Délmagyarország, 1912. február (3. évfolyam, 26-49. szám)

1912-02-29 / 49. szám

*i9\2 Ü. ©vfoívai., 49. szá-n Csütörtök, február 29 Sizpenti szerkesztőség és kiadóhivatal Szeged, czs Korona-utca 15. szám c=j SsAspesti szerkesztőség és kiadóhivatal IV., s=s Városház-utca 3. szám e=3 ELŐPIZETES! AP, SZEtiEBEh egész évre . K 24— félévre . . . B 12'negyedévre . K 6-— egy hónapra K V Egyes szám ára 10 Ellér. ELŐFIZETÉSI AR VIDÉKÉN: egész évre R 28-— félévre . . . K 14'— negyedévre . R V— egy hónapra K 2.40 Egyes szám ára 10 fillér. TELEPOH-SZAM: Szerkesztőse} 305 .. =3 íifedóhivata 836 Interurbán 305 Budapesti szerkesztőse® telefon-száma 128—12 Justhék müharca. Technikai obstrukcióí inditottak ma a képviselőházban. A Justh-párt szóval harcot indított. Amolyan müharcot. Mert névszerinti szavazást kértek egyesek újra. Hogy betegek. Tehát névszerint kérnek szabadságot. És érdekes, hogy a beteg képviselők megjelentek az ülésen, egészséges arcot vágtak, hencegtek, hogy olyan kitűnő színben vannak, hogy végig küzdik a harcot. A müharcot. Pedig a kérdéses képviselők — tényleg betegek. Mert egészséges meggyőződéssel nem lehetne ilyen müharcot inditani. Egészséges Ítélőképességgel nem lehet megérteni, mert most indították meg a hadjáratot, amikor a Justh-párt kivételével minden párt a béke mellett döntött, sőt a kormány egyszerűen bejelentette, hogy a békés működés érdekében bizonyos áldozatokat is hoz s garanciákra képes. Minden azon fordul meg, hogy Justhék józan látása — aminek eddigi hiányát sok esetben meg kellett állapitanunk — megjön-e az utolsó pillanatban s a hazafiság — amely a legközkeletübb szavuk — az igazi hazafiság érzései élnek-e bennük. Ha igen, ha azt a programpontot, amelynek megvalósításáért ádáz harcot akarnak megvivni, komolyan akarják, vagyis, ha az ő küzdelmüknek nem a politikai zűrzavarban való halászás, a folytonos handabandázás a célja, hanem az általános választői jog reformjának megalkotása, akkor igenis meg van a lehetősége annak, hogy a béke az utolsó pillanatban létre jöjjön. Üdvös volna az a kormány szempontjából is. Ez tagadhatatlan. A Kossuth-párttal kötött béke még nem igazi béke, az csak a Justh-párt izolálása. Ezzel nem akarjuk az eddigi eredményt lekicsinyelni, annak politikai szempontból föltétlenül nagy jelentősége van. A Kossuth-párt azonban eddig sem volt az a párt, amelyre a harcosok számíthattak volna. A politikai ingadozás inkarnációja volt ez a párt. Ma harcolt, harcot miméit, másnap a kacagány helyett báránybőrbe bujt. Épen ez az ingadozás az, ami a mostani megegyezéssel a békét nem tudja biztositani. Ki vállal felelősséget a párt jövőbeni taktikájáért? Ki biztosit bennünket arról, hogy a párt holnap vagy holnapután nem-e ismét a harcosok között leend? Föltétlenül számolni kell ezzel az eshetőséggel akkor, amidőn a parlamenti helyzet végleges szanálásáról van szó. A béke csak akkor lesz végleges, ha Justhékkal is létrejött a megegyezés. 'Tehát vagy teljesen harcképtelenné kell tenni őket, vagy megegyezésre jutni velük. A legnagyobb probléma, ami megoldásra vár, a választói reform kérdése. Ezt akarja az ország népe s megoldása elől nincs kitérés. Minden embernek, aki szereti ezt az országot, a népet, a haladást, akarnia kell ezt. A kormánynak is. Akarja is. A kormány kötelezi magát arra, hogy a törvényjavaslatot még ebben az évben a Ház elé terjeszti. Erre nézve garanciát ajánlott föl. A választói jogot Justhék is akarják. Ök mondják, ők hirdetik ezt. Ha tehát akarják azt, ha komolyan akarják, akkor létre kel! jönnie a megegyezésnek. Mert csakis a megegyezés tudja a választói reform minél hamarábbi megvalósítását biztositani. Hiszen a Justh-párt és a kormány között már csak a garancia mértékére nézve van eltérés. Mert a Justh-párt is csak azt akarja biztosítani, hogy valóban még ez évben a Ház elé kerüljön a kormány általános választójogi törvényjavaslata. Ha eltérhetőt, megadhatót követel a Justh-párt: azt megadja a kormány. Ha azonban a kormány mai ujabb békülő készségétől felfuvalkodottan olyat követel, amit látható békehajlandósága mellett sem adhat meg a kormány: akkor veszélybe dönti