Délmagyarország, 1912. január (3. évfolyam, 1-25. szám)

1912-01-31 / 25. szám

322 DÉLMAG YARORSZÁG 1912. január 25. hogy az élet hullámai vetették föl nevüket és ha nem is mindig, de legtöbbször a sors já­téka a sikerük. Nézzük a -nagy gondolkodó­kat, a művészeket. Miit látunk? Ha még olyan önálló is a véleményük, a kortól, amelyben él­nek, nem szabadulihatnak meg, akár ellene harcolnak, vagy tovaragadtatják is magu­kat általa. Itt mindjárt ki is mondhatjuk azt, hogy akit a saját kora nem ismert el, azt az utókor ritkán fedezi föl. De hiszen a zseniket legtöbbször az utókor fedezi föl! — ezt az ellenvetést lehetne itt tenni. Igaz, látszólago­san igy van, de a valóság az, hogy ilyen utólagos érvényesülések csak akkor történ­hetnek meg, ha az utánakövetkező emberi­ség arra való, hogy befogadja eszméiket. A Richárd Wagner nevéhez kapcsolódó zenei forradalomról Saint-Sams azt mondja, azért járt sikerrel, mert kellő időben kezdődött. Ha a technika és tudományos fölfedezések évkönyvében lapozgatunk, minden sor bi­zonyságot tesz amellett, hogy a nagy sike­reknek a kellő időben való jelentkezés a titka. A fölfedezőket és föltalálókat ahoz az em­berhez lehetne hasonlítani, akinek a sorsá­ban meg van írva, hogy a legutolsó sorsjegy számával kell nyernie. Minél többen vásárol­nak előtte, annál jobb neki. És mivel egyszer az utolsónak is be kell érkeznie, bejön tehát ö és learatja a nyereséget, mindazt, amit azok építettek, akik előtte jártak. Az úttörők csak az irányt jelölik ki, de sohasem junatk föl a legmagasabb pontig. A bevándorló vet és a gyermekei aratnak. Mindenki tudja, hogy milyen rossz üzletet csinálnak azok, akik az iparban valami ujja! próbálkoznak. Rendesen ráfizetnek. Később azonban valaki átveszi az ő próbálkozásai­kat, ügyesen alkalmazza és meggazdagszik. Így van az mindenütt. Aki előljár, elesik, nem diadalmaskodik. A trójai háború hőse nem az a görög lett, aki elsőinek ugrott az idegen területre és ott halt meg, hanem Achilles a harcos, aki életben maradt. A korszakot alkotó emberek mind befejezők, akikkel lezáródik egy szakasz, ők teszik meg az utolsó lépéseket egy utón. Shakespeare iskolát zárt le, müveket al­kotott, amelyeket már megkezdtek mások, ü átdolgozta, mesteri kezével befejezte őket és nagy lett. Milyen meglepetéssel fogadták Darwint, pedig nem voltak ujak gondolatai. Származásukat a görög időkben kereshetjük, fölbukkant Goethénél, Laxnarcknál. Geoífroy Saint Hilairenél. ök azonban nem tudták vé­gigvinni a gondolatot, hiányzott náluk a ki­sérlés- és tapasztalás. Darwinnál meg volt mindez. Merész kézzel gyűjtötte, formálta meg az adatokat, más szavakkal fejezte, ki őket és ime nagy lett. Nem ugv ünneplik-e Marconit, mint a dróttalan táviró föltalálóját. Pedig nem ő a hullámzás elméletének megállapitója és a közlést felfogó apparátus föltalálója. Már előtte kísérleteztek Heinrich Hertz, Elerk Maxwel, Righi. Branly, Sir Oiiwer Lodge. Ezek mind-mind azok, akik őt a célhoz jut­tatták. De a nagyközönség csak Marconi ne­vét ismeri. Miért? Mert a többi úttörő volt, Marconi a befejező, amikor az összegyűjtött anyagot erős kezekkel elrendezte és egy nagyszerű tettel gyümölcsözővé tette. — Rudolf trónörökös emlékezete. Rudolf trónörökös emlékezetére a budai királyi pa­lota Szent István-templomában ma #délelőtt csöndes gyászistentiszteletet tartott Kanter Károly prelátus, udvari apátplébános. A gyászistentiszteleten megjelent az udvarna­gyi hivatal ós a várkapitányság személyzete. — Görgey születésnapja. Görgey Artúr ma lépett a kilenc venötödik esztendejébe. Kevés hijján egy évszázad zivatara zúgott el fölötte, de ő ma is szilárdul áll. Fenséges nyugalom ömlik el