Délmagyarország, 1912. február (3. évfolyam, 26-49. szám)

1912-02-20 / 41. szám

SBM 1912. február 22. DÉLMAQYARORSZÁG 9 itöbbi 'kormány részvéte. A német császár Aehrenthal özvegyének is kondoleált. A pápa a királyhoz intézett táviratában mélységes részvétét fejezi ki a kiváló államiférfi elhunytával okozott veszteség felett. A külföldről érkezett jelentések mind arról szólanaik, hogy a nagy külföldi lapok rokonszenves nekrológokban emlékeznek meg a külügyminiszter haláláról. Érdekes, hogy az olasz és -orosz lapok is, melyek pe-d:g életében annyit támadták Aehrenthalit, most mind a legnagyobb elismeréssel -emlékeznek meg a külügyminiszter érdemeiről. Viktor Emánuel -király Aehrenthal gróf elhunyta alkalmából őfelségének részvéttáviratot küldött és Aehrenthal gróf özvegyének is meleg részvétét tolmácsoltatta. A szultán őfelségéhez részvéttáviratot intézett, és második kaim-arásával az osztrákmagyar nagykövetnek is tolmácsolta részvétét. A porta a közös kormánynak fejeztette ki a részvétét és megbizita a törck nagykövetséget, -hogy Aehrenthal grófn-én-ak kondoleáljon. A magyar kormány vasárnap meleghangú részvéttáviratot intézett Ahrenthal gróf özvegyéhez. A kabinet e-gyes t-agjai külön-külön kondoleál-tak az özvegynek. Négy napig várt a kávéházban — Hogy ment tönkre a Eugosi Bristol-kávéház. — (Saját tudósítónktól.) Egy szegény ember sonsát mondjuk itt el ugy, ahogy azt ő elmondta egy fővárosi estilap szerkesztőségében. Neve Gál Manó, ötvenhat éves, foglalkozása kiskávés. Egyebet róla: jó, együgyű ember, nem a mai világból való. Abból a patrialkális típusból, amelyből még mos-t is van néhány millió, főkép a vidéken. Jó ember, becsületes ember, aki mindenkit annak tart. Szivességi váltó kell? A szomszédban aranyhegyek vannak. Elhiszi, mert mért csapná be a másik. Az ujjad körül csavarhatod, ha néhány tetszetős szót szólsz neki. Tönkreteszi magát, egyszer, kétszer, háromszor. íme: — Volt egy kis kávéházam a Vörösmartyés Szondy-utca sarkán — kezdte beszélni. — Elég jól éltem belőle. Üzleti dolgokban egy Ungár Mór nevü pálinka-ügynökkel dolgoztam. A Rákóczi-ut 62. szám alatt lakik, kocsija is van, nem tudom, miből és bogy telik rá. Én nagyon jóban voltam vele, mert becsületes embernek tartottam. Szivességi váltót annyit irtam alá neki, amennyit kért, gondoltam, szüksége van rá, azért kéri. Két év előtt ép az ő föiszólitására eladtam a kávéházat. A vételt ő bonyolította le. A vételárból rendeztem miniden üzleti ügyeim, vele is, csak a szivességi váltók maradtak fenn, nem kaptam vissza. Azt mondta, majd megkapom lejáratkor. Hát ebbe is belenyugodtam. Őszintén szólva, azt se tudtam, mennyi váltót adtam neki. Ungárnak volt Lúgoson egy kávéháza, azt vettem én meg. Ötvenkétezer koronáért. Azt mondta, testvérek közt megér annyit. Mikor odaköltöztem, akkor tudtam meg, hogy harminckétezer koronáért fünek-fának kinálta. Ez tavaly március táján volt. Alig vettem át a Bristolt, sorra érkeztek hozzám a váltóperlések. Mi az, hisz én senkinek se tartozok! A perelő Stein ós Robics-ek bécsi pálinkagyárosok voltak. írtam nekik és igy tudtam meg, bogy az Ungárféle váltókat perlik. Hiába irtam, hogy én nem tartozom, foglaltak nálam. Igy kezdődött -a szezonom. Hat teljes hét mult -el, amig ügyvédemnek sikerült feloldani a foglalást. A hat bét alatt a kávéház bedöglött. Erre feljöttem Ungárhoz, szemrehányást tettem neki. Ö kibeszélte az egész dolgot. Elhittem neki mindent. Azt igérte, hogy visszaveszi a kávéházat. Visszaadja a pénzem. Visszaadja a váltóimat. Hetek multak el, Ungár nem jelentkezett. Én ott álltam az üres üzlettel, nein tudva, mit csináljak. Napról-napra lestem, vártam, hogy átadhatom az üzletet, nem akartam hát uj befektetést tenni. Elbocsátottam a cigányokat. A pincérek maguktól mentek el, mert nem ment az üzlet. Még csak a főpincér volt hátra. Aztán ,az is jelentkezett, hogy el akar menni, kéri az ezer forint kaucióját. — Majd Ungár kiűzeti önt — mondtam neki — hisz tudja, hogy eladtam a kávéházat, de a vételárt nem kaptam meg. A főpincér várt is, mig megjött Ungár. A vasúthoz elibe ment, Ungár azt felelte, hogy ő nem tartozik, bogy nekem nincs nála pénzem, mire a főpincér följelentett óvadéksikkasztás miatt. Rettenetes helyzetben voltam. Valahonnan keritettem báromszáz koronát és igy egy napi haladékot kaptam. A pénzt azonban nem tudtam előkeríteni. Erre újra lefoglalták a kávéházam. Ebben a nagy bajomban jött hozzám Ungár és egy vevőt hozott. Bántam én, akármi történik, a fő az volt, hogy a vevő kifizette ,a