Délmagyarország, 1912. február (3. évfolyam, 26-49. szám)

1912-02-16 / 38. szám

6 DÉLMAGYARORSZÁG 1912. február 13. nyilvánítását, mellyel vagyok Nagyságos Polgármester Urnák Szegeden, 1912. évi február 14-én. Alázatos szolgája: Jászai Géza szebenicói c. püspök, belvárosi apátplébános. Itt emiitjük meg, bogy a belügyminiszter jóvá'havvta a közgyűlésnek azt a határozatát, amelyben az felemelte a főpap illetményét oiytkóp, hogy egyelőre 2400 korona évi szeimélyi pótlékot szavazott meg neki. A U/ocfláner dr-lncédi bünpör. — A törvényszék fölmentő Ítélete. — (Saját tudósítónktól.) A szegedi törvényszék csütörtökön Ítélkezett Wodiáner Sándor dr és Incédi Árpád ismeretes bűnügyében. Az Ítélet meglepő: ugy Wodiáner drt, mint Incédit fölmentette a bíróság. Semmi ok urak >és jogunk arra, hogy kételkedjünk az ité'et igazságában. A törvényszéki főtárgyaláson olyan váratlan jelenségek lepték meg a bíróságot, különösen pedig a vádhatóságot, amelyek eldöntötték a bűnügy sorsát. Valósággal uj szinten tűnt föl a házassági tragikomédia. A reflektornak, amely a vizsgálat során mélyen belevilágított ennek a bonyodalmas bűnügynek minden részletébe, a főtárgyaláson kialudt a fénye, a világító ereje. Botorkálni pedig nem lelhet az igazságszolgáltatásban. Sántha Pál, a megkárosított háztulajdonos és Anna leánya vallomásán dőlt el a vádlottak helyzete. Amit a bűnügy nyomozása idején olyan megdönthetetlen bizonyossággal mondtak, a főtárgyaláson gerinctelen és súlytalan vallomássá törpült. Pedig annak idején .az ö a1 llihataitos vallomásaik juttatta börtönbe Incédi Árpádot és provokálta Wodiáner Sándor árral szemben a közvélemény lesújtó ítéletét. A Délmagyar ország a bűnügy földerítésében tényeket szögezett Le. A rendőrség, ügyészség, vizsgálóbíró és a vádtanács döntésére építettük cikkeinket. A rendőrség csalás miatt letartóztatta Incédit. Wodiáner drral szemben pedig, mint tettestárs ellen megindította az eljárást. Az ügyészség mindenben jóváhagyta a rendőrség cselekedetét. A vizsgálóbíró Incédi ellen elrendelte a vizsgálati fogságot. A vádtanáos pedig vád alá helyezte ugy Wodiánert, mint Incédit. Mi mindenben nyomon követtük az igazságszolgáltatás cselekvő szerveinek ténykedéseit. Hogy a végén másként csattant az ostor, annak a bünpör szereplőinek lélektanában van az eredete. Röstelték a nyilvánosság eié cipelni — Sántháékat értjük — a kalandos komédiát. Belenyugodtak abba, ami történt. Az itélet lemosta a vádat. Wodiáner árnak és Incédinek a törvényszék kireparálta a becsületét. A közvélemény, amely megtér ázta nevüket és egyéniségüket, kénytelen megnyugodni a bíróság Ítéletében. A tárgyalás iránt szokatlanul nagy volt az érdeklődés. Mér a kora reggeli órákban zsúfolásig megtelt a tárgyalóterem és a kiszorult tömeg ellepte a folyosót. A bünpör minden fázisát feszült figyelemmel kisérték. Különösen sok jogász volt a tárgyaláson. Este háromnegyed hétkor hirdették ki az Ítéletet. A tárgyaMlst délben harmadfél órára megszakították. Délelőtt Incédit, Wodiáner • v- • : .