Délmagyarország, 1912. február (3. évfolyam, 26-49. szám)

1912-02-17 / 39. szám

1012. február 14. DÉLMAOYARORSZÁO 17 * Tornyai-kiállítás Szabadkán. Szabad. káról jelentik: Kisszámú, de lelkes emberek részvételével nyitotta meg Tornyai János tegnap délután képeinek gyűjteményes ki­(állitását, intim varázsu birodalommá változ­tatva egyidőre a Kaszinó fényes dísztermét. Tornyai kollektiv kiállítása a szenzáció ere­jével hat. A szabadkai lapok elragadtatással irnak a vásárhelyi művész munkáiról. Nyomok a tóban. — Belefulladt a félméteres vizbe. — (Saját tudósítónktól.) Rejtélyes esetről tett jelentést a szegedi rendőrségnek László Kál­mán alsótanyai kapitány. A telefonjelentés csak nagyon röviden számol be arról a tra­gikus esetről, mely a nyomozás során teljes mértékben bontogatta ki szárnyait, ez volt: — Bózsó István negyvenöt éves nagyszék­sósi kapitányság 102. szám alatti lakos ked­den Csányi Sándor napszámosnál borozott, éjfél felé ittas állapotban távozott, de még nem tért haza. Hozzátartozói gyilkosság-' tói félnek, A szegedi rendőrség azonnal megindította a nyomozást. Barátai, ismerősei nem tudtak felvilágosítást adni az eltűnt emberről. A nyomozás most már más irányba terelődött. Rendőrőrszemek járták be a környéket és minden elrejtett zugot kikutattak, hogy nem esett-e gyilkosság áldozatává a szerencsétlen ember. Végre csütörtök délutánra eredménye lett a nyomozásnak. Megtalálták Csányi Sándort a kisszéksósi tó fenekén •— holtan. A tó part­jától hatvan lépésnyire volt a holttest, egyik karja kinn volt a vízből. Először azt hitték, hogy rablógyilkosság történt, de később a rendőri nyomozás min­den kétséget kizárólag megállapította, hogy csak végzetes szerencsétlenségről van szó. Az ittas ember belegázolt a tóba, sötét volt, nem tudott tájékozódni, mind beljebb került a sekély vizbe, végre megbotlott és beleful­ladt a félméteres szennyes vizbe. Gyilkosságról nem is lehet szó, mert a tó­hoz csak egy nyom vezet, az áldozat csizmá­jának a nyoma. Dulakodás nyoma sehol sem látszik. A holttestet beszállították a központi bonc­házba, hol fel is boncolták. A rendőrorvosi vizsgálat megállapította, hogy külerőszak nyomai sehol sem látszanak a hullán. Csányi Sándort, a szerencsétlen áldozatot, jómódú munkás gazdának ismerték Alsóta­nyán, akinek egyetlen hibája az volt, hogy szerette az italt. Gyakran megesett vele, hogy berúgva ténfergett haza. Ilyenkor sem volt goromba a családjával. Szorgalmas, derék munkás embert tett tönkre újra az alkohol. Nagyon érdekes a szakorvos véleménye, aki igy képzelte el a szerencsétlenséget: — Csányi Sándor a sötétben azt hitte, hogy a tó sima ut. Belegázolt a vizbe és mikor megbotlott, nyitott szájjal sok vizet nyelt. Már az első pillanatban elveszíthette az esz­méletét, és igy nem tudott felkelni. A fulladás azonnal beállott. Segítségért nem is kiáltha­tott, de ha ezt meg is tette, a közelben vélet­lenül ekkor senki sem járt. i 1 , . ­vSZLZÜM Párisi divatujdonságok. Ugyan megenyhült kissé az idő, de azért még a maga valóságában és bizonyára hosz­szu ideig tart a tél, mégis a nyugtalan vérti franciák már mintha ráuntak volna a téli szórakozásaikra, elébe sietnek a tavasznak s a divat és a sport terén igyekeznek hátat for­dítani a télnek. A nagy prémes auto-bundák, melyeknek szőrme-gallérait olyan jól fel le­hetett állítani, hogy az egész arcot megvédte szél és liideg ellen, egyszerre lekerültek a mű­sorról és hiába a hideg, hiába a didergő asz­szonyok, a legutolsó keletű auto-köppenyek szabadnyakuak és szőrmentesek. Ez az auto­köppeny a német udvar egy kitűnő izlésü tagja számára készült Párisban s máris di­vattá vált a francia főváros felső tizezreinek körében. Coq-de roche szinü ottománból ké­szült s a nyakkivágást és a kézelőket gesz­tenyebarna struetoll veszi körül. A francia nők állítólag csak ugy megedzették a gallér­nélküli divat tartama alatt a nyakukat, akárcsak az arcukat, ugy, hogy minden ve­szély nélkül hordhatják még nyitott autóban is ezeket a köppenyeket. A kalaposnők sem késnek újdonságaikkal s a Riviéra számára nagy mennyiségű tafota és Tagal-formát gyártanak. A kalap-divat­ban féloldalt a magasan felnyúló forma diva­tos, mely rendszerint cseresznyevörös se­lyemmel van bevonva s halványabb árnya­latú széles selyemszalag-csokrokkal féloldalt teletűzdelve. Ugyanerre a mintára készülnek mások, kétféle pávakék és barnasárga tónu­sokban. A divatúj donságokra élies párisi asszo­nyoknak még egy szenzációban volt részük a napokban. Egy detronizált királyi herceg rendezett carousselt, amelyen az eddigi lo­vagló divattól eltérő s a legizlésesebb lovagló­ruhában megjelenő hölgy