Délmagyarország, 1912. február (3. évfolyam, 26-49. szám)

1912-02-11 / 34. szám

2 DÉLMAGYARORSZÁŰ 1912. február i(). a munkások, hogy ilyen kisérlet provoká­lása 20 ezer családot tehet földönfutóvá és saját véreikből, sorsosaikból közel 80 ezer lelket foszthat meg biztos kenyerétől. Közös érdeke a gyáraknak s munkásaik­nak, hogy megtalálják a modus vivendiU mert különben megrokkan egyik legvirág­zóbb iparágunk közgazdaságunk roppant kárára és nemzeti életrevalóságunk szé­gyenére. Hogyan építkeznek a külterületen? — A polgármester vizsgálata. — (Saját tudósít ónktól.) A Délmagyarország .legutóbbi szálmában megírtuk, Ihogy egy alsó­városi gazdaember etóből álló küldöttség ke­reste föl pénteken Lázár György dr polgár­mestert, akinek elpanaszolták, hogy hatósági presszióval rávették őket arra, hogy meg­bízzák Fekete Béla dr ügyvédet, Koczor Já­nos tanácsos vejét azzal, hogy a tanácstól építési engedélyt eszközöljön ki a részükre, illetve vigye keresztül azt, hegy az eddigi szokástól eltérően a kétszáz négyszögöl te­rületén való epitkezést is megengedjék. A vád szerint Ferenczy Mátyás rendőrbiz­tos fölidézett a hivatalába mintegy három­százötven gfizdát, akiknek Fekete Béla dr jelenlétében megmagyarázta, hogy a földjeik értéke emelkedik, ha azon már kétszáz négy­szögöles parcellákon is lehet építkezni.. A jelen volt Fekete dr — a följelentés szerint — rávette a gazdákat arra, hogy részére dijlevelet irjanalk alá és öt bizzák meg az ügy keresztülvitelé vei. A tény az, amit függetlenül a följelentés­ről meg lehet állapítani, hogy Fekete dr köz­benjárására a "gazdák a Írért engedélyt meg­kapták, de az ügyvédnek a dijlevélben meg­állapított dijat nem fizették meg. Lapunk legutóbbi számában már közöltünk három nyilatkozatot az érdekeltek részéről. Ujabban Fekete Béla dr és Ferenczy Mátyás nyilatkoznak. A kaszinóban az öregek bóbiskolnak sörök és kártya mellett, huszonötévesék és hetven­évesek, a korpótlékról, a közigazgatásról, az uj állatorvosról és a pesti életről beszélget­nék. Akad, aki fölvágja a Magyar Figyelőt, aki megfejti a Fliegende találós kérdését és ravaszul, fölényesen néz körül a füstös helyi­ségben, amelynek tálán egy régi generális poéta díszmagyar képe tündököl és egy óra, amely valamikor az időt mutatta és még zenélt is hozzá. De ez régen volt talán a mesékben. Itt élt a költő, a panteista, a filozófus, a nyolcvanas évek végén, aki Schopenhauert hordozta zsebében és a tat vam aszi mély hindu bö'lcseségtől áthatva tanított a polgári iskolában kékszalagos, pisze, kispolgári tót leányókat. Igen, a weimari nagyúrnak megint igaza van, de a költő hazájába kell jönnünk, hogy elégtételt adjunk neki, szegény zakla­tott fejének és feléletet az ő egyhangú kérdé­seire. Istenem, csak egy neuraszténiás poéta kell ide, hogy szivét a világ szivének érezze, hogy a tér és idő őszi köddé váljék, amelyen tul a végtelenség van és a magányban, e homályban, e csöndben állandóan, hallha­tóan érezze ennek a végtelennek, ennek a thálattának harsogó, polifon, wagneri mu­zsikáját. Valóban, ebből a helységből ugy nőtt ki Fekete Béla dr ezeket mondja: — 1911. március 25rén irodámban fölkere­sett Kispéter Mihály és tiz társa szentmi'hály­telekl birtokosok és megbíztak, hogy 'kérjem a tanácstól, hogy azon építési határvonal, a melyen