főpiucért. Következett az üzletátadás* Eladóként Ungár szerepelt. Ő vette fel a pénzt. Nekem járt hatezer korona készpénz, hatezer korona az italért, meg egy csomó váltó, mert én is váltóval fizettem a kávéházért. Megint hoppon maradtam. Ungár egy krajcárt se fizetett. Azt mondta, harminc nap múlva. Harminc napig jelentkezhetnek a hitelezőim. Én ebbe belenyugodtam. Nagyon jó modorú ember, nagyon tud beszélni, akárkit levenne a lábáról. Még elhitette velem, hogy ő mindenben javamat akarta. Mit mondjak, még arra is rávett, hogy ujabb három szívességi váltót irjak alá és Írassam alá a feleségemmel is. Három darab ezerkétszáz koronás váltót adtam neki. Nem borzasztó. Eltelt a harminc nap. Az én családom, gyermekeim, mondhatom, uram, a harminc nap alatt valósággal koplalt. Januárban letelt az idő, feljöttem. Bolondított. Láthatja kérem, máig bolondított. Közben elmentem az ügyvédhez. Erre Ígérgetni kezdett. Előbb ezer koronát, aztán ezerötszázat. Nem, mondtam, mert most már tudtam, kivel van dolgom. Négy nappal ezelőtt a Rémi-kávéházba adott randevút azzal, hogy végkép rendezi a dolgot. Én négy nap óta a Rémiben ültem, vártam, mig most eljöttem ide, mert nem tudom, mitévő legyek? éli inge nyakkendők keztyük és czipők a legdivatosabb és legszebb kivitelben kaphatók: EZELŐTT 6YÉRES M. MÁRTONNÁL SZEGED, TISZA-SZÁLLÓ MELLETT OROSZ I. v. Sl— Az uj férfidivat. A férfidivat egyébként sűrűvérű paripáj talán sohasem száguldott oly kevéssé taposott utakon, mint épen az idén. Amig nálunk a tavaszi korzó kedves fecskéi csak álmodozva merengenek egy-egy melegebb napsugár játszadozásán és aggódó érdeklődéssel lesik a tapasztaltabb „arbiter elegiantiorum" első riadóját, a hűvösebb nyugati metropolisokban, de még inkább a verőfényes üdülőhelyek és sporttelepeken már versenyt ragyogtatják himes szárnyaikat. A szinek és tónusok izgató játéka ez, mely csak lassan, de ellenállhatatlanul terjed és ragályoz, mint valami láz, mely a napmeleg káprázatának nyomában jár. Az okkersárga és párisikék, a violavörös és rozsdabarna ka céran pajzánkodnak: hellyel-közzel kipattan egy delejes szikra, mely egy-egy érdekes sáv, petty vagy fonálcsomó formájában nyomot hagy az amúgy is nyugtalan szövetfelületen. De mindezek csak próbálkozások: az agyafúrt világfi ugratja naiv utánzóit. Az egyszerre sárgálló, zöldelő, pirosló, vagy kéklő fiatalság restelkedve látja, bogy els-iette a dolgát: a „master of fashion" mosolyogva sétál egyszerű szürke vagy barna „uni"-jében... A finomabb, disztingváltabb izlós a tompított árnyalatokhoz bajlik, s ha képviselve vannak is az összes szinek és ezek öszszetételei, azok mindig valami nyugodt, csaknem simának' látszó tónusba olvadnak széjjel. Meg lehetne talán állapítani, bogy a szürkébe hajló sárgásbarna, drapp és rezedazöld fognak alapszínekként dominálni, mig a dessinek, finom vonalak, noppok, cizellák, millpoint-ek és pehelyszerü mintázatok lesznek. Emellett az egészen sima sötét- és közópszürke fentartják jogos igényeiket. Formákban és stílusban kevesebb változatosságot észleltein, jellemző azonban, hogy az angolos, kényelmesebb öltözködés kezdi viszszakövetelni régi birodalmát, ami a saccoöltönyök kecsességéből sokat levon. A mellények nem oly kivágottak és alul is zártabbak, mig a nadrágok bősége nem mondható merésznek. Minőségekben ugy a cheviotok, mint a kamgarnok megtartották helyeiket; csak a homespun-szerü anyagok kezdenek háttérbe szorulni, amit az époly tetszetős, de silány utánzatoknak tulaj-donitok. Amily tarka változatosság mutatkozik azonban a sacco-öltönyökben, époly kevés ujat mutatnak a különben is konzervativebb szalondarabok. A frakk és redingot megtartották Ízléses formáikat s csak itt-ott láttam újításra törekvő gyenge kísérleteket. A smoking két ismert formája is erősen tartja magát. A fekete és sötétszürke zsakettek igen gyakoriak a reggeliző- vagy olvasótermekben s csak az időjárás kérdése, hogy az utcára merészkedjenek. Ez a ruhadarab, mely az iudigókék és határozatlanab kék árnyalatú „sliotland"-ekben sem ritkaság, szürke és fekete alapú csikós nadrággal társulva különben is erősen hódit és remélhető, hogy hovatovább mind népszerűbb lesz. A felöltők és átmeneti kabátok szinpompájukat úgyszólván elvesztették, ami talán a tavalyi tulhajtásnak visszahatása. Többnyire sötétszürke vagy fekete shotland felöltőket láttam selyem tükörrel, vagy a legegyszerűbb fedett gombolással, mely alól a szirévén lett világhírű a valódi v -" Ő * "' A hygieniKus PolmakaucsuK etét minősége elsőrangú * - ; — j§j — .i i—