gyönyörű, arany­ból készült szelencét kapott elismerésül. A díjnyertes kosztüm valóban rendkívülien ízlé­ses volt. Világosszürke posztóból készült s az oldalt felhasított szoknyát, valamint a kabá­tot fekete bársonygombok díszítik. A mélyen kivágott mellényke fehér antilóp-bőrből való, (mig az ing muaselin, valódi csipke jahótval. A nyakkendő fekete bársony, melyben patkó­alaku gyémánttü fényeskedik. A kalap szin­tén fehér antilóp-bőr hátrafelé tűzött krisag­diszszel. A hölgy, aki a ruhát viselte, korom­fekete szőrű lovon ült s a jelen voltak állítá­sa szerint tüneményként hatott. Az őrült halála. — Kettévágta a villamos. — (Saját tudósitóntól.) Pénteken este három­•negyednyolc óraikor öngyilkosság történt a Vásárhelyi-sugáruton. Csukonyi István hu­szonhat éves kőműves a villamos elé vetette magát, amely halálra gázolta. A 8. számú villamos a Qedó-felől a vá­rosba igyekezett. Forró István vezette a ko­csit. Amikor a Vásárhelyi-sugárut és a liaiy­tyu-utca keresztezéséhez ért a villamos, Csu­konyi a kocsi elé feküdt. Fékezni már nem lehetett. A villamos kerekei derékban ketté­vágták és kifordultak a belei. A holttestet tizenöt lépésnyire magával vonszolta a ko­csi. Véres húscafatok tapadtak a kerekekre. Baneth Samu dr kerületi orvos és Papp Menyhért inspekciós rendőrbiztos kétségtele­nül megállapították az öngyilkosságot. Meg­indították a vizsgálatot, hogy a villamos ve­zetőjét terheli-e felelősség? Csukonyi Istvánról néhány hónappal ez­előtt mér megirta a Délmagyarország, hogy őrült. Szakáll József dr rendőrkapitánynak panaszolta, hogy meg akarják gyilkolni. — Ehun é — mondta — öt centi vastag szalonnát már levágtak a húsomról. — Ki vágta le? — kérdezte a rendőrkapi­tány. ; — Hát, akik otthon vannak. Ugy ám, köll nekik a szalonnám. De engöm ugyan nem gyilkolnak mög, mert van ám eszöm. Tes­sék csak lecsukni a gyilkosokat. Megnyugtatták, ihogy majd elintézik az ügyet. — De nem addig van ám, kérőm — mondta szemhunyoritva — rnés baj is van. — Ugyan mi? — Hát a macska. Amelyik otthon van. A mikor aludtam, az ágyamba uszították, hogy meggyilkoljon. Éröztem, hogy valami szalad­gál rajtam, amire hamar kiugrottam az ágy­ból. A macskát is tessék csak lecsukni. Addig én itt maradok. Kétségtelen volt, hogy Csukonyi elmeba­jos. A rendőrkapitány intézkedésére Baneth Samu dr kerületi orvos megvizsgálta az el­meállapotát. A megfigyelés több napig tar­tott, amely után a közkórhívz elmeosztályába szállították. A kórházból egv héttel ezelőtt bocsájtották szabadon. Az állapotán azonban javulás nem volt észlelhető. Éjjelenkint kiosont a szobá­jából és átmászott a kerítéseken. Sőt még a földszintes ház tetejére is fölkuszott. A csa­ládja csak hosszas keresésre talált rá az éj­jeli kirándulások után. Pénteken.este is észrevétlenül távozott ha­zulról. A szüleit, akiknek a Vásánhelyi-sugár­uton van korcsmájuk, a rendőrség értesítette az öngyilkosságról. NflPI_HIREK A Royal-kávéház szarkái. (Saját tudósítónktól.) A szegedi Royal­kávéház szarkái, nem olyan szarkák, mint a többi, ágról-ágra szálló madarak, hanem gyönyörűen kiöltözött dámák. Azért nagyon sok a hasonlatosság közöttük, ők is jómada­rak és ők is kultivájlák a lopás nemes művé­szetét. Ez a három jómadár már régóta lopja Dávid Pál kávéháztulajdonost, még pedig sikerrel, mert csak három hónapi működésük után leplezte le őket a megkárosított tulaj­donos. Pénteken délután Dávid Pál, mikor feléb­redt délutáni álmából, bement a fürdőszobá­jába megmosakodni. A kabátját, melyben a pénztárcája volt, a szobában hagyta. Később, mikor visszament a kabátjáért, nagy megle­petésére észrevette, hogy a pénztárcájából ötszáz korona hiányzik. Azonnal jelentést tett az esetről a rendőr­ségnek, hol meg is indult a nyomozás. A gyanú Kovács Katalin szobaleányra hárult, aki hosszas vallatás után beismerte, hogy az ötszáz koronát ő lopta el. — Én loptam el kérem, de csak véletlen­ségből. Ez az első eset. Szakáll József dr ügyeletes kapitánynak feltűnt, hogy a leány szükségesnek tartja megjegyezni, hogy ez az első eset. Tovább vallatta a leányt, aki végre is megtört és vallani kezdett: — Bevallók mindent őszintén, ugy, ahogy történt. Én már régen lopom a gazdámat. Apródonként már körülbelül 1600 koronát loptam el a gazdámtól. A pénzt nem tartottam meg, lianem testvériesen megosztottam Ko­vács Rózsi szobaleánynyal és Tuszanek Anna szakácsnéval. A pénzen ruhákat vet­tünk. A detektívek házkutatást tartottak a tol­vaj cselédeknél. Rengeteg selyemruhát és elegáns fehérneműt találtak. A rendőrség a vallomások alapján azonnal letartóztatta a három jómadarat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom