Délmagyarország, 1912. január (3. évfolyam, 1-25. szám)

1912-01-11 / 8. szám

2 DÉLMAGYARORSZÁG 1912. január 64. *eire. Nem tagadott, nem mentegetődzött, hisz van még menekvés: Amerika. Amikor az ember erre a jóképű fiatalemberre s azokra gondol, akik ma még jókedvűen, vagy pedig anyag!) helyzetük végvonaglásában íerbliznek és makaóznak, de előbb-utóbb biztosan követik az ő sorsát: nem lehetne-e ezt a megújhodást, a régi életmódból való kivándorlást a becsület katasztrófái előtt megcsinálni? A megszégyenítés korbácsütését nem pótolhatja valami nagy erő, valami férfias energia, amely a bűnbe jutás előtt hagyja ott a fiókos zöld asztalt és kivándorol bányamunkásnak, vagy pin-cérnek Amerikába, vagy pedig, ami még természetesebb lenne: itthon keresné meg a tisztességes, megfeszített munkában a maga Amerikáját? SZÍNHÁZMŰVÉSZET Színházi műsor. Csütörtökön A lengyel menyecske, operett. (Páros a/3.) Pénteken Szerelem gyermeke, szinmü. (Páratlan (Ja.) Szombaton Nincs tovább, szinmü. Bemutató. (Páros 2/a.) Vasárnap délután Luxemburg grófja, operett. Vasárnap este Nincs tovább, szinmü. (Pá. ratlan "L.) Hétfőn Nincs tovább, szinmü. (Páros 1[a.) Kedd Szép Heléna, operett. (Páratlan 2/a.) Szerdán Házi tücsök, opera. (Páros */».) Csütörtökön Az apa, vígjáték. (Páratlan */3.) Pénteken ' A lengyel menyecske, operett. .(Páros 2/s.) Szombaton A lengyel menyecske, operett. ((Páratlan 3A.) Vasárnap délután Babuska, operett. Vasárnap este Rossz pénz nem vész el, népies vigjáték. Bemutató (Bérletszünet.) * Olvasási krieis Franciaországban. A Grandé Revue cimü francia folyóiratban Bazouiti tollából igen érdekes cikk jelent meg a franciaországi olvasási krízisről. Megállapítja a kiváló iró e cikkében azt. hogy a regény ideje lejárt és hogy a közönség teljesen betelt már a jelenkori irodalom produktumaival. Nem minden alap nélkül ezt a körülményt a túltermelésből magyarázza. Nem olyasnak már többet, mert nem tudják, hogy mit olvassanak. Elsősorban az asszonyirók azok, akiket ezért az • elikedvetlenedésért okozni tehet, mert a könyvpiacot szenyirásokkal töltötték meg. De Bazouin nemcsak panaszkodik, de eszközöket is ajánl, amelyékkel segíteni lehetne ezen a krízisen. A • szerzők — ugy véli — ne csináljanak az irodalomból üzletet. A folyóiratokat és a kiadókat arra szóütja fel, hogy a napilapok népfejlcsztö munkáját fokozzák. (Hogy ezt miképen, mely eszközök által véli elérni, nem irja). Annak a kívánságának is kifejezést ad, hogy a tanitó az iskolában fejlessze már a tanulónak a jó könyvek iránt való érzékét. A Le Journal egyik munkatársa a következő igen szellemes refleksziót fűzi Albert Bazouin cikkéhez: Mért kényszerítik a. könyvkiadók, a publikumot arra, hogy saját maguk vágják fel a könyvet? Mért nem adják a könyvet már félvágva,, mint Németországban és Angliában teszik? Tekintetbe keltene azt is venni, hogv a • könyv felvágásával mintegy húsz percet veszt el teljesen feleslegesen az olvasó. Az idő értéke ép ugv emelkedett, mint általában minden dologé. Meg vagyunk gvőződve árról, hogv a felvágatlan könyveknek igen súlyos következményei vannak: visszariasztják az olvasót a könyvvásárlástól és ez is egy igen jelentős adat a beállott olvasási krízishez. * Pályázat a szarvasi színházra. A szarvasi szinügyi bizottság pályázatot hirdet a szarvasi nyári szinkörben 1912. évö május 10-től junius 20-ig terjedő szini idény tartamára. Az engedély elnyerése iránt a