-ivv. M-^S drt, Sántíha Pált és Sántha Annust hallgatta ki a bíróság. Incédi kihallgatása ötnegyed óráig tartott. Elegáns volt a különben szimpatikus és sima modorú fiatalember. Ügyesen védekezett. A vallomása abban csúcsosodott ki, hogy szerette a leányt és komoly szándéka volt feleségül venni. A házasság elmaradása sem az ő hibájából történt. A leány iránti vonzódásának különben érthető jelét adta a tárgyaláson. Aimig Sántha Annus kihallgatása tartott, szüntelenül volt menyaszszonyát nézte. Izgatottan teste minden mozdulatát és amikor egy csontbajtü a parkettre hullt ^a hajából, mozgékony udvariassággal fölemelte és átnyújtotta neki. A figyelmességet halk „köszönöm"-mel hálálta meg Sántha Anna. A tárgyalás különben nem szűkölködött derűs jelenetekben. A bűnügy főtárgyatásáról a Délmagyarország részletes tudósitása a következő: Elnök: Rigó Endre dr. Szavazóbirák: Hábermann Gusztáv dr és Nagy Zoltán. A vádhatóságot Harsányt Elemér dr ügyész képviseli. Wodiáner Sándor drt Balassa Ármin dr, Incédi Árpádot pedig Fülöp Zsigmond dr védi. Elnök féltíz előtt néhány perccel nyitotta meg a főtárgyalást. — Megnyitom a főtárgyalást Incédi Árpád és Wodiáner Sándor dr elleni bűnügyben. Először Incédit hallgatták ki. (Incédi vallomása.) Elnök kérdésére elmondta, hogy Szegeden született, izraelita, huszonkét éves, épitési művezető. — Milyen képzettsége van? Vádlott: Nyolc gimnáziumot végeztem, de nincs érettségim. — Büntetve volt-e már? — Nem. — De bűnügyi eljárás már van folyamatban. Sőt tudtommal háromszor már el is Ítélték két heti fogházra, liat hónapi börtönre, majd legutóbb másfél évi börtönre Ítélték, minden esetben csalás miatt. — Igen. Elnök ismerteti a vádiratot, amely szerint Incédi és Wodiáner dr a mult év október 25 -én Sántha Pál szegedi háztulajdonost azzal a hitegetéssel, hogy Incédi építészmérnök, Wodiáner pedig a keresztapja, tudatosan tévedésbe ejtették és kétezer koronát kicsaltak tőle. Elnök (Incédiliez): Mondja el, liogy történt az eset? Vádlott: A mult év szeptember havában egy barátommal együtt sétáltunk a korzón. Két hölggyel találkoztunk, az egyik mosolygott. Utánuk mentünk. A Szentháromság-utcán lépcsőn kellett lemennünk, amire megjegyezte a barátom: — Amig az ember a lépcsőn leér, a szive leesik. — Tegyék a zsebükbe! — felelte a leány. Erre bemutatkoztunk a leányoknak. Az egyik Sántha Annuska volt. Hazakísértük őket. Sántha Annus azt mondta, hogyha sétálni akarok vele, a Boldogasszony-sugáruton rátalálhatok. Ugy is történt. Igen gyakran sétálgattunk. Közben a házasságról is szó esett. Emiitettem, hogy egy barátom megnősül. „Miért nem nősül maga is?" — kérdezte. — Budapestre megyek a Komor és Lechnerjcéghez, nem nősülök. — válaszoltam. Egy ízben összevesztünk. Erre névjegyen elégtételadásra hivtam föl az atyját a leánya sértéseiért. Azt irtam, hogy a leánya aljas, piszkos férfinek nevezett, amiért remélem, módot nyújt nekem a lovagias elintézésre. Sántha Pál nem válaszolt a fölhívásra. — Néhány nap múlva újból találkoztam az utcán Sántha Annuskával. Bocsánatot kértem, megbékültünk. Aztán kölcsönösen szerelmet vallottunk egymásnak. Még az este találkoztam a Kassban Wodiáner dr-ral. Elmondtam neki az esetet és azt is emiitettem, hogy a leányt feleségül akarom venni. De haj van, — mondtam, — mert biiniigyi eljárás van ellenem folyamatban, egyébként pedig a leány katolikus, én meg zsidó vagyok. „Ugyan, — mondta Wodiáner, — ilyesmiért nem lehetne házasodni? Jöjjön csak föl holnap az irodámba, majd elintézzük az ügyet." Másnap fölkerestem az irodájában. Meghatalmazást diktált a házassághoz szükséges okmányok beszerzésére. Abban állapodtunk meg, liogy a házasság miatt kikeresztelkedem, de Wodiáner kikötötte, hogy ő lesz a násznagy és a keresztatyám, — Egy októberi vasárnap együtt elmentünk Sántliáékhoz. Sánthától bocsánatot kértem a provokáló irás miatt. Bemutatkoztunk a családnak. i U j (A leánykérő — keresztapa.) — Hogy mutatták he magukat? — Én azt mondtam, hogy Incédi Árpád építészmérnök vagyok. Wodiáner pedig Wodiáner Sándor dr ügyvédnek mutatta he magát. Aztán a leánnyal beszéltünk. A házasságról esett szó. Mondtam, hogy szeretem és feleségül akarom venni. A leány igent mondott. Arra kért, hogy beszéljünk — Wodiánerrel együtt voltam — az atyjával is. Mielőtt eltávoztunk, a leány figyelmeztetett, hogy minél több pénzt kérjünk hozományul. — Még aznap d lután elmentünk Sántha Pálhoz és Wodiáner dr megkérte számomra a leánya kezét. Sántha már tudta a leány óhajtását és beleegyezett a házasságba. Mondtam, hogy majd a házasság után önállósítom magam. — Sohasem szólította Sántliáéknál Wodiáner drt keresztatyjánaki — De igen, amikor már bejáratosak voltunk a házba. -— A szüleivel nem közölte a házasság tervét? — Közöltem. Mondtam, hogy tisztességes család és hogy tízezer korona hozományt kapok. A szüleim beleegyeztek a házasságba. — A leány nem tudta, hogy zsidó vallású? — Azt mondtam, hogy már kikeresztelkedtem. — Wodiáner drral gyakran járt Sántháékhozl — Igen. Egy izben az is szóba esett, hogy a leánynak van az árvaszéknél hatszáztiz koronája, az jó lesz kelengyére. Megbízták Wodiánert, liogy szerezze meg a pénzt. „Fölösleges is más ügyvédhez menni — mondta Wodiáner, — ha én itt vagyok." (Wodiáner, a hozománykérő.) — A következő napon Wodiáner berendelte az irodájába Sánthát,, hogy az árvaszéki ügyben aláírassa vele a fölhatalmazást. Előzőleg a házasságról tárgyaltam Wodiánerrel. Mondtam, hogy sok az adósságom, rendezni kellene. „Ki kell fizetni — mondta Wodiáner, — kérjen rá pénzt Sánthától". — Nekem az zsenánt, — válaszoltam. — „Hát majd kérek én" — mondta Wodiáner. Ugy is történt. A mikor Sántha bejött az irodába, Wodiáner előhozta, hogy rendenzi kell az adósságaimat, nehogy az eljegyzés után megrohanjanak a hitelezők. Ötezer koronát kért Wodiáner. Sántha eleinte szabadkozott. Végre megállapodtunk abban, hogy a következő napon kapok előlegül a hozományból kétezer koronát, „Csak aztán a házasság mellett maradjon", — jegyezte meg Sántha, — A megállapodás szerint a következő napon Wodiánerrel elmentem Sántliáékhoz. Sántha Pál az asztalra letette a kétezer koronát, a pénzt Wodiáner vette föl. Sántha kérésére elismervényt írtam a pénzről, amelyet Wodiáner diktált. Azt diktálta, hogy a kedves leányával való házasság hozományából kétezer koronát előlegül fölvettem. Aztán azt mondta tréfásan Wodiáner Sánthának, hogy mégis csak furcsa, hogy a jövendő vőnek a végi szeretők csókjait meg kell fizetni". — Ne hallgasson rá — mondtam.