Délmagyarország, 1912. február (3. évfolyam, 26-49. szám)

1912-02-02 / 27. szám

1912. febiuár l DÉLMAGYARORSZÁG 1 NIPPEK. Azért hivom ezt a rovatot „nippeknek", mert csupa aprólékos megfigyeléseket tartalmaz. Az előkelő szalónok nippjei nem tartoznak a szükséges bútordarabok közé, de azért mégis azok adiák meg a szoba karakterét. Sőt, ha egy tenyérnyi nipp hiányzik, vagy eltörik, inkább észreveszi a látogató, mintha egy nagy szekrény hiányozna, vagy a nagy konzul tükör törött volna össze. Nem kiáltunk fel hangosan, hol is van az a kis japán váza, de érezzük, hogy hiányzik valami, nem olyan a szoba, mint volt. pedig nem történt egyéb, csak egy fölösleges nipp tiint el a helyéről. Igy vagyunk az élettel is. A nagy eseményeknél zajt csapunk, durva külső érzékszerveinkkel is észrevesszük, nincs szükség szubtilis analizálásra, mig a nagyon apró események mellett szó nélkül elmegyünk, de aki „látni" tud, az észreveszi, hogy ezek a kis események jellemzik azokat a nagy eseményeket, amiknek az atomjait csakis itt figyelhetjük meg. Ezek az apró események az élet nippjei. A lefagyott tizfilléres. Tizenkét óra harmincnyolc perckor indul Szegedről Aradra a gyorsmotor. Most tizenkét óra huszonnyolc perc van. Szóval, annak az elegáns cilinderes urnák, aki a posta mellett levő vil- | lamos megálló előtt izgatottan nézi az óráját, mind- | össze tiz perce van még. Ezalatt a tiz perc alatt ki kell neki érni az állomásra és még a jegyet is meg kell neki váltani. Stimmel, ez mind kikerül ebből a tiz percből. A sárga kocsi már csilingelve rohan is a megálló felé. A cilinderes belenyúl a nadrágzsebébe, előhúz egy csomó aprópénzt és megnézi, van-e hat apró krajcárja, mert, ha nincs, az boszantó, mert ugy a hatosból visszajáró egész négy krajcárt a kalauznak kell adni borravaló gyanánt. Van hat krajcárja. Most már vissza akarja sülyeszteni a nadrágzsebbe az apró pénzeket, de, mint ilyenkor illik, egy tízfillérest a földre ejt. A villamos már csak öt méternyire van a megállótól. A tizfilléres a fagyos földre esett és mint egy jól nevelt tizfilléres szokta, lazán, de azért menten oda fagyott a parányi jégcsuszkához. A cilinderes uron vastag keztyü volt. Lehajolt és föl akarta venni a pénzdarabot. Nem tudta. Lehúzta a keztyüjét, de igy Is mindig kicsúszott a kezéből a lapjával a földhöz simuló pénzdarabka. A lába is fájt a szokatlan hajuldozástól, a vér a fejébe szállt, vörös volt az arca, mint az érett paradicsom. De azért mindenáron meg akarta szerezni a majdnem értéktelen pénzdarabot. A villamos ezalatt elrohant. Az idő is elrepült. A tiz percből kilenc percet a leejtett tizfilléres foglalt el. A cilinderes ur a tízfillérest megszerezte, de lekéste a vonatot. Itt maradt Szegeden. Este, elkeseredésében, mulatni kezdett és másnap reggelig, mikor is uj vonat megy Arad felé, elköltött vagy kétszázötven koronát. A lumpolás nagy eset volt, legalább a vendéglős, a cigányok, a pincérek mind azt mondják, de a lefagyott tizfilléres esete szót sem érdemel. A zsugori tízkoronás. Újra a pénzről irok, de hisz ez a csekélység, amiből sok lehet, de elég soha. Ezt egy szegedi uzsorás mondta, aki uzsorás ugyan, de azért nagyon jó ember, mert minden esztendőben száz koronát ad a szegényalap javára. Ezzel a jó emberrel történt meg a következő eset: Szombaton délután elvesztett tiz koronát, egy darab tiz koronás papírpénzt. A zsugori nagyon gazdag ember, abszolút nem diierál nála tiz korona. De, mikor a zsugori észrevette, hogy tiz koronát elvesztett, dühös lett, majd még dühösebb lett, sőt legdühösebb lett. Megpofozta az inasát, megrugdosta a szobaleányát, összeveszett a feleségével, nem adott az egyetlen