Délmagyarország, 1912. január (3. évfolyam, 1-25. szám)

1912-01-09 / 6. szám

2 DÉLMAGYARORSZÁG 1912. január 64. SZÍNHÁZMŰVÉSZET Színházi műsor. Kedden A lengyel menyecske, operett. (Páros */»•) Szerdán délután Peleskei nótárius, bohózat. Ifjúsági előadás. Szerdán este A lengyel menyecske, operett. (Páratlan 2/s.) Csütörtökön A lengyel menyecske, operett. (Páros 3/»-) Pénteken Szerelem gyermeke; szinmü. (Páratlan %ls.) Szombaton Nincs tovább, szinmü. Bemutató. (Páros -/a.) Vasárnap délután Luxemburg gróf-ja, operett. Vasárnap este Nincs tovább, szinmü. (Páratlan 3/a.) Hétfőn Nincs tovább, szinmü. (Páros ja.) Keddi Szép Heléna, operett. (Páratlan ja.) Szerdán Házi tücsök, opera. (Páros ja.) Csütörtökön Az apa, vígjáték. (Páratlan ja.) Pénteken A lengyel menyecske, operett. (Páros ja.) Szómbaton A lengyel menyecske, operett. (Pákatlan,ja.) Vasárnap délután Babuska, operett. Vasárnap este Rossz pénz nem vész el, népies vígjáték. Bétamtató (Bérletszünet.) Színházi képtelenségek. (Saját tudósitónktól.) Kezdenek Ízetlenek lenni azok a jere'miádák, amelyekkel Almássy Endre négy hónapos szinigazgatása óta televerklizi ezt a várost. Kap potya szinházat, városi, állami támogatást, monopóliumot ebben-a szinészileg kihasznált, művészetileg és nivós szórakozások dolgában agyonéheztetett városban és most ráfekszik a helyárfölemelésekre és az értük való harcban tárgyi érvek hijan kiforgatja a zsebeit és üreseknek mutatja. Sok mindent e! tudunk és el tudtunk képzelni, de ama távolról sem mertünk gondolni, hogy eddig ebben a ravaszul irányított kampányban ilyen fegyverekhez is fog nyalni a szinházigazgató. A szinügyi bizottságnak meg kellett volna látnia, hogy a közönség halani sem akar a helyárfölemelésről és hogy a harcnak az uj fegyverrel vaió ujabb eléktelenitése semmi más, mint a helyárfölemelést minden eszközzel kierőszakolni akaró igazgatónak taktikaváltoztatása. A színházi év elején távolról sem dőlt el még ez a nagy kérdés és Almássy Endre bérletet, helyárakat a tervezett magasabb áron hirdetett. Mikor aztán illetékes helyen kioktatták afelől, hogy nagy ur a színházigazgató, de olyan nagv még sincs, hogy korlátlanul rendelkezhessék 120.000 ember t egyetlen színházának csak a kilincsével Is, igy Almássy szép pénzeket megérő terveive! visszkozni és az eddigi helyárakat meghirdetni volt kénytelen. Az ügynek egyéb fázisai — ha nagyjában is — ismeretesek közönségünk előtt. A helyárak, a komisz helyárak, bátor ekszponensek merész és agreszsziv harcbaszállása ellenére sem akartak emelkedni és most jön Almássy és igy hebeg : — Jó fiuk, nemes Szeged város nemes urai. hallgassatok rám. Szembe mertem veletek szállani és azt mondtam, hogyha nem adtok helyárfölemelést, majd szerzek én! Nem tudtam szerezni. Gyerekek, ne komédiázzatok, verem a mellemet, rekedtre ordítom a tüdőmet, nézzétek olyan szívesen ezt a fölemelést, mint a primadonnáét. Az a Szmollénv visszavonja a fölemelés érdekéből •beadott fölebibezést, csakhogy ti fölemelhessetek. -Hát emeljetek föl! Hát fölemeljetek! Hát jertek hozzám, csöpögő könnyeim jelzik majd az utat odáig, én leszámlálom elébetek négy hónapos keresményem minden csengő tanuját — ami nem cseng fiuk, az is pénz, csak papir — hogy. lássátok, hogy jobb üzlet is lehetne a szinház. Most pedig beszéljünk néhány szót karrikirozás nélkül, de nagyon komolyan. Hogy a Szinház vezetésében kiki mennyi önállóságot ákar, embere válogatja. Almássy kolduspolitikája a szinházigazgató legkisebb önállóságát is el akarja játszani, csakhogy ma és holnap a telt házak nagvobb jövedelmére tegyen szert. De bizva-bizunk abban, hogy a szinügyi bizottság nem fogja színházunkat Ujabb botrányok csomónontjává tenni. Heivtjelertitjük a bizottságnak kiküldetését azzal a megbízatással, hogy az igazgató könyveit átvizsgálja. Ez a szinház fölött való olyan gyámkodás-visszaállitásának kezdete, amely teljesen idejét multa, a mai fejlett viszonyok követelményeivel merőben ellentétes és határozottan retrográd irányú. Végre is mit akarnak csinálni ebből a kis nagyvárosból. Még jobban megnyomorítani, még jobban leszorítani a fejlődés széles országutjáról? Tiltakozunk ellene. Mindenhol máshol kinevetnék ezt a gazdálkodást, nemhogy űznék, hálunk űzik és fenn akarják tartani. Detronizálni .kell a színházigazgatói egyeduralmakat.. A nagyobb vidéki városok színészete semmiféle támogatásra sem szorul, közönségük és fejlődésük érdeke pedig határozottan megkívánja, hogy legnívósabb szórakozásaikról lefejtsék a bürokrátizmus béklyóit. Akiarjuk a nivós szórakozásokat, akarjuk az erős, az egyre való fejlődést, végkép elutáltuk már ezt a lompos stagnálást és £zürke maradiságot. A szinügyi bizottság, különben sem az igazgató gyanusságárta rendeltetett, Almássy gyámjává tette. Ugy látszik nem nagyon válogatós az eszközökben. De a város érdekéből vétót mondunk és megkívánjuk attól, hogy aki adott viszonyok mellett kérte a szegedi, a szinházat, az az adott viszonyok mellett vezesse is azt. Ha nem képes rá, vonja le a konzekvenciákat, de ne vigye az impotencia végleteibe jogtalan harcát. * Csecsemők a szegedi színpadon. Szenzációs előadást produkáltak a szegedi szinházban, melynek tudvalevőleg Almássy Endre a direktora. Hat csecsszopó gyermeket mutattak be a közönségnek, mint kiforrott, nagy művészeket. S a pici kis művészek valóban meglepetést keltettek. Különben a Lengyel menyecske cimü operettben történt vala a csoda. Ez az operett tényleg páratlan. Eszünkbe juttatja a nagy angol szatirikus : Chesterton ama mondását, hogy a hülyeség nem fokozható. Szegény Chesterton; ő nem látá ezt a szegedi előadást. Különben visszavonná a mondását. Ez az operett olyan zene, melvben a tányérok összevetése a főmotivum .Ez az onerett olyan limonádé, melyben egészen a perverzitásig emelkedik az ízléstelenség. Ez az operett olyan csodaszörny, mely csak Almássy 'Endréhez lehet méltó. Rajta kivül senkikhez, még a szerzőkhöz sem. A d'arab meséje az, hogy Almássy Endre bebizonyítja, hova süllyedhet a szegedi szinház nívója. E körül és ja lengyel menvecske papucsa körül forog a mese, hogy az a nagyon jó isten nyugosztalja Almássy Endrét, persze a babérjain . . . Az előadás — a hat csecsszopó gyermek szereplését leszániitva, — utolsó volt. Ezután már semmise jöhet, se ezen, se a másvilágon. Legföljebb a — szegedi szinházban, bár ez se bizonyos. Antal Erzsébet játszotta el a cimíszerepet. Igazán indiszkrét hangtalanságga! brettlizett. Érdeme, hogy ő buktatta meg legjobban a szerepét. Déry Rózsi Ízléssel játszott, kecsesen táncolt. Heltai Jenő rögtönzött humora jobban sikerült, mint a szövegi hóhéré. A tragikus együttesből ki kell emelijiünk Mihó László szereplését. Ez a hónapokig mellőzött, igvekező színész annyi bájjal, annyi eredetiséggel szerepelt hogy a legnagvobb érdeklődéssel várjuk ezután való szereplését. — A közönség különben lázadozott. Egyesek indítványozták, hogy memorandumot írnak alá és följelentik a direkciót, közízlés ellen való súlyos merénylet büntet™, téért. De amikor jogászemberek megmagyarázták, hogy ez ellen nincs törvénycikk, akkor elállottak a tervtől. S belátták, hogy az egész csak reklám lenne Almássy elveinek igazolására. A lengyel menyecskét különben állandóan műsorra tűzték. Ó, hogy sajnáljuk a szereplő csecsszopó gyermekeket! (Sz. J.) * Hoffmansthal lejjujafoh müvéről. Hoffmansthal misztériuma/mely december havában került szinre Jédermann cimmel a berlini Schumami-cirkuszban, Max Beinhardt , rendezésében, min hirül adtuk, a müncheni udvari szinházban is rövidesen előadásra kerül. Hoffmansthal ebből az alkalomból a következőket mondta müvéről: — A német regéknek — mint mondani szokták — nincsen szerzőjük. Száiról-szájra száltak azok, mignem hosszú idők multán, midőn már az a veszély fenyegetett, hogy feledésbe mennek, avagy változtatásokkal és toldások folytán elveszítik eredeti alakjulkat, két férfiú véglegesen feljegyezte azokat. Ilyen regének tekinthetjük Jediermannak (A Mindenkinek) Isten Ítélőszéke elé való idézését. Több helyen és több előadásban mesélték e regét a középkorban; majd a tizenötödik században egy ánglius mesélte oly módon, hogy a benne előforduló személyeket mint élőket léptette színpadra, minden egyesnek szájába adva a neki megfelelő szavakat és igy osztotta, fel az egész cselekményt az alakok között. Öt követte egy hollandus és több német tudós, kik latin és görög nyelven ugyanezt tették. Egyikük után irta Hans Sachs komédiáját a gazdag ember haláláról. Mindezen feljegyzések azonban nem köztulajdon tárgyai. Ezért kíséreltem meg itt ezt az örök idők tulajdonát képező és általános jelentőségű regét újból szerényebb köntösben följegyezni. Tán most történik ez utoljára, avagy tán jövő idők emberének újból föl kell majd dolgoznia. Hoffmansthal „Jedermann"-ja tényleg szabad feldolgozása egy több mint négyszáz éves „Everiman" cimü angol moralitásnak, melyet a tizenhatodik században különböző német átdolgozásokban Németországban is játszottak. A gazdag, erkölcstelen ember megtérését Istenhez, a hithez, tárgyalja. Hoffmansthal szavaiban lehetetlen észre nem venni azt a tendenciát, amivel a „Jedermann" rege feldolgozásá a „Faust" legenda kijegecedéséhez szeretné hasonlítani. •vism I Azonnal bársonysimává ós l fehérré teszi a kezet a J SfltHSIf gyógyszBrímlian | i is