tiszteletreméltó alapján s a csöndes derű, amellyel kilenc venötödik szü­letésnapján az üdvözlést fogadja s elbeszél­get a maga körében, azt mutatja, hogy egé­szen megbékült már a világgal és mindennel. — Kiss Lajos temetése. Kiss Lajost, a szegedi főreáliskola tudós tanárát kedden délután temették impozáns részvéttel. A te­metési szertartást Bereczk Sándor reformá­tus lelkész végezte, ki megható gyászbeszé­det mondott. A Dugonics Társaság nevében Szmollény Nándor mondott búcsúztató beszé­det. A Táirsaság koszorút is helyezett a ra­vatalára. A szegedi állami főreáliskola a ha­lálesetről a következő gyászjelentést adta ki: A szegedi magyar királyi állami főreál­iskola tanári testülete és ifjúsága szomoro­dott szívvel jelenti szeretett kartársának, az ifjúság nemesszivü és tudós oktatójának, Kiss Lajos állami főreáliskolai rendes tanár­nak életének 63-ik, tanári működésének 34-ik évében történt elhunytát. A nemes halott földi maradványait kedden, január 30-án dél­után 3 órakor fogjuk a Tisza Lajos-körut 29. számú gyászházból a belvárosi sírkertbe kí­sérni. Áldás és béke lengjen a nemes ember­barát emléke fölött. Szeged, 1912. évi január 29-én. — Felnőttek oktatása. A felnőtt Írástudat­lanok számára tanfolyamokat akarnak ren­dezni a tanyákon. A tanfelügyelőség erre a. célra 700 korona segélyt kért a várostól. A ta­nács a referens javaslatával szemben azt ha­tározta, liogy a segélyt nem adja meg s átír a tanfelügyelőnek, hogy az államtól kérjen segélyt. — Harc a tüdővész ellen. Versocró'l jelentik: A délvidéki tüdővészellenes szövet­ség verseci fiókja és védőállomása tegnap báró Dániel Tibor főispán elnökletével tar­totta meg beszámoló gyűlését, melynek ke­retében Buró Péter dr a t üdő vészellenes vé­dőállomás vezető tisztiorvosa beszámolt az elmúlt évben kifejtett em«berhairát'i. tevékeny­ségéről. Ezután a zárószámadás, majd az 1912. évi költségvetés került ismertetésre. Végül a választmány és .a felügyelőbizottság megválasztása következett. Elnökké egyhan­gúlag báró Dániel Tibor főispánt, társelnök­ké Zmejanovics Gábor gör. kat. püspököt vá­lasztották meg. — Háziipari tanfolyamok. A Dél magyar­országi Közművelődési Egyesület háziipari tanfolyamokat akar létesíteni a tanyákon és ehez a várostól 1000 korona segélyt kér. A tanács legközelebbi ülésén foglalkozik majd a kérelemmel. — A pi»ucso; mester jeruzsálemi alapköve. Kováts papucsosmester a kö­vetkező igen érdekes és szép kaligrafiával megirott levelet intézte Szeged város pol­gármesteréhez : Kérelem és ajánlat Nacságos Polgármester ur, kéremailásan minekuttán nállunk akarnak egy nagy és hí­res fogadalmi templomot épitteni, enélíogva a hogy aná'l nevezetesebb legyen, én felaján­lom magamat ugyanis hogy kimegyek Krisz­tusurunk szülőifölgyére és onan hozni egy allapkövet, amint anakidejébe hoztam a sze­gedi templom részére, amiről meltóztasék szemelyesen meggyőződni, mert a zsidotem­plqjmba azon kövecskék, miuttán elet ősiméi­vé, hogy tényleg onat valló, nyilvános helyre let elhelyezve, hogy mindenki lása, boveb felvilágosítást méltóztaség meritteni Dr. Lövv Emánuel főpapurtól, csakhogy akor nagyon sokat szenvedtem, mert minden városba a törvény és ellőjáróság nem engedte meg azt se hogy a kölcségre szükséges pénzt kérés, által megszerezihesem magamnak, pedig a külföldön muszáj vonaton és tengeren utta­zá'sér fizetni, tehát ha nacságos polgármes­ter ur és a városunk becses tanácsa az uíil­kölcséghez hozájárulni méltóztatnak, habár gyűjtés által is akar húsvét előt 3 héttel .min­den teimpiomtul bucsutveszek és elindultok a szentföldre ha méltóztatik személyes rnegjel­lenésem kiváni méltoztasók felhivatni kezeit csókolva Kováts Lajos