Délmagyarország, 1912. február (3. évfolyam, 26-49. szám)

1912-02-15 / 37. szám

4 DÉLMAGYARORSZÁG 1912. február 13. „Ki Kossuth Lajost csak a debreceni nagy­templom ajtójáig követi, de a küszöbről gyá­ván visszakullog, az nem igaz hive a füg­getlenségi eszmének. Kossuth Lajost 1849. évi április 14-ike emelte a korszakalkotó állam­férfiak sorába. Ekkor töri össze a királyhü­ségnek oktalan bálványát, hogy .a. nemzet visszatérjen a szabadság istenéhez." „A debreceni templom ajtaján át vezet az nt a magyar köztársasághoz. Lelkében na­ponként millióan járjuk az utat..." „Mindennapi imádságunk: Magyarok iste­ne! Szabadíts meg a gonosztól! Jöjjön el a te országod!..." \ „Követeljük az emberi méltóságnak és a nemzeti függetlenségnek államformáját: a köztársaságot. Hová jutottunk a királyság intézményével? Van-e nemzet siralmasabb sorban, mint a magyar? Elhanyagolt népok­tatás, igazságtalan földmegosztás, növekedő kivándorlás, az ősbirodalmi eszme nekilen­dülése, a polgárjogok erőtlensége ntjelzői lo­jális sülyedésünknek. Milyen más itt vezet a köztársaság felé..." „Melyik nemzet négyszáz éves Habsburg­uralom alatt sem veszítette el teljesen élet­képességét, azt az isten is örök életűnek te­remtette. Kit négyszáz éves szolgaság nem tudott egészen megtörni, annak kiirthatatlan a szabadságszeretete." „Melyik fát négy évszázadnak annyi gyil­kos fejszecsapása nem volt képes ledönteni, az meg kell, hogy érje igazi tavaszát, a szabadság tavaszát. Az az isten, ki Rákóczit és Kossuthot adta az ő népének, nem kár­hoztathat minket arra, hogy a. Habsburgok szolgaságában sorvadjunk el . < ." „Meguntuk a királyi hatalom előtt való örökös térdeplést! Talpra akarunk állani! A világ törpének látta a bálvány előtt térdeplő magyart . . ." „Az összedűlő trónusok recsegése a nép­szabadság legfelségesebb zenéje! Ez a köz­társasági eszme himnusza!..." „Utunkból vissza nem riaszt senki és sem­mi, leverve újra. felkelünk. Utonállóinkkal felvesszük a harcot! . . ." „Lapunk ezt az eszmét szolgálja! Cime, egyúttal célja Magyar Köztársaiság!" Főtárgyalásra a szegedi kir. törvényszék, mint esküdtbíróság illetékes. Indokolás: Nagy György dr terhelt beismeri, hogy a Hódmezővásárhelyen „Vásárhely és Vidéke" r.-t. könyvnyomdájában nyomtatott „Magyar Köztársaság" című folyóirat 1. számában megjelent „Kossuth Lajos országa" felirattal ellátott közleménynek ő a szerzője, ft tehát az 1848. évi XVIII. t.-c. 13. és 33. §-ai értelmé­ben annak tartalmáért elsősorban felelős. A közlemény tartalmában a Btk. 173. teá­ban megbatározott s alkotmányos államfor­ma megtámadása által elkövetett vétség tényállása jelentkezik. A vizsgálat során a terhelt azzal védeke­zik, hogy ő az alkotmányos államformát nem támadta meg, hanem csak a magyar köztársaság eszméjét hirdette, amit tenni mindenkinek joga van. Ezen védekezésnek már a kiindulási pont­ja, helytelen. A védekezés alapját képező ál­lításból ugyanis csak annyi fogadható el, hogy a köztársasági államforma előnyeit a. monarchikus állaformával szemben tudomá­nyos alapon és általánosságban hirdetni sza­bad. De már nem tekinthető megengedettnek az, hogy bárki is az elméleti és általánosságban tartott fejtegetésen túlmenve, egyenesen a magyar köztársaságot hirdesse mielőbb megvalósítandó célként. Hogy ez meg nem engedhető, kitűnik alkotmányunk alaptör­vényeiből és a Btk. 173. teának indokolásá­ból. A pra°rnatica sanctio ugyanis, amikor a trónöröklés jogát és rendjét szabályozta, lé­nyegében az uralkodóház