzelkov, feleszmélt és elindult, hogy felkeresse Sapkint . . . Az aggkor! gondolta magában. Az embernek már csak egyetlen egy öröme van — a könnyek — és még a könnyek serp akarnak megeredni! .. . 18-át nem engedünk csinálni! Minden ilyen kísérletet el fogunk tiporni. Tisza István gróf, aki szemközt állva hallgatta Bakonyit, gúnyosan mosolygott e szavaira. Az ellenzék viharosan éljenezte Bakonyit. Ezután Kovács Gyula kért szót a házszabályokhoz. Ráth Endre kifogásolja, hogy az elnök egyesekre és pártokra maliciózus megjegyzéseket tett. Az elnök Ígéretet tett, hbgy a régi gyakorlathoz tartja magát, de nem volt joga privát és kaszinói körökben tenni meg ezt >aiz Ígéretet. Az elnök figyelmezteti Ráthot, hogy egészen magánjellegű vitatkozást folytat, kéri, szóljon a házszabályokhoz. Ráth Endre követeli, hogy az eddigi prakszis alapján tegyék föl a kérdést. Jaczkó Pál a kérvények kötelező szavazással való elintézése mellett érvel. Jnsth Gyula szerint a Háznak kétségbe nem vonható joga, hogy az eléje kerülő ügyekben döntsön. Mind az öt kérvényre a kérdés külön-külön föltevését kéri s mindegyikre a következő inditványt terjeszti elő: „Mondja ki a Ház, hogy a bejelentéseket nem veszi tudomásul." (Az elnök álláspontja.) Az elnök részletesen válaszol minden eddigi fölszólalónak. Az elnöknek nincs egyszerű postakiadó szerepe, hanem a házszabályadta jogkörén belül maga intézkedik. Ha kicsinyes eszközökkel akasztják meg a tárgyalást, az ő intézkedései csak ehez alkalmazkodhatnak. A parlamenti anarchia vádjára azt mondja, hogy ha ez az anarchia akkor támad föl, ha a házszabályokat az elnök sérti meg: biztosíthat róla mindenkit, hogy soha se lesz parlamenti anarchia, mig ő az elnök. A házszabályok egyes intézkedéseit esetről-esetre az élethez alkalmazva magyarázzák. Azok a híresztelések, mintha ő az elnöki állás elfoglalása előtt bárkinek lekötötte volna magát, nem felelnek meg a valóságnak: ő szabad és független. A magyar képviselőház elnöki széke olyan, hogy itt utasításokkal megkötött embert egy pillanatig se lehet megtűrni. (Taps.) Mikor már megválasztott elnök volt, akkor történt az emiitett beszélgetés. Jelenti ezek után, hogy húsznál több képviselő zárt ülést kér. Elrendeli a zárt ülést <s előzően öt perces szünetet ad. (Zárt ülés.) A zárt ülésen Batthyány Tivadar gróf szólalt föl elsőnek. Az ország helyzete szükségessé teszi, liogy a mostanihoz hasonló események a Házban többé ne forduljanak elő. A legélesebben kifogásolja, hogy az elnök a legutóbbi fölszólalásában azt a kijelentést tette, hogy időről-időre módosul a házszabályok kezelése. Ezzel az obstrukció ellen akar uj gyakorlatot meghonosítani. Hosszasan beszél azután a szabadságkérő levelek körül követett elnöki eljárásnak házszabályellenes voltáról. A küzdő ellenzék végig fogja harcolni a maga harcát. Ha a véderő javaslat átmegy, a munkapárt bizonyára elejti a választójogot. Kéri az elnököt, ne kicsinyeskedjék, mert ba névszerinti szavazások nem lesznek is, még akkor sem megy keresztül ez évben a véderpjavaslat. Polónyi Géza: Az elnöknek megválasztásakor tett nyilatkozatáról beszél és azt mondja, hogy az ellenzék biztosítást kapott arról, hogy a kérvények kivételével Návay mindenben Berzeviczy szellemében fog az elnök eljárni. Megnyugszik abban, hogy a kérvények dolgában nem lesz névszerinti szavazás, de biztosíthatja a Házat, hogy naponkint akár harminc, vagy még több oly meglepetést hoz, amelylyel a tanácskozást bármikor megakadályozhatja. Návay elnök kijelenti, hogy a szabadságkérő levelek kezelése dolgában a mult ülésen tett kijelentéséhez semmi hozzátenni valója nincsen. Egyébként o, leghatározottabban ki-