Délmagyarország, 1912. február (3. évfolyam, 26-49. szám)

1912-02-24 / 45. szám

1912. február 18. DÉI MAGYARORSZÁG 1 családi pótléka iránt benyújtandó törvény­javaslat, az állami tisztviselők nyugdíjjáru­lékáról, özvegyeiknek, árváiknak nyugdíj­ügye reudezéséről, a már nyugdíjazott, de sanyarú helyzetben levő özvegyek nyugdijá­nak fölemeléséről szóló törvényjavaslatok. Törvényjavaslatot szándékszik benyújtani a kormány a vasúti beruházások nagyobbmér­vü dotálása végett, hogy azok a kellemetlen­ségek, amelyek minden őszszel megismétlődni sroktak, végre-valaliára elkerültessenek. Az állami és nem állami tanítók fizetésének rendezéséről is törvényjavaslat készül. A tü­dővész elleni szanatóriumok fölállítására is nagy gonddal óhajt lenni a kormány. Mind­ezek alapján ezekre a rendkivül fontosságú föladatokra való hivatkozással arra kéri a * Kázat, hogy menjen bele a véderőjavaslat tárgyalásába, intézze azt el és tegye lehető­dé hogy az országra annyira égetően sürgős <'• nagyfontosságú javaslat elintézésével üd­r ős törvényalkotó munkát végezhessen a képviselőház. (Hosszantartó zajos éljenzés és taps a jobboldalon.) Ezután Győrffy Gyula következett volna napirend előtt szólásra, de mivel háromne­gyed kettő elmúlt, az elnök az ülést a mai napirenddel holnapra halasztotta. A parlamenti helyzet. — Döntés előtt. — (Saját tudósítónktól.) Héderváry Károly gróf miniszterelnök beszéde, mellyel végle­ges választ adott volna a Kossuth-párti bé­keföltételekre, szombatra maradt. A mai ülést még mindig a napirend előtti felszólalások töltötték ki. A Justh-pártról Holló Lajos és Lovászy Márton, a néppárt részéről Zichy Aladár gróf foglalkozott a béketárgyalások anyagával. A kormány nevében pedig Lukács László válaszolt azokra a pénzügyi aggodal­makra, melyek a békeföltételekkel kapcsolat­ban az ellenzék részéről fölmerültek. A pénzügyminiszter kijelentette, hogy a kormány a lehetőségig mérsékelte és leal­kudta a véderőreform költségeit, közel har­minc százalék, amit igy megtakarított az or­szágnak. A reform költségét a kormány olyan pénzügyi politikával ellensúlyozza, a mely lehetővé teszi, hogy az ország legfon­tosabb szociális, gazdasági és kulturális szükségletei az adóterhek ujabb emelése nél­kül kielégitessenek. A miniszter felsorolását, mellyel e kilátásba helyezett kormánypro­gramot ismertette, a jobboldal szakadatlan tetszéssel kisérte, de fejtegetéseinek hatása meglászott az ellenzéken is. A Kossuth-párttal való békességen külön­ben ma végezték az utolsó simításokat. A párt ugyanis este értekezletet tart s ezen már véglegesen állást kell foglalnia, megnyug­szik-e a kormány koncesszióiban. Minthogy azonban a miniszterelnök beszédére csak szombaton kerül sor, Apponyi Albert gróf ugy nyilatkozott a folyosón, hogy a párt csak ennek meghallgatása után fog dönteni s igy a mai értekezlet csak tanácskozásra szo­rítkozott. Andrássy Gyula gróf, az egyezség buzgó közvetítője, egész délelőtt sürün tanácsko­zott a párt vezérembereivel, különösen Ap­ponyi Albert gróffal, s többször informálta a miniszterelnököt is a Kossuth párt kedvéről és kívánságairól. Az a nyugtalanság, melyet Kossuthék bal­szárnyán a béketárgyalások keltettek, még ma sem ült el egészen. Általában azonban bizonyosra veszik, hogy az elégedetlenkedők alávetik magukat a párthatározatnak s e miatt aligha fog egyetlen kilépés is történni. Justhék változatlan készséggel zörgetik to­vább a fegyvereket s hangoztatják, hogy ma­gukra hagyatva még elszántabban folytatják a harcot. Justh Gyula több Kossuth-párti képviselő előtt, akik a választások lehetősé­gére emlékeztették, ezt mondotta: — Héderváry kibuktathat egy szálig ben­nünket, karóba huzathat engem is, de mi leg­alább dicsőségesen halunk meg s nem érhet a vád, hogy cserbenhagytuk a lobogónkat... Lukács László pénzügyminiszter beszéde azt a benyomást erősítette meg az emberek­ben, hogy a kormány csakugyan számol a vá­lasztás eshetőségével. —A miniszter valóságos kortesbeszédet mondott, — emlegették a baloldali folyosón, — minden szépet és jót beigért a nemzetnek. A munkapárt ugy látszik, ezzel indul majd a — választási hadjáratba. Kossuth Ferenc lakásán ma közös értekez­letet tartottak a függetlenségi 48-as pártok tagjai, amelyen többek közt részt vettek a 48-as Justh-párt részéről: Justh Gyula, Ba­tthyány Tivadar gróf és Földes Béla, a pár­tonkívüli függetlenségiek részéről: Polónyi Géza, Egry Béla és Csermák Károly, a 48­as függetlenségiek részéről: Apponyi Albert gróf, Désy Zoltán, Tóth János, Mezőssy Béla, Kelemen Béla és még számosan. E kö­zös értekezleten Polónyi Géza ismertette az összejövetel célját, mely az összes független­ségi pártoknak együttes, közös akcióra való szervezése