Délmagyarország, 1912. február (3. évfolyam, 26-49. szám)

1912-02-27 / 47. szám

1912 február 27. DÉLMAGYARORSZÁG 3 rult eliez hozzá. Ugy tudja, hogy a többség részéről fog ilyen határozati javaslat benyuj­tatni s már most kijelenti arra vonatkozó készségét, hogy ezt a határozati javaslatot elfogadja. (Élénk helyeslés.) (Kossuthék és Justhék.) Győrffy Gyula Désy Zoltán előbbi beszédé­vel szemben hangoztatja, hogy a Kossuth­pártnak nem volt joga a Justh-párttal való fegyverbarátság semmibevételével leszerelni, mivel az együttes harc idejében a Justh-párt a Kossutli-párt követeléseiért is harcolt. Egyébként elismeri, hogy nincsenek sem győ­zők, sem legyőzöttek, csak önlegyőzöttek van­nak. (Zajos tetszés a Justh-párton.) Désy Zoltán megjegyzi, hogy a Kossutli­párt nem kötelezte magát arra, hogy minden térre követni fogja a Justh-pártot. Justhék­nak is vannak békeföltételeik és ők sem kér­dezték meg azok felől a Kóssuth-pártot. (Földes Béla.) Földes Béla kijelenti, hogy nem találja elegendő garanciának a választójog ez évben való benyújtására az ígért határozati javas­latot. A választójoggal szemben táplált nem­zeti aggodalmak nem igazoltak, mert Ma­gyarországon magyarellenes politikát csinál­, ni nem lehet; ha a miniszterelnök oláh vol­na, akkor is magyar politikát lenne kényte­len csinálni. Egész néposztályokat nem lehet kizárni a választójogból, a titkosságra is, fő­kép az intelligenciának elsőrendű szüksége van. Azzal fejezi be beszédét, hogy a Justh­párt tovább fog küzdeni, mert abban a meg­győződésben él, hogy a mostani küzdelemben vereséget szenvedni lehet, de a küzdelmet abbahagyni nem szabad. (Élénk éljenzés a Justh-párton.) (A miniszterelnök felel.) Héderváry Károly gróf miniszterelnök Földes Béla beszédére reflektálva foglalko­zik azzal a kijelentésével, hogy a választó­jogi reform tekintetében fölajánlott garancia, tudniillik a határozati javaslat elfogadása, mely kötelezi a kormányt a reformnak az ez év végéig való benyújtására, — nem ele­gendő. Ö azt biszi, hogy ez föltétlenül elég garanciának s annak a. garanciának ereje annál nagyobb, minél többen szavazzák meg. Mivel azt hiszi, hogy pártkülönbség nélkül az egész Ház megszavazza, ezért van .abban a véleményben, hogy ennek a garanciának föltétlenül kötelező ereje van. Ám ha van, aki nem tartja elegendőnek ezt a bizonyíté­kot, keressen nagyobb garanciát. Méltóztas­sék előállani vele, akkor majd megvitatjuk s megállapítjuk, hogy lehet-e elfogadásáról szó. Kéri tehát, hogy ha a garanciára vonat­kozóan bárkinek bármi kívánsága van, csak álljon elő vele. (Zajos tetszés és éljenzés bal­ról.) Az elnök azután az ülést két óra előtt be­zárta. Roosevelt és az elnökség. Newyérk­ból jelentik: Roosevelt néhány nyugati kor­mányzó kérdésére válaszolva, hogy jelölteti-e magát az elnökségre, kijelentette, hogy elfo­gadja a jelölést, ha felajánlják neki. Ebben az esetben ragaszkodik az elhatározásához mindaddig, mig a konvent meghozta dönté­sét; mert a szövetségi törvény értelmében az elnöki tisztséget csak két iusztrumon át lehet viselni .s most a szövetségi konventnek kell a törvény alól kivételt tennie. Ferenc Ferdinánd meglátogatja Miklós cárt. Bécsből jelentik: Hetek óta bizalmas tárgyalások folynak a pétervári és a bécsi udvar között Ferenc