Délmagyarország, 1912. február (3. évfolyam, 26-49. szám)

1912-02-28 / 48. szám

1012. február 2S. A parlamenti helyzet. (Béke után. — A Justh-párt a priusz mellett. — A megegyezés lehetősége.) (Saját tudósitónktól.) Ma már kilencedik napja foglalkozik a képviselőház a politikai béke témájával s a napirend előtti fölszóla­iások folytán kilenc nap óta nem került sor a véderöreformra. A Justh-párt nyiltan hir­deti, hogy ezeket a felszólalásokat az ob­strukció fegyverei közé sorozta s élni fog ve­lük a lehetőség végső határáig. Maga az el­nökség eddig még nem vetett korlátot a napi­rend előtti vitának, bár a munkapárton már látható türelmetlenséggel nézik a dolgok ilyen menetét. — Nekünk, — mondják, — elég volt az élvezetből nézni, hogyan szedi le egymásról a két függetlenségi párt a keresztvizet, mosi már szeretnénk valami eredményét is látni a Kossuth-párttal való békének. Az a benyomás, melyet Földes Béla teg­napi beszéde keltett, ma tovább foglalkoztatta az elméket. A Justh-pártnak a választójogi garanciája, melyre Földes beszédében cél­zást tett, abban állana, hogy az országgyűlés a véderőreform előtt egy rövid egyszakaszos törvényjavaslatban körvonalazná a választó­jog alapelveit s ugyanez a törvényszakasz részieíes javaslat kidolgozására és beterjesz­tésére utasítaná a kormányt. Justhék szerint, ha a kormány komolyan akarja a választójogot, akkor el kell fogad­nia a biztosítéknak ezt a módját is. Annál is inkább, mert ehez a megoldáshoz nem lenne szüksége se az osztrák kormány, se a király előzetes jóváhagyására, amit a véderőreform módosításához ki kellett kérnie. A kormányban, tudomásunk szerint, meg­volna a hajlandóság arra, hogy egy ilyen törvényszakasz alkottassák, anélkül azonban, hogy annak tartalma előre megkösse a kor­mány és a többség kezét a választójogi re­form közelebbi alapelveire nézve. Nem lehe­tetlen azonban, hogy valami módon mégis megtalálják az útját a megoldás e formájá­nak, ami Justhékat is kielégítené, mert jel­képileg a priusz érvényesülését foglainá ma­gában. A tervnek a többség táborában Tiszáék ré­széről vannak legerősebb akadályai, Justhék­nak viszont szövetségeseikre, a szociálisták­ra kell tekintettel lenniök a megegyezésben, nehogy az általános, titkos kijátszásának, vagy elodázásának vádjával illethessék őket. A Justh-párt, a pártonkívüli függetlensé­giek és a kisgazdapárt különben ma este kö­zös értekezletet tartottak a fővárosban, a függetlenségi párt klubhelyiségében. A szo­ciálisták ugyancsak ma este huszonhét helyre hivtak össze népgyűlést a március negyediki általános sztrájk és a tüntető fölvonulás elő­készítése érdekében. Nagyhatalmak a békéért. Párisból jelentik: A hármas entente, Franciaország, Anglia és Oroszország diplomáciája gőzerő­vel dolgozik, hogy békét teremtsen Török­ország és Olaszország között. A három kor­mány megállapodásra jutott egymással, de a közvetitésnek csak akkor lehet sikere, ha Né­metország és az osztrák-magyar monarchia is csatlakozik a békéltetéshez. A francia kül­ügyminisztérium és Sassonow orosz külügy­miniszter most azon fáradozik, hogy meg­nyerje Olaszország két szövetségestársának támogatását, a terv pedig az, hogy Törökor­DELMAGYARORSZÁG szág vonja vissza csapatait Tripoliszból