mindazt, amit eddig is elérhetett volna. Sőt elköveti a legsúlyosabb taktikai hibát, mert akkor az ország az általános választójogot nem a Justh-párt által, hanem a Justh-párt ellenére fogja megkapni. Ndvay Lajos elnök ma hadat üzent a müharcolóknak. Bejelentette a Justh-párti képviselőknek, hogy vagy felszólalásra, vagy szabadságra ad engedélyt, de a kettőt egyesíteni nem engedi. Justhék erre lemondtak a — betegségről. A müharc megakadt. Szóval vagy igazi harc következik, Öregek. Irta Wladimir Kirjakow. Uzelkov, műépítész és udvari tanácsos, meghívást kapott a szülővárosától, régi templomuknak restaurálása céljából. Ebben a városban született, itt járt iskolába, sőt meg is nősült, de, amikor leszállt a vasútról alig ismert a régi városkára. Minden megváltozott, tizennyolc évvel ezelőtt, amikor Pétervárra költözött, még „raibló-pandurt" játszottak a fiuk ott, ahol most a pályaudvar emelkedik cs ott a főutca sarkán, ahol ma egy elegáns szálloda van, akkor még csak csúnya szürke kerítés éktelenkedett. De leginkább az emberek •változtak meg. A pincértől tudta meg Uzelkov, hogy ismerőseinek nagyobb része meghalt, elköltözött, vagy feledésbe került. — Emlékszel még Uzelkovra? — kérdezte az öreg a pincértől. — Műépítész volt, aki elvált a feleségétől. Háza volt a Svirebejevszki utcában ... Arra csak emlékszel? — Nem én ... . .—' De hát hogya,n lehet ez? Hiszen akkor nagy port vert fel ez a válás! Emlékezz csak A pert akkor Sapkin ügyvéd vitte, gazfickó és nótorius hamiskártyás, akit egyszer meg js vertek a klubban .. — Iván Nikolaics? — Hát persze! Él-e még, vagy meghalt már? — Él hála istennek ... most jegyző, két szép háza van a Kripitsnaja-utcában. Nemrég férjhez adta a leányát . . . Uzelkov fel-alá járt és gondolkozott. Végre elhatározta, hogy felkeresi Sapkint, minthogy amúgy sem volt jobb dolga. Dél volt, amikor lassan elindult a Kripitsnaja-utca felé. Az irodájában találta a Sapkint, akire alig ismert rá: az iigyes, karcsú, mozgékony és szemtelen arcu ügyvédből, szerény, őszhaju, törékeny, aggastyán lett. — Rám se ismer? — kérdezte Uzelkov. — — Régi kliense vagyok, Uzelkov! — Uzelkov? Miféle Uzelkov? Ah ... Egyszeribe rájött és őszinte örömöt tanúsított. Felkiáltások, kérdések visszaemlékezések követték egymást. — Erre igazán nem számítottam! — hápogta Sapkin. — Mivel kinálhatom meg? Parancsol pezsgőt? Osztrigát? Annak idején annyi pénzébe kerültem, engedje meg legalább, hogy pompásan megvendégeljem. — Ne fáradjon kérem! — mondta Uzelkov. — Sietek! Rögtön kihajtatok a temetőbe, meg kell tekintenem a templomot. Megbiztak. — Pompás! Nagyszerű! Megreggelizünk, és együtt kimegyünk. Kitűnő lovaim vannak! Odaviszem és bemutatom a község szeniorjának. Elrendezek mindent... De mondja tisztelt barátom, miért húzódik ugy el tőlem? Mitől fél? Csak jöjjön közelebb, nyugodtan teheti! Most már nem kell félnie ... hehehe ... Azelőtt elhiszem ... akkor még ördöngös fickó voltam, de most az ujja köré tekerhet; megvénültem, megnősültem, gyermekeim lettek, már a halál gondolatával is foglalkozom ... Az urak megreggeliztek, egy pohárka pezsgőt is felhajtottak, azután kihajtattak a temetőbe. Amikor a szánkóba ültek Sepkin elkezdett beszélni: — Hja, azok szép idők voltak! Az ember alig hiszi, ha rágondol! Emlékszik a válópőrére? Annak már húsz éve és maga bizonyára már el is felejtett mindent, de én még oly tisztán emiékszem, mintha csak tegnap történt volna... Istenem mennyit izzadtam belé! Ördöngös fickó voltam, valóságos — jogcsavargó! Mindent elkövettem akkor, valami gabalyodott ügyet csípjek el, főleg ha jó honoráriumra volt kilátás, mint p. o. az ön perében... Mennyit is fizetett nekem? öt vagy hatezret? No. ezért aztán meg lehet dolgozni, ugy-e?... Ön elutazott Pétervárra és rám bizta az egész ügyet. De az ön megboldogult felesége, Michailovna Sophia, noha csak kereskedő családból származott, mégis rémségesen büszke volt és önérzetes. Nagyon nehéz dolog volt őt rábírni arra, hogy pénz ellenében magára vállalja a bűnösséget. Valahányszor elmentem hozzá, mindig rákiáltott a szobaleányára: „Nem megparancsoltam neked Masa, hogy ezt a gazembert