gyerekének zsebpénzt. Mert nagy eset ám, mikor az ember a sajátjából elveszít tíz koronát. Este a kávéházban a vén zsugori nem beszélt másról, mint az elvesztett tiz koronásról. — Igy megy tönkre az emebr. Rémes, most valami kutya megtalálja azt a pénzt és elmulatja — el mélkedett az öreg. Szóval, az uzsorás az elveszett íiz koronás esetéből óriási esetet csinált. Másnap a vén zsu^orinak szerencséje volt. Talált az utcán egy szép ropogó száz koronás bankót. Fölvette, eltette a többi pénze közé. Nem dicsérte meg az inast, nem cirógatta meg a szobaleányt, de azért jobb kedve volt, mint tegnap. A fiának adott husz krajcár zsebpénzt. A fiu meg is kérdezte, miért van olyan jó kedve az apának. Csekélység, semmi, mormogta az öreg. A százkoronást egy szegény bankszoka vesztette el, aki most három hónapig fog családostul együtt nyomorogni azért a csekélységért. Néha a csekélységek is jelentenek valamit. A szép asszony csípőié. Nem régen történt meg velem az, hogy egy hangversenyen, mely bállal volt egybekötve, egy szegedi szép asszony mellé keríiljtem. Véletlenségből, mikor leültem melléje, a kezem a csípőjéhez ért. Alig, hogy megérintettem a ruganyos csípőt, a szép asszony rám rivait: — Na hát ez mégis szemtelenség! — Bocsánatot kérek. — Ez abszurdum, ehez nagyon sok arcátlanság kell. —- Nagyságos asszonyom, ez csak nem volt valami nagy eset, amiért érdemes haragudni . — Ez magának nem nagy eset? Ez hallatlan. Óriási eset! 'Belenyugodtam, hogy ez a kis csípőérintés nagy eset volt. Következett a tánc, meleg volt a hangulat és a szép asszonnyal táncoltam. Gyáván fogtam át a derekát, ö biztatott. — Miért nem fog meg bátrabban? Bátrabban fogtam meg. — Még bátrabban — biztatott az asszony. — De néz az ura. — Baj az? Hisz tánc közben csak szabad bátran átölelni a derekamat? Ez csekélység. Ilyen körülmények között legyen okos az ember és tudjon disztingválni a nagy esetek és a csekélységek között. Szabó Mihály. NAPI HÍREK Újságírók sztrájkja. (Saját tudósítónktól.) Érdekes Tűrt jelent budapesti munkatársunk. Arról szól, hogy a Pesti Napló sezrkesztőségi gárdája. Mester Sándor felelős szerkesztő kivételével kivonult a Pesti Napló szerkesztőségéből és sztrájkba léptek. A Pesti Napló munkatársainak nagyjelentőségű elhatározására az adott o'kot, hogy Surányi József főszerkesztő és laptulajdonos még január elsejére busz százalékos fizetési avitást ígért az összes belső munkatársaknak; ezt az igéretét azonban mindeddig nem váltotta be. Az újságírók végre is megunták az Ígéretet, ivet köröztek, melyet mindannyian aláírták. Ebben az ívben arra kérték Surányi főszerkesztőt, ihogv még a múlt évben tett igéretét váltsa valóra. Surányi azt válaszolta, hogy „sajnálatomra jelenleg nem vagyok abban a helyzetben, hogy a munkatársaim kívánságát teljesítsem". Erre a válaszra volt felelet a Pesti Napló szerkesztőségi tagjainak a kivonulása. Ez az első érdemleges ujságiró-sztrájk. Voltak ugyan már több 'helyen belső, szorgosan eltitkolt forrongások, amelyeiket azonban majd minden esetben békésen elintéztek. Soha még egyöntetű formális sztrájkot újságírók nem proklamáltak. Érdekes, hogy épen a Pesti Naplónál voltak mindig a leggyakoribbak az ilyen palotaforradalmak. Eg- ilyen palotaforradalom eredménvezce például Az Est megteremtését, amelyet tudvalevőleg a Pesti Napló szerkesztőségéből kivonult elégedetlenek alapítottak. Egy cseppet sem tartjuk szégyenletesnek a Pesti Naplónál dolgozó kollegáink szokatlan eljárását, — sőt. Az újságíró, aki talán a legelőkelőbb szellemi munkát végzi, akinek munkája föltétlen tudást, nagy képzettséget igényel s aki mint a napi események 'krónikása, a szivével, lelkével