és a magyar nem­zet között létrejött szerződés iktatta tör­'éuybe. Ezen alaptörvény nyel biztosított al­kotmányos államforma tehát egyhangúlag meg nem változtatható s aki az egyoldalú megváltoztatás lehetőségét, sőt szükségét hir­deti, már megtámadja azt a törvényt s ter­mészetesen az általa biztosított alkotmányos államformát is. Ebből a szempontból akarja megvédeni a Btk. 173. §-a is az alkotmányos államformát, amikor a törvény indokolása szerint a felség­sértés és lázadás bűntetteit valódi forrásuk­nál, vagyis ott keresi fel, mikor még csak a felségsértésre és lázadásra vezető eszmék terjesztetnek s épen az ilyen eszmék terjesz­tésének megtiltása által akarja megelőzni azt, liogy az anarchia részére a szellemek meghódittassanak. De nemcsak kiindulási pontjában elfogad­hatatlan a terhelt védekezése, hanem megcá­folható az egészben magának a cikknek tar­talmával. A „Kossuth Lajos országa" feliratú cikk nemcsak hirdeti a magyar köztársaság esz­méjét, hanem annak megvalósítását a leg­erélyesebben sürgeti. Nem is emliti azt, liogy a lassú, békés fejlődést kell bevárni, hanem egyenesen erőszakos módon, detronizálás ut­ján kívánja a kitűzött célt elérni. A köztársasági eszme erőpróbájaként ugyanis mindjárt a cikk elején a francia for­radalomra mutat, amikor ez az eszme „tró­nust döntött romba", „koronát tört össze". Később a magyar nemzet legnagyobb tettei­ként azt emliti, amikor az ónodi országgyű­lésen és a debreceni nagytemplomban az uralkodóházat detronizálták. Azt hangoztatja idézve a cikk, liogy „a 49. zászló, azt leejteni sohasem szabad!" Harcról, ökölbe szoritott kezekről, királyi trónusok porbadöntéséről és királyi koronák összetöréséről beszél s nyíl­tan hangoztatja, hogy a köztársaságért har­colni kell az utonállókkal, vagyis a király­ság híveivel szemben. Mindéi a békés fejlődés gondolatával össze nem egyeztethető. Nem az értelemhez, hanem a szenvedély­hez szól. Nem meggyőzni, hanem terrorizál­ni akar, amikor a királyságnak, ennek a több mint 900 éves ősi magyar intézménynek védőit megvesztegethető, önző és romlott lel­kű embereknek mondja s ugy tünteti föl a dolgot, mintha az igazi férfiak, a becsületes emberek csak köztársasági érzelműek lehet­nének. Ugyanazt a célt szolgálja az a kijelen­tése is, amely szerint megfizetett történetírás az, amely a trónfosztást kárhozatosnak tart­ja; gyáva az. aki a debreceni nagytemplom küszöbéről visszakullog, vagyis aki a trón­fosztástól visszariad. A cikkben hirdetett eszme tehát alkotmá­nyos uton egyoldalulag meg nem valósít­ható; de meg a cikk nem is annak alkotmá­nyos, hanem erőszakos megvalósítását hir­deti, mert idézett kitételei félreismerhetetle­nül a legmesszebbmenő erőszakot jelképezik, tehát alkalmasak az erőszakos eszközökre ragadó lelki hangulatok és indulatok felkel­tésére. de arra iránvitanak is. A kifejtettekből kétségtelen, hogy a vád alapjául megjelölt cikk kitételeivel az alkot­mányos magyar királyság államformáját megtámadta. Ezen cselekmény a Btk. 173. teában megbatározott vétség tényállását megállapítja s ezért a vádemelés indokolt. A hatáskört az Élt. 15. tea állapítja meg. Pzeged, 1912 január 24. Dr Szapár s. k., kir. ügyész. Aggasztó a külügyminiszter állapota. Bécsből jelentik, hogy Aehrenthal gróf kül­ügyminiszter állapotáról orvosai ma olyan jelentést adtak ki, amelynek elolvasása után mindenki, aki az orvosi dolgokban csak némileg is jártas, tisztában lehet vele, hogy Aehrenthal gróf napjai meg vannak számlál­va. A jelentés