Ferdinánd trónörökös­nek pétervári látogatásáról. Csak Giers bécsi prosz nagykövetnek Pétervárra való utazása pattantotta ki a készülő esemény hírét, pedig — mint jól informált helyről jelentik — most már elhatározott dolog, hogy Ferenc Ferdinánd trónörökös legközelebb Pétervár­ra megy és több napig Miklós cár vendége lesz. A parlamenti helyzet. (Megegyezés a választói reform kér­désében. — Khuen és a Justh-párt. — Általános béke reményei.) (Saját tudósítónktól.) A parlament mai ülé­sének vége friss meglepetést hozott. Földes Béla a választójogra teljes garanciákat kért és — bár mint egyéni véleményt csupán — jelezte, hogy ez esetben a Justh-párt is hoz­zájárul a békés munkához. Nyomban föl­állt Khuen-Héderváry és nagyon konciliáns hangon jelentette ki, hogy ha kevés az a ga­rancia, am;t a kormány adott, adhat több, nagyobb biztosítékot is. Csak mondja meg a Justü-párt, mit akar, majd megtárgyalja a kormány. Nagy, a szenzációk erejével ható meglepe­tés volt ez a nyilatkozat. Nyomban megindul­tak a legkülönbözőbb találgatások, hogy a Justh-párt kellő garanciák birtokában abba­hagyja a harcot. A képviselők egymást kér­dezték : — Mi ez? Az ülésnek vége volt. Andrássy Gyula gróf még Beck Lajost és Sümegi Vilmost ka­pacitálta. Justh Gyula Désy Zoltán beszéde miatt elégedetlenkedett. Megkérdeztük tőle, mi lesz a békével? — Nem erről van szó, — mondta Justh. Az a fontos, hogy Désy szájából a Ház előtt olyan szavak hangzottak el, amelyek nem felelnek meg a valóságnak. Szerinte mi a kormány és a véderőreform megbuktatására szövetkeztünk. Nos, ez nem igy van. Csak a véderő ellen szövetkeztünk. Én már akkor kijelentettem, hogy a küzdelemnek nincs sze­mélyes éle a kormánynyal szemben. Én el­vekért küzdök. És ma azt imputálja nekem Désy, hogy kormányt akarok buktatni csu­pán. Nem, én a véderőt akarom megbuktatni. Az sem áll, hogy én annak idején a Berze­viczy-íéle tárgyalások közben a szolidaritást megbontottam volna. Nem is tárgyaltam Berzeviczyvel, mert nem volt fölhatalmazása a kormánytól. Az ilyen beszéd elmérgesiti a helyzetet. Bakonyi Samu ezt mondta: — Mi csak komoly célokért dolgoztunk! fia teljes, kifogástalan választójogot ad a kormány, nincs okunk a harc folytatására. A kormánynak hir szerint most az a takti­kája, hogy napirendelőtti felszólalásokat ren­deztet, eközben pedig megindítja és — ha le­het — Justhékkal be is fejezi a tárgyalásokat. A munkapárt közgyűlése. A nem­zeti munkapárt országos köre — tehát nem a politikai, hanem a társadalmi szervezet — vasárnap délelőtt t'zenegy órakor közgyű­lést tartott Csáky Albin gróf elnöklete alatt. Rainer Béla dr titkár felolvasta az évi jelen­tést, amelyből kitűnik, hogy a körnek 1298 tagja van, még nedig 257 országgyűlési kép­viselő, 61 főrend, £o főispán, 418 budapesti ás 496 vidéki kültag. Elparentálták a múlt év halottait, azután megadták a felmenívényt. Választmányi tagoknak három évre titkos szavazással megválasztották Babó Lajost, Belicska Bénit, Bujanovjch Sándort, Ghillány Iinre bárót, Heltai Ferencet, Maurer Mihályt. Mezei Mórt, Náváy Lajost, Rosenbérg Gyu­lát, Rosner Ervin bárót, Sándor Jánost és Wodiáner Albert bárót, két évre Jankóvich Bélát. Végül Lukács László igazgátónak és Rajner Béla titkárnak köszönetet szavaztak. Kereskedők