kérvényeket február 15-ig kell benyújtani a bizottság elnökénél, Wieland dr főszolgabírónál. A színházat elnyerő színigazgató azzal a színtársulattal köteles a városba bevonuni, amelyet pályázatának benyújtása idején vezet s a kérvényhez csatolnia kell a működő tagok teljes névsorát és az előadandó színdarabok jegyzékét. * Az Uj Szinpad újdonságai. Buda" pesten tudvalevőleg uj színház nyílik meg. Az Uj Szinpad, melyneik helyiségei az Arénauton még e hónapban el fognak készülni, február 15-ikén nyílik meg. Révész Béla igazgató és Bárdos Artúr rendező a programot már összeállítottak. Móricz Zsigmond uj darabjával fogják megnyitni s utána Csepreghy Ferenc „Sárga csikó"-ja kerül előadásra, dalok nélkül, mint népdráma. A harmadik újdonság egy Heyermans-darab lesz. Ujabban tagokul szerződtették Berlünyi Vandát, Judit Etelt, Harmos Ilonát, Gellért Jenőt és Harsányi Jenőt. * Sarah Bernhardt a moziban. Sarah Bernhardt csakugyan „fellépett" a moziban: a felvevő gép előtt eljátszotta „A kaméliás hölgy" több hatásos jelenetét. Mint Párisból jelentik, a felvételeket e hónap végén küldik szét .és februárban már világszerte megjelenik Sarah Bernhardt a mozik fehér vásznán. * Wedekind kivándorol. Münchenből jelentik: Frank Wedekind el van keseredve a cenzúra ellen, amely egyre-másra tiltja he színdarabjainak előadását. A Tavasz ébredése különösen nagy szálka a cenzúra szeméhen, de azóta is akárhány színpadi müvet kénytelen volt megnyirbálni. A költő most végkép felbőszült s eltökélte, hogy kivándorol. Angliába akar menni, ott fog véglegesen letelepedni, ezentúl angol nyelven jelenteti meg darabjait s angol szinész lesz belőle. A yankeek földjén. — Barangolás Newyorkban. — Newyork, december végén. A hatalmas szabadságszobor óriási alakja, Sandy Hook mögött, az első látható jel, mely az Amerikába utazóval Newyork közelségét tudatja. Még néhány percig tart a meglassított utazás és az United States fővárosának grandiózus panorámája feltárul bámuló szemünk előtt. Egy lapos, messze a tengerbe nyúló félszigeten, három oldalon hullámoktól körülmosva terül el a világváros majdnem kizárólag egyenes vonalú, úgyszólván beláthatatlan háztengere. Mint egy nyitott óriási legyező, melynek szélei a kékesszürke ködben eltűnni látszanak. Jobbra és balra a két fiókváros: Hoboken s Broklyn, közepén pedig maga az impozáns Newyork. Számtalan tarka lobogós gőzös horgonyoz a kiterjedt, a legmodernebb berendezésű kikötőben, mintegy festői keretet nyújtva a város összképének. Az első dolgok, melyek a zűrzavaros koaszból szemünkbe ötlenek, a város gőzrétegéből a 'tiszta ég felé ágaskodó Sky-scrapers-ek, felhőkarcolók, a Broux és a Jersey City füstölgő gyárkéményeinek erdeje s végre a minden hidépitő-technikus szivét megdobogtató Brocklinbridge merészen függő ivezete. Az érkezőre meglepő a Ferry-hajó, mely a roppant nagy forgalmat Hoboken és Newyork között bonyolítja le. Leginkább egy tulnagy • s háromemeletes gőztutajhoz hasonlítható ez a „csolnak", mely nemesupán a személy-, hanem a legkülönbözőbb teherszállítást is lebonyolítja a Hudson-river e részén. Kora reggeltől késő éjjelig özönlik az embertömeg, robognak az automobilok, fogatok, gigek, mailcoacliok, breackek és mindenféle társzekerek a hajó födélzetére, mely az utcával egy vonalban van. Óránként egy vagy kétszer indul Hobokenből is, Newyorkból is egy Ferry, melynek közepén egy födött csarnok emelkedik. Ettől jobbkézre van egy