Délmagyarország, 1912. február (3. évfolyam, 26-49. szám)

1912-02-02 / 27. szám

1912. február 2. DELMAGYARORSZÁÜ 8 A parlamenti helyzet. (Béketárgyalások — Khuen és Kossuth tanácskozás. — Uj tárgyalások előtt.—Mit ir a Zeit? (Saját tudósítónktól.) Héderváry Károly gróf minisztereitlök ma délben meglátogatta Kossuth Ferencet. A látogatás első mozzanata annak a béketárgyalásnak, melyet a kormány feje az ellenzéki pártvezérekkel a kibontakozás érdekében indít meg. Mindenekelőtt megjegyezzük, hogy a mai napon sc;..:..i pozitív eredmény nincs, remélni lehet azonban, 'hogy az egyes pártokban felülkerekedik a bölcsesség és eredményre — békés eredményre — vezetnek a tárgyalások. A Kossuth-párt békeföltételeit, azokat a katonai követeléseket, melyek ellenében a párt hajlandó az obstrukciős küzdelmet megszüntetni, mint ismeretes, Apponyi Albert gróf formulázta az appropriációs vita során mondott beszédében. Hogy ezekből a követelésekből minek és mennyinek teljesítésére •kapott fölhatalmazást a miniszterelnök, az egyelőre ismeretlen, Kossuth Ferenccel való mai tanácskozásán derült ki, mennyit kellene engedniök Kossuthéknak az Apponyi-féle propoziciókból, hogy a békés megegyezés létrejöhessen. Kossuth a miniszterelnök látogatása előtt Apponyi Albert gróffal, Mezőssy Bélával és Désy Zoltánnal tanácskozott s ugy volt, hogy délután Apponyival tárgyal Khuen, — ez a tárgyalás azonban a főrendiház ülése miatt holnapra maradt. Khuen-Héderváry gróf látogatása Kossuth Ferencnél két óra hosszat tartott. Kossuth a miniszterelnököt ágyában fekve fogadta, mert a balkarján lévő kötés akadályozza a mozgásban. Khuen délután két órakor hagyta e! Kossuth lakását. Az újságírók megkérdezték. — Miről beszélgettek, 'kegyelmes uram? — Elsősorban Kossuth egészségi állapotáról. — És milyen a hon állapota? — Most nem lehet semmit se mondani, — felelt Khuen. Kellemesen társalogtunk a napimeg ugy-e fehér, puha ágyaid volt? De látod, leányom, miit ér az? Most ezen a hiideg kövön kell feküdnöd. No várj, itt van a gyönyörű, hosszú, puha hajad, feküdj erre. Majdnem a bokádig ér: jó fekvés esik rajta. No látod. Most már örökké így lesz ez. Jól tetted, hogy idejöttél. Itt leányom nem keil'l félned senkitől, itt nincsenek emberek, itt senki sem bánthat, itt csak nyugalom van — nagy nyugalom. Újra csönd lett. Én ugy álltam az ajtó mellett, mint egy örült. Ez a beszéd tépte, marcangolta a lelkem. Az élet nagy hiábavalóságát éreztem, megbántam az eddigi küzdelmemet, utáltam magam, mert ettem, ittam, hogy tovább élhessek és láttam a rettenetes jövőt, mely még előttem van, s amelyért, ki tudja mennyit kell •még küzdelem. Közben egészen kinyílt az ajtó és egy rosszképü, öreg banya jelent meg a küszöbön. Most egészen beláttam a szobába. Márványasztalon halott feküdt, leterítve fekete ruhával. Egy helyen valami derengő fényt láttam elütni a kendő nagy feketeségéitől: egy hajfürt volt. Az a hajfürt — az a hajfürt. Ájultan vágódtam végig a padlón. Igen sokára gyógyultam fel újra. — És a dolog vége? — kérdezte valaki sokára. — A vége? Azt hiszem egy .szép napon főbe fogom magam lőni! . . . renden lévő kérdésekről, de nem nyilatkozhaíom. A miniszterelnök azután a Várba hajtatott. A Kossuth-párt kőnyomatosa azt jelenti a két pártvezér tanácskozásáról, hogy politikai kérdéseket beszéltek meg és folytatni fogják a tárgyalást. Kossuth Ferencet ma délután fölkeresték pártjának vezéremberei, hogy velük a miniszterelnök nyilatzokatából nyert impressziókat közölje. A kormány félhivatalosa megerősíti, hogy Khuen-Héderváry aktuális kérdésekről beható eszmecserét folytatott Kossuth Ferenccel. A tanácskozást folytatni fogják. A miniszterelnök valószínűen már holnap meglátogatja Justh Gyulát is, hogy vele viszont a választójog dolgában közölje a kormány álláspontját. Ez körülbelül abban foglalható össze, hogy a miniszterelnök kész a Ház előtt teendő deklarációban is kijelenteni, hogy a választójogi reformot a kormány még ebben az esztendőben be fogja terjeszteni. A képviselőház a jövő hét első napján már újra megkezdi a katonai javaslatok tárgyalását s erre az első ülésre várják a miniszterelnök beszédét, melyben a politikai helyzettel szemben a kormány álláspontját kifejti. A Ház folyosóján ma arról is beszéltek, hogy mindaddig, mig a béketárgyalás dűlőre nem jut, szünetet kellene tartani, hogy a parlamenti disputa, esetleg az obstrukció ne zavarja a tanácskozások nyugodt menetét. A Háznak egyébként holnap, az ünnepre való tekintettel, vakációja