a Kyrenaikába s egyidejűleg lépjen közvetlen béketárgyalásokra az olasz kormánynyal. A német birodalmi kormány felajánlotta jó szol­gálatait abban az irányban, hogy megindítja a tárgyalásokat a Bagdad-vasut kiépítése céljából, ami létérdeke Törökországnak. Ha ez a terv hamarosan megvalósul, akkor köz­vetve elérte vele Németország, hogy a porta nem hajtja végre az olaszok kiutasítására irányuló határozatot, mert ebben az esetben kénytelen volna, sok ezer olasz vasútépítő munkást is kitoloncoltatni, holott nélkülök nem tudna az építkezésbe fogni. Szegedi nők Zichy János gróf kultuszminiszternél. — A szegedi Jótékony Nőeggesület válsága. — (Saját tudósitónktól.) A szegedi kisdedovó és jótékony nőegyesület küldöttsége kedden délelőtt a képviselőházban Zichy János gróf közoktatásügyi miniszternél tisztelgett. A jó­tékony nőegyesület súlyos anyagi zavarok­kal küzd, a társadalom közönye megbénítja ideális munkásságát. A hölgyek az egyesü­let államsegélyének fölemelését kérték a mi­nisztertől. A sikeres működés érdekében az egyesület kisdedovó intézeteinek államosítá­sának eszméjét is fölvetették. Zichy János gróf méltányolta a szegedi uri hölgyek kéré­sét és a jövő évre már megigérte az állam­segély fölemelését. Az államosítás eszméjé­ről is kedvezően nyilatkozott. A küldöttségben Polgár Lászlóné elnöknő, Horváth Lajosné alelnöknő, Brauswetter Mária választmányi tag és Hauser Rezső Sándor titkár vettek részt. Hauser Rezső Sán­dor tolmácsolta az egyesület óhaját. A jóté­kony nőegyesület már hatvanhat éve tevé­kenykedik a jótékonyság és a gyermekneve­lés szolgálatában. Az utóbbi időben azonban annyira zilált az egyesület anyagi helyzete, hogy üdvös hivatását már képtelen teljesí­teni. Kénytelen lesz fokozatosan bezárni az óvóintézeteit, mert nincs elég anyagi ereje azok föntartására. A miniszter méltányolta az egyesület ké­relmét és kilátásba helyezte a kétezernyolc­száz korona államsegélynek négyezerhárom­száz koronára való fölemelését. A kisdedóvó intézetek államosításának esz­méje is fölvetődött. Államosítás esetén hatha­tósabb működést fejthetne ki az egyesület. Zichy János gróf válaszában kijelentette, hogy a kérdést a legnagyobb jóakarattal tanulmányozza és ha ebben az ügyben a vá­ros részéről előterjesztés történik, megindít­ja a tárgyalásokat. Az audiencia után a miniszter szívesen el­beszélgetett a küldöttség tagjaival. Meleg szimpátiával érdeklődött az egyesület viszo­nyai és a gyermeknevelés ügyei iránt. A hölgyek föltárták ,a jótékonyság szomorú képét, amelynek a szegedi társadalom nem­törődömsége az oka. A megígért rendkívüli államsegély az egye­sület költségvetésében mutatkozó hiányt csak kis részben fedezi. A jótékony nőegye­sület kérvényt intéz majd a városhoz, amely­ben az évi hozzájárulásnak még ebben az évben való fölemelését kéri. Csak ebben az esetben menekülhet meg az egyesület a esődtől. Az egyesület azzal a tervvel foglal­kozik, hogy beolvad valamely hasonló cé­ö lért küzdő egyesületbe. Ha e kísérletek nem járnának föltétlenül a legteljesebb ered­ménynyel, az egyesület még ebben az évben bezárja egyik óvóintézetét. Intervju a halálból menekültek. — Vonatösszeütközés Szegeden. — (Saját tudósitónktól.) Kedden reggel topor­zékolva vágtattak a