járul ahoz, hogy a társadalom dolgozó osztályainaik helyzete jobbra forduljon, — méltán igényelheti magának ugyanazokat az előnyöket, amelyeket ö mások érdekében oly meggyőzően érvel. A külvilág keveset tud arról, hogv milyen nyomorúságban él sokszor az, aki a színes szép riportokat irja, aki é'etbölosességeket ró a papírra, aki a baladó emberiség előtt viszi a fáklyát és bevilágít vele az élet rejtelmeibe. A Pesti Napló olvasói ne csodálkozzanak majd, ha a holnapi számban nem szellemet, -hanem kiadóhivatali bürokrácát talál, mert most újságírók helyett a kiadóhivatali alkalmazottak — irják a lapot. — Lapunk legközelebbi száma a közbeeső ünnep miatt uasárnap, a szokott időben jelenik meg. A képviselőház ülése. A mai napirend egyetlen érdemleges pontját, az Adria tengerhajós társasággal kötött szerződésről szóló törvényjavaslatot vita nélkül elfogadta a Ház s azután az ülés végéi? kérvényeiket intézett el. Návay Lajos elnök az ülés elején bejelentette, hogy József királyi herceg köszönetet mondott a Ház szerencsekivánataiért. Azután harmadszori olvasásban elfogadták a tegnap letárgyalt törvényjavaslatokat s Dobieczky Sándor előadása alapján vita nélkül megszavazták az Adria-szerződés meghosszabbitását. Ezután belekezdett a Ház a több mint másfélezerre felgyűlt kérvénytömeg lemorzsolásába. A kérvények között természetesen nagy számban akadt az idejét műit, s csöndes derűvel hallgatta a Ház, amikor például az egvik törvényhatóság a koalícióban lévő hazafias pártok egyesítése érdekében fölterjesztett kérvényéről referált az előadó. Fölszólalás történt a megyei tisztviselők fizetésének rendezése, a Dalmácia viszszacsatolása, a bírósági végrehajtók államosítása, a tanitók helyzetének javítása, a katolikus autonómia megvalósítása érdekében benvujtott kérvényeknél s nagv részüket pártolóan adták ki az illetékes minisztereknek. A két óra hosszat tartó monoton refe•áda egyetlen élénkítő mozzanata volt, amikor Blanár Béla előadó az előadói emelvény karosszékét véletlenül az emelvény lépcsőjére lclkte s a szék nagy robbajjal gurult lefelé, ami nem kis ijedelmet keltett, mivel -sokan azt hitték, hogy az előadó is vele gurul. Szombaton formális ülés lesz. — Isteni tisztelet a zsinagógában. A péntek esti istentisztelet a szegedi zsinagógában öt órakor kezdődik. | — Aigner Sándor halála. Aigner Sándor müépitész, középités'i tanácsos, a műemlékek országos bizottságának tagja, a vaskorona-rend lovagja stb. január 30-án Budapesten meghalt. Aigner Sándor egyike volt a legnagyobb fcudásu építésze,knek, akinek alkotó képessége sok szép, monumentális épülettel disziíi a fővárost és többek közt Szegedet is. Aigner tervei alapján épült a budapesti Örökimádás temploma, a műemlékek országos bizottságának megbizásából ő restaurálta ároádkori román stílusban a veszprémi székesegyházat s a győri székesegyház restaurálása is az ő tervei szerint folyik. Szegeden az uj szeged-rókusi templomot tervezte Rainer Károly müépitészszel. Halála Szegeden is részvétet kelt. — Olcsó fürdőzés a tisztviselőknek. A Tátra alján levő Leibitz város tanácsa átiratban arra kérte Lázár György dr polgármestert, hogy hozza a városi tisztviselők tudomására, hogy nyári üdülésre Leibitz 'városban heti négy koronáért haphatnak lakást. A polgármster a kérést teljesítette. — Százhatvan éves rabbi csizma. Schwarlz Rudolf törvényhatósági bizottsági tag csütörtökön délelőtt megjelent Lázár György dr polgármester éi és átadott annak egy pár remekbe készült rabbicsizmát. A csizmákat Schwartz Rudolf dédnagy- -- • j , " REBŐNY-. ESSLINGENí JAL0USIA NAPELLENZŐ- ÉS BÁSZ0NREDŐSY-6YÁR ' BUDAPEST IZABELLA-UTCA 47. SZ. = TELEFON 23—85. — ]