Délmagyarország, 1912. január (3. évfolyam, 1-25. szám)

1912-01-10 / 7. szám

1912. január 12. DÉLMAGYARORSZÁG 5 rona készpénz. Kerner Zoltán a rendőrségre sietett s följelentette inasát, akit a házbeliek péntexen reggel láttak utoljára. a budapesti főkapitányságon ma délelőtt kihallgatták Kerner Zoltánt, hogy megálla­píthassák a kárát. A tolvajt is kihallgatták s beismerő vallomásra birták. Mindössze há­romszáz koronát találtak nála. "jakabffy Ivántjetartóztatíák. (Saját tudósítónktól.) Szenzációs hírt je­lentenek Makóról: Jakabffy Ivánt, Csanád­megye egyik legelőkelőbb családjának a tag­ját ina okmányhamisitás miatt Mezőkovács­házán letartóztatták. Jakabffy Iván letartóztatását Battonyai vizsgálóbíró sürgönyileg rendelte s ennek a rendeletnek tett eleget a mezőkovácsházai csendőrség, amikor Jakabffy Ivánt egy kétes hirü szállodában letartóztatta és nyilt ut­cák során, a járó-kelő közönség legnagyobb ámulatára a vasútállomáshoz kisérte, ahon­nan Makóra vitték és ott vizsgálati fogságba helyezték. jakabffy Iván letartóztatásának oka a kö­vetkező: Egy szép napon Jakabffy megjelent huszár főhadnagyi uniformisban Pillitz Gyula makói terménykereskedőnél s ez előtt kijelentette, hogy édesanyja megbízásából eladja annak egy egész évi termését. Pillitz Gyula megvette az egész évi termést 5000 ko­ronáért és ki is fizette azt Jakabffy Ivánnak, aki az összeget magának tartotta és rövidesen elmulatta. Mikor azután Pillitz jelentkezett özvegy Jakabft'ynénál, hogy átvegye az évi termést és bemutatta a kifizetett 5000 koroná­ról szóló, szabályszerűen kiállított nyugtát, az mitsem sejtve az egész ügyletről, megta­gadta a felelősséget s az adás-vételi okmá­nyon levő aláírást hamisítottnak jelentette ki. Pillitz erre egyezséget ajánlott, azonban Jakabft'yné visszautasított minden ajánlatot. Ennek következtében tette meg Pillitz a föl­jelentést, minek következtében Jakabffyt le­tartóztatták. A fiatal dzsentri letartóztatása óriási feltű­nést kelt vármegyeszerte, bár nem történt egé­szen váratlanul, mert olyan életmód mellett, amilyet Jakabffy Iván folytatott, várni lehe- 1 tett ezt a befejezést. Legendák keringenek Jakabffy Iván kártyaveszteségeiről és „stick­lijeiről". Jakabffy Ivánnak az atyja négy év előtt hunyt el s fiára több százezer forintnyi va­gyont hagyott. Iván őrülten költekezett, ugy, hogy tavaly teljesen letörve, kifosztva érke­zett haza a külföldről. Uri passzióiról, a dor­bézolásról azonban nem tudott leszokni s az ehez szükséges költséget ugy teremtette elő, hogy előkelő és vagyonos rokonait pumpolta. Ezek végre is megunták a pumpolást, külö­nösen látva azt a fékevesztett tékozlást, mire Iván a pénzeket fordítja s megtagadtak tőle minden segítséget. Jakabffy Iván ezután ugy szerzett pénzt, ahogy épen tudott. Folytatta a víg életet s uzsorásoktól, de másoktól is a leggyanúsabb utakon szerzett pénzt. Igy egy szegedi fiakke­res is a pénzforrásai közé tartozott. Jakabffyt nemcsak Makón, de főleg Aradon es itt Szegeden is igen jól ismerték. Tavaly is Szegeden volt mint tartalékos tiszt s ál­landó vendége volt a szegedi kabarénak, még inkább a kabaré hölgyeinek. Altalán nagyon kedvelt alakja volt az éjjeli világnak. Ilyen körülmények között nem volt váratlan a mai ' letartóztatása, amelylyel a jobb sorsra hiva­tott úriember karriérja derékban tört ketté. Köztiszteletben álló, igen előkelő családja lemondott arról, hogy Jakabffy Ivánt meg­mentsék