igy szól: A hosszabb idő óta. leukémiában szen­vedő Aehrenthal gróf közös külügyminisz­ter állapota változattanul igen komoly. Az orrból a fülbe irányuló vérzés, a száj­nyálkahártyán és a bőrön át való vérzés is szinte állandó. A vérszegénység és a beteg vérösszetétel-foka rendkívül nagymértékű, ami a szívműködést, a táplálékvételt és a beteg egész erőbeli állapotát rendkívül gyöngíti. Öntudat ezidő szerint tiszta. Bécs, 1912 február 14. Ortner tanár, Biehl tanár, törzsorvos, Gieger dr udvari tanácsos. A külügyminiszter betegsége: a leukémia, a legveszedelmesebb dolgok egyike. Annyit jelent ez a baj, liogy a betegnek vérében az úgynevezett fehér vér-testecskék nagyon el­szaporodtak a vörös vértestecskék, rovására. Ez a baj föltétlenül halálos, még eddig egy esetben sem sikerült a gyógyítás. A legjobb esetben másfél esztendeig tengődik a beteg, de ez esetek nagy többségében pár hét le­folyása alatt véget vet szenvedéseinek a ha­lál. Aehrenthal gróf már rég idő óta szen­ved e bajban ós a beavatottak már betek óta tisztában vannak azzal, hogy Aehrenthal menthetetlen. SZÍNHÁZMŰVÉSZET Színházi műsor. Csütörtök: Leányvásár, operett. (Bemutató. Páros V3-) Péntek: Leányvásár operett. (Páratlan 2/a.) Szombat: Leányvásár, operett. Páros3la.) Vasárnap délután: Árendás zsidó, nép­színmű. — Este: Leányvásár, operett. (Bér­letszünet.) * A képzőművészeti társulat választ­mányi ülése. A szegedi képzőművészeti tár­sulat választmánya kedden délután hat órakor értekezletet tartott Csernovics Age­nor elnöklésével. Elhatározta a választmány, hogy a társulat húsvétkor tárlatot rendez, amelyet iparművészeti kiállítással hoz kap­csolatba. Elhatározta továbbá, hogy feb­ruár—március folyamán két mütörténelmi és iparművészeti fölolvasást tart, a fölolva­sók budapesti szakemberek lesznek. Végül elhatározta, hogy a tagok részére csekély előfizetési dijért megszerzi a Művészet és az Iparművészet cirnü folyóiratokat. Az ülés végén a társulat buzgó és érdemes titkára: Kun József bejelentette, hogy egészségi ál­lapotára való tekintettel lemond a tisztségé­ről. Mivel lemondásához a választmány ké­relme ellenére is ragaszkodik, azt tudomásul vették. A tisztség betöltéséig Kun József ve­zetni fogja az ügyeket. * Klasszikus irodalmi est. A Lloyd-nagy­termében február 25-én este hat órakor tar­tandó klasszikus irodalmi est iránt páratla­nul nagy az érdeklődés. Zátony Kálmán mű­vészi vállalkozásának előreláthatólag értékes sikere lesz. A klasszikus irodalmi estét a környékbeli nagyobb városokban is megis­métlik. Jegyek már péntektől kezdve vált­hatók a Békéi-féle liirlapirodában és a szín­házi pénztárnál. A jegyek árai: első hely három korona, második hely két korona, har­madik hely egy korona. Diákjegy ötven (fillér. * Eredeti premier Szabadkán. A sza­badkai színházban kedden este premier volt. Radó Imre, a tehetséges fiatal szabadkai iró Esküvő előtt cittnü Üiáromföllvoná'sos színmü­vét mutatták be. A darab ió előadásiban ke­rül színre és figyelemreméltó sikere volt. * Az olaszok kifütyülték a Chanteclert. Milánóból jelentik: Aseoliban tegnap játszot­ták először Rostand Chanteclerjét. A hazafias diákság nagy tüntetést rendezett Francia­ország ellen és megzavarta a bemutató elő­adást, Alig búzták fel a függönyt, az ifjak rázendítettek a nemzeti himnuszra s a szín­padon megbökkentek a színészek. Le Fran­ciaországgal! Éljen a háború! zúgott a kö­zönség, a függönyt le kellett ereszteni s a premier elmaradt

Next

/
Oldalképek
Tartalom