mentőkocsi elé fogott lovak Szeged utcáin. A gyorsan rohanó mentőkocsinak sok bámulója akadt, egy pil­lanatra megálltak a járó-kelők, megtették a konvencionális megjegyzést: „Már megint marólúgot ivott egy szerelmes cselédleány." — azután folytatták utjokat, mintha semmi sem történt volna. A gyorsan vágtató lovak remegő inakkal álltak meg a Kálvária-utoa végén levő vasúti rámpánál. Még látszott a vonat magasba kígyózó kémény füstje, még hallatszott a dübörgése ahnak a vonat­szörnynek, ami majdnem végzetes tragédiát idézett elő. A sorompó mellett, közel a vasúti töltésheat egy alaposan megrongált parasztkoesi be­vert, a földön pedig egy eszméletlen ember feküdt. — Szerencsétlenség történt, — kiabálták a vasúti töltés mellett lakó emberek. Ijedt arc­cal rohantak a színhelyre és kérdésekkel ost­romolták azt az embert, aki látta az esetet. Nem történt egyéb, minthogy a vasúti sze­mélyzet hanyagsága miatt nem jeleztek egy személyvonat érkezését, a vasúti őr nem eresztette le a sorompót és igy a vonat bele­gázolt egy fuvaros kocsijába. A fuvaros csak a csodálatos véletlennek köszönheti a halál torkából való megmene­külését. Ha egy másodperccel később hajt a sínekre, a halál fia, így is szenvedett sérü­lést és valószínűleg agyrázkódást a kocsiról való leesés közben. A rendőrség a vizsgálatot megindította a vonat mozdonyvezetője és a szolgálatot telje­sítő vasúti tiszt ellen, akiknek hanyagsága miatt történt a baj. . Ránics József 60 éves fuvaros kedden reg­gel hosszú épületfát szállított kocsia a Kál­vária-utcán. Mikor az utca végén lévő vasúti /átjáróhoz ért, a sorompót nem találta le­eresztve és nyugodtan áthajtott a síneken. Ügyanekkor érkezett oda a 4004. számú sze­mélyvonat, amely a Rókus-állomásról a Ren­dező-pályaudvar felé robogott. A mozdony elkapta a síneken áthaladó ko­csit, az épületfát és a kocsi hátulját ketté­metszette és messzire hurcolta magával a for* gáccsá tépett fadarabokat, amig a vonat megállt. Ránics József a koosi első részén ült és az elütés pillanatában hatalmas ivben lerepült onnan az utca porába, a vonat őt és a lovakat nem érte. Az esés következtében külsőleg csak az arcán, orrán sérült meg, de valószínűleg agyrázkódást és belső sérülése­ket is szenvedett. A kihívott mentők a Sza­badság-tér 11/a. sz. alatt levő lakására vitték, ahol orvos vette gyógykezelés alá. A halál torkából menekült fuvaros igy adta elő megmeneküléisének történetét: — Hallottam, de csak nagyon gyengén, hogy valahol vonat zakatol. Meg is akartam iállni a kocsival, de láttam, hogy a sorompó Dincsen leeresztve, gondoltam, hogy nem err» jön a vonat. Már fönn voltam a töltésen, mi­kor észrevettem a kéményfüstöt. A lovak kö­zé csaptam, de a kocsin nehéz szálfák voltak. A vonat már egész közel volt. Szemem előtt összefutott minden. Nem láttam semmit. Hir­telen nagy lökést éreztem, azt hittem, végem van. A földre estem, felnyitottam a szeme­met, láttam az elrobogó vonatot, hallottam a lovak nyihogását, azután sötét lett. Nem, tudtam semmiről. — De most már jól érzi magát? — Most már igen, hálát adok az istennek, hogy /szerencsésen megmenekültem a halál torkából. Az orvosok véleménye szerint még nem biztos, hogy a fuvaros megmenekült a halál-.

Next

/
Oldalképek
Tartalom