felhőutca 3 hátiul az udvarba helyben Ábrahám András levélhordó házába. Igy szól Kováts uram nemes buzgóságtól áthatott levele, most már csak az van hátra, hogy Szeged város tanácsa útiköltséget" adjon hozzá. Ahogy Szeged város tanácsát ismerjük, szerencsés utat, azt fog kívánni Ko­váts uramnak. — Az őrmester letartóztat. Teljes a fölfor­dulás a belényesi községházán. Mindez pedig egy csendőr járásőrmester miatt, aki négy liliomtipró rendőr ellen inditott nyomozásnál önkényesen letartóztatta Goldhammer Ede redőrbiztost is. Azután letartóztatással fe­nyegette meg Majorescu segédjegyzőt, végül az egész képviselőtestületet. Erre a képviselő­testület ma reputációja érdekében lemondott. A főszolgabíró, dr Wertheimstein lovag, nem fogadta el a lemondást s a hatalmaskodó csendőrőrmester ellen az alispánhoz fordult védelemért. — Jelentkezett a Beaeld-gyár igaz­gatója. Sármezey Endre, a Benoid-gyár uj vezérigazgatója értekezletre hivta össze Aradra a Benoid-gyár budapesti és temes­vári kirendeltségének vezetőit. Az értekezle­tet vasárnap meg is tartották. A fiókok ve­zetői kijelentették, hogy tudomásuk szerint Lészay Ottó mindössze 5200 koronát vett fel visszatartott fizetése és öt megillető utazási számlájának kiegyenlítése fejében, ez az ősz­szeg azonban járt neki, sőt még ennél néhány száz koronával több is megillette volna. Igy hát Lészay Ottó csak olyan összegeket vett fel, amelyek őt jogosan megillették és igy kriminális cselekedet nem terheli lelkét. Ez­után valamennyien egyetértekniileg megálla­pították azf, hogy a gyár csak ugy reuzálhat, ha a temesvári és budapesti kirendeltséget teljesen feloszlatják, az ott levő hivatalnoko­kat egy-kettő kivételével elbocsátják, az ara­di gyárban pedig az üzemet redukálják. Most azután meglepetést keltő levelet hozott a posta Sármezey Endrének. A levelet Lészay Ottó irta minden dátum nélkül. A levélbori­tékon budapesti postabélyegző volt látható, amely szerint a levelet e hónap 25-én adták föl a fővárosban. Szó szerint igy szól alevél: Igen tisztelt Elnök Ur! Vérző szivvel köz­löm önnel, hogy a Benoid-gyár részvény­társaságnál viselt vezérigazgatói állásomról lemondok és felkérem, hogy az ügyek lebo­nyolítását átvenni szíveskedjék. Ebben a kel­lemetlen és nehéz munkában hathatós támo­gatásban fogja részesíteni derék tisztviselő­karunk. A társaságnál nekem volt a legtöbb, 65.000 korona névértékű részvényjegyzésem. Vigasztalásul szolgál, hogy a társaság érde­kében folytatott gazdasági harciban elől jár­tam és ma is megvagyok győződve, hogy vállalkozásunknak egészséges az iránya és különösen a radiátor gyártás szép eredmény­nyel kecsegtet. Annál fájdalmasabb rám néz­ve, hogy most, amikor a kezdet nehézségei le vannak győzve, kellő tőke hiányában fel kell adnom a küzdelmet és akkor bukom el, amikor a célt majdnem elértem. Igen tisztelt Elnök Ur és a többi igen fisztelt urak végte­len jóságát megköszönve, maradok kész tisz­telettel hive Lészay Ottó. Nem lehetetlen teháf, hogy Lészay Ottó jelenleg is Budapesten van s ő tette postára a levelet, amikor látta: milyen nagy föltűnést kelt titokzatos távolmaradása. — Tanítók fürdője. Ujabban egy részvény­társaság alakult, amely Tanítók fürdője né­ven üdülőtelepeket létesít Székelyudvarhely közelében Uzonkán és Szejken. A társaság Szegedtől is támogatast kér oly formán, liogy a város vásároljon fürdőrészvényeket. A ta­nács előbb a pénzügyi bizottságtól kér véle­ményt. — A topolyai tollheresliedő. Grünfeld József bácstopolyai tollkereskedő neve az utóbbi időben sürün szerenelt a lapokban. Ja­nuár 10-én bejelentette a budapesti rendőr­ségnek, hogy harminckétezer koronája el-

Next

/
Oldalképek
Tartalom