a tisztességes életnek. NAP! HÍREK Fortuna kegyeltjei. (Saját tudósitónktól.) Telhát még sem álom, hanem ig'az valóság: vannaik szeren­csés emberek is. Vunwak, de mi haszna, mi­kor ezek a szerencsés emberek mindig má­sok. Soha sem én, mindig ő, egy .harmadik, egy ritka, kivételes harmadik. A pénz minden! Irigy emberek — és min­den szegény ember irigy, — kitalálták, hogy a pénz nem minden, a pénz még nem boldog­ság. Hát igaz, hogy még nem teljes boldog­ság, de bizonyos, hogy nagyobb boldogság, mint a pénztelenség, sőt hogy tovább fűzzük ezt a keserű okoskodást, nem hisszük, hogy a szegénység lenne a boldogság. Ezért van az, hogy minden ember, amiért küzd: az a pénz. Az életnek ez adja meg a célját. Vannak ugyan, akik tagadják, de az nem jelent semmit. Ezért élünk, ezért dolgo­zunk, lótunk-futunk nappal s ez az, amiről álmodunk éjjel. És dolgozunk, küzdünk, ne­hezen és tényleg megkeressük a minden­napra valót. És álmodunk, álmodunk, mint a lud a kukoricáról, a pénzről, amely munka nélkül, csak ugy Fortuna istenasszony ke­gyelméből áll a házihoz, hogy megkönnyítse, derűssé, boldoggá tegye az életünket. Az álmok nem szokták teljesülni, csak néha-néha, nagvon ritkán. Most azonban tel­jesedett egy álom. Egv besztercebányai já­rásorvos felesége 1,200.000 koronát nyert egv konvertált jelzálogsorsjegyen. A szeren­csés uriasszonynak egyik fivére Szegeden él, mérnök, a másik: Reisz Dezső dr horgosi ügyvéd. Mikor tudomásukra jutott az ügy, megkér­deztük Reisz Dezső drt, hogv mi igaz abból, amit a fáma beszél? Reisz dr, a szerencsés emberek szokásához híven, tagadott. Tagadta a milliós főnyereményét, de a tagadáson ke­resztül is kiérzett a szerencsés emberek örömteljes hangja, hogy: de bizony igaz. És igaz is. Igy lehet, hogy a szerény, szim­patikus fiatal horgosi ügyvéd rövidesen Sze­gedre költözik és itt nyit irodát, nem azért, mert nagy szüksége lenne a klientúrára, ha­nem mert: munkásság az élet sója. Egy másik szerencsés ember is jár a föld­tekén. Ezidőszerint Monte-Carlo verőfényes ege alatt sütkérezik. Ez a szerencsés ember pedig nem más, mint Daniló, a montenegrói kecskepásztorok leendő ura és cárja, Nikitá­nak, Európa apósának a fia. A montenegrócök szén reményű trónörö­köse most Monte-Carloban nvaral és játszik a ruletten. Még pedig olvan szerencsével ját­szik, hogy eddig már kétszer sprengolta a bankot s nyert összesen 700.000 frankot. És Daniló okos ifjú és jó fiu. Nem pocsékolja a pénzt, mint valami sikkasztó budapesti banik­fiu, nem tékozolja el könnyelmű, ledér nők társaságában, hanem szépen hazaküldte a papájának, a fekete hegyek országába, ve­gyen érte ágyukat, fegyvereket, hogy lépést tudjon tartani az általános európai hadi ké­szülődésben. Ilyen szerencsés és bölcs fiu a Daniló, a trónörökös. Ó, hogy irigylem őt is, — nem a fekete hegyek fehér cári koronájáért, ha­nem azokért a szépen csengő aranyakért, amelyeket Fortuna istenasszony olyan rossz Ízléssel épen Danilónak juttatott. — A pápa és a háború. Rómából je­lentik: Minden jel arra vall, hogy a tripo­liszi hadjárat következtében az egyház és az állam között béke készül. Megbízható for­rásból közlik, hogy a pápa Tripoliszban, Benghaziban és Dernában a hadjárat befeje­zése után püspökségeket fog állítani, s a püs­pöki székeket ferencrendi papokkal akarja betölteni, Tripoliszban érsekséget kíván a pápa létesíteni, s a tripo'liszi érsek afrikai prí­más címet kap, akinek föníhatósága