lesz, szombaton pedig csak formális ülést tartanak a főrendiház üzenetének átvétele végett. A főrendek ugyanis ma délután négy órakor tárgyalták le az 1912. évi költségvetést. A bécsi Zeit irja, hogy Khuen-Héderváry gróf miniszterelnök abban az esetben, ha az ellenzék vezérférfiaival megindult béketárgyalások eredménytelenek maradnak és a véderőreform javaslatot nem sikerülne rövid időn belül törvényerőre emelni, el fogja napoltatni a Házat egész őszig. Ez ideig kidolgoztatja a választójogi reformtervezetet s azt az őszre újra összeülő képviselőház elé terjeszti, garanciájául annak, hogy a véderőjavaslatok befejezése után azonnal a választójogi reform megalkotása következik. A főrendiház ülése. Ma délután négy órakor ülést tartott a főrendiház, amelyen a költségvetést tárgyalta. Megjelent Khuen-Hédervárv gróf miniszterelnök is. A főrendek végeztek a kétmilliárdos költségvetéssel s (holnap ő felsége már szentesitheti a javaslatokat. A zülésen fölszólaltak Gyurász Ferenc, Dessewffv Aurél gróf és Chorin Ferenc, aki a közgazdasági egyetem mielőbbi fölállítását sürgette. Csernoch János kalocsai érsek szóvá tette fíarkócz ySándor báró áthelyezésének ügvét, akit azonban nem nevezeti meg, hanem csajk minit „magasátlásu miniszteri tisztviselőt" említett. A kormány ezen eljárása úgymond több a tiszteletlenségnél. Már a koalíció a'att megkezdődött ellene a hajsza s ugy látszik, hógv elejtésével a miniszter a radikálisoknak akart szolgálatot tenni. Utána Lukács László oénzügyminiszter felelt a reszortjába tartozó kérdésekre, majd Zichy János gróf kultuszminiszter felelt' a hozzá intézett kérdésekre. — Kijelentette, hogy a közgazdasági egyetem fölállítása ügvében mielőbb ankétet hiv egybe. Csernoch János interpellációjára válaszul kijelenti, hogy sajnálja, ha egv tisztán és kizárólag adminisztratív intézkedést ugy fognak fel, mintha .az a katolikus egyház ellen irányulna. Barkócz" báró áthelyezésének ügve annyira adminisztratív, belső ügy, hogy azt a főrendiházban nem is szabadna szóvá tenni. Barkócz" annyira ekszoonáíta magát hivitatí állásában, hogy lehetetlen volt ott megmaradnia. Ismételten kijelenti, (hogy intézkedésével nem volt szándéka a katolikus közönséget inzultálni s annak .sem pártpolitikai, sem egyházpolitikai tendenciája nem volt. Jakabffy mulat a fogházban. — A dzsentri jókedve. — (Saját tudósítónktól.) Jakabffy Iván, a letört gavallér, a szegedi ügyészség fogházának .a legérdekesebb lakója. Az elegáns dzsentri ugy él a cellájában, mintha átmulatott éjszakák után pihenne a garzon-lakásában. Szótlanul elmélázik a csöndben. Nem bántja a börtön levegője, nem panaszkodik. A napokban megkérdezete tőle a fogházőrmester : — Hogy érzi .magát itt nálunk? — Jól öregem, jól, — válaszolta nyugodtan. — Még ha volna is panaszom, én azt senki fiának el nem kesergem. Jegyezze meg magának: egy ur sohasem panaszkodik. Egy dolog bántotta nagyon. Hogy az édes anyja nem válaszolt a levelére. A napokban megirtuk, hogy pénzt kért az anyjától. Harminc koronája volt, amelvet kifizetett két heti étkezésre. Nem akart rabkoszton élni és ezért kért pénzt. A levelére azonban mégcsak választ sem kanott. — Mindenki megtagad — mondta melankolikusan — .még az édesanyám is. Azt kívánják, hocrv a véremmel irjak ... Szerdán este (kedves meglepetés érte Jakabffvt. Este nyolc órakor egy sürgönyhordó a következő táviratot kézbesitette neki a fogházba: Nagyságos Jakabffy Iván földbirtokos és tartalékos huszárfőhadnagy urnák Szegeden Királyi törvényszék. Újságból olvastam rabkoszton élsz küldök ötven koronát fogadd szivesen Csizmadia Sándor Csizmadia bánhegvesi földbirtokos, egyik jóbarátja Jakabffynak. Nem feledkezett meg ia könnyelmű fiúról, pénzt küldött neki. Ha nem 'is sokat, de küldött. A fogházőrmester jelentette be neki az örvendetes hirt. — No most örüljön — mondta — olyat kapott, amit nem is várt. — Pénzt, azt vártam. — Eltalálta. Pénzt kapott, ötven koronátSürgönyileg küldték, itt van a postás. — Pénzt kaptam! Tyüh, a kutyafáját — ugvan ki volt az a bolond!... Elolvasta a táviratot. A barátja nevének jobban örült, mint a pénznek. — Édes Sanvikám — mondta vidáman — te benned biztam, te benned reméltem. Örömében megölelte .a sürgönyhordót. — Édes öregem — tréfálkozott — a jó isten küldje hozzám mindennap. Két korona borravalót adott a postásnak. A gavallértempó kitört belőle. — Most pedig pezsgőt ide! Cigányt! És asszonyt! Mulatni akarok! A fogházőr alig tudta lecsillapítani. Dáridózni akart.