a kormány ellen. Határozathoza­talra nem került a sor, mivel a 48-as Kos­suth-párt; tekintettel arra, hogy Khuen-Hé­derváry gróf miniszterelnök még nem vála­szolt a Kossuth-párt részéről legutóbb hozzá­intézett beszédre, amely a leszerelés feltéte­leit foglalja magában, — még nincs abban a helyzetben, hogy bármily irányban is határo­zott álláspontot foglaljon el. Ezért Khuen vá­lasza után újból közös értekezletet tartanak s azon fognak e kérdésben végleg határozni. Khuen-Héderváry gróf miniszterelnök ma délután meglátogatta Kossuth Ferencet a la­kásán s vele hosszasabban tárgyalt. Kiszivár­gott hirek szerint e tanácskozásnak meg lesz az az eredménye, hogy a parlamenti béke létrejöhet. Kossuth Ferenc ezzel kapcsolat­ban vezércikket irt az Egyetértés mai számá­ban s ebben többek közt a következőket irja: — A miniszterelnök még nem adott végle­ges és kielégítő választ azokra a pontozatok­ra, melyeket a Kossuth-párt nevében Appo­nyi Albert gróf terjesztett elő. Bevárjuk a miniszterelnök válaszát s attól tesszük füg­gővé, hogy milyen álláspontot foglaljunk el. Meg vagyok arról győződve, hogy pártunk minden egyes tagja hive a parlamenti békés munkának s ha a nemzeti követelmények te­kintetében teljesitik véglegesen megszövege­zett kívánalmakat, ugy készséggel fogunk ab­ban közremunkálni. — Ha a miniszterelnök nyiltan kifejezett feltételeinkre kielégítő választ fog adni, ak­kor valószínűnek tartom, hogy pártunk le­tesz a parlamenti abnormális eszközök hasz­nálatáról. Ezeket irta Kossuth Ferenc mai vezércik­kében. Van benne sok kecsegtető kilátás a parlamenti béke megteremtésére, mert mipt Budapestről jelentik, a miniszterelnök rendel­kezik azzal a jogosítással, hogy a Kossuth­párt kívánalmait teljesítse. Khuen miniszterelnök ma a Házban Ap­ponyi Albert gróf és Tisza István gróffal be­szélgetve, közölte velük, hogy a kormány hajlandó az utolsó ütköző pontot is elhárí­tani s a perrendtartásra nézve más kedve­zőbb szövegezést ajánlani. A választójogi re­form tekintetében pedig megnyugtató kije­lentést fog tenni. Az államférfiak megnyugvással vették tu­domásul a miniszterelnök kijelentéseit, me­lyeket Khuen gróf már a képviselőház hol­napi ülésén fog elmondani. Uilágsztrájk veszedelme. — Forronganak a bányászok. — (Saját tudósítónktól.) Néhány nap óta vi­lágsztrájk veszedelme fenyeget. Az angol bányászok szervezkedtek érdekeik megvé­désére és megállapodtak a legszélsőbb harc­ban. A bányatulajdonosok ridegen elutasítot­ták a bányászok követelését. Fölényes gesz­tussal azzal válaszoltak, hogy a legrosszabb esetben külföldi bányavállalatok tultermelé-i sével pótolják a hiányt. Ez a válasz határozott és erélyes lépésre szánta a bányamunkásokat. Sérelmüket kö­zölték a nemzetközi bányászszövetséggel, a mely a munkásegyesülések egyik leghatal­masabb szervezete. A szövetség a napokban gyűlést tartott Londonban, amelyen a szövet­ség kiküldött meghatalmazottai vettek részt. A kiküldöttek között voltak franciák, néme­tek, magyarok, osztrákok és belgák. Két na­pig tárgyalták az angol bányászok sérelmét. A bízottsájg kimondta, hogy amennyiben az angol bányászok csakugyan megkezdik a sztrájkot március elsején és a külföldi bánya­vállalatok túltermeléssel akarnának az ang­liai vasút- és hajóstársaságok meg az ipar segítségére lenni, akkor nyomban megszerve­zik az általános sztrájkot világszerte. Ennek a határozatnak a komolyságát meg­érezte az angol közvélemény. Asquith minisz­terelnök és Lloyd George államtitkár elvál­lalta a béke közvetítését a bányászok és a bányavállalatok képviselőivel. A munkaadók már engedékenységre hajlanak, de a mun­kások nem engednek a követeléseikből. Ki­fejtették a bányász sanyarú helyzetét, aki egész életét föláldozza a bányák egészséget romboló levegőjében. Minthogy a munkaadók nem teljesítették mindenben a bányászok kö­vetelését. a tárgyalás eredménytelen maradt. Tárgyalás után különös jelenet történt. A •mint Asquith miniszterelnök a külügyminisz­tériumból teljesen kimerülten haza igyeke­zett, az udvaron összerogyott és elájult. Töb­ben a .segítségére siettek, ta'lpraállitották és átkísérték a lakására. A miniszterelnök azt mondta, hogy nagyon kimerültnek érzi ma­cit, egész nap egy falatot sem evett. Minden idejét lefoglalta a békéltető tárgyalás. Az eredménytelen tárgyalás után is a bé­kére még mindig van kilátás. Az angol kor­mány határozottan óhajtja a békét, mert ko­molynak és veszedelmesnek tartja a. világ­sztrájk eshetőségét. Kedden minisztertanács 'esz, amelyen behatóan tárgyalják a bányá­szok ügyét. A kormány magatartásából azt 'ehet következtetni, hogy a béke eshetőségei javultak és a világsztrájk veszedelme eny­hült; . ..... ... r, •

Next

/
Oldalképek
Tartalom