belül az építési szabályrendelet értel­mében 200 négyszögöles telkeken lelhet épít­kezni, a faluszerüleg kiképződött telep ter­mészetes fejlődése biztosítása végett terjesz­tessék ki és szabályszerű utcák hasittassa­nak. Megbíztak azzal is, hogy indítsak moz­galmat, hogy kérelmükhöz csatlakozzék a többi szentimiihályteleki birtokos is. — Ért —a csatlakozás lassúsága által ve­szélyeztetve látván az ügy gyors elintézé­sét — beadtam tizenegy megbizóm nevében a kérvényt, amellyel azonban a tanács eluta­sított azzal, hogy elvileg nincs kifogása a ki­terjesztés ellen, ha a birtokosok többsége kéri azt. — Ez a határozat adta aztán az impulzust ahoz, hogy én kerestem a módot, hogy a bir­tokosok többsége a mozgalomhoz annak si­kere érdekében csatlakozzék. Eközben vá­lasztásom Ferenczy Mátyás úrra, mint a szentmihályteleki birtokosok (alsóvárosiak) közbecsülésben álló fb. rendőrkapitányára esett, akinek előadtam a dolgot és aki be­látta, hogy itt égetően sürgős közérdekről lévén szó, a legnagyobb készséggel és jóhi­szeműséggel hivta össze a birtokosokat megbeszélésre, ahova aztán engem is meghí­vott, hogy a dolgot én is magyarázzam meg. Nehogy a birtokosokat irodámba kelljen fá­rasztanom, ott helyben aláírattam velük a megbízást. — Aláirás előtt Ferenczy kapitány ur, mint én, a legalaposabban megmagyaráztuk azt, hogy itt arról van szó, hogy betelvén az a terület, amelyen eddig 200 négyszögölön le­hetett építkezni, a természetes fejlődés azt ki­vánja, hogy ezen terület kiterjesztessék, de oly módon, hogy az szabályosan, utcák ki­hagyása mellett történjék. Aláírás előtt föl­olvastam s ujbó! megmagyaráztam a meg­bízást s fölkértem a birtokosokat, hogy aki valamit nem ért, szívesen szolgálok neki föl­világositással; ezután a legnagyobb örömmel irta alá a nagy többség a megbízást. Bármi­lyen legkisebb kényszer vagy megtévesztés ott nem történt, ezt becsületszavammal erő­sitem s aki ennék ellenkezőjét állítja, az rosszákaró rágalmazó. Gálád és nevetséges rágalom, hogy én vasúti altiszti telep létesi­ez a szikár, nvurga, magányos ember, mint egy Gulliver, kezében esernyővel, zsebében Schopenhauerrel. A magyar költészet filozó­fusai, az elhatározás természetes szinét hal­ványra betegitők mind e tájon éltek, mind e sarokból jöttek, a sztregovai remetévéi élü­kön. Pirosabb és zömökebb természet, ha már a sorsharag testvérének született, kó­szán tovaszáliott innen, az Óceánum mellé, vagy a szögedi homokra, ahol a lány öle­lésre a férfi öklelésre is termett ... És ahogy ezeket forgatom magamban és amint lassan, lassan ködbe vesz a sápadtprofilu költő karcsú és vérttélen alakja, az alvó utcán meg­zendül egy éjjeli őr érőteljes, érces baritonja. Valami szláv dallamra valami tót könyör­gést énekel, vontatottan, messzehangzón. Kilenc óra van és mi ketten maradturtk az utcán. Kinek énekel ez a {önjáró, eleven ki­sértet és minek énekel? Talán nekem, aki nem értem őt, talán a halott házaknak, ame­lyek mélyes-mélyen elszunnyadtak? Kinek énekelsz itt most, te éjjeli őr, te idegen, te barátom, testvérem, poétám? Kinek énekelsz és minek? Juhás* Gyula. tését vagy pedig villamos vasutat Ígértem volna. Valótlan az is, hogy én a parcellázást s annak telekkönyvi keresztülvitelét is elvál­laltam volna, erről dij levelemben sincs egy szó. Hanem igenis azt mondtam, hogy a ki­kötött díjért vállalom a mérnöki munkát is, mert a fönt hivatkozott tanácsi végzés fölhí­vott arra is, hogy a kiterjesztés mikéntjére és az utcákra vonatkozólag készíttessek tél­rajzot, amit én el is készíttettem s ami je­lenleg a tanács előtt van s ami a határozat alapjául elfogadtatott. Ferenczy Mátyás rendőrbiztos is nyilatko­zik az ügyről és azt mondja, hogy néki az egész dologból semmiféle anyagi, vagy más­féle haszna nem wolt. Ezenkívül mondhatom, én pressziót senkire sem gyakoroltam, ami­kor arról volt szó, hogy Fekete Béla dr ügy­véd által nyújtsák be a kérvényt a tanács­hoz a parcellázás megengedése iránt. Lázár György dr polgármester az ügyben a szombati nap folyamán vizsgálatot indí­tott. Kihallgatta Koczor János tanácsost, Fe­renczy Mátyás rendőrbiztost és Laczkovics János tanácsi kiadót. Az eredmény az lett, hogy hatásköri túllépés miatt fegyelmit indí­tanak Ferenczy és Laczkovics ellen. Az utób­bi ellen azért, mert a tanácsi végzést a par­cellázás ügyében nem a féléknek, hanem Fe­kete ügyvédnek kézbesítette. Koczor János tanácsost a polgármester sa­ját kérelmére az adóügyi osztály élére he­lyezte át. Koczor igy a VI. ügyosztály élére került, mig Szekerke Lajos tanácsosit az V-ik építkezési és katonaügyi osztály vezetőjévé jelölte ki. Szekerke tanácsnok beteg és hosz­szabb szabadságának „tartamára Tóth Mihály dr tb. tanácsost rendélte ki ügyosztályvezető­nek a polgármester. Tóth Mihály dr helyére viszont a polgármesteri hivatal vezetésével Rack Lipót dr osztályjegyzőt, tb. aljegyzőt bizta meg a polgármester. A személyi változások hétfőn lépnek életbe. A zsombolyai választás epilógusa. — Mit irt az Unssr Blatt ? — (Saját tudósítónktól,) A legutóbbi képviselő­választáson a zsombolyai kerületben nagy volt az izgalom. Pirkner János munkapárti és Hódy Gyula függetlenségi jelölt mérkőz­tek a mandátumért. A választási izgalom magával ragadott egy nagybecskereki heti­lapot, az TJnser Blatt-ot. Hell Károly, a heti­lap szerkesztője nagy hévvel agitált a Hódy­párt érdekében. A megye munkapárti tiszt­viselőivel is kikezdett. Különösen Urbanics Gáspár cenei főszolgabíróval és Stojanovits Vazul szolgabiróval foglalkozott a lapjában. Hivatali visszaélésekkel vádolta a főszolga­bírókat. A vádirat szerint a következő inkriminált kifejezéseket használta Hell Károly: — A cenei szolgabirói hivatal főszolgabíró­ját az a kis korpa, amit az isten hagyott, cser­benhagyta. — Urbanics Gáspár főszolgabíró Novako­vics Mátyásnét sajátkezüleg megverte s Sto­janovics rögtön elitélte négy heti fogházra. — Stojanovics szolgabiró még Urbanies­nál is nyomorultabb fickó. Parasztnyuzó, aki­nek nincs pártja. Novakovics Mátyás tamás­falvi napszámost elfogatta a csendőrökkel és délelőtt 10-től délután 6-ig egy mészgödörben sinylődtette és azután elitéltette 15 napi fog­házra és 300 korona pénzbüntetésre. Azért verték meg, mert azt kiáltotta: „Abcug Pirk­ner." Mindkét egyén általában mindent tesz, amit a törvény legszigorúbban tilt. Vakme­rően és szégyenkezés nélkül korteskedik Pirkner érdekében. A választókra erőszakkal nyomást gyakoroltak. Urbanics Cene köz­ség előfogat-bérlőjét a szolgálatból elűzte, mert kijelentette, hogy Hódyra fog szavaz­ni. Stojanovics három polgárt 200 koronára

Next

/
Oldalképek
Tartalom