gyűlése. — A Szegedi Kereskedők Egyesületének mun­kássága. — (Saját tudósitónktól.) Vasárnap délután tartotta meg Somogyi-utcai kői-helyiségében rendes évi közgyűlését Szeged egyik legagili­sabb intézménye: a Szegedi Kereskedők Egyesülete. Az egyesület körhelyiségének nagytermét zsúfolásig megtöltötték a tagok, akik mindvégig érdeklődést tanúsítottak a vezetőség előterjesztései iránt. Lövész Antal, az egyesület kitűnő elnöke nyitotta meg a közgyűlést. Meleg szavakkal üdvözölte a megjelenteket, visszatekintést vetett az elmúlt esztendő munkájára és meg­köszönte a kereskedőknek, hogy a vezetőséget munkájában, amelynek célja a kereskedők érdekeinek a megvédése volt, támogatta. Az elnök szavát zajos éljenzéssel fogadták a tagok. Paál Jób egyesületi titkár olvasta föl ez­után a gondossággal elkészített, terjedelmes jelentést. A jelentés kiterjed mindazokra a mozgalmakra, amelyekben az egyesület köz­reműködött. Megemlíti a jelentés, hogy az egyesület nemrég költözött díszes, uj helyisé­gébe, amelyet kitűnően sikerült ünnepség keretében avattak fel. Elmondja a jélentés, hogy az egyesület engedve az általános óhaj­tásnak, internátust létesített, amelynek veze­tését az egyesület kiváló igazgatójára: Paul Adolfra bizta. Az internátust az erre kikül­dött bizottság állandóan ellenőrizte és meg­győződött arról, hogy az minden tekintet­ben olyan magaslaton áll, amely az egyesü­let hívójának megfelel és ott a növendékek példás ellátásban és hazafias, erkölcsös ne­velésben részesülnek. Részt vett az egyesület a kereskedelmi és iparkamarai tagválasztá­sokön is és közreműködésének tulajdoníthat­ni, hogy a kamara összeállítása ma olyan, liogy az elé' minden kereskedő bizalommál tekinthet. Az egyesület tagjai közül részben rehides, részben póttagoknak tizen kerültek a kamarába. Nyilassy Dezső pénztáros terjesztette he ezután áz alapos lelkiismeretességgel elké­szített vagyonmérleget, zárószámadást és a költségvetést. Kormányos Benő dr egyesületi ügyész lel­kes beszéd keretében indítványozta, hogy Gallovich Jenő volt egyesületi titkárt, aki Szegedről eltávozik, az egyesület alapítása és felvirágoztatása körül teljesített szolgálatai és érdemei elismeréséül az egyesület tiszte­letbéli tagjának válasszák meg. Franki Antal gyógyszerész indítványozta ezután, hogy az egyesület elnökségének, tisz­tikarának és választmányának buzgó és ered­ményes munkájáért szavazzon a közgyűlés jegyzőkönyvi köszönetet. A közgyűlés ezutáh egyhangú lelkesedés­sel elfogadta a két índitváriyt, tudomásul vette a jelentéseket és a tisztikarnak a fel­mentvónyt megadta. Következtek a választások. Idősebb Böröcz Pált első alelnöknek, Steiner Bernátot pedig második alelnöknek egyhangú fölkiáltással választotta meg a közgyűlés. A választás eredménye az lett, hogy titkárnak Paál Jób hírlapírót, igazgatónak Paul Adolfot, jegyzőnek Kocsis Ferencet, pénztárnoknak Nyilassy Dezsőt, számvizsgálóknak Kellner Ferencet és Danner Jánost, könyvtárnokok­nak Neu Salamont és Halmos Jánost, ellen­őröknek Kardos Rómeót és Magyar Andort, háznagynak pedig Boda Bertalant válasz­tották meg, valamennyit egyhangúlag. A választmány tagjai lettek: Balog Fe­renc, Btalog Károly, Berger Adolf, Beök Jó­zsef, Bitó Márk, Eichner Ede, Fürdők Ká-,

Next

/
Oldalképek
Tartalom