szakasz „for men", balra egy hasonló „for women". Az utóbbiban szintén olvasható a tilalom: „No smoke here" (Ne dohányozzanak itt.) Az ismert newyorki cipótisztitófiuk: —- „Sbine polisb Boys" lábatlankodnak mindenfelé a közönség között. A Hudson átbajózása mintegy negyedóráig tart, azután a West 23. Street végén kötünk ki, a különböző newyorki cégek raktárainak közepette. Nagyon szomorú emlék fűződik egy ilyen átkeléshez: a több év előtti 5? Slokum"-katasztrófa emléke. Ugyanis egy „Slokum" nevü Ferry-csolnak merült el az összes utasaival menthetetlenül a folyam legiszonyúbb mélysége helyén. Épen ünnepnap — Holiday — 'volt. A födélzetén semmiféle kocsi se volt, annál több ember, kik a munkaszünetet fölhasználva, kirándulásra indultak. A szerencsétlen véletlen ugy akarta, hogy egy több százra menő kiránduló-társaságban fiatal asszonyok s viruló leányok a legderüsebb hangulatban, semmi rosszat sem sejtve, a legborzasztóbb módon vesztették el reményteljes életüket. A 1 „Slokum" katasztrófáját az EgyesültÁllamok hasonló nemzeti szerencsétlenségnek tekintették, mint annakidején a bécsiek a Ringtheater égését. A szerencsétlen áldozatokat közköltségen, nagy gyász, ünnepségek közt temették el, a hátramaradottak javára számos gyűjtést rendeztek és a newyorkiak még ma is bánatos szívvel gondolnak a katasztrófára. A közúti magasszintü villamosra ülünk, mely őrült gyorsasággal visz a város központjába. Aki még nem ismeri azt a kétes élvezetet, hogy valamely vonaton vagy Railwayn utazzék az Egyesült-Államokban, ezt a liázak negyedik emeletének magasságában száguldó villamost is elég újszerűnek fogja találni. Ideges és ijedős emberek az első alkalommal mindenesetre a legrosszabbra lesznek elkészülve. A yankee természetrajzához tartozik az az eszeveszett sietség, melylyel a villamosvezető a legmerészebb kanyarulatokat is olyan „full pace" veszi, hogy a kocsik aggodalomkeltő módon dülöngnek, de hát az amerikai még e válságos helyzetben se felejti el, hogy az időnek pénzértéke van. Haszontalan ijedezés helyett flegmatikusán olvassa a „Newyork Herald"-ot, miközben a „Gum"-ot rágicsálja. Észre se veszi, liogy az ujoncjövevény — a Greenhorn — baja égfelé meredezik. Houston-Street állomásnál — melyhez némileg a Rákóczi-ut és a nagy körutunk keresztezése hasonlítható — eljutunk a város közepébe. Csak lassulépésben birunk az ijesztő sokaságban előrehaladni s e tömegnek idegenszerűsége különösen akkor tűnik szemünkbe, ha vereskalapos négerlányka halad előttünk, olajostincsü kinai ballag mellettünk s indiánus aggastyán büszke arcélét pillantjuk meg a tolongó yenkeek között. Nemsokára elérkeztünk a Wallstreetbe, az előkelő börziánusok utcájába. Itt minden csupa üzlet, esupa iroda, csupa áruraktár. Van ház, melyben a kapuson kivül egy lakó sincs. A világ minden nagykereskedése itt képviselve van. Különösen tipikus épüiet a City-Hall, a fővárosháza és világhírű, harminchárom emeletes Singer Building, melyet azonban magasságban a Wodorthhouse túlszárnyalt s mely még az Eiffeltoronynál is magasabb. Newyorkot minden jóakarat mellett se tudnánk egykönnyen bejárni. Ez a városóriás ugyanis tizenegy bosszú avenuere oszlik, melyek északtól dél felé futnak s melyeket kelet-nyugati irányban több mint százharminc utca keresztez. Sok ez „egy magyarnak!" A különböző nemzetek más-más városrészben csoportosulnak. A legérdekesebbek közé tartozik a kinai városrész a szük és piszkos