alá fogja rendelni a Szentszék az algíri püspököt. — Goga Oktavián a szegedi állam­fogházban. Goga Oktavián, a legkiválóbb román költő, a Petőfi Társaság tagja, január 11-én, csütörtökön, bevonul a szegedi állam­fogházba. Sajtóvétségért tölti ki a fogház­büntetését. — Sakkmérkőzés Szegeden. Mint lapunk szombati számában közöltük, Balla Zoltán sakkmester szimultán előadása szerdán este nyolc órakor fog a Kass-kávéház sakktermé­ben megtartatni. Akik a játékban résztvenni óhajtanak, szíveskedjenek sakk-készletüket magukkal hozni. Balla mester már városunk­ban időzik. — Szegények javára. A szegedi zsidó nőegyesület ez idén nem rendez mulatságot, — épen azért a jótékony céljai teljesítésére szükséges öszeg beszerzését a szokott módon: gyűjtés utján eszközli. — A gyűjtésre vál­lalkozó nemesszivü hölgyek körút jukat most kezdették meg s bizton remélhető, hogy mindazok, akiket felkeresnek, tőlük telhetőleg előmozdítják adományaikkal ezen egyik leg­jótékonyabb egyesületünk 'nemes céljait. Aki­ket netán a gyűjtő hölgyek valamely okból fel nem kereshetnek, azok szíveskedjenek adományaikat közvetlenül vagy posta utjári az egyesületi elnöknőhöz, özvegy Holtzer Jakabné úrnőhöz (Deák Ferenc-u.) eljuttat­ni. A gyűjtés befejeztével az összes adomá­nyokat köszönettel, hirlapilag nyugtázzák m'ajd. — Egy báró tragédiája. Kolozsvárról je­lentik: Vasárnap hajnalban Kolozsvárt meg­halt Győrffy Zoltán báró, az erdélyi mágnás­világ egyik ismert alakja. Szombaton még látszólag egészségesen ment haza, de éjjelre roszul lett és meghalt. Hétfőn felboncolták s az orvosok megállapították, hogy hashártya­gyuladás ölte meg. Körülbelül konstatálni lehet azt is, hogy a rendetlen élet volt a halá­los kór okozója. Győrffy báró csaknem min­den éjszakát a kávéházakban töltött, meleg ételt napokon át nem evett, csak azt, amit a kávéházban kapott. Hozzájárult ehez a túl­ságos alkoholélvezet is, mert Győrffy báró eljegyzése egy kolozsvári uri leánynyal nem­rég bomlott fel és efölötti bánatában adta át magát az alkoholnak. — Magyarország koleramentes. Mint­hogy Magvarországon 1911 évi december 17-ike óta ujabb koleraeset nem merült fel, a belügyminiszter hivatkozással az 1909. évi XXI. törvénycikkben foglalt 1903. évi párisi nemzetközi egyezmény határozatára, 1912. január másodikától Magyarországot kolera­mentesnek nyilvánítja. — Süket hadosztályparancsnok. Milánó­ból jelentik: Caneva tábornok fővezér össze­veszett Perosi tábornokkal, a trípoliszi had­osztályparancsnokkal, mert őt okolja érte, hogy az olasz fegyvereket Bír Tobrasnál ve­reség érte. Perosi tábornok süket s Caneva azt jelentette liaza, hogy nagyothalló hadosz­tályparancsnokkal nem tud mire menni. — Rouland Ferenc főellenőr jubi­leuma. A vasúti központi leszámoló hiva­tal tisztikara ma ünnepelte Rouland Ferenc főellenőrt a vasúti központi leszámoló hiva­tal szolgálatában eltöltött 25 éves évfordu­lója alkalmából. Rouland Ferenc főellenőr egyike azon tisztviselőknek, akik 1887-ben — a hivatal Szegedre helyezésekor kerültek Szegedre. A régi gárda évről-évre fogy, a lehelyezeftekből alig 20-an teljesítenek még szolgálatot. A vasúti tisztviselőnek ritkán jut ki az elismerés, mi, a terhes szolgálatot idő­éi őtt megtöri szervezetüket és nagyon ke­vésnek adatik meg az a szerencse, hogy tel­jes nyugdijjal vonuljon nyugalomba. Az ün­nepélyes aktus ma délelőtt folyt le a leszá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom